Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-06-12 / 1532. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. junius 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivatalos felfogásával. ________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE ««^>42 A palesztinai angol politika Nem nagyítunk, hanem csak a való tényt állapítjuk meg, amikor azt mondjuk, hogy a becsületes emberek szerte a világon mély és őszinte rokonszenvvel kisérik a palesztinai uj állam, Isráel ország fiainak hősi önvédelmi harcát. Az évezredek során állandóan üldözött és oly sokat szenvedett nép hosszú történetének folyamán most másodszor harcol fegyverrel a kezében. És most is, mint másfél évszázaddal a mai időszámítás előtt, nem támadó, hanem csak önvédelmi harcot folytat. A zsidóság több ezer éves története azt mutatja, hogy a bibliai idők legendás történeteit leszámítva ezt a népet állandóan üldözték akármerre is vetette a sors vihara. Az ily üldözéseknél a fegyvertelen zsidóság mint az üldözött vad állt szembe a jól fel- fegyverzett ellenségével. Ezt láttuk a macedóniai Antiochustól kezdve a babilóniai Habenon keresztül egészen a német Hitlerig, akik mind a zsidóság fegyvertelen tömegeit gyilkolták halomra. Még ma is ökölbeszorul minden tisztességes ember keze, amikor a nácik szörnyű bűntetteiről, Európa zsidóságának kiirtásáról hall. Soha ennél rettenetesebb bűntényt a történelemben el nem követtek. Ebben a bestiális bűntényben az volt annyira felháborító gonoszság, hogy a zsidóknak semmi alkalmat sem adtak a védekezésre, minden fegyvertől megfosztva, mint a vágóhidra terelt juhoknak kellett várni rettenetes sorsukra. Ki hitte volna csak pár évvel ezelőtt is, hogy a Hitler módszerét a legdemokratikusabb európai ország, Anglia veszi át, méghozzá egy LABOR PARTY kormány alatt? A külömbség csak az, hogy jelen esetben a gyilkolást HIVATALOSAN nem az angolok, hanem az arabok végzik. Isráel függetlenségi nyilatkozata óta nyilvánvalóvá lett és maguk az angolok is elismerték, hogy az arabokat ők fegyverezték fel. Az angolok tanították be az arab katonákat a modern fegyverek használatára és az arab hadseregeket ma is angol tisztek irányítják, sőt még azt is beismerték, hogy havonta 8 millió dolláron felüli összeggel támogatják a zsidók elleni hadjáratot vezető Arab Ligát, De ugyanakkor, amidőn az arabokat igy felfegyverezték, keresztülvitték, hogy a zsidók számára fegyvertilalmat nyilvánítsanak és erre rábírták az Egyesült Államokat is. így tehát nyilvánvaló, hogy a zsidókkal szemben az Attlee- Bevin munkáskormány pontosan azt a módszert akarja alkalmazni, amit Hitleréktől tanultak: fegyverrel támadni és kiirtani a zsidókat úgy, hogy azok még csak ne is védekezhessenek fegyverrel. Amikor Truman elnök észrevette, hogy az angolok milyen kelepcébe csalták, hirtelen elismerte Isráel államot és kijelentette, hogy a fegyvertilalom feloldásának kérdését meggondolás tárgyává teszi. Jelen sorok írásának idejéig azonban a zsidóknak még mindig csak titokban, valóságosan lopva lehet csak fegyvereket szerezni, hogy védjék magukat a kiirtásukra törekvő arabok ellen. Sőt mi több, Angliának az Egyesült Nemzetek biztonsági tanácsában eddig sikerült elodázni minden olyan ajánlatot, amely az arabok megfenyitésére vonatkozott. Ehelyett azt ajánlotta, — és most ezen ajánlat