Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-03-20 / 1520. szám
2 oldal 1948. március 20. BÉRMUNKÁS Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. AZ ESZMÉT NEM LEHET BEBÖRTÖNÖZNI AZ OSZTÁLYHARC útja nincsen rózsákkal kiszórva és a munkásosztály felszabadulási harcának élcsapatai időről-időre a legféktelenebb üldöztetéseknek vannak kitéve. Az Egyesült Államok kapitalistái még ma is abban a balga hitben vannak, hogy az itteni munkásságnak olyan kutya jódolga van, hogy még álmukban sem gondolnának a szervezkedésre — vagy pláne a kapitalista rendszer megváltoztatására — ha azok az elvetemedett “izgatok” — akik most általában a “kommunisták” jelző alá esnek — békén magynák őket. Persze a munkásságot nem kérdezik meg, hogy valóban igy van-e, mert ha megkérdeznék, úgy járnának mint a néhai Henry Ford, aki mindig azzal hivalkodott, hogy az ő munkásai “hallani sem akarnak” szervezkedésről; azok mindennel teljesen megvannak elégedve — és a Ford birodalom nagyszámú titkos rendőrsége Harry Bennett vezérlete alatt gondoskodott is arról, hogy a Ford munkások — ha hallanak is de ne beszéljenek a szervezkedésről, ha a Ford birodalom rabszolgái kívánnak maradni. Amikor azonban egyszer mégis sor került rá, hogy a Ford munkásoknak alkalom nyilott véleményüket nyilvánítani titkos szavazás utján, hogy akarnak-e szervezkedni és a szervezet képviselje őket a kollektiv tárgyalásoknál bizony a több százezer munkás közül alig volt néhány tucat, akik “nemmel” szavaztak, Henry legnagyobb “ámulatára”. Ford “mindig azt hitte”, hogy az ő munkásai a világ lemegelégedettebb páriái — de soha meg nem kérdezte őket __amig az autó munkások szervezete ki nem erőszakolta a szavazást. Az amérikai kapitalisták — vagy talán helyesebben, a kapitalisták az egész világon — igy vélekednek és állitják, hogy minden bajnak azok az “átkozott izgatok” az okai, mert ha azok nem volnának, a kizsákmányolás minden zavar nélkül folyhatna. A megoldás: el kell távolítani az izgatókat deportálással, börtönnel, vagy ha más mód nincs puskacső elé állítani. EZ A MEGOLDÁS annyira tetszetős lett kapitalistáink előtt, hogy utasították washingtoni lakájaikat az “izgatok” eltávolítására, bármily módon és bármily eszközzel. Azok pedig, — lévén szófogadó lakájok — kiadták a parancsot fogdmegjé- iknek, hogy összefogják mindazokat, akikre az “izgató” vagy “kommunista” jelző ráillik — elsősorban az “idegeneket” — és kivelük az országból, hogy amikor majd az igazi hajsza elkezdődik, annyival is kevesebb legyen itt, akik “lázitják” a munkásságot. Ezen a címen az utóbbi hónapokban több mint két tucat i szervezett munkást — akik a különböző szervezetek és pártokban tevékenykedtek — fog- dosták össze és indítottak ellenük deportálási eljárást. Az el- fogottak 18 különböző ország szülöttei — közöttük hat magyar, vagy magyarszármazásu is szerepel — akik részben szabadon vannak, amig döntést hoznak ellenük, részben azonban — a “veszedelmesebbek” — letartóztatásban vannak “ame- rika első számú internálási táborában” — Ellis Islandon. A letartóztatásban levők közül Gerhard Eisler és John Williamson a Kommunista Párt tagjai, Ferdinand C. Smith, a CIO kötelékébe tartozó National Maritime Union titkára, Charles A. Doyle, a Gas, Coke and Chemical Workers Union alelnöke és Irving Potash a Furrier National Conference igazgatója. Az elfogottak közül Potash biztosíték alatt szabadlábon van, a másik négy azonban 15-től 32 napja őrizet alatt vannak anélkül, hogy végzést hoznának az ügyükben. Az