Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-04-10 / 1523. szám
' 1948. április 10. ií t rt 1V1 t ÍV h A S 7 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI EMLÉKEZZÜNK! Egy féltucat cikket olvastam az elmúlt hetekben, amelyeknek az irói szocialistáknak vallják magukat és mindannyian azon siránkoznak, hogy Európában a munkáspártok egyesülésével kapcsolatban ott nincsen többé demokrácia, mikor már olyan kiválóságoknak is menekülni kell, mint Peyer Károly és kizárnak a szociáldemokrata pártból egy Kéthly Annát, egy Szeder Ferencet, stb. Igazán rá sem hederitenék ezekre a sirámokra, ha az Íróik nem hangsúlyoznák ki a szocialista mivoltukat. Göndör Ferenc, Jászi Oszkár, Schultz Ignác és Peyer Károly névszerint, mások névtelenül temetik el a szocde- mokráciát. A munkáspártok egyesülésének a szükségszerű adottságát egy nagyon értelmes, világos vezércikkben magyarázta meg a Bérmunkás. így inkább azzal kívánok foglalkozni, hogy ténylegesen meg szünt-e Magyarországon a demokrácia. A parlament ma is éppen úgy ülésezik mint annak előtte, pár hetes óhazai újságokból olvasható, hogy most folyik a költségvetési vita. Tényleg vita, mert minden egyes minisztérium ügyének tárgyalásánál, nem csak a kormány pártok szónokai szólalnak fel, hanem ott látjuk az ellenzéki szónokokat is. A Schlachta párt, Balogh párt, Radikális párt, Polgári Demokrata párt szónokai nagyon erősen bírálják a kormányt és kihangsúlyozzák, hogy bizalmatlanok a kormánnyal szemben és nem fogadják el a költségvetést, az az ellene szavaznak a kormánynak és ezért egy hajuk szála sem görbül meg. Meg vannak a lapjaik, azt szabadon terjeszthetik, cenzúra nincs. Ezt Jászi Oszkár, aki most jött visz- sza Magyarországról is megerősíti abban a szózatában, amelyet az amerikai kormány hivatalos rádióján mondott el a magyar népnek, ahol a Marshall tervet dicsérte fel. A külföldi lapokat is megvehetik az ujságelárusitó helyeken. A könyvek százai jelennek meg, minden cenzúra nél- * kül. Tehát a sajtószabadsággal sincs olyan nagy baj. Az ellenzéki pártok szervezkedhetnek, gyülésezhetnek. Mindszenthy bíboros tüzetokádva szidja a kormányzatot, nem ismeri el a köztársaságot, a földosztást, kártérítést követel a szegény volt ezerholdasoknak, nyugdijat a kirúgott Horthyista és nyilas bitangoknak. Tehát szólásszabadság is van. Persze a Pfeifer pártot!feloszlatta a közigazgatási bíróság, mert kétségtelenül beigazolódott, hogy fasiszta irányzatú és külföldről pénzelik. Más pártok, kisgazdák, polgári demokrata és a szociáldemokrata párt megtisztították magukat a jobboldali elemektől, így került külföldre Peyer Károly, igy távolították el Kéthly, Szeder és más szocdem. képviselőket és vezetőket. Mikor a Szovjet végezte a tisztogatást, akkor a Bérmunkás is beleesett abba a hibába, hogy hónapokon keresztül fájlalta a régi vezérek kivégzését, csak később látták be, miként J. Z. munkástárs, pár héttel ezelőtti rovatában megírta, hogy az orosz vezetőségnek volt igaza. Peyerék akiket el kell távolítani a szoc. dem. pártból, egytől- egyik abból a gárdából kerültek ki, akik 25 éven keresztül pak- táltak a Horthy rendszerrel, kezdve amikor Peyer paktumot kötött Bethlen gróffal, végezve amikor Szeder Ferenc Szálasi nyilas minisztereivel akart paktumot kötni. Ez a gárda volt az, amely az idő alatt nem csak a kommunista, de a baloldali szoc. demeket is rendőr kézre juttatta. Ezeket semmi sem javította meg. Ők ma sem a kommunista munkás