Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-01-17 / 1511. szám
1948. január 17. b E ti M I A K A a 7 oldal Jegyezd meG _______________Ajánlja: St. Visi._______________ Petőfi Sándor 1823 január 1- én született, száz évvel a korát megelőzve. Még csak most érték utói a szellemét. Petőfi világszabadságról, egyenlősé g r ő 1, testvériségről, nemzetköziségről énekelt már száz évvel ezelőtt. Petőfi által gyűlölt királyok is gyorsan pusztulnak, ha nem is kell őket a Petőfi receptje szerint: “Akassztátok fel a királyokat” irtani. A szentföldi zsidó otthonokat védőktől fegyvereket, köztük egy pár gépfegyvert is elszedtek az angolok, melyeket később az araboktól vettek vissza a zsidó harcosok Palesztinában. Mig a zsidóktól, ha megfogják őket, elszedik az önvédelemre szóló fegyvereket is, az arabokat, köztük több ezer transjordani rendes katonaságot felfegyver- zik az angolok. A japán fegyver lerakás óta, az Egyesült Államok öt billió dollárt öntött a Chiang Khai Shek patkány lyukába, mondja a detroiti Free Press vezércik- irója. Most már sok amerikai politikus belátja, hogy az amerikai dollárok után el kell küldeni az amerikai katonaságot, haditengerészeket is, ágyukkal, lángszórókkal, teljes hadi felszerelésekkel. Ez a recept nagyon jól sikerült nekik a délamerikai államokban — a múltban. Russel Barnes jelenti Londonból, hogy a toryk nagyon megvannak elégedve a mostani angol (labor) kormánnyal, nem csak a kül, hanem még a belügyi politikájával is. Még a toryk sem bírták volna jobban megvédeni a nagytőkéseket és a bankár, hercegi és más nemes uia- kat és vagyonukat. Egy nagy detroiti department store igazgatója jelentette, hogy amig pénz mennyiségben 5 százalékkal több, az árumennyiség 17 százalékkal kevesebb volt. Vagyis 17 százalékkal kevesebb árut voltak képesek eladni most, mint a múlt év ugyan ilyen időszakában. Az amerikai urak biztosra veszik és elismerik, hogy Európának adott billiókat nem kapják vissza soha. De a közép európai országok dicsőségére legyen mondva, az ottan megvásárolt politikusokat pontosan szállítják a Wall Streetnek. És majd a nyugati országok is fogják azokat szállítani egy pár éven belül — mint felesleget. Ma az a hir jött, hogy öt amerikai katona, akiket már a hírek szerint régen kirenedletek Kínából, a karácsonyi ünnepek alatt elmentek vadászni a vörösök által kontrolált területekre (minden bizonnyal vörösökre) nem tértek vissza még ma sem. Ámbár az elhagyott “jeep”-jüket megtalálták. Kanadából két hajórakománv fegyvert, muníciót és repülőgépeket akartak Chiangnak szállítani, de Singaporeban, ahová szintén volt szállítmány, a munkásság megtagadta ezen gyilkoló eszközöket szállító hajóról az odacimezett árut kirakni, heteken keresztül ott rostokolnak a hajók. Több józan ész és testvéri érzés van ezen barbárnak tartott ázsiai munkásoknál, mint a hires keresztény civilizált kanadai rakodó munkásoknál, akik minden lelküsmeret furdalás nélkül berakták ezeket a gyilkoló eszközöket. Az amerikaiak azzal vádolják az oroszokat, hogy a manchuriai japán hadsereg felszereléséből adtak át a kínai néphadseregnek. Pedig a kínai néphadsereg is sok japánt leszerelt észak Kínában. Mégis több amerikai fegyverük van, mint japán, melyeket a Chiang kormány csapataitól vettek el, vagy azok át- marsoltak vele a néphadsereghez, amint amerikai szakértők jelentették a kongresszusi vizsgáló bizottságnak. Tehát nem üres találgatás. Magyarországon a megkárosított nép, ítélkezik a feketézők felett, itten hasravágódnak a nagynevű spekulánsok, feketézők előtt. A HAZUGOK KIRÁLYA Az ország számos “hazugok klubbja” közül a Burlington, Wis. hazugok klubbja a legnevezetesebb, amennyiben ez minden év vége felé hazugságversenyt rendez, amiről a hírszolgáltató vállalatok rendesen megemlékeznek. A karácsony előtt tartott versenyben John C. Hopley “haug-testvér” nyerte el a pálmát az alábbi igaz történettel : A múlt héten Enid, Okla, városban pool billiárdot játszottam Charley Scorpea barátommal. A Charley igazán nagyon kitünően játsza a poolt. Epv- másután lökte a golyókat az asztal oldalzsebeibe s amikor éppen a nyolcas számú golyóra célzott, egy légy ült le a golyóra. — Charley, — mondom neki, — üsd agyon azt a legyet de úgy, hogy a 8-as bemenjen az asztal zsebbeCharley vállalkozott rá és az asztalt körülállók nagy fogadásokat tettek. Mindenki azt várta, hogy Charley alul fogja a fehér golyót, felugrasztja a nyolcas tetejére, hogy agyonüsse a rajta ^ megtelepedett legyet. Igen ám, de akkor hogyan megy a 8-as az asztalzsebbe? Charley azonban más módon nyerte meg a fogadást. Olyan hirtelen lökéssel vágta ki a 8-as golyót a légy alól, hogy az leesett s kitörte a nyakát, a 8-as pedig egy párszor körülszaladta az asztalt aztán szépen besétált az egyik oldalzsebbe. A második dijat az a hazugtestvér kapta, aki azt állította, hogy North Dakota államban járva ott olyan hidegre akadtak, hogy a zsebeiket