Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-04-10 / 1523. szám

2 oldal

tíÉRMUNKÁÍi

1948. április 10.

Egyről-Másról

ELMONDJA: J. Z.

BIZONY AZT NEHÉZ

MEGÉRTENI . . .

A NYÍLT AGGYAL gondolkodók és nyílt szemmel nézők előtt alig lehet kétséges, hogy az a kommunista ellenes hadjárat, amely az egész világon folyamatban van, nem csak kizárólag Szovjet Oroszország és nem csak a kommunista mozgalmak ellen irányul, hanem általában az osztályharc; a munkásosztály felszabadulási harcának megfékezésére.

Mivel ez az egész világon egy helyről irányított tervszerű harc, melynek célja a támadásban levő munkásosztályt feltartóztatni és a kapitalista rendszer életét meghosszabbítani.

Az a tény, hogy kelet Európában a kapitalizmus rohamosan veszíti a talajt lába alól, fokozott tevékenységre ösztökéli ott, ahol még ideig-óráig biztonságban vannak és ami megütközést vált ki belőlünk az, hogy ehhez a munkásosztály ellen irányuló akcióhoz eszközül szegődtek a szocialisták és szociáldemokraták, akikről pedig a munkásság feltételezte, hogy a munkásosztály harcának irányitói és előőrsei. -*

Angliában a “szocialista kormány” épp oly hévvel kezdte meg a “kommunisták” üldözését, mint az Egyesült Államokban a “burzsoá” kormány. A skandináv országokban a szocialisták irányítása alatt álló koalíciós kormányok hasonló akciót indítottak, mint Ausztráliában, New Zealandban, Délame- rikában és a világ minden részén és a “világot megváltó szociáldemokrácia” hirdetői a kapitalizmussal válvetve fegyverkeznek a “kommunista áramlat” megállítására.

Itt az Egyesült Államokban, nem is szólva az American Federation of Labor-ről, amelyről minden osztálytudatos munkás tudja és állítja, hogy a kapitalizmus legbiztosabb védbástyá- ja, most az utóbbi hetekben a Congress of Industrial Organization (CIO) — amely eddig csak titokban szolgálta ezt a célt, — nyíltan a kapitalizmus eszközévé szegődött, amint annak központi elnöke, Phillip Murray azt kinyilatkoztatta.

Az amerikai Szocialista Párt,

mondást, hogy “minden szentnek maga felé hajlik a keze” biztosra vesszük, ha Mihálynak az egyik kezében ott lesz az arany, a másik kezében meg lesz a pápai engedély is.

Ha egy kicsit többet Írtam erről a királyi fickóról, úgy sietek kijelenteni, hogy nem az ő személyiségének a fontossága késztetett arra. Csak be akartam mutatni a mai társadalmi rendszernek a korruptságát, amihez ez a figura jó médiumnak bizonyult. Addig mig ebben a “demokratikus” országban a nem dolgozó bányászokat törvényerővel akarják a munkába kényszeríteni, New York városában

amely az utóbbi két elnökválasztásban nem állított jelöltet, hanem Rooseveltet támogatták, Norman Thomas szerint ez évben ismét jelöltet állít a SP és nem támogatják Henry Wallace “harmadik pártját” mert azt a “kommunisták támogatják.”

MINDEZEKET a munkásságnak tudni kell és gondolkozni azok felett, azonban az alábbiakban szükebb térre tereljük a beszélgetést és nézzünk szét a magyar berkekben, hogy mi történik ott?

Magyarországon és a magyarság az egész világon ez évben ünnepli a jobágyság felszabadításáért és Magyarország függetlenségéért megindított harcnak 100-ik évfordulóját. Csak természetes, hogy ebből az alkalomból mindenki megszólal, “aki valaki” és saját meglátása szerint méltatja az eseményt.

Nem titkoljuk örömünket annak láttán, hogy Magyarországon végre 100 éves áldozatos harc után kezd megvalósulni a cél, de vannak sokan, akik ezt nem jó szemmel nézik és amig a múltban harcoltak és áldoztak annak megvalósításáért, ma minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy akadályozzák, mert nem az ő receptjük szerint alakulnak a dolgok.

Nem az ismert reakciósokról van szó, mert az mindenki előtt nyilvánvaló, hogy azok a múltban is mindig kerékkötői voltak a haladásnak és a jelenben pedig megsokszorozzák tevékenységüket, hogy visszaállítsák a 100 év előtti viszonyokat Magyarországon és ezekkel szembe csak megvetésünket nyilváníthatjuk. Megszólaltak azonban oly egyének is, akik a múltban e téren érdemeket szereztek; akik energiájukkal és tudásukkal szolgálták a szabadságharcot és ma szóbarikádokkal igyekeznek akadályozni, hogy Magyarországon megvalósuljon az, amiért száz évvel ezelőtt megindult a harc.

TÖBBEK között Jászi Oszkár, a haladás hívei között köztiszteletben álló szociológus is üzenetet küldött Magyarországra március 13-án az “Amerika Hangja” rádió leadáson, amely a külügyi hivatal fennhatósága

pedig a sztrájkoló irodai munkásokat rendőrbotokkal verik le, az elnök urunknak, van elég ideje a királyfiuval teázgatni és a fényképen együtt vigyorogni vele, mintha az országban semmi baj sem volna és olyan szépen és simán megy a nép sorsa, hogy szinte jó egy kis különlegesség és szerencsére befutott a romány király. Mi azonban azt tapasztaltuk a múltból, hogy ahonnét a királyokat elzavarták a nép részére valahogy mindig jobb volt, mint ahová menekültek. Ha ezt a történelmi leckét az amerikai nép megtanulná a washingtoni királyi teázgatás után, megkezdhetné a söpröge- tést a saját portáján.

