Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-02-07 / 1514. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. január 7. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. KÍSÉRLET a chicagói NYOMDÁSZ SZTRÁJK MEGTÖRÉSÉRE A CHICAGÓI hat napilap nyomdáiban folyamatban levő nyomdász sztrájk mely november 24-én vette kezdetét, még mindig változatlanul tart, dacára azon ténynek, hogy a munkáltatók minden követ megmozgatnak a sztrájk megtörésére. Mint a sztrájk kitörése idején részletesen beszámoltunk, ah" napilapnál közel 1,500 szedő és betűöntő szüntette be a munkát. ez azonban csak egy része lapok nyomdáiban foglalkoztatott munkásoknak és még ele- nyészőbb része a chicagói nyomdaiparban foglalkoztatott munkások ezreinek. Dacára azonban azon ténynek, hogy a sztrájkoló szedők napú 24 órás sztrájkőr- vonalat tartanak fenn minden lap nyomdája előtt, a lapok minden fennakadás nélkül jelennek meg — bár kétségtelenül kevesebb napi kiadásban és va- lószinüleg kevesebb példányszámban — de az a tény, hogy egyáltalán megjelennek, nagyon laza munkás szolidaritást árul el. Különösen lesújtó látni, hogy a szorosabb rokonszakmai munkások, akik a sztrájkoló munkásokkal együtt dolgoztak e lapok előállításánál, nap-nap után — már két hónap óta — keresztezik a sztrájkőrvonalat és elkészítik a lapokat — ami ez esetben a legfontosabb a munkáltatóknak. A sztrájkolok ugyan nagy igyekezettel próbálják megnyerni az olvasó közönséget, hogy ne vegyék a “sztrájktörők” által készített lapokat, ez azonban, ha meg is történne, csak lényegtelenül segítené a sztrájkolok ügyét. A lapkiadóknak a legfontosabb ma, hogy a lapok megjelenjenek, ha mind visszakerülnének is az árusítóktól és kocsi számra égetnék el azokat, akkor is kinyomtatnák, amig erre mód van. És amint látszik erre a módot direkt a szakszervezetek — közöttük a sztrájkot irányitó International1 Typographical Union is szolgáltatják. Hogyan várhatják el a sztrájkoló szedők, hogy az olvasók szervezetlen kapitalista ideológiával telt agyú milliói vállalják velük a szolidaritást, amikor a szorosan együtt dolgozó, sőt velük egy szervezetbe tartozó “szervezett” munkások segítenek a lapkiadóknak a sztrájkot megtörni ? A SZTRÁJKTÖRÉS vádja természetesen magukat a szak- szervezeteket terheli elsősorban és csak másodsorban azokat a munkásokat, akik a tényleges sztrájktörést végzik. Mert a munkások a szakszevezeti vezetőség direkt utasítására végzik a sztrájktörő munkát a szerződés “szent és sérthetetlenségére” hivatkozva. Mert a szak- szervezeti basáknak sokkal fontosabb a munkáltatókkal kötött szerződés, mint a munkás szolidaritás. És ez alól a vád alól maga a sztrájkot irányitó ITU szervezet sem kivétel. Mert a független nyomdákban ITU tagok is hozzájárulnak a lapok előállításához, amennyiben a szedést részben azok végzik. Ugyancsak az ITU kötelékébe tartoznak a lapoknál alkalmazott “mailerek” akiknek a szerződésük már január 2-án lejárt — ujább szerződést még nem Írtak alá, hanem tovább alkudoznak — és közben pedig segítenek a lapkiadóknak megtörni a szedők sztrájkját. És ezt direkt a ITU utasítására teszik. Ezen “szervezett sztrájktörésért” tehát első sorban a szak- szervezeteket illeti a vád és másodsorban a szakszervezeti tagságot, hogy az elavult szakmai szervezkedés által testvér árulókká válnak. A MUNKÁLTATÓK természetesen minden eszközt megragadnak, hogy a szedők és betűöntők sztrájkját megtörjék. A szervezetek és a