jégdarabokkal tömték tele és annál melegítették a kezeiket. SZILVESZTER ESTÉLY PHILADELPHIÁBAN Egy szép és kellemes szilveszter estélyt rendeztek a philai munkástársak, Rost munkástárs házában. A lehetetlen időjárás dacára is szép számmal jöttünk össze, sőt Manayunkból, New Jersey- ből is eljöttek a munkástársak. Rosenthal munkástárs meleg szavakkal üdvözölt mindnyájunkat, dacára annak, hogy kissé megöregedtünk, de szívben fiatal és lelkes harcosai maradtunk az osztályharcnak. Érezzük magunkat otthon Rost munkástárs házában, mert gondoskodtak jóizü ételekről és italokról is. Éjfél előtt Schopf munkástárs felhívja a figyelmünket, hogy az estély össze legyen kötve a hasznossal, úgy mi ipari forradalmárok, szokásunkhoz híven igyekezzünk támogatni az egyetlen magyar nyelven megjelenő ipari unionizmust hirdető lapunkat a Bérmunkást anyagilag, miután a Bérmunkást, csak bérmunkások tartják fenn. Majd a munkástársak egymásután leadták a nélkülözhető dollárjaikat, amely a konyha költség levonásával $47.00 összeget tett ki, amit Rost munkástárs átutalt a Bérmunkáshoz. összejövetelünk a legkellemesebb hangulatban a hajnali órákban ért véget. Az összehívók majd megállapítják, melyik munkástárs házában lesz a jövő szilveszter megtartva. Úgyszintén köszönetét mondunk azon munkástársnőknek, akik a konyhai munkát végezték, valamint mindenkinek kü- lön-külön a sikerre viteléért. Tudósitó Az Indiana államba való H. B. Capehart republikánus szenátor bevallotta, hogy titokban minden szenátor pályázik az elnöki tisztségre. És ha szavazásra kerülne a dolog, — mondotta a szenátor, — akkor minden ilyen titkos jelölt egészen biztosan kapna egy szavazatot, — a saját szavazatát. Nézze meg a lapot csomagoló előfizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezelőnket, hanem az önnél levő barna borítékban küldje el az előfizetését is. Nehéz a megoldás (a.l.) Szinte gyerekesnek tűnnek föl azok az argumentumok, amelyeket napról napra fölhoznak a drágasággal kapcsolatban. Mindenről szó esik, csak éppen arról nem, hogy a kapitalizmus túlkapásai okozzák az árak rohamos emelkedését. Mindig humanizmusról beszélnek, hogy eltereljék a közvélemény figyelmét a néprablásról, soha sem ott keresik a hibát, ahol van. Állandóan azokat a kifogásokát halljuk, hogy azért van drágaság, mert az európai éhezőket segítik. Szóval az éhezők rovására kell állandóan emelni az élelmiszerek árát. Sokat beszélnek arról, hogy nincsen elég élelmiszer, arról azonban sohasem hallunk, hogy mindent lehet kapni, csak legyen elég pénz. És mivel a munkásoknak van a pénzmagból a legkevesebb, azért azután a munkások érzik legjobban az élelmiszerek árának emelkedését. A jó honatyák, akiknek ténylegesen a nép érdekeinek védése kellene, hogy legyen a hivatásuk, ezzel kapcsolatban legnagyobb részük a börzei spekulációval mesterségesen emelik a megélhetés lehetőségét. Arról ugyan számbeli kimutatásuk van, hogy egy négyszemélyes család egyszerű megélhetéséhez 3.400 dollár szükséges évente, de amikor a megadóztatásról van szó, 500 dolláron felül nőtleneknek és nőseknek 1000 dolláron felül már elég sum- más adót kell fizetni. Hogy a népek figyelmét eltereljék a legfontosabb esemélyek- től, azért ma állandóan napirenden van a vörös mumus. Újabb háborút akarnak, azért kell a népek gondolkozását a vörösek ellen irányítani, hogy minden ellentmondás nélkül készek legyenek háborúba menni a vörösek ellen. A népek hamar felejtenek és legtöbb esetben nem is gondolkoznak a történtek felett. Az amerikai kapitalizmus nyíltan űzi a kardcsörtetést. Tudják ők, hogy egy fejlett ipari rendszerben a túltermelés hamar bekövetkezik, különösen, ha nincsen remény a világpiac meghódítására. Hogy azután a világpiacot tényleg megkaparitsák, attól sem irtóznak, hogy ha kell, háborút viseljenek azok ellen, akik esetleg akadályozzák őket ezen elhatározásukban. Egy újabb háborúnak eredménye nem lehet más, mint a győztes fél rendőr államot létesít az egész földtekén. Az amerikai kapitalizmus nem törődik addig a belviszonyok orvoslásával, amig hatalmas profitot vághat zsebre, mint éppen a lepergett 1947-ben, amikor a tiszta jövedelmük meghaladta a 17 billió dollárt. Azok, akik a “demokráciával” annyira kérkednek, napról- napra közelebb hozzák az országot a tényleges diktátorsághoz. A Taft-Hartley törvények minden tekintetben a kapitalista diktatúra alapját képezik. Az osztálybiróság nyíltan kimutatja, hogy a fenti törvények minden tekintetben a munkások szervezetei ellen irányulnak. Az amerikai munkások legnagyobb része még ma sem tudja, hogy mit kapott a Taft-Hartley törvénnyel. Azért hogy az amerikai kapitalizmus megoldást találjon saját szempontjából a jövő belviszonyainak megoldására, azért már előre olyan törvényeket léptetnek életbe, amelyek biztosítani fogják a kapitalista diktatúra életbe maradását. A kapitalisták, ha mást nem, de a munkások fékentartását igen jól megtanulták Hitlertől.
