Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-06-26 / 1534. szám
1948. junius 26. BÉRMU NKÄS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI POLGÁRHÁBORÚT AKARNAK A magyar főpapság lett az élharcosa a világ reakciójának. Mindszenty bíborossal az élen, hihetetlen szemérmetlenséggel támadnak neki a népi demokráciának. Három éven keresztül, amikor a magyar ipari és mezőgazdasági munkásság éhezve, rongyosan igyekezett felépíteni azt, ami a bitang Horthy-nyilas banditák gazsága miatt szét lett rombolva. Romokba heverő gyárak, amelyekből a gépeket elhurcolták, ma már üzemképes állapotban vannak, nagy részben a termelés túlhaladta a békéidé ji mennyiséget. A náci hordák által felrobbantott hi- dak* felépítve, a közlekedési vonalak helyeállitva. A parasztság amely között felosztották az ezerholdas úri és papi birtokokat, igás jószág és szerszám nélkül kezdte el a gazdálkodást, ma már többet termel, mint a béke időben. A munkásság, a parasztság és haladó szellemű értelmiség ösz- szeforrvá csodát müveit, a szétrombolt, szétzüllött országot talpra állította. Európa legjobban prosperáló országává tette, annak dacára, hogy a főpapság, a tőkések és a régi hivatalnoki osztály minden módon igyekezett szabotálni az újjáépítést. A henye, panamista, züllött gentry hivatalnok osztályt a népi demokrácia leváltotta, helyükbe megbízható munkás és paraszt ifjúságot képzett ki. A gyárakat, a bankokat, bányákat államosította, ezzel kihúzta a gazdasági erőt a belső ellenség alól. Csak a papság volt a nebánts virág, minden szemtelenséggel, provokációval, amelyet a főpapság állandóan gyakorolt, a népi kormány hihetetlen türelemmel viseltetett. Soha magyar kormány olyan nagyfokú támogatásban nem részesítette az egyházat, mint a mai. De a főpapság meforditotta a mondást, “aki téged kövei dob meg, dobd vissza kenyérrel”. Ők a kenyeret adó kezet leköpték, piszkol- ták, de a segítséget elfogadták. A magyar kormány türelmét, jóindulatát, gyengeségnek vették és annál durvábban támadták, provokálták. A templomot, az iskolát rendezték be hadiszállásul, innét indították a mind durvább támadásaikat. De minden türelemnek van határa, még a népi demokráciának is és most elérkezett az ideje, hogy a kormány felvegye a harcot és felkészüljön a leszámolásra. Mindszenty bíboros megtiltotta, hogy az egyházi iskolákba a magyar kormány által jóváhagyott tankönyveket használják. A régi soviniszta, királyt dicsőítő, munkást gyűlölő egyházi tankönyvek használatát meg a kormány ellenezte, mire Mindszentyék tankönyv nélkül tanítanak. A protestáns egyházak, belátva a nép akaratával való szembeállás ostobaságát, látva az uj rendszer megerősödését, a nép kulturális és gazdasági felemelkedését, elhatározták, hogy belekapcsolódnak a társadalom építő munkába és felhagynak az ellenzékieskedéssel. Nem úgy Mindszentyék, ők vissza akarnak csinálni mindent, főleg visszakapni a tízezer holdjaikat, ők nem alkusznak, ők továbbra is szabotálnak, támadnak, rombolnak. Erre a szemtelenségre, az iskolák fel- használására a kormányzó pártok is erélyesen léptek fel, elhatározva, hogy az egyházi iskolákat államosítják. Még itt is hihetetlen türelmet tanúsítottak amikor állami alkalmazásba veszik át az összes egyházi tanítókat, amikor meghagyták a kötelező vallás oktatást és mentesítették az államosítás alól a neves egyházi főiskolákat és papneveldéket. De a főpapság szembeszáll a nép akaratával és az egyházból való kiátkozással fenyeget meg mindenkit, aki ezt az intézkedést támogatja, ki a törvénynek aláveti magát. De még ennél is tovább mennek, direkt polgárháborúra uszítanak, amely uszításnak már sajnálatos jelenségei is mutatkoznak, amelynek a kormány alkalmazottak közül halálos áldozatai és vannak. A papok uszításának csak az elmaradt falvakban van már eredménye, a nép nagy többsége, az egyházi egyesületek százai áll szembe a hecckáplánok uszításaival. A felekezeti tanítók nagy többsége örömmel üdvözölte az államosítást, hogy igy kikerüljenek a papi járom alól, de az alsó papság tekintélyes része ellenzi Mindszentyék politikáját. A magyar kormány, a magyar nép bizalma alapján kell, hogy erélyes kézzel vessen véget az aljas uszításnak. Kell, hogy minden eszközzel