ily jogtalan fog- vatartas elleni tiltakozásul négy éhségsztrájkot kezdett az elmúlt héten, sorsuk azonban még bizonytalan. A döntés halogatása azzal magyarázható, hogy a hatóságok nem tudják mitévők legyenek, deportálják-e, vagy itt tartsák? Mert ma azzal is szá- I molniok kell, hogy hol tesznek több “kárt” az illetők itt-e, vagy ahová deportálnák őket? Nagyobb részüket oly országokba kellene deportálni, ahol a kapitalizmus szénája sokkal rosz- szabbul áll, mint itt. Azok, akik feltételes szabadlábon vannak, de deportálási eljárás van ellenük folyamatba, csaknem valamennyien tisztviselői, vagy aktiv tagjai valamely szervezetnek, mint : Refugio Martinez, a United Packinghouse Workers Szervezet vezetőségi tagja; Alex Bálint az International Mine, Mill and Smelter Workers kerületi igazgatója; John Szántó a Transport Workers Union szervezője; John Nebeshka a United Shoe Workers tagja; David Bálint a United Steel Workers; Juan Diaz a Food, To- baccco and Agricultural szervezetek szervezői; Michael Ober- meir a Hotel and Club Employees 6 számú csoportjának igazgatója; Peter Qahol az Upholsterers Union vezetője. A két utóbbi az AFL, mig az előbbiek a CIO kötelékébe tartozó szervezetek. És talán nem lesz az ügy ártalmára, ha megemlitjük, hogy a Bérmunkás egyik közkedvelt és az utóbbi hónapokban nélkülözött irógárdistája . . . cs . . . ő munkástársunk is ezen hisztérikus “boszorkány vadászat” hálójába került és ő ellene is deportálási eljárás van folyamatban. Vannak azonban, akiket nem tudnak deportálni, mint Herold Christoffel, aki a United Auto Workers szervezet west allisi csoportjának volt elnöke, amikor az Allis-Chalmers telepen ' majdnem egy évig tartó sztrájk volt és akit azzal vádolt a kongresszus un-american bizottsága, hogy “kommunista”, amit ő tagadott és azért helyezték vád alá és ítélték el kettőtől hat évig terjedő börtönre. A RECEPT, amelyet mos : ismét előszedtek a boszorkány vadászok, hogy a munkásmozgalom aktív tagjait, tisztviselőit és szervezőit munkájukban akadályozzák és a kevésbé osztálytudatos tagságot megfélemlítsék nem uj és a múltban számos esetben használták már azt, sokkal drasztikusabb formában. Ha visszatekintünk az amerikai munkásmozgalom történetében, nem túl messzire, csak vagy öthat évtizedre, azt látjuk, hogy a kapitalizmus időről-időre előszedi a terror eszközöket abban a reményben, hogy a mindig jobban tornyosuló “veszélyt” elhárítsák. A múlt század utolsó két évtizedében a terror eszközöket az “anarchisták” ellen irányították, akik akkor a nyolc órás munkanap megvalósitásá é r t folytatott nagy harcokban voltak a “munkásság lázitói”. Ezen terror hadjáratnak volt a következménye az örökké emlékezetes chicagói “haymarketi” bombarobbanás, amely minden megbízható bizonyíték szerint a kapitalisták bérenceinek — pro- vokatőreinek — volt az aljas munkája azzal a céllal, hogy a munkásság legaktívabb vezetőit vád alá helyezhessék. Ami meg is történt, közülök ötöt 1887-ben felakasztottak. A huszadik század első évtizedeiben az Industrial Workers of the World (IWW) tagjai ellen irányították a terror eszközök minden fajtáját a deportálástól a bebörtönzések, csőcselék lincselések és törvényes gyilkosságok formájában, hogy az “anarcho-szindikalista lázi t ó - kát” elnémítsák és a munkásságot megfélemlítsék. Ennek elérésére, minden bérmozgalmat igyekeztek vérbefoj- tani, az alkotmány által mindenki részére biztosított szólás és gyülekezési szabadságot az IWW tagjaitól megvonni és ellenszegülés esetén — ami