Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-02-14 / 1515. szám
1848.február 14. bérmunkás 3 oldat Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ ÁRUHIÁNYT AKARNAK A háború végefelé egészen természetes és mindenki által érthető dolog volt, hogy úgy az élelemben, ruházatban, lakásban. építőanyagokban, automobilokban, mint minden más kényelmi eszközökben igen n,agy hiány mutatkozott, mert az ország erejét teljesen a háborús erőkifejtés kötötte le. De már akkor hangoztatták, hogy a háború alatt a technikai fejlődés igen nagyot haladt, azonkívül ezer és ezer uj gyárat építettek, amelyeket teleraktak megmunkáló gépekkel, amelyeket kevés átalakítással fel lehet használni békebeli áruk termelésére is. így biztosra vették, hogy a háború okozta áruhiányt nagyon rövid idő alatt az árubőség fogja felváltani. A háború már több mint harmadfél éve végétért és ennek dacára az áruhiány még ma is igen nagy. Elismerem, hogy valamivel több áru van a piacon, mint harmadfél évvel ezelőtt, de azt mindenki tudja és tapasztalja, hogy a hiány még mindig igen nagy. A lakásínség még mindig hihetetlenül magasfoku, az építőanyagok után úgy kell futkosni, mintha az utolsó darabot adnák a vevőknek; élelmiszereket és ruházatot nem azt veszünk, amit akarunk, hanem csak azt, amit kapunk és a vásárlásnál a kereskedő ha nem mondja is, de érezteti velünk: “Ha nem tetszik, hagyd itt, van rá elég vevőm!” A nagy áruhiánynak ez a megnyújtása, vagy megrögzítése napról-napra feltűnőbb lesz, mert nyilvánvaló, hogy ha az amerikai ipar csak fél olyan erővel ment volna neki a hiány megszüntetésének, mint amit a háborús anyagok gyártásánál mutatott, akkor ma már nem volna áruhiány, legfeljebb csak egyes izolált esetekben. így egészen természetes, hogy ma már mindinkább halljuk ezt a kérdést : Mi vagy ki akadályozza az ipari termelést úgy, hogy az áruihányt nem lehet megszüntetni? TERVEZETT GAZDASÁG Lapunk hasábjain már többször foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Körülbelül egy évvel ezelőtt részletesen kifejtettem azt a véleményemet, hogy ezt az áruhiányt mesterségesen tartják fenn. Hogy a további mondanivalómat könnyebben megértessem, nagyjából megismétlem az egy évvel ezelőtt tett észrevételeimet. A magántulajdonra épült tőkés termelő rendszert a szabad verseny fejlesztette naggyá. A termelők a profit elhóditása érdekében versenyeztek egymással a minél több, jobb és olcsóbb árucikkek előállításában. Az ily versenyben a profit-éhes versenyzők nem törődnek egymással, a termelést az “aki bírja, marja” elv irányítja, ami végre tel jes anarchiához vezetett jelen századunk elején már nagyon nyilvánvalóvá lett. Olyan nyilvánvalóvá lett ez, hogy az Industrial Workers of the World szervezet alapitói 1905-ben már azt is meglátták, hogy ezt a tőkés termelési rendszert a demokratikus utón vezetett, központilag irányított tervezett kollektiv gazdálkodás fogja felválani. Másfél évtizeddel később az oroszok, — noha demokratikus utón, — de nagy területen bevezették a tervezett kollektív gazdaságot, amellyel negyedszázad alatt hihetetlenül nagy eredményeket értek el. Ezzel szemben a tőkés termelő rendszer anarchiája a mind nagyobb méretű depressziókhoz, majd a második világháboru- vezetett. A TERMELÉS HATÁRAI A tervezett gazdaságban, — akár demokratikus, akár autokrata, — a javak termelését egy központi intézmény, amit rendesen gazdasági tanácsnak neveznek, tervszerüleg irányítja. Számbaveszik a meglevő nyersanyagot, a munkaerőt és a szükségletet aztán kiszámítják, hogy az- anyagnak és az embererőnek a leggazdaságosabb felhasználása mellett hogyan lehetne a legtöbb élelmet, ruházatot, lakást, nevelést, szórakozást és mindenféle kényelmi eszközöket szolgáltatni. Az ily tervezett gazdaságnál tehát a termelés minimumát állapítják meg, azt követelik a gyárak vezetőitől és a munkásoktól, hogy hacsak lehet termeljenek többet a rájuk kiszabott minimumnál. És miután a termelt javakat együttesen a saját használatukra termelik, igy a »termelt javakból a munkások annál többet kapnak, minél többet termelnek, mert nincsenek tulajdonosok, akik lefoglalnák a termelt javak legnagyobb részét. Ilyen tervszerű gazdálkodást fejeztek ki az orosz ötéves tervek, amelyek befejezte után az oroszok ipari gyarapodása szinte szemmelláthatóvá lett. A tervezett gazdaság előnye az anarchisztikus tőkés termelési rendszer felett annyira nyilvánvalóvá lett, hogy Hitlerék is csak ily módszerrel tudták felépíteni katonai erejüket és úgy Anglia, mint az Egyesült Államok is a háború alatt átvették, — ha nem is teljes mértékben. A háború megszűntével azonban az amerikai tőkések követelték és hamarosan vissza is kapták az iparok feletti rendelkezési jogaikat. Még az árszabályozást is megszüntették, hogy jogaikat semmi se gátolja. Azonban azt ők is tudták, hogy a szabad versenyt többé nem lehet fentartani, mert akkor rövid időn belül újból nagy depresszióhoz jutnának. És noha állandóan a szabad verseny nevében kiabáltak, közben