Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-04-10 / 1523. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. április 10. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre .....................$2.00 Félévre ........................... 100 Egyes szám ára ........ 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year ............ $2.00 Si* Months _________ 1.00 Single Copy _________ 6c Bundle Orders _______ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még aem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 4®* 42 Igaz mese A Union News Service hirlapértesitőben találtuk ezt a nagyon tanulságos kis mesét: A nagyerejü, durva, állandóan káromkodó, mindenkit sértegető, soha hasznos munkát nem végző Mike-ot senki sem szerette a blockban. A kisebb termetű, félénkebb természetű emberek már jóelőre kitértek utjából, ha szembejött velük az utcán. Szóval azok közé a hírhedt fickók közé tartozott, akiket az utcatömb rémének neveznek. Egyszer úgy estefelé, amikor az utca már elhagyott volt, az egyik sikátor előtt Mike elkapta a vézna termetű Joet és minden egyéb bevezetés nélkül jól fültövön vágta. Sőt mi több, amikor látta, hogy ez Jóénak egyáltalán nem tetszik, vállon ragadta a reszkető fiút, feldobta egy párszor a levegőbe, de nem kapta el, mint a labdát szokás, hanem engedte leesni a földre, mig végre Joe már nem is tudott feltámaszkodhi. Ekkor aztán benyúlt az áldozat zsebébe, kivette a pénzét és még egy párszor jól belerúgott, mert a szegény embernél mindössze csak egy kvódert talált. Amikor Joe magához tért nekibátorodott és végigjárta az utcát kiabálni kezdte, hogy Mike kirabolta. A nép természetesen tudta, hogy Joe igazat mond s hamarosan hire ment, hogy Mike most már nem csak bántalmazza a gyengébbeket, hanem meg is rabolja őket. Mike végre megelégelte, hogy ily módon “mocskolják a becsületét”, magához vett pár újságírót tanúnak, akikkel együtt felkereste Joet: — Itt van a pénzed, — szólt a megijedt emberhez, — mire egy pénzdarabot dugott a Joe zsebébe, — aztán nehogy azt merd mondani még ezután is, hogy megloptalak! Itt vannak a tanuk, akik megírják az újságban is, hogy visszaadtam a pénzedet. Joe hirtelenében elfelejtette a fülönütéseket meg a labdázást, megköszönte Mike jóságát és még önmagát is vádolta, hogy olyan rosszakat mondott Mike barátjáról. Amikor azonban Mike és az újságírók eltávoztak, kivette a pénzdarabot a zsebéből és látta, hogy az nem az elrabolt kvóder, hanem csak egy penny. Hogy mit mondott akkor Joe, azt nem szabad ide leírni. Ejnye, ejnye, de bárgyú kis mese ez! — gondolod ugye nyájas olvasó? Pedig látod, ez nem is egészen mese, hanem valójában igaz történet. Hát nem ismered meg, hogy te vagy az a Joe, akitől a National Association of Manufacturers (Gyárosok Országos Szövetsége) Mike módszeréhez hasonló módon rabolja el a kvódert az árak emelésével. Most aztán ugyan olyan hü-hóval, a lapok és a rádió teljes közreműködésével adott vissza egy centet, mert a hivatalos jelentés szerint is a megélhetési árak csak 1 százalékkal estek — de csak ideiglenesen, — és mégis olyan nagy zajt csináltak és annyira bizonyítgatták, hogy most már vége a drágaságnak ,mint amikor Mike a Joe zsebébe dugta az egy centet. De azért nem ajánljuk, hogy te is kedves olvasónk, szintén azon leirni-filos szavakat emlegesd, amit Joe mondott, mert ily esetben a káromló szavak mitsem használnak. A szervezkedés, a szervezett erő az, amivel a garázda Mike-okat meg lehet fékezni. .. Totóláz Magyarországon A legutóbbi magyarországi lapokat forgatva látjuk, hogy jelenleg Magyarországon renkivül nagymérvű totóláz uralkodik. Sietünk megnyugtatni a “totó” szót még nem értő olvasóinkat, hogy ez a betegség nem afféle járvány, mint például a spanyol influenza is volt az első világháború utáni időkben, amelynek százezrek estek áldozatul, hanem egészen másféle betegség, amelyet más név alatt mi, amerikai lakosok igen jól ismerünk és amelynek veszedelméről tudnánk néhány megszívlelhető tanácsot adni magyarországi testvéreinknek. A “totó” játék, mint ahogyan a lapokból kivesszük, államilag rendezett és vezetett nyerészkedési spekuláció arra, hogy hetenként mely csapatok fognak nyerni a labdarugó versenyeken. A versenyek 12 mérkőzésből állnak, amelyekre előzetesen kiadott szelvényeket árulnak. Ezen szelvényeken kijelölik, (tippelik) a nyerő csapatokat. Aki