Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-02-07 / 1514. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. január 7. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. KÍSÉRLET a chicagói NYOMDÁSZ SZTRÁJK MEGTÖRÉSÉRE A CHICAGÓI hat napilap nyomdáiban folyamatban levő nyomdász sztrájk mely novem­ber 24-én vette kezdetét, még mindig változatlanul tart, dacá­ra azon ténynek, hogy a mun­káltatók minden követ megmoz­gatnak a sztrájk megtörésére. Mint a sztrájk kitörése idején részletesen beszámoltunk, ah" napilapnál közel 1,500 szedő és betűöntő szüntette be a mun­kát. ez azonban csak egy része lapok nyomdáiban foglalkozta­tott munkásoknak és még ele- nyészőbb része a chicagói nyom­daiparban foglalkoztatott mun­kások ezreinek. Dacára azonban azon ténynek, hogy a sztrájkoló szedők napú 24 órás sztrájkőr- vonalat tartanak fenn minden lap nyomdája előtt, a lapok minden fennakadás nélkül jelen­nek meg — bár kétségtelenül kevesebb napi kiadásban és va- lószinüleg kevesebb példány­számban — de az a tény, hogy egyáltalán megjelennek, nagyon laza munkás szolidaritást árul el. Különösen lesújtó látni, hogy a szorosabb rokonszakmai mun­kások, akik a sztrájkoló munká­sokkal együtt dolgoztak e lapok előállításánál, nap-nap után — már két hónap óta — kereszte­zik a sztrájkőrvonalat és elké­szítik a lapokat — ami ez eset­ben a legfontosabb a munkálta­tóknak. A sztrájkolok ugyan nagy igyekezettel próbálják megnyerni az olvasó közönsé­get, hogy ne vegyék a “sztrájk­törők” által készített lapokat, ez azonban, ha meg is történne, csak lényegtelenül segítené a sztrájkolok ügyét. A lapkiadók­nak a legfontosabb ma, hogy a lapok megjelenjenek, ha mind visszakerülnének is az árusítók­tól és kocsi számra égetnék el azokat, akkor is kinyomtatnák, amig erre mód van. És amint látszik erre a módot direkt a szakszervezetek — közöttük a sztrájkot irányitó International1 Typographical Union is szolgál­tatják. Hogyan várhatják el a sztráj­koló szedők, hogy az olvasók szervezetlen kapitalista ideoló­giával telt agyú milliói vállalják velük a szolidaritást, amikor a szorosan együtt dolgozó, sőt ve­lük egy szervezetbe tartozó “szervezett” munkások segíte­nek a lapkiadóknak a sztrájkot megtörni ? A SZTRÁJKTÖRÉS vádja természetesen magukat a szak- szervezeteket terheli elsősorban és csak másodsorban azokat a munkásokat, akik a tényleges sztrájktörést végzik. Mert a munkások a szakszevezeti veze­tőség direkt utasítására végzik a sztrájktörő munkát a szerző­dés “szent és sérthetetlenségé­re” hivatkozva. Mert a szak- szervezeti basáknak sokkal fon­tosabb a munkáltatókkal kötött szerződés, mint a munkás szoli­daritás. És ez alól a vád alól maga a sztrájkot irányitó ITU szervezet sem kivétel. Mert a független nyomdákban ITU tagok is hozzájárulnak a lapok előállításához, amennyiben a szedést részben azok végzik. Ugyancsak az ITU köteléké­be tartoznak a lapoknál alkal­mazott “mailerek” akiknek a szerződésük már január 2-án le­járt — ujább szerződést még nem Írtak alá, hanem tovább al­kudoznak — és közben pedig se­gítenek a lapkiadóknak megtör­ni a szedők sztrájkját. És ezt di­rekt a ITU utasítására teszik. Ezen “szervezett sztrájktörés­ért” tehát első sorban a szak- szervezeteket illeti a vád és má­sodsorban a szakszervezeti tag­ságot, hogy az elavult szakmai szervezkedés által testvér áru­lókká válnak. A MUNKÁLTATÓK termé­szetesen minden eszközt megra­gadnak, hogy a szedők és betű­öntők sztrájkját megtörjék. A szervezetek és a szakszervezeti tagság