párttal, hanem a Pfeife- rekkel, Na’gy Vincékkel, Nagy Ferencekkel akartak koalíciót teremteni. De ennél tovább is mentek, ellenforradalmat tervezgettek, külföldi beavatkozást és uj háborút óhajtottak, hogy megbuktassák a baloldali irányzatot. Maga Jászi mondja a rádió beszédében, hogy figyelmeztette tárgyalás közben a jobboldali szocialistákat, hogy ostobaság ellentállásra gondolni és hogy ne spekuláljanak uj, nagy háborúra, mert Amerika nem akar háborút. Peyer beismeri, hogy tárgyalt külföldi képviseletekkel, de ez nem kémkedés, mert Amerika nem ellenséges ország. És ott van Kelemen Gyula, a jobboldali szocd. volt iparügyi államtitkár, kiről a bíróság állapította meg, hogy egy régi kapitalista vállalattal összejátszva szabotálta a termelést, több száz ezer dollár értékű követelés külföldre csempészéséhez hozzájárult és katonai titkok rajzait is megengedte, hogy lemásolják és külföldre küldjék. A jobboldali szoc. demek gátjai, ellenzői voltak a földosztásnak, a gyárak és bankok köztulajdonba vételének úgy, hogy a párt életérdeke és a magyar munkásság jövője kívánta meg azt, hogy kitegyék őket abból a pártból, amelynek csak tehertételei voltak, amelynek a végcélját, a szocialista társadalmat megvalósítani, eszük ágában sem volt. Ők a burzsoá demokráciába hisznek, ahol a vezérek bekerülnek a miniszteri és képviselői padokba, a tőke vígan profitál, a proli meg nyögve robotol. Ennek az ideje lejárt, ma már nincs “arany középút". A munkásosztály Európában elérkezett oda, hogy megvívja a döntő harcát. Éhez a harchoz tiszta, bátor harcos szervezet kell, amelyben nem lehet helye a burzsoázia cselédjeinek. Ezért rúgták ki Peyerékat oda ahová valók, az ellenforradalom táborába. Jó lesz emlékezni arra, hogy nem csak a munkáspártok egymásközti harca, hanem a jobboldali munkáspártoknak a dög- lődő kapitalista rendszerrel való kacérkodása és kesztyűs kézzel való bánásmódja hozta el Horthyt, Mussolinit, Hitlert. Az európai munkásság ezért a tévedésért rettenetesen megszenvedett, borzalmas árral fizetett. Érthető, hogy nem akar újra Siófokot, Aushwitzot, herélő bicskát, gázkamrát és ezt meg fogja akadályozni még akkor is, ha sérelem esik a frázis demokrácián. Göndörék útja lefelé megy, ezt nem akadályozza meg a 40 éves mult, a “száműzetés keserű kenyerének az evése”. A Horthy nyilasok elleni harc, végül akár tetcik nekik, akár nem. Eck- hardtokkal, Nagy Ferencekkel és ezeken keresztül Horthy Szá- lasiékkal kerülnek egy táborba. Igaz az, hogy a szerepük, amit ma végeznek igazolja azt, hogy soha sem voltak szocialisták, csak szalon forradalmárok, divatból, vagy megélhetési kísérletből. Göndör Ferenc, Peyer Ká- rolynák felajánlott baráti és elvtársi kézfogása, végleges elszakadását jelenti a harcos magyar munkásságtól. ADJATOK! Nagyon gyakran hangzik az amerikai magyar fülekbe ez a szó, amely óhazából jön el hozzánk. A jó amerikai magyar erején felül igyekezett segíteni hozzátartozóin, barátain, ismerősein és ez igy volt rendjén, mert a csomagok özöne segítette át a szülőföldet azon a borzalmas helyzeten, amelybfe a Horthy nyilas banditák juttatták. De az amerikai magyarok százait 'éri ma meglepetés, amikor teljesen ismeretlen egyénektől, Magyarországból és különösen más európai országokból jönnek kérő levelek, amelyekben szivszakasztó módon Írják le azt a nyomorúságot és szenvedést, amelyben részük van. A jószivü amerikai magyar megsajnálja az ismeretlen levélírót és elküldi a maga