Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-06-19 / 1533. szám
1948. junius 19. BÉRMUNKÁS 7 oldal írhatnám úgy is, hogy innen is onnan is szedtem, ugyanis az amerikai magyar lapokat átnéztem a napokban. Egyiket papok szerkesztik, Jézus helytartói. Gondoltam, hogy találok talán a sok rothadt büzlő szemétdombon valami olyat is, mely régészeti szempontból nézve elfogadható lehetne a jövőre. Tévedtem, tévedtem. Nem foglalkozik a régészeti tudománnyal, igaz nem is tartozott soha a tudósok közzé. Imával sem foglalkozik, mint a “Jó Pásztor” laptársa. Nem kér hajlékot a hajtéktalanoknak, ruhát a ruhátlanoknak, kenyeret az éhezőknek. Ilyesmit gondolja megtehetnek a hivei is, azokra úgyis nekik van szükségük. Azonban foglalkozik politikával, de azt sem úgy mint a jobb érzésű polgári lapok. Vezércikkben patkányoknak nevezi azokat, akik a ruhátlanokért, a hajléktalanokért, éhezőkért sikra szállnak. Reméli, — Írja az öreg páter, — hogy a Fehér Ház kikászálódik a szendergő álmából, hogy végre valahára, mint az Egyesült Államok végrehajtó közege, a cselekvés mezejére lép és a kongersszussal együtt (a Mundt törvényre gondol) és a földalá szorítják a patkányokat (értsd a kommunistákat) persze minden szabadgondolkodót is, akik nem az ódon templom légköréből merítették a társadalmi nézetüket. Félti az öreg páter a keresztény országokat a marxizmustól. írja, hogy any- nyit már mindenki tudhat, hogy az ellensége minden tisztességes lekvésre késztet, rakétaszerűén lök előre, mondván csak előre a megkezdett utón, bármilyen göröngyös is legyen az. Az a tudat vezérel, hogy ha már a mi életünkben nem is, tekintve, hogy már nem vagyunk fiatalok, de legalább a gyermekeink ne éljék a mi eddig örömtelen és emberhez nem méltó életünket. Reméljük, hogy addigra valósággá válik a költő által is megirt mondás, hogy a bőség kosarából, mindenki egyaránt részesedjen. Bízunk benne, hogy úgy lesz. Az alábbi levelet a Bérmunkás kapta: “Bérmunkás” újság kiadóhivatalának: Tisztelettel felkérem önöket, miután lapjukat olvastam kölcsönbe, tegyék lehetővé, mivel nekem dollárom nincs, hogy előfizetésként megrendeljem, hogy a megmaradt lapokból, ami régi, de részemre uj lenne szíveskedjenek küldeni. Maradtam tisztelettel munkástársuk Oláh Zoltán Sátoraljaújhely Ugyanaz nap a Bridgeporton lakó Váraljai József munkástárs levelében három dollárt küld, hogy mivel neki nincs senkije Magyarországon, az összegért indítsuk meg szervezetnek vagy egyénnek a Bérmunkást, így Oláh Zoltán előfizetését Váraljai munkástárs rendezte. keresztény törvényhozásnak is. Mint papnak kétlem a kereszténységét, mert mint “keresztény” tudnia kellene az itteni nagyvárosi nyomortanyá k r ó 1, tudnia kellene azt, hogy az amerikai dolgozó nép nagy százaléka ismét odajutott, hogy a családok százezreinek nem jut megfelelő táplálék még mennyiségbe se. Nem jut ruházatra. Ma már látjuk, hogy a használt ruhaüzleteket látogatják nagyobb mértékben. Nagy szívességet tennének ezek a híveiknek, ha csak mint suszter megmaradnának a kaptafánál. Aztán rátér a magyarországi hitéletre epés megjegyzéssel, de innen már kivonja a bizalmát az ottani hitéletre vonatkozólag. “Magyarországon államosítják az összes felekezeti iskolákat is. Teljesen kommunista kezekbe kerül a fiatal magyar nemzedék tanítása és nevelése. Mind- szenthy hercegprímás előzőleg egy pásztorlevélben már kijelentette, hogy azoktól a katolikusoktól, akik az iskolák