Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-05-15 / 1528. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1948. május 15. Ipari szolidaritás (a.l.) Az egész emberi társadalom a termelő erők vállain nyugszik. Ozsdi és tudatlan felfogások szerint, amit annyiszor hallottunk agitálás közben. “Mi volna a sok szegény embernek a sorsa, ha a gazdagok nem adnának nekik munkaalkalmat.” Ezen régi, elavult fölfogásokat csak azok hiszik, akiket arra tanítottak a képmutatók, hogy “mennél többet tűrsz és szenvedsz ezen a földön, annál könnyebben fogsz bejutni a tulvilági mennyországba”. A tarthatatlan életmód azonban elégedetlenségre kényszeríti sokszor a legjámborabb embertömegeket is. Az elégedetlenség hozta létre azokban az embertömegekben a csoportosulás gondolatát, akiknek sorsuk azonos volt. Az emberiség történetében nagyon sokszor voltak rabszolga lázadások. Magát a munkásmozgalmat az elégedetlenség hozta létre. A tudományos szocializmus pedig megállapította, hogy az emberi társadalomban két ellentétes osztály van, amely állandóan harcban áll egymással. Hogy azután ezek a harcok mikor nyernek befejezést, nyíltan megmondhatjuk. Nem előbb, mint amikor az osztály ellentéteket megszüntetjük. Az észszerű felfogás szerint másképpen meg sem szűnhet ez a harc csak akkor, ha az okozatokat szüntetjük meg. Ezeknek a harcoknak győzelme mindig az osztály szolidaritáson alapszik. A kapitalista rendszernek, amely alatt olyan társadalmi rendszert értünk, ahol a magánvagyon, vagyis természeti kincsek és a termelő eszközök tulajdonosai telj hatalmi urai a társadalomnak, minden intézkedésük arra irányul, hogy ezt a rendszert továbbra is biztosítsák maguknak. A munkásmozgalom kibontakozása abból a célból történt, hogy a munkások tarthatatlan helyzetét javítsa. Társadalmi átalakításra csak akkor gondoltak, amikor a tudományos szocializmus megalapozta a tényleges osztályharc célkitűzését. Azok a munkásmozgalmak, amelyeknek szociális törekvései ugyan nin- csennek, azért a kapitalizmus túlkapásai ellen éppen olyan elkeseredett harcot vívnak, a csekély gazdasági előnyökért. Egy iparilag fejlett kapitalista rendszerben a munkásoknak, hogy bármilyen eredményeket tudjanak elérni, feltétlen egységes ipari szolidaritásra van szükségük. A mai kapitalista társadalomban a munkások bármilyen igazságos követelése, mindig a legnagyobb ellenszenvet vált ki a profitharácsolók táborából. Minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeznek a közvéleményt a munkások jogos követelése ellen irányítani. A munkásoknak már régen meg kellett volna tanulni, hogy az ő osztályérdekeik az egész földtekén azonosak, ahol a kapitalizmus és az azzal járó kizsákmányolás van. Éppen most, amikor az Egyesült Államokban nagy ipari harcok folynak, mindennél első sorban a legnagyobb szüksége volna a munkásoknak, hogy egy egységes ipari szervezetbe lennének szervezve. Minden munkás megmozdulásnak győzelme, kizárólag a szervezett munkások ipari szolidaritásától függ. Természetesen a közvéleményt minden munkás megmozdulásnál a kapitalista osztály irányítja saját osztályának javára. Mindig a jobb életviszonyokért küzdő munkások követnek el kihágásokat a fennálló rendszer ellen. Azt még sohasem hallottuk, hogy a hatóságok az iparvállalatok ellen fordultak volna, akár az árdrágítás mesterséges előidézése miatt, akár pedig azon tény miatt, hogy igen sok