Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-09-20 / 1494. szám
1947. szeptember 20. bérmunkás 5 olda1 Británia hanyatlása Irta: SAUL K. PADOVER Anglia gazdasági válsága, amely az egész világra ki fog hatni, elérkezett azon ponthoz, ahol a pártok egymásban keresik a bűnbakot. Nyilvánvaló, valakinek felelni kell az ország állandó hanyatlásáért. Tehát a konzervatívok, a “laboristákat” okolják; a Mosley fasiszták, akik most már akadálytalanul működnek a zsidókat, a szocialisták a kapitalistákat, Bevin külügyminiszter az amerikai pénxkölcsönzőket és a New York Times az angol szénbányászokat teszi felelőssé a helyzetért. Csupán a kerékpározókat nem okolják még. A kérdés azonban nem az, hogy ki, hanem, hogy mi felelős az angol válságért. Anglia barátait, amit a labor párt már az előző kormánytól örökölt és amit az ostoba politikájával csak súlyosbított, sokkal mélyebben kell keresni; csak éppen most jutott el azon magaslatra, ahol fölvetődik a kérdés, hogy vájjon a jelen helyzetben meg-e oldható? Egy másik amerikai kölcsön nem is kérdés többé. Kétségtelen, hogy alkalmas időben még több billió amerikai segélydollár fog jönni. Most már az a főkérdés, hogy az egész angol gazdasági rendszert és nemzetközi fölülépit- ményét hogyan lehetne megmenteni a jelen körülmények között. Amilyen alapokon a világ ma áll, Anglia helyzete reménytelen, amit négy részben magyarázhatunk meg: (1) Tulnépes- ségében; (2) elégtelen természeti anyagforrásokban; (3) hátramaradott gyártelepeiben; (4) és ostoba külügyi politikájában. Mintegy 48 millió nép él akkora területen mint Oregon állam, akik a múltban iparcikkek gyártásából éltek, amelyekkel az egész világon kereskedtek. “Boltosok nemzete” mondotta volt egyszer gúnyosan az angolokra Napoleon, akik — nem kis okból — büszkék is voltak rá, hogy a világ első kereskedő népei. Azonban, egy egész világot fölölelő üzleti befektetés nem j elégedhetik meg a szabadkeres- ' kedelemmel, a szabad piaccal, ahol akadálytalanul özönölhetnek az árucikkek és a nyersanyagok a fogyasztók kezeihez. A század két nagy háborúja és a számos forradalmak, nem is említve Amerika fejlett iparának versenyét, nagyban aláásták Británia kedvező helyzetben levő gazdasági viszonyát. Különösen a két háború hatott bomlasztólag. A második világháború után például, majdnem az egész Kelet Európa, — ami egyszer tökéletesen angol kereskedelmi terület volt — elveszett számukra, azonfelül pénzügyi terhek alatt roskadozik. A több mint 23 és fél billió “lend lease” sem mentette meg Angliát, hogy a külföldi értékeit föl ne élje és nagyon súlyos belső adósságba ne zavarja magát. Az egykori világuralkodó hitelező, egyszerre a legelszegényedett kölcsönzők között találta magát. Még rosszabb az, hogy a sürü népességű ország kevés természeti, gazdasági forrásokkal rendelkezik — kivéve a szenet. Az egész angol gazdasági rendszer a szénre van alapozva, amely nélkül a szó szoros értelmében Anglia nem élhet. MILYEN A SZÉN HELYZETE MA? Anglia szénipara az évszázados magántulajdon hanyag kezelése folytán ^tökéletesen tönkrement, súlyosan beteg. Ahogy az imént John L. Lewis festette le: “elavult”. Nem szabad hinnünk, hogy azért mert a bányászok imitt-amott spontán sztrájkokat rendeztek, avagy mert nem hederitettek Attlee könyörgésére, hogy hosszabb időt dolgozzanak. Az igazság az, hogy hosszabb munkaidőval sem lehetne alaposabb termelési kü- lömbséget elérni, mert az angol bányák levannak romolva és nagyon szegényül mechanizálva. A szenet mind mélyebb és mélyebbről kell fölhozni, amelyre most már külön erőt kell beállítani. A termelés kiszélesítése é meggyorsítása érdekében, na gyón kevés modern gépezeteke vezettek be az angol tőkései Ezáltal a munka lent a bány mélyén kimondhatatlanul nehé és fárasztó, ami előidézi, hogy ; bányászok más munka utál néznek. Nagyon sok szénbányá ban nem több mint 18 hüvely] a szénér, aminél fogva a mun kásoknak térden állva kell dől gozniok. Tehát ne lepődj ünl meg, ha az angol bányászat ha tástalan és több munkást igé nyel mint szokásos körűimé nyék között más országok bá nyáiban használnak. Az átlaj amerikai bányász például, öt szőr annyi szenet hoz felszínre mint angol társai. A széntermelés amely 1937 ben 240 millió tonna volt, 1946 ra 189 millió tonnára szállt alá Az angol szén kivitel a hábori előtt 40 millió tonna volt évente ma semmi, sőt nem elég a belsc szükségletekre. Ami a széniparra áll, nagyjában ez áll a többi iparokra is, mint a szövő iparra, amelynek szövőszékei csak; 5 százalék arányban automatikusak. A mechanizált amerikai szövőiparban például a szövők tízszer annyi szövőgépet képesek kezelni, mint a brit társaik, tehát a közgazdaság mechanizálásában elmaradt Angliának szokatlanul nagy munkás tömegeket kell alkalmaznia. Ezen paradox (a közönséges fölfogással ellenkező) helyzetből következik aztán, hogy amig sok éhes szájról kell gondoskodniok, ugyana k k o r még munkás hiány is van. MIT TEHET ANGLIA ILYEN HELYZETBEN? Végső elemzésben kettő közül választhat: Folytathatja tovább is a jelen megismétlődő nélkülözéseket, az állandó elszegényedést, a külföldi kölcsönök fölszedését és folytatólagosan pénzügyileg valamint politikailag az Egyesült Államokra való támaszkodást. — Ez az ut amelyen Bevin és Attlee halad. — Vagy pedig belső helyzetükön, ami ezzel egyet jelent egész gazdasági rendszerükben drasztikus forradalmi változást visznek véghez, ami pedig a következőket követeli meg: 1. Megérteni józanul azt, hogy Anglia többé már nem lehet nagyhatalom. 