államosításának a tervét támogatják, megfogják tagadni az egyházi szentséget.” Egyet nem akar itt megemlíteni, mert akkor nem döfhetne bele a kommunistákba, nem döfhetne bele semilyen haladó szel- lemüekbe. Ha nincsen is a kaptafánál, ahol lenni kellene, de annyit még is tudia kéne, hogy Ortutay Gyula kultuszminiszter maga is katholikus és mint kultuszminiszter ő van megbízva Magyarországon a nevelés és hitoktatás irányításával és a megváltozott gazdasági és politikai rendszerhez való formálásával és nem Mintszenthy. Hogy a változás nem tetszik Mindszenthynek, az csak természetes, de Ortutay jelentette, hogy a demokráciának az akaratán kívül van még más eszköze is, mellyel érvényt szereznek a jobb és szebb nevelésnek. Az ember, vagy a társadalom melyet az emberek, a nép alkot. Ha az ember gondolatvilága változik a gazdasági változás folytán, az vonatkozik magára a társadalomra is. Persze ők a vallást örökéletünek gondolták a népnél, né láss, ne hallj, ne érdekeljen semmi, legfőkép ne legyenek kívánságai és igényei több, mint az igavonó baromnak és ennél kevesebb igénnyel kellett századokon keresztül jog- nélkül beérni a nehezen dolgozó, jobb sorsra érdemes népnek. Mindszenthyék megtarthatják maguknak az egyházi szentséget, hiszen az úgy is nekik használt a múltban. Az volt az egyedüli nekik, a babona, a nehéz köd, melyet bőkezűen osztottak a híveiknek. És most midőn a rostába kerül, hogy megtisztítsák a sok kártékony szeméttől, egyszerre visszavonja a köztulajdon jogát arra vonatkozólag. Nem hiszem, hogy főmagassága nagy kárt csinálhatna általa az uj Magyarországon. A népnek a hite is megváltozott midőn a nincstelenből föld- tulajdonos lett. A proletár jogot kapott, helyet kapott az iparokban is, ahol biztosabb körülmények között termeli a társadalmi javakat és rendezettebb viszonyok között tudja és érzi a családját, melyek együttesen alkotják a társadalmat. Amint a technika fejlődik az- iparokban és a földművelésben és általa az élethez szükséges javak emelkednek és midőn minden szellemi és hasznosan dolgozó fizikai munkát végző család és magánszemély, naponta kielégül belőle, amilyen fokozatosan az halad, olyan mértékben emelkedik a hite, a vallása. Nincsen a hit, a vallás többé theoló- giához mitológiához kötve, aminek a nem tisztázása folytán más célja nem volt, mint örök sötétségben tartani a dolgozó milliókat, hogy a megrablását ne érezze, ne lássa. A lelkek mérgező mértékeiben mivel nem voltak pozitívak soha a századok folyamán, a végből szüksé- I geltetett fenntartani az erős, durva hatalmat, mert anélkül a népindulat már régen elsöpörte volna őket, ahogy elsöpörte a világnak egy jelentős részén. És a seprő működésben van. Mi sokan akik a világnak egy más részén az osztályharc tüzé- ben edződtünk meg, jóleső érzéssel vesszük tudomásul, hogy a szülőföldön az iskola, a nevelés terén is bekövetkezik a változás. Joggal remélhetjük, hogy a tankönyvekből kimaradnak a megtévesztő illúziók, mint hogy egyéni szorgalommal és kitartással mindenki kedvező társadalmi helyzetbe juthat. Ez az egy is merész idomtalan hazugság volt attól a nevelési rendszertől, amidőn még virágkorát élte a zsarnoki kapitalista rend. Ez csak azokra állt — a tömeg számához arányitva néhányra — akik hü kézcsókra és hajcsárkodásra alkalmasaknak látszottak és bizonyultak. A tilalomfákat már az iskolákban felállították, hogy mit szabad s mit nem, amely által megfosztottak bennünket a szabad