szakszervezeti tagság testvérárulása mellett, a Taft-Hartley rabszolgatörvény szolgáltatja a leghatásosabb eszközt és ezt igyekeznek kiNem igy azonban a hívők, akik a támadóra rárohantak és pillanatok alatt, a helyszínen levő rendőrök félholtan vették ki a vallási hívők kezeiből. Másnap reggel Gandhit milliókra menő gyászmenet kisérte ki utolsó útjára a Jumna folyó partjára, ahol holttestét máglyára tették és elégették. A gyújtó kanócot legidősebb fia, Devadas Gandhi helyezte a máglya alá. így végezte be életét Mohandas K. Gandhi, aki hosszú időkön mint isteni szent fog lebegni száz és száz milliók előtt. Élete és életének célja mégis üres volt. Üres, még pedig azért, mert az igazi emberi testvéri szeretetnek a legelemibb igéjét nem hirdette, ami az igazi testvérszeretetnek az alapját jelképezi. És ez nem egyéb mint az az egyszerű igazság, hogy egyik embernek nem szabad és ne legyen joga a másikat kizsákmányolni. A kizsákmányolás törvényes rablására épített társadalmi rendszeren kell a testvéri szeretet igéjével változást eszközölni. És ez a változás a kizsákmányolás magántulajdoni megszüntetésével megteremteni az anyagi egyenlőséget a testvéri szeretet materiális alapját. Egy ilyen rendszerben nem csak a vallási válaszfalak dőlnek le. hanem megszűnnek a társadalmi ellentétek, ledőlnek a nemzeti válaszfalak és a világ összes népei mint igazi testvérek élhetnek a földön. A munkásmozgalom ezernyi harcosa hirdeti ezt az eszmét,^ még sincs még megközelítőleg sem annyi követője, mint az egyetlen Gandhinak. Ha a közeli napokban újabb indiai lázadásokról olvasunk, gondoljunk arra a nagy harcra, mely- íyel a szervezett munkásosztály igazi testvériséget akar teremteni a földön. használni a legmesszebbmenő mértékig. Ez okozza részben a “szervezett sztrájktörést” is, mert bár a szakszervezetek mindig ellenezték a rokonszenvi sztrájkot, még a szorosan együtt dolgozó munkásoknál is, ha azok több szakszervezethez tartoztak, a tagságban azonban már élt a szolidaritás eszméje annyira, hogy nem lépték át a sztrájkőrvonalat. A Taft-Hartley törvény azonban ily “rokonszenvi” sztrájkot, vagy oly munkák megtagadását, amelyet sztrájk által sújtott műhelyekből szállítanak, büntetés terhe alatt sújtja és a szakszervezetek ezen törvénynek engedelmeskedve tiltják meg tagjaiknak szolidaritást vállalni a sztrájkólókkal. ESZERINT a Taft-Hartley törvény már érezteti hatását, mert “szervezett sztrájktörésre” kényszeríti a lapoknál alkalmazott többi szakszervezeti tagokat. Bár még igy is volna lehetőség- a szolidaritásra, ha a szakszervezeti tagság osztálytudatos volna és az osztály szolidaritást fontosabbnak tartaná, mint a dollárt. Mert arra még a T-H törvény sem kényszeríthet senkit, hogy akarata ellenére dolgozzon, ez esetben azonban a szakszervezetek “törvénytelen sztrájknak” minősítenék az ily akciót és nem részesítenék a sztrájkotokat sztrájksegélyben, sem pedig állami munkanélküli segélyért nem folyamodhatnának, mert “önként” hagyták abba a munkát. A MUNKÁLTATÓK azonban nem elégszenek meg azzal, hogy a lapok előállítására kényszerítik 21 szakszervezet tagjait, hanem a National Labor Relations Board utján most “tiltó parancsot” követelnek a bíróságtól a sztrájkolok ellen, mely egyben eltiltaná az ITU központi vezetőségének, hogy bárhol az országban sztrájkot rendeljenek el. Bár a sztrájkot irányitó szervezet határozottan állítja, hogy a munkabeszüntetést kizárólag a bérkövetelés megtagadása