megakadályozza azt, hogy a papiusztiás polgárháborút eredményezzen és megsemmisítse azt a nagyszerű építő munkát, amelyet a magyar nép folytat. IGY IS LEHET 'A kenderesi Horthy kastélyban, a lovastengerész tivornyá- zó helyén, 700 gyermeket befogadó ovódát nyitottak meg. A hajduhadházi gyermek otthonban 110 görög gyermeket helyeztek el, akiknek az ellátását a Hajdú megyei szakszervezetek vállalták. A felsőgödi üdülőbe 60 óvódás gyermek nyaral három hétig, egész szeptemberig egymást váltják a 60 turnusok. Balatonszamárdiba 160 gyermek turnusok váltják egymást 3 hetenként. A fóti Károlyi kastélyban 269 és a Béla telepen 150 gyermek fog gyaralni 21 napos turnusokba. Ezeket a főváros nyaraltatja, azonkívül naponta a gyermekek ezreit viszik ki külön villanyosokon egész napi üdülésre a budai hegyekbe, ahol a főváros gondoskodik az élelmezésükről. Az üzemek, szakszervezetek és más egyesületek a gyermekek ezreink teszik kellemessé a nyári vakációjukat a különböző nyaralóhelyekre való elvitelével. BÁNYÁSZOK FIGYELMÉBE Tudvalevőleg az első iparág, amelyet Magyarországon államosítottak a bányaipar volt. Az összes szénbányák egy központi igazgatóság alá tartoznak, mig a bányák hat kerületre oszlanak meg, amelyek felett egy-egy kerületi igazgató áll. A hat bánya kerületből ötnek az igazgatója bányász, nem holmi disz-bányász, aki valami üzemi vagy szakszervezeti irodában ült ezideig, hanem tényleges vájár, aki csak a kinevezéskor tetAz óhazában élő barátai részére is küldesse a Bérmunkást. Egy évre $2.50. te le a csákányt és a lapátot. Mindegyik az egész életét a bányában töltötte, ott ismerte meg az üzemvezetést gyakorlatilag és a saját bőrén'tanulta meg a bányászok életét. Miként a gyárakban, úgy a bányákban is, mikor a saját körükből kikerült munkás lett az üzemvezető, a termelés emelkedett, de a lehetőség szerint megoldódtak a munkásság problémái is, mert ezek a munkás igazgatók, nem szakadnak el az osztályuktól azzal, hogy az esztergapad, vagy a bányából az irodába kerültek, hanem továbbra is sorstársuknak tartják a fizikai dolgozókat, kikkel karöltve építik az uj társadalmat. A MARSHALL TERV A GYAKORLATBAN Már nagyban folyósítják a százmilliókat azoknak az országoknak, amelyek részesülnek a Marshall terv jótéteményeiben. Hogy gyakorlatban kit segít ez a terv, arra jó választ ad az osztrák szakszervezeti kongresszus egy delegátusa. A delegátus megállapítja, hogy ők nagy lelkesedéssel üdvözölték a Marshall tervet, remélve, hogy segít az osztrák munkásság nagy nyomorán, megszünteti a munkanélküliséget, felemeli a fejadagokat, mert az eddigi csak éppen arra jó, hogy ne egyszerre, hanem lassan haljanak éhen. De a várakozásunkban csalódtunk — folytatta a delegátus — kaptunk egy nagy csomó traktort, gyufát, cigarettát, holott a mi gyáraink nem csak az osztrák, de az egész közép Európát elláthatnák ezekkel az árukkal. Az eredmény az volt, hogy le- kelett zárni a traktor, gyufa és más gyárakat és igy a munka- nélküliség csak növekedett. Én úgy látom — fejezte be a felszólalását a delegátus, — hogy a Marshall terv nem minket, hanem az amerikai tőkéseket erősiti meg, belőlünk meg egyszerű gyarmatokat csinál. Mi már számtalanszor megírtuk azt, hogy az egész Marshall terv egy nagy szemfényvesztés, amelynek a célja, hogy piacot teremtsen az amerikai tőkésosztály számára és elodázza a világ kapitalizmusának az elmaradhatatlan pusztulását. Csak elodázhassa, de meg nem mentheti, mert a kapitalista termelési rendszer túlélte magát és most születőben van az uj társadalmi rendszer, amely nem profiton, hanem az emberiség szükséletének a kielégítésén épül fel. Prágában hat heti börtönre Ítélték a 48 éves Ruzena Buzko- va kereskedőt, mert azt a rémhírt terjesztette, hogy Amerika már megindította a háborút a Szovjet Union ellen. — Ha Amerikában minden rémhirterjesz- tőt börtönbe akarnának tenni, akkor a börtönök számát meg kellene tizszerezni. ELV1NY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a vHá» munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kczekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!’’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az yj társadalom uerkezetét épi+iük w régi társadalom keretein beint