eltalálja mind a 12 nyerő csapatot, az nyeri a legnagyobb dijat. Ez azonban igen ritka. De nyernek a 11, vagy az alacsonyabb “találatok is’”, természetesen kisebb összegeket. Ennek az államilag bevezetett és kezelt nyerészkedési mániának máris az egész ország áldozatává esett. Totóznak a fiatalok, öregek, nagyok, kicsinyek, szegények, gazdagok, nők és férfiak egyaránt. Az iskolás gyerek éppen úgy totószelvényre költi pár fillérét, mint a felnőtt munkás szűk keresetének jelentékeny részét. És folyik a “tippelés” szüntelenül. Ha az újsághíreknek hinni lehet, akkor a totó eltakar minden más beszédtárgyat. A totószelvényeket a postán kell beküldeni. A totóláz nagyságát mutatja az, hogy hetenként több mint félmülió totószervényt küldenek be. Vasárnap esténként a körutakon ezres tömegek várják az estilapok megjelenését, amelyek a totó-eredményeket hozzák. Nos, a sportfogadásokról, amit itt ugyan nem neveznek totónak és nincs is állami kezelésben, mi is tudunk valamit. Tudjuk először is azt, hogy ez a hazárdirozás egyáltalán nem emeli a tömegsportot, hanem csak a nyerészkedési szellemet. Mert a sport- fogadások nem azt jelentik, hogy a nagy tömegek résztvesznek a sportban, hanem csak azt, hogy a sport révén kielégíthetik az eddig elfojtott hazárdirozási rossz szenvedélyeiket. De mondhatunk mi mást is a hazai totózásért felelős egyéneknek. És ez az, hogy a sportfogadásoknál károsabb eredményű járványos betegséget nem találhattak volna az ifjúság megrontására. Ezt a betegséget mi már jól ismerjük, nem csoda, hiszen itt már évtizedes múltja van. Évtizedeken át odafejlődött, hogy az amerikai ifjúság figyelmét teljesen lefoglalta s hihetetlenül erős vasfüggönyt állított fel a munkásság öntudatra ébresztése elé. Mert itt is éppen úgy, mint most Magyarországon, a lapok tekintélyes része a sporthírekkel van tele, de nem azért, mert az olvasóközönséget valóban a sport érdekelné, hanem csak azért mert arra kinváncsiak, hogy nyertek-e a totóhoz hasonló fogadásokon. Ha a magyar totórendezők valami elrettentő példát akarnak látni, akkor figyeljék meg, hogy az amerikai ifjúság és általában a munkástömegek a lapjaikat elsősorban csak azért veszik kézbe, hogy megtudják miként áll a fogadási esélyük. Amikor ezzel elkészülnek, átnézik a “funny” (humoros rajzok) oldalát és ha azután még mindig marad egy kis idejük, akkor esetleg még a hírek fölé irt nagy címsorokat is elolvassák. A sportfogadások, a “funny” meg a hasonló szellemi mételyt nyújtó rádió és mozgóképek teszik lehetővé, hogy az amerikai tőkés osztály oly szemérmetlenül ki tudja zsákmányolni az amerikai munkástömegeket, hogy a jelen kritikus időkben az ingadékony adminisztráció alatt oly gyorsan terjesztheti a háborús hangulatot. A hazárdirozási szenvedély élesztgetésének eredménye az, hogy a nagy tömegek gondolatvilágába becsalnak valami rózsás jövőt, amit a totó és hasonló szerencse-esélyek árán majd elérnek s közben megfeledkeznek a reális életről, sőt egyszer csak elérkeznek oda, hogy arról mitsem akarnak tudni, mert csak álmaikat akarják élni. A hazárdirozók a gazdasági egyenlőség ellenségeivé vállnak, mert mindig biztosra veszik a nyerést és félnek, hogy a gazdasági demokrácia elveszi tőlük azon kiváltságokat, amihez majd egészen biztosan eljutnak a nyereséggel. Hiszik, vagy nem hiszik a totót bevezető egyének, de tény az, hogy itt a sportfogadásokban látjuk a munkások öntudatra ébredésének egyik legnagyobb akadályát. Éppen azért nem örülünk, hanem nagy szomorúsággal vesz- szük tudomásul, hogy Magyarországon most rendkívül nagyméretű totóláz van. A megmaradt királyságok és királyok leghatalmasabb védnöke az amerikai kormány és az azt uraló nemzetközi bankárok szövetsége. Hogy mennyire igaza volt a csehszlovák kormánynak azon állításában, hogy az ellenforradalmi mozgalmat ott is és minELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakservezeteket < trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. ' E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor * bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel %•> vi társadalom den szocialista országban az amerikai kormány pénzeli, most éppen az amerikai kongresszus előtt levő, törvényjavaslat mutatja, mely szerint az egész világon a földalatti mozgalma^, — ellenforradalmi akciók — megszervezésére akarnak pénzt megszavazni, eddig csak titokban adták azt.