minden ily alkalomkor megtörtént — meglincselni, vagy bebörtönözni a “lázitókat.” Ez a terrorhadjárat az IWW ellen csúcspontját az első világháború alatt és az azt követő években érte el, amikor az IWW mint forradalmi munkásszervezet az imperialista háború ellen foglalt állást. A háború alatt a “kémkedési törvények” alapján Chicagóban egyszerre 166 IWW vezetőt és aktiv tagot helyeztek vád alá s hosszú hónapokig tartó tárgyalás után elitélték 5-10- 15 és 20 évi börtönre nagyrészüket. A háború végével, mikor már a “kémkedési” törvények megsemmisültek, a kapitalizmus szolgálatában álló kongresszus uj törvényt hozott, amely “criminal syndicalism” név alatt volt ismeretes és ennek alapján fogták el az IWW tagjait és bör- tönözték be. Emellett azonban a kapitalisták bérencei mindenhol jelen voltak, ahol bármily jelentéktelen bérmozgalom volt kialakulóban és gondjuk volt rá, hogy a tudatlan csőcseléket felhasználják az aktiv tagok és szervezők terrorizálására, ami több esetben lincseléssel végződött. Ily csőcselék akciónak esett áldozatul Frank Little, aki Montana államban az ércbányászok szervezésén fáradozott. A Verona hajó mártírjai, akik Seattle- ből, Everettbe mentek hajón a szólásszabadság harcosainak a megerősítésére, amikor a csőcselék sortüzzel fogadta a hajót. Centráliában Wesley Everest, akit a csőcselék a fegyver- szünet évf ordulój án lincselt meg, mert az IWW helyiségében volt, amikor azt a csőcselék megtámadta, hogy lerombolja. Istenes János a coloradói bányász sztrájkban hasonló terror támadásnak lett az áldozata. A ludlowi bányász sztrájk mártírjai, akiket a bányabárók kilakoltattak a lakásaikból és amikor sátrakba költöztek, azokat a bérencek felgyújtották és a menekülő asszonyokat és gyermekeket lelövöldözték. A FENTEMLITETT esetek csak egy nagyon kis töredékei az amerikai munkásság ellen intézett támadásoknak és azok felidézésével kívánjuk bizonyítani, hogy a jelenben folyamatban levő hisztérikus boszorkány üldözés nem uj keletű, hanem csak folytatása a réginek, csak uj elnevezés alatt. A múltban az “anarchisták” majd az “anar- cho-szindikalisták”, a jelenben pedig a “kommunisták” ellen irányul, de ugyan azon célból. Pedig, amint a történelem bizonyítja, embereket lehet deportálni, bebörtönözni, meglincselni, vagy törvényesen meggyilkolni, de az eszmét nem lehet. Az túléli az embereket és mindig nagyobb erővel törtet a cél felé. És ha nagy áldozatok árán is, de az eszme túléli a kapitalista rendszert is. Auburn, Me. város tiszteletbeli kutyapecérnek választotta O’Dwyer new yorki polgásmes- tert és az erről szóló díszoklevelet Helle, auburni polgásmes- tere nagy cécó kíséretében adta át a kitüntetettnek. Ugylátszik, hogy már ők maguk is felismerik, hogy a kutyapecéri cim is nagy kitüntetés egy politikusnak. UJ POLITIKAI IRÁNY Paraguay, dél-amerikai köztársaságban egyhangú szavazással elnökké választották a Colorado Párt jelöltjét, Natali- cio Gonzalezt. A választás azért volt egyhangú, mert a törvényhozó testület már előzőleg törvénytelennek minősítette a kommunista pártot. Az igy megmaradt pártok aztán megint kizárták a liberálisokat, majd a Feb- rerista pártot elminiálták, illetőleg mondották törvényellenesnek. Mikor aztán már csak egy párt, — a Colorado Párt maradt, megengedték az összes szavazóknak, hogy a párt egyetlen jelöltjére, Senor Gonzalesre szavazzanak. Mint hírlik, most az amerikai politikusok is ezt az utat akarják követni és Washingtonban már készítik is az első törvényeket a párt eltiltására.