megállapodtak abban, hogy a termelésből kiküszöbölik a versenyt, — szóval ők is áttérnek a tervszerű gazdálkodásra. KARTEL GAZDASÁG Azonban amig a kollektiv gazdálkodásnál a tervszerű igazgatás a nép érdekében történik, a tőkés termelés tervszerű átalakításánál ez a tervszerűség is csak a termelőeszközök tulajdonosainak a profitját szolgálja. A szabad versenyt az egyes cégeknek korporációkba való olvasztásával, majd a korporációknak trösztökké való átalakításával és végre a trösztöknek kartelekbe való foglalásával érték el. Ezért az ilyen gazdaságot “kartel tervezett gazdaságnak” nevezhetjük. A kartel tervezett gazdaságnál is központilag állapítják meg, hogy melyik cég mit és mennyit termeljen, mennyi munkást, milyen bérek és milyen munkaviszonyok mellett alkalmazzon, stb. Amig azonban a kollektiv tervezett gazdaságnál arra törekednek, hogy minél többet termeljenek és abból minél több jusson a termelőknek, akik egyben a fogyasztók is; a kartel tervezett gazdaságnál a termelés maximumát szabja meg. Megállapodnak abban, hogy az egyes cégek mennyit termeljenek, amit nem léphetnek túl, nehogy a piacon túlsók áru legyen, ami leszorítaná az árakat és igy a profitot is. Ugyanakkor megszabják a munkabérek maximumát is, aminél többet nem engednek fizetni, mert akkor szintén esne a profit. És dacára az amerikai igen nagyszámú trösztellenes pörök- nek, ez a kartel tervezett gazdaság egyre nagyobb méretű lett, mig végre ma már uralja az egész amerikai termelést. Ennek a karlel tervezett gazdaságnak köszönhetjük, hogy még mindig nagy hiány van az árucikkekben és hogy ez a hiány állandóan meg is marad mindaddig, amig á trösztök és kartelok képesek kezükben tartani az iparok irányítását. A jó multkorában megírtuk azt is, hogy az ilyen rendszernek szüksége van bizonyos mennyiségű munkanélkliségre. A National Association of Manufacturers központi ügyésze utján nyíltan hirdeti, hogy Amerikának legalább 3-4 millió munka- nélkülire van szüksége “az iparok egészséges folytatásához”, mert abban az esetben, — mond- j ják — “a munkáltató jobban ki tudja választani a megfelelő munkásokat, emelni tudja valamivel a termelő képességet és redukálhatja valamivel úgy a béreket, mint a,z árakat”. Szóval a nagyobbméretü munkanélküliségből “nagy haszna lenne a közönségnek”. TÖBB MUNKANÉLKÜLI És ime máris halljuk; hogy a politikusok több termelést követelnek a munkásoktól. De ugyanakkor a munkaügyi minisztérium statisztikai irodája a munkanélküliek számának állandó növekedéséről ad hirt. És végre a lapok most adják hírül hogy Truman elnök alsóbbfoku állásba helyezte a Federal Reserve Board elnökét, Marriner S. Ecclest, aki a bankok utján némi állami kontrolt akart fentartani a kartelok és trösztök felett. Mint tudjuk, már eddig is csaknem teljesen a bankárok kezében van a Truman adminisztrációja. A kartel kapitalizmust már nem az iparbárók, hanem a bankárok irányítják, természetesen a legtöbbször ezen két “foglalkozási ágat” azonos személyek töltik be. És végre most már azt is tisztábban láthatjuk, hogy a vad háborús uszítás mögött tulajdonképpen az a kérdés húzódik meg, hogy az uj tervezett termelésnél kinek a kezében legyen az irányítás? Mert az már bizonyos, ha az utca népe még nem is látja és ha a kitartott sajtó nem is ir róla, hogy a szabadversenyt kivonták a termelésből és helyébe bevezették a tervezett irányítást az egész világon. Amig azonban az oroszok és az általuk kontrolált területeken a tervezés és az irányítás a profit kizárásával a népmilliók javára történik, addig a kartel tervezett gazdaságnál még mindig a profitszerzés a fő. Ezért az első esetben a minél nagyobb bőségre törekszenek és ki akarják küszöbölni teljesen a munkanélküliséget, addig a másodiknál állandó hiányt akarnak teremteni és bizonyos mennyiségű munkanélkülit hagyni a munkapiac elárasztására. Ma oz a két rendszer áll szemben egymással Minden más magyarázat alapjában véve csak frázis tömkeleg. És épen ezért a két rendszer közötti alapvető nagy különbség miatt a harmadik világháborúval való fenyegetést nagyon de nagyon komolyan kell vennünk! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. JSem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található » dolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák akikből a munkáltató osztály áll. El két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezelfbeni összpontosulása a szakservezeteket 'trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvképl felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. F maradi jelszó helvett :“Tisztesséees napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERRE!/” A ir.unkásosztálv történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend- «zert A termelő hadsereget nmi-sat a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is hnerz fnlvtassa a termelést akkor, amikor 1 bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedésre) sz sf társadat«« azerke7eré4 ét>-*ii5l’ !-„e«ín helä1