felett tanácskoznak, — hogy fegyvertilalmat kell behozni mindkét fél ellen. Vagyis Anglia alkalmat akar adni a MÁR JÓL FELFEGYVERZETT ARABOKNAK, hogy teljesen kiirtsák a még csak igen kevés fegyverrel biró zsidókat. Miért viselkedik az angol munkáspárti kormány ilyen becstelenül a zsidókkal szemben? — kérdezhetjük. Mert nem hisszük, hogy minden ok nélkül a Hitler habáraira pályáznak. Nem hihetjük, hogy az angol kormány mai vezetői az emberi gonoszság és becstelenség oly megtestesült képviselői lennének, mint Hitlerék voltak. Nem, itt nem egyéni emberi gonoszsággal, hanem csak az angolok által folytatott évszázados politikával állunk szembe és ennek áldozatait szedi Mars isten Isráel véráztatta földjén. Az az évszázados angol politika, hogy a gyarmatok népeit csak azon népek uralkodó osztályainak segítségével lehet legkönnyebben kizsákmányolni, vezette a mai palesztinai vérontáshoz. A zsidók palesztinai országalapitása nagyon simán ment volna, ha történetesen az utóbbi időkben rá nem jönnek, hogy az arab sivatagok alatt nagymennyiségű olajtelepek fekszenek. Ezt az olajat nagyon szeretnék az angol tőkések. Azonban a háború következtében az ügyesebb és furfangosabb amerikai olajérdekeltség fért hozzá először és az angoloknak csak kevés maradt. Az angolok ezt úgy igyekeztek ellensúlyozni, hogy a háború vége felé kezdték lepénzelni az arab uralkodó osztályt és ugyanakkor erősen élesztették bennük az arab nemzeti szellemet, az arab ha- zafiságot. Szövetségbe vontak olyan törzseket, amelyek eddig ellenséges szemmel néztek egymásra. Mindebben segítette őket a nagyon is szűklátókörű amerikai külügyi hivatal is, mert az angolok igen furfangosan az “orosz mumussal” jöttek elő, amive i játszi könnyűséggel lehet elbolondi- tani még a “legélesebb látású” amerikai államférfit is. Az amerikaiak csak most, a legutolsó napokban jöttek rá, hogy Anglia tulajdonképpen NEM AZ OROSZOK, HANEM AZ AMERIKAI TŐKÉSEK ELLEN HOZTA LÉTRE A PALESZTINÁI HÁBORÚT, mert számított arra, hogy az amerikai nép a zsidóság mellett lesz, akkor a kormány is kénytelen lesz ilyen álláspontot elfoglalni, — ami be is következett azzal, hogy Truman hirtelen elismerte az uj Isráel országot, — mire válaszul az arabok majd felmondják az amerikai olaj koncessziókat, amiket természetesen az angol tőkések vesznek át. íme ilyen gyerekesen egyszerű volt az a terv, amit az angolok gyakorlatilag is bemutattak, amit a “kiváló” amerikai államférfiak csak a legutolsó pUlantban vettek észre és amiért a zsidóság ezreit kellett újból kipusztitani. Négy cent Négy cent nem valami nagy összeg, még akkor sem számított említésre méltónak, amikor a dollárnak kétszer akkora volt a vásárló ereje, mint ma. Négy cent, — a dollárnak egy-huszon- ötöd része, — olyan kis összeg, hogy ennyi pénznek birtokában egyikünk sem merne bemenni a fűszereshez, a mészárszékbe, vagy valamilyen más élelmiszer üzletbe vásárolni, mert jól tudjuk, hogy ennyi pénzért manapság nem kapnánk élelmiszereket. De nem csak a fizikai, hanem a szellemi tápanyag megvásárlására is nevetségesen kis összeg ez a négy cent. Nem is gondolunk tehát arra sem, hogy a színházakba, mozikba vagy zenés koncertokra beengednének ily csekélységért. És mégis a Bérmunkás olvasói ezért a csekély négy centért oly nagymérvű és minőségű szellemi táplálkot kapnak minden héten, hogy