profitot vágnak zsebre a fogyasztók rovására. Mi, akik az ipari szervezkedést ajánljuk a dolgozó tömegek számára, tudatában vagyunk annak, hogy csak egy forradalmi ipari szervezet teremtheti meg a munkások egységes ipari szolidaritását. A napról-napra jobban kiélesedő osztály ellentétek, rá kell, hogy kényszerítsék a föltörekvő proletáriátust arra, hogy föltét- len megteremtsék a munkások között, a minden körülmények között szükséges ipari szolidaritást. Az ipari szolidaritás másképpen el sem képzelhető, mint hogy a munkások egy egységes ipari szervezetbe tömörülnek. A mostan készülőben levő vasutas sztrájk jó példát kell, hogy szolgáljon, különösen azok számára, akik még mindig azt hiszik, hogy a régi fajta szakszervezetek alkalmasak ipari szolidaritásra. Az itteni vasúti munkásoknak 10 különböző szakszervezete van. Ezen 10 közűi mostan három sztrájkra készül, ha a követeléseiket a vasúttársaságok nem hajlandók tejesiteni. Igaz ugyan, hogy e három szakszervezet sztrájkja, ha tényleg bekövetkezik, amit nem tudunk hinni a szakszervezeti vezérek megalkuvási hajlamánál fogva, az egész ország vasúti forgalmát megbénítja. Ebből kifolyólag az egész ipari élet olyan megrázkódtatáson menne keresztül egy hét alatt, hogy az iparok kerekeit nem lehetne tovább mozgásban tartani. A vasúti munkások 30 százalékos bér javítást követelnek, de nem lehet róluk azt állítani, hogy osztálytudatos harcot vívnak, mert hisznek a tőke és munka barátságos viszonyában. Jelszavuk mindig az volt és még ma is ugyanaz, hogy “Tisztességes munkáért, tisztességes fizetést.” Amint föntebb említettem, hogy a munkások harca addig soha nem fog megszűnni, amig két különböző gazdasági osztály fog létezni az emberi társadalomban. Ezen harcoknak ideje attól van függővé téve, hogy a munkásosztály mikor fog ténylegesen tudatára ébredni, hogy ezeket a harcokat csak úgy tudják győzelemre vanni, ha szervezkednek egy olyan társadalom fölépítésének érdekében, ahol tovább nem lesznek gazdasági különbözetek és az élet összes javaiban, többé nem egy osztály, hanem az összes emberiség egyformán fog részesedni. Jegyezd meG Ajánlja: St. Visi. Kapitalista nagyszivüs é g - e vagy csalás? A United Steel Trust bejelentette, hogy évente 25 millió dollárral lejjebb engedik az acél árát csak azért, hogy ne kelljen munkabér javítást adniok. De nem említik azt meg, hogy január hónapban 28 millióval emelték az acél árát és igy a múlt évi óriási haszonhoz, még igy is csekély három milliót ragasztanak. Szenátor Taylort elfogták és megbüntették 50 dollárra Ala- bamában, mert “Négerek” feliratú kapun ment be egy neger gyűlésre. És irgalmasan elengedték neki a 108 napi fogházat, melyet ilyen esetben kiszoktak szabni azokra, akik azt hiszik, hogy a négerek is emberek. Csak azért nem fagyasztják ki az oroszokat az Egyesült Nemzetek szervezetéből, mert attól félnek, hogy belepusztulna a szervezet, legalább is ezt súgta meg a törvényhozóknak Mr. Marshall, a külügyminiszter ur, aki ismeri az Egyesült Nemzetek egészségi állapotát. Amig az amerikai bankárok befektetéseiket védik a béke ürügye alatt más világrészeken, itten Amerikában nagy bérharcok sorozata van készülőben. Az autóipar, húsipar, a villamos gépek ipara, a vasutipar, a szénipar, meg a hajózási iparban is. így járnak azok, akik a más portájára járnak sepregetni. General Hodge elátkozza a koreai népet, nem akarnak neki