kényszeritette a munkásokra, a munkáltatók viszont azt igyekeznek bizonyítani, hogy a bér- követelés nem a sztrájk okozója, mert ők hajlandók a bérkövetelésről tárgyalni, ha a szervezet hajlandó oly szerződést aláírni, amely összhangba van a T-H törvénnyel. Ez esetben fel kellene adni a nyomdászoknak a “zártmühely” rendszert, amely pedig már évtizedek óta gyakorlatba van a nyomdászoknál, ami alkalmat nyújtana a munkáltatóknak arra, hogy szervezetlen munkásokat alkalmazhatnának a nyomdákban, akik “ha akarnak ’ 30 nap után beléphetnek a szervezetbe, de velük szembe “semmiféle kényszert nem alkalmazhatnak” a munkások, mert ez ellenkezik a törvény kitételével. Ha azonban a szervezetlen munkás megtagadná a szervezetbe belépést és a szervezett munkások ez okból beszüntetnék a munkát, a munkáltatónak törvényes joga van port indítani a szervezet ellen. EZ ÉS HASONLÓ kitételei a T-H törvénynek, arra indította | a nyomdász szervezetet az elmúlt év augusztusban megtartott országos konvenciój án, hogy határozatilag kimondotta, hogy amig a T-H törvény életben van, nem köt Írott szerződést a munkáltatókkal. A munkáltatók azonban, amig a múltban mindig vonakodtak az írott szerződéstől, most amellett kardoskodnak, hogy csakis oly esetben hajlandók a szervezettel kollektív tárgyalást folytatni, ha egy meghatározott időre szerződést Írnak alá, amely szerződés összhangba van a T-H törvény követelményeivel és a bérköveteléseket addig nem veszik figyelembe, amig a szervezet hajlandóságot nem mutat ily szerződés aláírására. Ezideig a nyomdászok állják a harcot, bár az erők meglehetős egyoldalúan oszlanak meg — nagyrészben a munkáltatók javára. EGYÉBKÉNT a chicagói sztrájk mögött nem kizárólag a chicagói lapkiadók a mozgató erők, hanem azt az ország ösz- szes -— vagy legalább is nagyobb lapjainak kiadói — az American Newspaper Publishers Association — szövetség irányítja. Ez a szövetség nyomást gyakorol az ország összes lapkiadóira, hogy kövessék a chicagói példát, de egyelőre nem teljes sikerrel. Amint értesülünk, eddig már 270 városban teljesítették a szedők követelését a lapkiadók — Írott szerződés nélkül. Amint látszik tehát nem “szentirás” az, hogy írott szerződés nélkül nem lehet lapot kiadni. De, amint ismeretes a chicagói munkáltatók — nem csak a lapkiadók, hanem általában a munkáltatók, mindig az “open shop” (szervezetlen műhely) előharcosai voltak és ma is innen igyekeznek megindítani a lavinát a munkásszervezetek lerombolására. Ezen tényt ismerve, kimondhatatlanul fontos az, hogy a szedők harca ne bukással végződjön. AKIK NEM KILINCSELNEK NEW YORK város bronxi negyedében épült szükség házakat a nemrég leszerelt katonák lakják, akik a fűtőolaj fekete piaca ellen úgy tiltakoznak, hogy megtagadták a városnak a lakbér fizetését. 925 veteránnak ez a tiltakozása egy-kettőre eljutott az állam kormányzójához is, aki már el is rendelte a vizsgálatot a fűtőolaj ügyében. A republikánus párt uszályhordozóiból alakult “Columbia Republican Women Club” hölgyei vendégül látták Mrs. Martha Taftot, az elnöki aspiráns Taft szenátor feleségét. A politikus hölgyek egyike célzatosan felemlítette az amerikaiak által sokszor elmondott adomát, hogy George Washington feleségül vette Márthát és megfelelő idő múltán a “haza atyjává” lett. Mrs. Taft elértette a célzást és sóhajtva jegyezte meg: “Too late, too late! (már késő). De különben is, már nekünk van gyerekünk, — tette hozzá szerényen.
