Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-03-27 / 1521. szám
1948. március 27. BÉRMUNKÁS 7 oldal Jogrend és haladás Az alábbi kivonatokat a New Yorkban szerkesztett “Krónika” cimü havilapból idézem. Ha az amerikai magyarságnak tekintélyes hányada nem szenvedne nagymérvű idült maradiságban a több megjelenő héti, havi s napilapok szennyirásaik folytán, nem volna érdemes velük foglalkozni. Azonban mindezek dacára akik között élünk, velük érintkezünk naponta, tapasztaljuk, hogy minden nagy ködösítés ellenére is tízből hét elismeri, hogy a földosztásra szükség volt annyi század után. Csak szerintük nem úgy kellett volna csinálni. Ha megkérdezzük őket arra vonatkozólag, hogy miként kellett volna, arra a felelettel adósak maradnak. Ezek az emberek talán nem is hibásak abban, hogy nem találnak feleletet az őket is érintő nagy horderejű kérdésekre, amelyeknek a megoldása folytán nyugvó pontra érhetne a társadalom.” Térszüke miatt nem foglalkozhatom minden cikkével részleteiben, mert hiszen minden sora undortkeltő, mérgező a lélekre. Ezt váltja ki az emeber- ből a “Krónika” következő Írása. “Egyre többen és többen távoznak el a bolsevikiek martalékává lett Magyarországból. A politikai, gazdasági, tudományos és művészeti élet kiváló erői, akik nem tudnak , nem akarnak együttműködni a nemzet eszményeit és a polgári létszabadságait aláásó rablórendszerrel és nem hajlandók egy levegőt szivni azokkal, akik épp úgy a másénak az eltulajdonitá- sából élnek, mint annak idején a zsidó-fosztogató nácik. A mai rendszer kinek a házát és földjét, kinek régi állását, kinek a gyárát lopta el. Térítés fizetése nélkül rabolt földbirtokokat, hogy kortes eszközül kiossza a nép között. Később pedig kolhozok, szovchozok formájában újra elvegye tőle. Rabolt évszázados családi kúriákat és fillér nélkül kisajátította magántulajdonban levő erdőterületek milliónyi holdját.” Ez a szakasza nem nyert itt még befejezést ugyan, de folytatni nekünk céltalanság volna. Azonban a cikknek a hetedik bekezdő része világosságot vet az ő nyöszörgő kánjaira. íme itt van: “A legitimizmus nem azt a magyar testvériséget akarja, amelyben Káinok pusztítják az Ábeleket. Mindenki éljen, tudja magáénak azt ami az övé, amire joga van és mindenki nyerje el a társadalom javát szolgáló munkája méltó bérét. Nem el- koldusitani, megsemmisíteni, ki- pusztitani kell az osztályokat, hanem valamennyit egyenrangúvá tenni a nemzetfenség szolgálatában, melynek az osztályok feletti legfőbb őre Szent István örököse, a törvényes magyar király.” (Ottóra gondolnak, de Horthy is alkalmas nekik.) A sírásuk az amerikai magyarság felé érthetetlen.^ Jogrendről, haladásról beszél nekünk, akik nem részesültünk azoknak az áldásaiból és nem részesültek az otthon hagyott több millió testvéreink sem. Most, midőn a végzet rájuk szakadt, a bitorló ember jogfosztó rendszerből kifolyólag, most si- rápkoznak felénk. Azok a szökött brigantik, akik a politikai, gazdasági, tudományos és művészeti élet kiváltságai voltak. Mi, akik több évtized előtt idegen földre kényszerültünk azért, mert bennünket abból az az eszmekörből nem részesítettek. Tudatosan kizártak, jogfosztva tartottak milliókat az ők elképzelt jogrendjeik folytán kapcsolatban a durva csendőri és rendőri karhatalommal. Az eszme amelyet vallanak, annak a szépségei a fenti cselekedeteik folytán nem szárnyaltak felénk. A sírásuk most sem őszinte, íme itt van egy levél nálam, a napokban érkezett Budapestről, hivatalos helyről, amely bizonyítja. Az idevonatkozó része róluk szól: “Az árvízkatasztrófa, melyről ön is megemlékszik súlyos volt. Hatalmas területek kerültek viz alá, bizony a Bereg és Szatmár megyei lakosok rászorulnak a támogatásra. Az egész magyar társadalom megmozdult a támogatásukra, hogy segítse a bajba jutottakat. Sajnálattal látjuk, hogy az amerikai magyarság nem szervezett külön segítő akciót az árvízkárosultak javára. Egyesek még az eddigi segélyakció eredményét is sokalják és igyekszenek megvonni az amerikai magyarság segítését a magyarországi lakosságtól. Mint látjuk, sokan vannak, akik inkább segítik a nyugatosokat, azókat, akik Magyarországból elmenekültek és mai napig sem tértek vissza, nem vették ki részüket a , rombadöntött ország felépítéséből, hanem Európa különböző országaiban szítják a hangulatot a demokratikus magyar köztársaság ellen. Tudjuk, hogy ezek a törekvések nem találkoznak az amerikai magyar munkásosztály tetszésével, ennek ellenére ezek a törekvések sikerrel járnak és eredményük az, hogy az árvízkárosultak eddig alig részesültek az amerikai magyarság segítségében.” Van még ezeknek más hamisítványuk is, Petőfit is maguknak vindikálják. Petőfi a “Krónika” szerint nem is volt forradalmár. Idéz egy hazafias versét és az ő állítása szerint tíznél kevesebb forradalmi