Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-02-21 / 1516. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. február 21. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 One Year ___ $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ....... 1.00 Egyes szám ára ........... őc Single Copy ____ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre .1............. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még aem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Gonosz terv Ha az amerikai háborús uszítok legújabb terve sikerül, akkor az emberek szerte az egész világon újból oly félelem, aggódás és rettegés közepette fognak élni, mint a mezők és erdők bujkáló vadjai, amelyeknek minden percben készen kell állni arra, hogy a lesben álló vadász golyója kiirtja életüket. Ha ez a gonosz terv sikerül, egyszerre elveszítjük mindazt a biztonságot, amit a sok évezredes civilizáció felépített és ami lehetővé tette a modern társadalmi élet kifejlődését; visszaesünk abba az őskori állapotba, amelynél az ember jobbra-balra tekintgetve, minden lépést gyanakodva, óvatosan téve hagyta el a némi biztonságot nyújtó barlanglakását, amikor napi eledele megszerzése után ment. Sőt ez a félelem most talán még általánosabb lesz, mert az atombomba és egyéb modern gyilkoló eszközök ellen már a barlang sem nyújt biztos fedezéket és még ha követnénk is a háborús uszítok azon tanácsát, hogy menjünk vissza a barlangi életmódhoz, ma már az sem mentesítene az örökös rettegéstől, ha az említett tervet érvényre juttatják. Mert ez a terv, mint azt ajánlói kifejtik az “Air University Quarterly Review” folyióratban, az amerikai alkotmány oly módosítását ajánlja, hogy a háború deklaráció jogát vegyék ki a kongresszus kezéből és bízzák rá az elnökre. Az amerikai alkotmány pontosan megszabja, hogy háborút csak a kongresszus üzenhet. Ez nem zárja ki azt, hogy az elnök, mint a haderő legfőbb parancsnoka, ne rendelhesse el a hirtelen támadás visszaverését, mint tette ezt például Franklin D. Roosevelt is a Pearl Harbor támadás alkalmával 1941-ben. A háborús uszítok azonban ép ezen pearl harbori támadásra hivatkozva azt mondják, hogy a modern háborúban a támadónak nagy előnye van és gyakran ez döntő jellegű lehet. Amíg tehát a kongresszus vitázna a háború deklarálása felett, az ellenség már támadhat is és olyan károkat okozhat, amit többé nem lehet jóvátenni. Az emberiségre néző nagy veszedelem éppen abban rejlik, hogy ezen érvelés lényegében igazat mond. Azonban mint minden ily esetben, úgy most is csak féligazsággal állunk szemben. Mert ugyanakkor azt is meg kellene mondanunk, hogy ugyanez a dolog áll nem csak Amerikára, hanem más országokra, más nemzetekre is. És az is igaz, hogy a gyilkolás meg a pusztítás eszközei rendkívül sokat fejlődtek, de nem maga az emberi természet. Az ember individuálisan, tekintet nélkül arra, hogy milyen tisztséget tölt be, befolyásolható. Ha megadjuk az államfőnek azt a jogot, hogy el- \ rendelje más országok népeinek kiirtását anélkül, hogy a törvény- hozó testületeknek beleszólása legyen, akkor örökös félelem között fogunk élni, mert mindig arra gondolunk, hogy talán már a következő pillanatban felrobban az az első bomba, amely megindítja az egész földtekét elborító vérzivatart. Minden államfőnek vannak tanácsadói, akikre a fontosabb ügyek döntésénél hallgat. Azonban ez nem vigasztaló, sőt jelen esetben még nagyobb bajt jelent, mert ha a könnyen befolyásolható államfő néhány háborus-uszitó tanácsadó hatalmába kerül, — amire igen nagy az eshetőség, — akkor a fenti terv megvalósítása esetén örökös félelem, örökös rettegés szakadna az emberiségre. Ha valóban keresztülviszik ezt a ma még jelentételennek látszó és bizonyos mértékig logikusan hangzó alkotmánymódosítást, akkor hiába Írják majd a békeszerződéseket, nem lesz értelme semmiféle nemzetközi egyezségnek s az Egyesült Nemzetekhez hasonló próbálkozásoknak, mert mindenféle ily egyezségnek egyszerre végetvet majd egyetlen egy embernek az a gondolata, hogy nyomban elrendelt háborúval a saját országa elleni támadásnak veszi elejét. ' ^ __ És mert minden államfő hasonló módon befolyásolható, a háborús uszitók ezen tervének keresztülvitele esetén az emberi élet valóban értéktelenné válik. A “hideg” háború Az amerikai nagy lapok látható nagy örömmel hozták a hirt, hogy a New Mexico államban fekvő White Sands név alatt szereplő katonai repülő telepen sikerült útnak indítani és 70 mérföldön át levegőben tartani a “V-2” jelzésű német mintájú rocket löveget úgy, hogy radár utján állandó kontrolt tartottak felette. Ez