engedelmeskedni, szótfogadni. Hát hogyne bosszantaná ilyesmi ezt a nagy generálist, aki hozzá van szokva a vak engedelmességhez. Fordék 15 dollártól 350-ig emelték az autó árát, de a munkabéreket nem hajlandók emelni, azt állítják, hogy a munkabér emelése miatt kell az árakat emelni. Pedig a munkabéreket egy félévvel később, sokszor egy évvel később tudják a munkások, az árak után emelni, de már akkorra az árakat megint nagyon felemelték. Coughlin hires üzletének — templomának — meglett a baja, ugyanis, hogy misztikus lelki hangulatba hozza a látogatókat, nagyon gyér világítást adott a templomban, ahol sok lépcső kiugró van. Az egyik ilyen rosszul világított lépcsőn egy látogató leesett, amiért beperelte az üzletet. Counghlin azzal védekezik, hogy a Royal Oak-i inspektor jóváhagyta ezen rossz világítást. Persze előzőleg Coughlin, aki uralja Royal Oakot, jóváhagyta az inspektor kinevezését és a csodákat keresőket meg rábízzák az istenre, az vigyázzon rájuk. Knudsont a munkás hajcsárt egekig dicsőítették a nagy lapok, kapitalista rádió rikkancsok. Csak azt nem említették meg, hogy hány idegroncs lett az eredménye Knudson által felfokozott termelésnek, iramnak az autógyárakban. Az uj kínai kormány pénzegysége 48 óra alatt 100.000 dollárral esett. Ugyanis 900.000 helyett most már kereken egy millió kínai dollárt fizetnek egy amerikai dollárért. Tiz évvel ezelőtt 50 amerikai centet adtak egy kínai dollárért. Ugyancsak a rizsa ára hatalmas ugrást tett, egy pica (133 font) 4.550.000 kínai dollár volt a legtutolsó hir hallatára, azóta az is felfelé szökött. Az amerikaiaknak nagy bizalmuk van az uj kormány iránt, de a kínaiaknak nincs, azok jobban ismerik őket. Abdulla az angolok által faragott arab király, ultimátumot küldött az Egyesült Nemezetekhez, melyben bejelenti, hogy ő akar az egész Palesztinának a parancsolója lenni. És ebben Alah mellett az angolok is segítik teljes felszereléssel, fegyverekkel, katonasággal, no meg a Törökországnak szállított amerikai fegyverekkel is segítik őket. Palesztinában az angolok ágyukkal, repülőgépekről lövik és bombázzák a zsidókat, Jaffa és az arabok védelmében. Már az arabok kezdtek kikapni, igy az angol barátaik védelmükre keltek. Genfben nagyon fontos gazdasági konferenciák kezdődtek meg, melyen a magyarok és a többi közép európai országok is résztvesznek. Remélve, hogy ez közelebb hozza a békét és az összmüködést az országok között. Mert az elvitathatatlan tény, hogy közép Európa nélkül nyugat Európa, de leginkább Ausztria és Németország nem élhetnek meg. Valamint ezen országokkal való kereskedelem nagy hasznára lehet a közép európai országoknak is. Minden részről s levelekből jövő hírek szerint Magyarországon nagyszerű termésre van kilátás. Ez a legnagyobb reményekre ad okot. Amig a mun- kássság úgy a mezőkön, mint a gyárakban, sokszor éhesen, rongyosan erőt megfeszítve dolgozott, most meg lesz a jutalma. A természet is közreműködik a közös munkálkodásban. Az automobil gyárak egymás után zárnak le Detroitban. Ennek okául mint rendesen, most sem az igazat mondják meg, hanem azt hazudják, hogy az acélhiány miatt történik. A tény az, hogy a General Motorsnál három hónapig zárva tarthatják a gyártó üzemeket és még is éppen annyi autót tudnak összeállítani, felszerelni, mint a múltban. Van elegendő alkatrész felhalmozva. Valamint elegendő acél is, legalább is ahol én dolgozom.