verset irt. Azonban felhívom a figyelmét az olvasó közönségnek, a Petőfi által irt prózai Írására, Pesten március 17, 1Ö48. A Szabadság Születése Napja. Csak egy kis töredéket hozok abból az Írásából helyszűke miatt Ízelítőnek, akik esetleg nem jutnak hozzá: “Egyéb iránt jó, hogy igy történt . . . micsoda nyomorúság kérni akarni. Midőn az idő arra int, hogy követelni kell, nem papirossal lépni a trón elé, hanem kardal! ... A fejedelmek úgy sem adnak soha semmit, azoktól amit akarunk el kell venni.” Aztán van még valami Petőfitől, hogy esetleg egy-két rozs- dástollu ficsurat meggyőzzek Petőfi mivoltáról. Az Erdélyi i Hadsereg, cimü verséből: 1 Küldd elénk te koronás ■ haramija, Légióként bérszolgáidat, Hogy számodra ihnen a pokolba Holttestükből építsünk hidat. S. Gy. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Szerkesztőség: Mellékelten küldök öt dollárt a Bérmunkás 1948-as Naptár költségeinek hozzájárulására, mert a naptárral nagyon meg vagyok elégedve. Sajnálom, hogy itt másoknak nem tudom odaadni, de itt nincsenek magyarok. Tisztelt Szerkesztő munkástárs, nem-e lehetne valamit Írni arról a Bérmunkásban, hogy a Social Security nyugdijat fel kellene emelni, mert az a jelenlegi nagy drágaság következtében igen kevés. Alex Toldi Dearborn, Mich. (A kongresszushoz már beterjesztettek erre vonatkozó törvényjavaslatot, azonban semmi kilátás sincs arra, hogy a jelenlegi munkásellenes képviselők és' szenátorok azt elfogadják. — Szerk.) Tisztelt Szerkesztőség: Mellékelten küldök tiz dollárt, amelyből 4.50 a naptárok ára, 5.50 pedig drágasági pótlék. Ami a naptárt illeti, nagyon meg vagyunk elégedve a tartalmával, épen olyan tudományos, mint az előző évekbeniek voltak. Fogadják elismerésünket mindazon munkástársak, akik a tudásukkal hozzájárultak. Ezt igazán bátran a kezébe adhatjuk minden magyar olvasónak. És fogadják elismerésünket mindazon munkástársak is, akik anyagiakkal hozzájárultak a naptár előállításának költségeihez és igy lehetővé tették annak megjelentetését. A. L. Szász és neje Chicago, 111. Tisztelt Szerkesztőség: ' Soraimmal csatoltan küldök 2 dollárt a két naptárért és még kettőt csatolok hozzá, mint ráfizetést. Egyben kérem Írják meg, mikor jár le az általam Magyarországra rendelt két Bérmunkás, hogy megújítsam. Az egyik, akinek küldetem, Budapesten lakik, gépkocsivezető, igen szereti a lapot és azt Írja, átolvasás után másoknak adja. A másik olvasó, aki rokonom, olyasmit irt, amit sajnálom, hogy még eddig nem tudattam a Bérmunkás derék írógárdájával. Ez a rokonom ugyanis azt irta, hogy a felesége, aki igen , tevékeny tagja a Magyar Demokrata Nők Szövetségének valami gyűlésre ment, ahová azonban a sorozatos előadó nem mehetett el. Ekkor őt kérték fel, hogy tartson előadást. Ő azonban nem volt elkészülve s erre a nála levő Bérmunkásból olvasott fel részleteket a hallgatóság nagy megelégedésére. Azt hiszem ennél jobb hírrel nem válaszolhatok arra a kérdésre, hogy miként szeretik otthon a Bérmunkást. Sajnálom, hogy most nagyobb támogatást nem tudok küldeni, de remélem, hogy az év folyamán még lesz alkalmam pénzbeli támogatásom pótlására. Ha megírnám, talán nem is hinnék, hogy milyen sokat költők a hazaküldött csomagokra. Ez nem jószívűség nálam, hanem kötelesség, mert úgy fogom fel, hogy ha már én olyan szerencsés voltam, hogy itt élhettem le az életem, hát legyen másoknak is haszna belőle. Fazekas J. Long Island, N. Y. Tisztelt Munkástársak: Itt küldöm egy évi előfizetésemet a Bérmunkásra és egyben tudatom önökkel, hogy a Budapestre küldött naptárt már megkapták és nagyon meg vannak vele elégedve. L. Földi Chicago, 111. Tisztelt Munkástársak: Mellékelten küldök öt dollárt a naptárért, amit a részemre küldtek. Köszönet érte, nagyon meg vagyok vele elégedve, az Írógárda újból rászolgált a dicséretre. Joe Salay Detroit, Mich. Tisztelt Munkástársak: A naptárra vonatkozólag ezt írhatom: Hát lehet a Bérmunkás naptára 1 rossz? Ez csak minden évben jobb és jobb lehet. Geréb munkástárs, valamint az iró munkástársak most is igen jó munkát végeztek. Üdvözlet mindegyiküknek. E. Szigety New York, N.Y. T. Lefkovits Munkástárs: Itt küldöm az előfizetésemet, a naptár árát és azonkívül 2 dollár felülfizetést. A Bérmunkás naptárak mindig jók voltak; az 1948-as meg különösen jó és tanulságos Úgy Lefkovits munkástársnak, mint az Írógárda azon tagjainak, akik résztvettek az előállításában, kívánok kitartást és jóegészséget, hogy még sok ily szép naptárt állíthassanak elő. Jós. Németh Chicago, Hl. Tisztelt Munkástársak: Megkaptam az 1948-as naptárt. Igazán nagyon nevelő tudományos és történelmi munka, amelynek értéke annál nagyobb, mert az egyszerű munkásemberek írták. Habár megkésve is, most küldöm, — nem az árát, — hanem a költségekhez való hozzájárulásomat. George Lutzai Detroit, Mich.