egyéni, de egy- szersmint kollektiv gondolkozástól is. S. Gy. HETI KRÓNIKA rokról beszélnek, hanem hozzák a röplapokat és a Liberal Party gyűléseire terelik a tömegeket. A nagy zajban elfelejtetik a szabómunkásokkal, hogy a szerződésük lejárt és a legutóbbi bér- javitás óta, az élelmiszer árak rohamosan felszöktek, hát bizony ép. ide je volna a választási lárma helyett, egy kis béremelési csendet teremteni. Erre azonban a szabó szakszervezet vezérkara nem ér rá. Mintha' csak minden tekintetben hü akarnának maradni a szakszervezet régi múltjához, mellyel az ipari munkásságot szakmák szerint szétszervezték, politikai téren ugyanezt a szét- szervezési aknamunkát folytatják. Ha igy haladunk, akkor még megérjük, hogy ahányfaj-_ ta szakszervezet van, annyiféle politikai párttal leszünk megajándékozva. A szabópárton kívül, még lehet suszterpárt, ma- chinistapárt, asztalospárt, de ezt a mostani divathoz arányitva, bizonyára házépítő pártnak neveznék el. Kétségtelen, hogy a házépítő párt kapná a legtöbb szavazatot. Ha aztán a szak- szervezetek pártalakitó példáját követné mondjuk a Bronx- park állatkerti munkások szak- szervezete és mint állatszeliditő párt kerülne bele a választási lármába, talán mégis végezhetnének valami hasznos munkát, gyakorlati képzettségüket latba vetve, néhány megvadult politikus megfékezésére. , Mert ebben a megvadult politikai kampányban minden tréfán kívül nagyon hasznos volna egy kis szeliditési akció. Ennek egyik részét a munkásosztály egységes szervezetének kellene elvégezni, hogy elsősorban a munkástömegek tudatára ébredjenek annak, ne fűzzenek nagy reményeket a politikai téren és különösen a szavazás utján elért eredményekhez. Nem okvetlen kell, hogy minduntalan az munkáspárt aktivitására hivatkozzunk, ami azonban egymagában is elégséges volna ahhoz, hogy a politikai pártszervezkedésre elfecsérelt energiát a munkástömegek hasznosabb formában gyümölcsöztessék. De itt volt szemeink előtt az amerikai példa. Tagadhatatlan az, hogy Roosevelt elnöksége alatt sok olyan szociális előnyöket hoztak be a nép javára, melyek azelőtt a szocialista pártok előtt mint valami fontos célok voltak kitűzve. Roosevelt azonban meghalt és azóta láthatjuk, hogy a politikai téren nyert előnyöket egymásután szedik el a munkásságtól. A munkástömegek habár politikailag kiabálnak, de tényleges védekezési eszközük, az egységes szervezkedés hiánya miatt nincs. Soha jobban nem igazolódott be, mint a közelmúlt történelmében, hogy a munkásosztálynak annyi politikai ereje és előnye van, ameny- nyi és amilyen gazdasági erő szervezettel rendelkezik. Ne ismételje meg hát az amerikai munkásosztály ugyanazokat a hibákat mint amiket a múltban csináltak. Egy emberbe vetett hit, vagy szavazat nem lehet soha megoldás a munkásnép bajaira, inkább újabb bajoknak a melegágya. Nem fanatikus elgondolás folytán irom ezen sorokat és mint egyén egyáltalán nem ingadoznék egy pillanatra sem kijelenteni azt, hogy igenis jobb szeretném ha a jelenben Wallace kerülne az Egyesült Államok élére mint bárki más. De történelmi példákból okulva, nem szabad, hogy ennyire szabadjára engedjük a választási propagandát és a tömegek között még inkább el kell hintsük azt az igazságot, hogy csak saját magukban bízzanak és csakis saját szervezett erejükre támaszkodva nézhetnek a csalódás nélküli jövőbe. A mai helyzetet logikusan figyelve, nem lehet a világ (Folytatás az 1-ső oldalról) angol Itt és amott