KERÜLETI ÉRTEKEZLET

CLEVELANDON

A Bérmunkás olvasói Cleveland körzetben ÁPRILIS 25- án, vasárnap reggel 9 órai kezdettel KERÜLETI ÉRTEKEZLETET tartanak a Bérmunkás, 8618 Buckeye Roadi iroda helyiségében.

A Bérmunkás olvasóit ezúttal is meghívjuk erre a konferenciára.

*

Ugyancsak kérjük azokat, akik munkájuk miatt nem tudnának személyesen eljönni, hogy a lapra és annak terjesztésére vonatkozó javaslataikat postán küldjék el az értekezleten való megbeszélésre,

Tisztelettel,

a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA.

alatt közvetíti a propagandát az európai országok lakóihoz és megütközéssel látjuk, hogy Jászi professzor is múltjához nem méltó szerepre vállalkozott. Ebben az üzenetben Jászi profesz- szor többek között a következőket mondta:

“Pár hónap előtt tértem visz- sza a régi hazámból, három hetes ott tartózkodás után. Boldog voltam, hogy a magyar munkásság és parasztság ereje töretlen és hogy a szellemi munka számos szabad és reményteljes termékét élvezhettem. Tapasztalataim csak megerősítettek abban a régi meggyőződésemben, hogy ez a nép és ez az intelligencia csodákat művelhetne még a Duna medencéjében, mint a szabad munka és kultúra társadalma.

“Ennek dacára nem tudtam szabadulni egy kínos látomány- tól, mely mindig kisért. Úgy érzem, hogy bár az anyagi téren, főleg a rekonstruckció terén néhány nagy és eredményes újítás történt, régi követelésünk, a nagybirtok felosztása megvalósult ; mégis a szellem, mely az egészet áthatja, nem a Petőfi, a Kossuth; Eötvös József szelleme, hanem a kelet totalitárius és a mindenható államot egyre jobban felduzzasztó atmoszférája. ,

“Különösen éreztem ezt akkor, amikor nem ellenfeleimmel, hanem régi barátaim egyrészé- vel vitatkoztam az ország mai helyzetéről . . . Köztük egy csoport régi liberálisok s jobboldali szocialisták soraiból (még oly kiváló nem-marxista liberális szocialisták is, mint Csécsy Imre és Kende Zsigmondi órákon át igyekeztek meggyőzni arról, hogy ők egy alkotó és remény- teljes demokráciában élnek; hogy kifog alakulni a teljes tervgazdaság az egyéni szabadságjogok alapján.

“Hosszú viták után át kellett látnom, hogy régi politikai barátaim egyrészét elvesztettem és az érvelés lehetősége is hiányzik, mivel egész gondolkozásukat dominálja az uj, u. n. keleti demokrácia koncepciója — mely szerintük el fogja seperni a régi, kizsákmányoló kapitalizmus tervnélküli anarchiáját.

“Hiába érveltem, hogy a magyar államgépezet minden lényeges ponton, az orosz diktatúrát követi és szellemében éppen oly abszolút, mint aminő a Kun Béla elképzelése volt, azzal a kü- löbséggel, hogy az uj moszkvai recept szerint a diktatúrát demokráciának keresztelték el és

mindenki, aki ezt a 100 percentes orthodox marxizmust nem osztja, reakciós fasiszta, akit el kell távolítani a föld színéről.

“Hiába érveltem, hogy nincs sajtószabadságuk, mivel minden szerkesztő tudja, hogy mit írjon és minő vitás kérdéstől óvakodjék, hogy a független bíróság eszménye helyett mindinkább párt — és osztálybirósá- gok felé haladnak.

“Hiába érveltem, hogy nincs parlamentarizmus olyan országban, melyben erős népies pártokat rövidesen megsemmisíthet a diktátor — most miniszterelnök helyettesnek nevezik — akarata.

“Hiába érveltem, hogy igazán nemzeti alkotó akarat nem fejlődhetik egy olyan országban, melyben a nép túlnyomó többsége antikommunista, de amelyben minden izében marxista politika folyik a végső kommunista ideál felé, melyben a régi érdemes szociáldemokrata pártot fúzióba kergették a kommunistákkal és oly kitűnő vezéreit, mint Kéthly Anna, kizavarták pozícióikból, melyeknek díszére váltak; melyben egy Peyer Károlynál* és Nagy Vincének menekülni kellett, hogy a Patkof, vagy Maniu sorsára ne jussanak.

“Hiába érveltem, hogy Magyarországon demokrácia el se képzelhető a munkásság, a parasztság és az alkotó intelligencia bensőséges s őszinte együttműködése nélkül; hogy a demokráciát nem lehet összeegyeztetni egy egyre jobban elharapódzó rendőrséggel és kémszervezettel.

“És hiába érveltem, hogy az osztrák abszolutizmust és a nácikat hiába semmisítették meg, ha ugyanakkor alávetették magukat egy uj és kíméletlen imperializmusnak.

“Igen, mindezek és hasonló érvek hiábavalók voltak. Egykori politikai barátaim egyré- sze nem akarja látni ennek a helyzetnek a veszélyeit, a növekvő elégedetlenséget, a hallgatag dacos ellentállást a lelkekben, mely minden diktatúrát kisér. Ez a hangulat sokakban kalandos tervekhez, puccsokhoz és egy uj háború kívánságához vezet.”

EGY ÁLMAIT rombadőlni látó politikus nem beszélhetne másként, mint ahogy Jászi Oszkár márciusi üzenetében a magyar néphez. Pedig tudtunkkal

(Folytatás a 8-ik oldalon)