2. A külföldi ügyek intézésének redukálása, ahogy Lord Keynes fejezte volt ki magát: “Foreign Office Frivolities. (A külügyi hivatalok léhaságai vagyis tisztességtelenségei.) 3. A fantasztikus nagy katonai erők leépítése, amely több mint 4 billió dollárt emészt fel évente. 4. Tervezett kivándorlás megteremtése olyan alapon, hogy a következő tiz évben tiz millióra "ugjon. \ 5. Az összes ipartelepek mo- lemizálása. Talán az öt pont közül ezen utolsó tétel a legfontosabb; ámbár az angol ipar modernizálása több billiót igényelne, mint amit Fort Knox kivételével (ahol az amerikai aranyfedezetet őrzik) aárhol is összeszedni tudnának, ami még hosszú évek szisztema- ikus nélkülözését is vonná maga után, — talán nem egészen annyira mint az orosz népeket. A kérdés lényege most már az, hogy hajlandó volna-e az Egyesült Államok számos billió dollárt kölcsönözni, hogy Anglia iparát modernizálják vele? Az Egyesült Államok politikája ma erősen baloldal ellenes és úgy mutatkozik, elhatározta magát egy erős német kapitalista állam fölépítésére az angol szocialista helyett. Ha ezt megengedik neki, Anglia biztosan alámerül és a demokráciának Nyugat Európában befellegzett. Az a legsürgősebb és legfőbb teendő, hogy Amerika reakciós politikáját megfordítsuk; minden segítséget a nyugati demokráciáknak nyújtani, még akkor is, ha szocialisták. A szociáldemokrata Anglia összeomlása káoszhoz és kommunizmushoz vezet Európában, utolján pedig világháborúhoz. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közössé); mn esen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található » dolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér meló eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve sebh kezekben) összpontosulása a szakservezeteket "trade unions) kép telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyau állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparbar dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharr esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató esz tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekei! megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai be süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala melvik osztályában, igv az egyen esett sérelmet az összesség sérelménél tekinti. E maradi jelszó helvett:“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL'” A munkásosztálv történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend ízért. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcrr kell szervezni, hanem arra is. hogv folvtassa a termelést akkor. amiko< a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedései v «í «ársadaU• norV<»7í.jó4 pnt^íííl ♦«ma« A Ifi»» A több megjegyzések közül, ami a cikk tartalmát illeti, csak egyre szorítkozom: “az a legsürgősebb és legfőbb teendő, hogy Amerika reakciós, politikáját megfordítsuk.” Röviden erre azzal is felelhetnék “silly boy”. Ámbár ismerve, hbgy Saul K. Padover a polgári rend hive és osztályának rövidlátása korlátozza a helyes megoldás eszközének a megválasztásában, tehát nem várhatunk tőle észszerűbb ajánlatot, sem az európai helyzet megoldásában, amely különösen Angliára vonatkozik, sem Amerika reakciós politikájára, amelyben egyedüli ajánlata, hogy “fordítsuk meg”. Hogy föntebb “bárgyú kö- lyöknek” (silly boy) neveztem, tettem azon okból, mert tudva azt, hogy az Egyesült Államok reakciós politikáját nem csak a törvényhozás irányítja, hanem az a hatalmas nagytőke, amelyben nem csak 60 millió munkás van alkalmazva — élete, gondolkozása fölött kontrolt gyakorolva — hanem amelynek az egész amerikai nevelési rendszer — sajtóval, filmiparral, rádióval, iskola és szószékeivel együttesen — a kezében van. Ezen hatalmas gazdasági és reakciós politikai gépezetre csak a bérmunkások egyöntetű ipari szervezete tudna a jelenben hatni. A Saul K. Padover által idézett reakció “megfordítását” csak az összes iparokban dolgozó bérmunkások Egy Nagy Szervezete által lehetne elérni, aminek előmozdítására kevés figyelmet fordítanak a politikusok és a politikai pártok. Mindezen hibái dacára Saul K. Padover analízise megérte a fáradtságot, mert olyan ismereteket szerezhetünk belőle, mely- lyel jómagam is egészségesebb következtetésekre jutok, mint Saul K. Padover. A fordító. Egy hírneves detroiti bankár, Mr. Dodge, aki a bankárok képviseletében, de mint amerikai katonatiszt, General Claynek volt az egyik főtanácsadója, most visszajött és nagyon fekete színben látja a helyzetet. De azt hazudja, hogy mindezért a szocializmus a hibás, mert a szocializmus alatt nem termelnek, csak a jó amerikai tőkés rendszer termel — őszerinte.