az a mai drágaság közepette, valóban a csodával határos. Ezt a szellemi táplálékot a Bérmunkás hetenkénti számaiban kapják. Abban a Bérmunkásban, amelynek évi előfizetése, vagyis 52 száma két dollár, igy egy-egy száma még nem is esik egészen négy centbe. Ugyan melyik olvasónak kellene bizonyítanunk, hogy négy cent nem megfelelő ellenérték azért a lapért, amelynek minden számában olvashatja (f) Heti krónikáját. (J.Z.) Egyről-Más- ról rovatát, (Vi) cikkeit, (gb) Munkaközben rovatát, Mezősegi “Tollhegyről” irt észrevételeit, (a.l.) gazdaságiani elemzéseit a napi eseményeket analizáló vezércikkeken kívül és időközönként (Y), (K.S.I.), (Akroni Proli) és mások értékes írásait is. Őszintén megmondjuk, — hiszen nem titok, — hogy négy centért ilyen lapot nem lehet előállítani még akkor sem, ha a felsorolt irók, valamint a lap összeállítását és a titkári munkákat végző (L) munkástárs és a csomagolásban neki segédkező munkástársak és munkás- társnők ingyen végzik odaadó munkájukat. A mai nagy drágaság éppen úgy jelentkezett a nyomdaiparban, mint mindenütt másütt. A papír árának emelkedéséről sem kell sokat beszélnünk, hiszen tudja minden olvasó. így nem lep meg senkit, amikor azt mondjuk, hogy a Bérmunkás egyes számainak előállítása többe kerül azon négy centnél, mint amit kapunk érte. Egyébiránt más lapoknál is úgy van, hogy az előfizetés nem fedezi az előállítás költségeit. A legtöbb kereskedelmi újság azonban mégis nagy összegeket keres, mert a különbözetet busásan kárpótolják a hirdetések. A Bérmunkás azonban nem közöl hirdetéseket, a Bérmunkásnak egyetlen sora sem eladó! A Bérmunkásnak minden mondatával csak a munkásosztálynak az érdekeit, olvasótáborának a javát kell szolgálnia. Ez az irányelv összeférhetetlen a hirdetésekkel. De hogyan lehet a lapot fen- tartani akkor, ha nem fogad el hirdetéseket s az előfizetés nem fedezi a költségeket? Hát miért nem emelik akkor az előfizetési árakat? — Kérdezhetik tőlünk. Erre a kérdésre a válaszunk ez: A Bérmunkás Lapbizottsága az országos konvenciók utasítására az emelkedő drágaság dacára is továbbra megtartotta a 37 évvel ezelőtt megszabott két dollár évi előfizetést, (Külföldre két és fél dollár, mert minden számra bélyeget kell tenni), hogy azon elöregedett munkástársaink is olvashassák lapunkat, akiknek már ez a két dollár is jelentős összegnek számit. A külömbözet megtérítését magukra vállalták a lap olvasói és évenként DRÁGASÁGI PÓTLÉK gyanánt juttatják el hozzánk. Hogy miért teszik ezt. Erre is igen egyszerű a válasz. A Bérmunkás a forradalmi ipari uni- onizmus magyarnyelvű propaganda lapja. A Bérmunkás köré csoportosult tábor úgy látja, hogy abban a korban élünk, amelyben a világot eddig uraló tőkés termelési rendszert a kollektiv termelési rendszer váltja fel. Az ilyen társadalmi rendszerváltozás azonban nem megy olyan simán, mint azt az elméletben elképzeljük. Az uj rendszer számos különböző változatban jelentkezik, a régi rendszer pedig a haldokló utolsó erejével védekezik. A Bérmunkás által képviselt Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year .......—..........$2.00 Félévre ................. 1-00 Six Months . 1.00 Egyes szám ára ............ 5c Single Copy ---------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------ 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50