testvérárulása mellett, a Taft-Hartley rabszolgatörvény szolgáltatja a leghatásosabb eszközt és ezt igyekeznek ki­Nem igy azonban a hívők, akik a támadóra rárohantak és pilla­natok alatt, a helyszínen levő rendőrök félholtan vették ki a vallási hívők kezeiből. Másnap reggel Gandhit milliókra menő gyászmenet kisérte ki utolsó út­jára a Jumna folyó partjára, ahol holttestét máglyára tették és elégették. A gyújtó kanócot legidősebb fia, Devadas Gand­hi helyezte a máglya alá. így végezte be életét Mohan­das K. Gandhi, aki hosszú idő­kön mint isteni szent fog lebegni száz és száz milliók előtt. Élete és életének célja mégis üres volt. Üres, még pedig azért, mert az igazi emberi testvéri szeretetnek a legelemibb igéjét nem hirdette, ami az igazi test­vérszeretetnek az alapját jelké­pezi. És ez nem egyéb mint az az egyszerű igazság, hogy egyik embernek nem szabad és ne le­gyen joga a másikat kizsákmá­nyolni. A kizsákmányolás törvé­nyes rablására épített társadal­mi rendszeren kell a testvéri szeretet igéjével változást esz­közölni. És ez a változás a ki­zsákmányolás magántulajdoni megszüntetésével megteremteni az anyagi egyenlőséget a testvé­ri szeretet materiális alapját. Egy ilyen rendszerben nem csak a vallási válaszfalak dőlnek le. hanem megszűnnek a társadalmi ellentétek, ledőlnek a nemzeti válaszfalak és a világ összes né­pei mint igazi testvérek élhetnek a földön. A munkásmozgalom ezernyi harcosa hirdeti ezt az eszmét,^ még sincs még megkö­zelítőleg sem annyi követője, mint az egyetlen Gandhinak. Ha a közeli napokban újabb indiai lázadásokról olvasunk, gondol­junk arra a nagy harcra, mely- íyel a szervezett munkásosztály igazi testvériséget akar terem­teni a földön. használni a legmesszebbmenő mértékig. Ez okozza részben a “szerve­zett sztrájktörést” is, mert bár a szakszervezetek mindig elle­nezték a rokonszenvi sztrájkot, még a szorosan együtt dolgozó munkásoknál is, ha azok több szakszervezethez tartoztak, a tagságban azonban már élt a szolidaritás eszméje annyira, hogy nem lépték át a sztrájkőr­vonalat. A Taft-Hartley törvény azonban ily “rokonszenvi” sztrájkot, vagy oly munkák megtagadását, amelyet sztrájk által sújtott műhelyekből szállí­tanak, büntetés terhe alatt sújt­ja és a szakszervezetek ezen tör­vénynek engedelmeskedve tilt­ják meg tagjaiknak szolidaritást vállalni a sztrájkólókkal. ESZERINT a Taft-Hartley törvény már érezteti hatását, mert “szervezett sztrájktörés­re” kényszeríti a lapoknál alkal­mazott többi szakszervezeti ta­gokat. Bár még igy is volna le­hetőség- a szolidaritásra, ha a szakszervezeti tagság osztály­tudatos volna és az osztály szo­lidaritást fontosabbnak tartaná, mint a dollárt. Mert arra még a T-H törvény sem kényszeríthet senkit, hogy akarata ellenére dolgozzon, ez esetben azonban a szakszerveze­tek “törvénytelen sztrájknak” minősítenék az ily akciót és nem részesítenék a sztrájkotokat sztrájksegélyben, sem pedig ál­lami munkanélküli segélyért nem folyamodhatnának, mert “önként” hagyták abba a mun­kát. A MUNKÁLTATÓK azonban nem elégszenek meg azzal, hogy a lapok előállítására kényszerí­tik 21 szakszervezet tagjait, ha­nem a National Labor Relations Board utján most “tiltó paran­csot” követelnek a bíróságtól a sztrájkolok ellen, mely egyben eltiltaná az ITU központi veze­tőségének, hogy bárhol az or­szágban sztrájkot rendeljenek el. Bár a sztrájkot irányitó szer­vezet határozottan állítja, hogy a munkabeszüntetést kizárólag a bérkövetelés megtagadása kényszeritette a munkásokra, a