szeretet- csomagját, gondolva, hogy ezzel befejezte az ügyet. De téved, mert jön a hálálkodó levél, amelyben már azt is meg Írják, hogy mi mindenre volna még szükségük, hogy az éhenhalás- tól megmentse a gyermekeit, vagy beteg feleségét. Óvatosság magyarom! Először is, aki nem Magyarországról ir az “menekült”, úgynevezett “nyugatos”, kiknek bizonyára oka volt arra, hogy a bőrét kimentse a felelősségrevonás alól. Aki nem nyilas bitang volt, annak semmi oka sem volt elmenekülni és főleg semmi oka sincs, hogy haza ne menjen. Tehát nyugatosnak semmi körülmények között se küldjünk egy fikarcnyit sem. De éppen igy óvatosnak kell lenni az ismeretlen óhazai levelekkel is, mert nem csak olyanok vannak, akik Üzletszerűen űzik a koldulást és küldik az egyforma leveleket minden kezükbe kerülő amerikai címre, de vannak élelmes vállalkozók, akik azzal kereskednek, hogy amerikai címeket árulnak bárkinek, aki megfizeti őket. Egyik budapesti napilapban láttam egy hirdetést, amely a következőképen szólt: “Amerikai magyarok címei, darabonként egy forint, bélyegekben is beküldhető. — Stempl Vilmos, AttUa-körut 24, I emelet. De láttam különböző helyről, különböző címekre jött leveleket egyforma szöveggel, egyforma írással, ami azt igazolja, hogy a megható leveleket is Üzletszerűen gyártják. A Stempl urat felkereste egy újságíró s megállapította, hogy az illető egy nyugatról visszajött adótiszt, aki a nyilas múltja miatt nem kapta vissza az állását. Adjunk, segítsünk az óhazaiakon, amennyire csak tudunk, de nézzük meg, hogy kinek küldünk. A HÁLA A PARTIZÁNOKNAK Minden szabadságszerető ember elpirul, amikor a lapokban eldugva megjelent tudósítást olvassa, hogy a Németországban működő amerikai törvényszék megállapította, hogy a partizán nem tekinthető rendes katonának, igy azt nem illeti meg a hadifoglyokat védő nemzetközi egyezmény. A partizán, másként guerilla harcos, az elmúlt háborúban felbecsülhetetlen szolgálatot tett a szövetségeseknek a nácik elleni harcban. A partizán főként polgári egyénekből regrutálódott, az ellenség háta mögött dolgozott, támadásokat rendezett, raj taütésszerüen. Haditelepeket, hidakat, vasútvonalakat robbantott fel, stb. stb. Különösen Orosz, Jugoszláv, Francia országokban, de általában a náci megszállás alatt levő többi országokban is rengetek kárt csináltak. A jugoszláviai frontot éveken keresztül tartották a partizán harcosok. A nácik a legvadabb hajszát indították a partizánok ellen, akiket közülük elfogtak, azt irgalmatlanul kiirtották. A Szövetségesek hőskölteményeket írtak, számtalan mozi és színdarabot Írtak össze a partizánok hősiességéről. És most, amikor az amerikai haditörvényszék előtt álló náci fenevadak elleni vád egyik főpontja a guerillák elleni kegyetlenkedés és azok legyilkoíása volt, az amerikai hadbirák a fenti megállapítást tették és a vádak alól felmentették a vádlottakat. \ Ez nem csak hálátlan arcul- csapása a szabadság mártírjainak, hanem hogy ezzel igazolják a gyalázatos görög kormánynak azt a gazságát, hogy a fogságba esett szabadságharcosokat rögtön kivégzik, ugyan úgy mindazokat, akiket azzal gyanúsítanak, hogy ellenzik a mai görög kormány politikáját. Ezért kellett az elmúlt háború igaz hőseit meggyalázni. Egy gazdag indianai farmer, annyira szivén viseli a béke ügyét, hogy a saját költségén utazgat agitálni annak érdekében. így Detroitban is volt a nagy lapoknál, melyek közül csak az egyik említette meg. de az is bolondnak igyekszik beállítani.