azt jelenti, hogy az amerikai tudósoknak sikerült megoldani azt a nagy problémát, amiről a német kollegáik pár évvel ezelőtt csak álmodoztak: a radár vagy valamilyen más uj elektronik készülék segélyével a rocketlövegeket a levegőben irányítani tudják a földről. Noha az uj találmányon még sok javítani való akad, — mondják a hírek, — de ezzel a felfedezéssel, aminek előmunkálataiban igen sok ide importált német (náci) tudós is segített, egyszerre elérkeztünk az úgynevezett “push-button” háború korszakához, — ahoz a korszakhoz, amikor már nem kell óriási hadseregeket küldeni az ellenséges országok elpusztítására, hanem csak megnyomunk egy gombot, amire útnak indulnak a hihetetlen gyorsaságú atombombát, mérges gázokat vagy a minden élőlényt elpusztító baktériumokat tartalmazó rocketlővegek s pár perc alatt kurtának óriási néptömegeket és Dante infernójához hasonló jeleneteket hívnak életre a még pár perccel előbb virágzó városok és országok helyem. Nem titkoljuk, nem tudunk osztozni abban az általános nagy örömben, amit ez a “korszakalkotó” találmány hire okozott. Nem örülünk egyrészről azért, mert jól tudjuk, hogy más országok is hamarosan meg fogják találni ezt a nagy titkot, — ha ugyan már eddig is rá nem jöttek — és abban az esetben a pusztító erőnek ezen uj “szellemei” nem csak tőlünk ellenkező, hanem felénktartó irányban is képesek lesznek szálldosni. És bevalljuk őszintén semmi kedvünk sincs Dante poklának a meglátogatására. De másrészről a mi erkölcsi felfogásunkkal nem egyeztethető össze más népek kiirtása sem. Mi tehát amily mértékben nem kívánunk áldozatokká lenni, éppen olyan mértékben ellenezzük, hogy a más népeket kiirtsanak. Nem tudjuk, hogy mi igaz és mi nem, ezen uj találmány híréből, de azt tudjuk, mert halljuk és látjuk, hogy a hírnek ily örvendetes feltárása a fenyegetéssel azonos. Ha az amerikai mindinkább fejlődő militarista hatalom csak az önvédelem céljaira szánná ezt a borzalmas fegyvert, akkor nem kürtölné világgá az elért sikereket, hanem titokban tartanák. így azonban egyrészről fenyegetés akar lenni, másrészről pedig felbátoritása azoknak, akik a mai feszült külpolitikai helyzetet az újabb háború kirobbanására szeretnék felhasználni. A földről kormányozható rocketlöveggel való dicsekedés a jelenleg már folyamatban lévő “hideg-háború” egyik mozzanata. Fegyvercsörömpölés, amely olyan kurázsit ád a háború uszitók- nak, mint a verekedés előtt álló embereknek a szeszes ital. Az ily fegyvercsörömpölés elnyomja náluk a józanész szavát s minden pillanatban készen állnak a végzetes első lövés leadására. Már több mint két éve folyik a Szovjet Union ellen irányuló “hideg-háború”, amelyre okul az orosz befolyás terjedését hozzák fel. Ez az igazi “hideg-háború” tulajdonképpen a külügyminiszterek tanácskozásain, az Egyesült Nemzetek gyűlésein és más, hasonló diplomáciai találkozásokon folyik, ahol az ellenfelek szembekerülnek egymással. A fegyverekkel való dicsekedik csak a diplomaták támogatására szolgál. Annyi tény, hogy ebben a veszekedésben csak az amerikaiak mutogatják állandóan a fegyvereiket. Az oroszok, — leszámítva a moszkvai szokásos évenkénti parádét, nem mutogatják fegyvereiket, nem dicsekszenek el az újabb meg újabb pusztító pokolgépek feltalálásával. Természetesen nem tudjuk, hogy vájjon az oroszok értek-e el már valamilyen sikereket a legújabb gyilkoló eszközök feltalálása terén, sőt nem is kívánjuk megtudni úgy, hogy kipróbálják rajtunk, azt azonban tudjuk a nyilvánosságra hozott legutóbbi orosz költségvetésből, hogy ott is óriási összegeket költenek erre a célra, igy feltehető, hogy valami eredményt már ott is értek el. így természetes, hogy a pokolgépek terén elért felfedezéseknek nagy hü-hóval való bejelentése intenzivebb akcióra készteti a többi országokat is. És lehet, hogy talán éppen az a célja az ily ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség: nincsen. Nem lehet béke mindaddig:, amíg éhség és nélkülözés található » dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a vilá* munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása i szakservezeteket 'trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai he- siintessék a_ munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tis»tesséees napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL ^ A munkásosztálv történelmi hivatása, bngv megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereeet nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogv folvtassa a termelést akkor, amikor i bérrendszer már elnnsztult. Az ipari szervezkedésről „ sí társadalma