munkáltatók viszont azt igye­keznek bizonyítani, hogy a bér- követelés nem a sztrájk okozó­ja, mert ők hajlandók a bérkö­vetelésről tárgyalni, ha a szer­vezet hajlandó oly szerződést aláírni, amely összhangba van a T-H törvénnyel. Ez esetben fel kellene adni a nyomdászoknak a “zártmühely” rendszert, amely pedig már év­tizedek óta gyakorlatba van a nyomdászoknál, ami alkalmat nyújtana a munkáltatóknak ar­ra, hogy szervezetlen munkáso­kat alkalmazhatnának a nyom­dákban, akik “ha akarnak ’ 30 nap után beléphetnek a szerve­zetbe, de velük szembe “semmi­féle kényszert nem alkalmazhat­nak” a munkások, mert ez ellen­kezik a törvény kitételével. Ha azonban a szervezetlen munkás megtagadná a szervezetbe belé­pést és a szervezett munkások ez okból beszüntetnék a munkát, a munkáltatónak törvényes jo­ga van port indítani a szervezet ellen. EZ ÉS HASONLÓ kitételei a T-H törvénynek, arra indította | a nyomdász szervezetet az el­múlt év augusztusban megtar­tott országos konvenciój án, hogy határozatilag kimondotta, hogy amig a T-H törvény élet­ben van, nem köt Írott szerző­dést a munkáltatókkal. A munkáltatók azonban, amig a múltban mindig vonakodtak az írott szerződéstől, most amel­lett kardoskodnak, hogy csakis oly esetben hajlandók a szerve­zettel kollektív tárgyalást foly­tatni, ha egy meghatározott idő­re szerződést Írnak alá, amely szerződés összhangba van a T-H törvény követelményeivel és a bérköveteléseket addig nem ve­szik figyelembe, amig a szerve­zet hajlandóságot nem mutat ily szerződés aláírására. Ezideig a nyomdászok állják a harcot, bár az erők meglehe­tős egyoldalúan oszlanak meg — nagyrészben a munkáltatók javára. EGYÉBKÉNT a chicagói sztrájk mögött nem kizárólag a chicagói lapkiadók a mozgató erők, hanem azt az ország ösz- szes -— vagy legalább is na­gyobb lapjainak kiadói — az American Newspaper Publish­ers Association — szövetség irányítja. Ez a szövetség nyo­mást gyakorol az ország összes lapkiadóira, hogy kövessék a chicagói példát, de egyelőre nem teljes sikerrel. Amint értesü­lünk, eddig már 270 városban teljesítették a szedők követelé­sét a lapkiadók — Írott szer­ződés nélkül. Amint látszik tehát nem “szentirás” az, hogy írott szer­ződés nélkül nem lehet lapot ki­adni. De, amint ismeretes a chi­cagói munkáltatók — nem csak a lapkiadók, hanem általában a munkáltatók, mindig az “open shop” (szervezetlen műhely) előharcosai voltak és ma is in­nen igyekeznek megindítani a lavinát a munkásszervezetek le­rombolására. Ezen tényt ismer­ve, kimondhatatlanul fontos az, hogy a szedők harca ne bukás­sal végződjön. AKIK NEM KILINCSELNEK NEW YORK város bronxi ne­gyedében épült szükség házakat a nemrég leszerelt katonák lak­ják, akik a fűtőolaj fekete piaca ellen úgy tiltakoznak, hogy meg­tagadták a városnak a lakbér fizetését. 925 veteránnak ez a tiltako­zása egy-kettőre eljutott az ál­lam kormányzójához is, aki már el is rendelte a vizsgálatot a fű­tőolaj ügyében. A republikánus párt uszály­hordozóiból alakult “Columbia Republican Women Club” höl­gyei vendégül látták Mrs. Mar­tha Taftot, az elnöki aspiráns Taft szenátor feleségét. A poli­tikus hölgyek egyike célzatosan felemlítette az amerikaiak által sokszor elmondott adomát, hogy George Washington feleségül vette Márthát és megfelelő idő múltán a “haza atyjává” lett. Mrs. Taft elértette a célzást és sóhajtva jegyezte meg: “Too late, too late! (már késő). De különben is, már nekünk van gyerekünk, — tette hozzá sze­rényen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom