Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-09-20 / 1494. szám
1947. szeptember 20. BÉRMUNKÁS 1 oldal MUNKA KÖZBEN----------------------— (gb) ROVATA--------------------------KI AKAR NARANCSLIGETET VENNI? Amikor a Californiába vezető repülő-utam végefelé lenéztem a magasból és alattam vastag zöld vonalakkal átszelt nagy tábla földeket láttam, igen bántott, hogy farmer, tehát “szakember” létemre nem tudtam rájönni, hogy vájjon milyen ültetvények felett repülünk el. Hiába törtem az eszem, hogy milyen növények alkothatják a különös, gyakran a dombokra is felkigyózó zöld vonalakat, amelyek között barna vagy sárga sávok mutatkoztak. Végre már nem állhattam tovább s megkérdeztem a szomszéd utitársa- mat, aki azonban azt felelte, hogy ő, — lévén városi ember, — még akkor sem tudná megmondani, ha földről látná a zöld növényzetet. Nem is nyert kielégítést a kíváncsiságom, csak akkor, midőn az autóbuszon elhagytam Los Angelest és Elsinore felé tartottunk. Ez az ut mérföldeken át vezet a szebbnél szebb narancs ültetvények között. Midőn egy hegy tetejére érkeztünk, lenézve a völgybe, megint megláttam a repülőgépről csodált zöld sávokat. Ahán! — mondottam magamnak, — most már tudom, tehát a narancs, citrom, vagy hasonló ültetvényeket bámultam annyira a repülőgépről. Hát bizony egy szép narancs ültetvényen van is elég nézni való a földművelés iránt érdeklődő embernek. Nem csodálkoztam tehát azon, amikor még Clevelandban a munkástársak egyike azt ajánlotta, hogy Californiába érve vegyek majd egy narancs “orchardot” és abból könnyen megélhetek. Tudom, hogy az illetőből a saját érzelmei törtek fel ezen ajánlattal, mert nagyon de nagyon sokan szeretnék öreg napjaikat ilyenformán eltölteni a “természet lágy ölén”. Hadd mondjak hát el ezeknek egyet mást a narancs termelésről. KÍNÁBÓL HOZTÁK A narancs tudományos nevén “Citrus aurantium,” a citrusz növénycsaládhoz tartozik. Ebbe a családba számos más növény között ismertebbek még a citrom, a lime, a mandarin, a tangerine, a grapefruit, stb. A citrus gyümölcsök eredeti hazája Kina. ahonnan Indiába vitték úgy 1500 körül, onnan átplántálták a Földközi tenger partvidék országaiba, tehát Spanyol- országba is, ahonnan viszont Braziliába került. Innen aztán hozták feljebb és a 16. század végefelé már termelni kezdték Mexicoban. ahonnan aztán eljutott úgy Flordiába, mint Californiába. Természetesen ma már a citrusz gyümölcsök; mindegyikéből számos fajtát termeltek ki. Tudományosan szólva ezt igy szokás mondani: A Citrusz gyümölcsök világa feloszlik narancs. citrom, grapefruit, stb. családokra. Az egyes családok viszont feloszlanak fajokra és a fajokon belül megkülönböztetjük a “strain”-t, amit magyarul “válfaj” szóval jelölhetünk. A narancs család számos fajai közül Calif ormában leginkább csak a Valencia és a Navel fajokat termelik. Valencia a nyáron érő fajta, inkább tűri a a hűvöset, mint a másik, azért jobban megterem a magas hegyek közötti fensikokon is. A fán elmarad sokáig még akkor is, amikor már elnyerte a teljes sárga szinét s amikor a fa a következő termésre virágzik. A Navel azonban inkább télben érő narancsnak mondható, valamivel több meleget kiván, jobban mondva hamarább elfagy, mint a Valencia. A Navel leginkább mag-mentes, kissé behorpadt a szára és az ellenkező oldalon, innen nyerte a nevét is. GONDOS NEMESÍTÉS EREDMÉNYEI De akármelyik fajtájú narancsot termelnek is, a termelők mindig a jobb és jobb “strain” kitermelésére törekszenek. Ezt a gondos kiválasztással érik el. A narancsfát, éppen úgy, mint az almafát, — magról inditják ugyan fejlődésnek, de egy vagy másfél év múltán már beoltják. Azonban már magát a magot is olyan fa gyümölcséből veszik, amelyről gondos könyvellési rekord mutatja, hogy bőtermő, jóízű gyümölcsöt termett és betegség ellenálló. A nagyobb kertészek, akik árulják a csemete fákat, az állami intézetek felügyelete alatt sok-sok éven tartó rekordot vezetnek a fákról és igy egyes fák valóságos “nemesi levelet” (pedigree) kapnak, egészen olyanformán, mint teszik ezt a csirke vagy más állattenyésztésnél. A “pedigree” fáknak természetesen magasabb az ára, de többet is várnak s valószínűleg kapnak is tőlük a termelők. Az egy vagy másfél éves eredeti (gyökér) fát rendesen csak ily “pedigree” fáról metszett rügy- gyel ojtják be. A jó fáról kis szelet kéreggel együtt lemetszett rügybimbót a csemetén vágott hasonló metszésre teszik, gondosan lekötik, ojtóviaszkkal letakarják és bizonyos idő múltán, amikor már jól kihajtott, az eredeti csemetét a rügy felett elvágják. Az igy nyert uj fácskát aztán kiültetik az előző fáskertből, dé még mindig nem a végleges helyére, hanem csak ritkább sorokba, ahol nő valamennyit és nagyobb gyökeret ver. A következő évben aztán kiültetik a végleges helyére, ahol, ha minden rendben halad, úgy három vagy négy év múltán meghozza az első kis termést. CSAK ÉVEK MÚLTÁN FIZET A narancsfa tehát csak 6-8 év múltán hoz termést s kezdi visszafizetni az ültetvénybe befektetett összeget, ami, mint a már eddig elmondottakból is kö{ vetkeztethetjük, elég jelenté- i kény. De az első két-három évben a termés még nem valami nagy s valóban számításba vehető termést csak a 10-ik évtől lehet várni. Vannak természetesen egyes kivételek is, amiket azonban figyelmen kívül lehet hagyni éppen úgy, mint amikor a csirke-farmer azzal dicskeszik, hogy a 4 hónapos jércéje megkezdte a tojást. Nehogy az olvasó azt gondolja, hogy a narancstermelőnek a fák kiültetése után már semmi más dolga nincs, mint várni a narancsokra, amikért jó pénzt zsebel be, elmondom még azt is, hogy a kiültetett facsemetéket állandóan gondozni kell. Időről- időre megnyesik, hogy a kívánt forma szerint nőj jön. De már a kiültetésnél is a szeles vidékeken “széltörő” (windbreak) fasort kell ültetni. Erre a célra igen alkalmas a gyorsan növő ausalyptus fa. Ennek azonban az a baja, hogy igen “nagy evő” vagyis sok tápanyagot kivesz a földből és ezt a hozzá közeleső narancsfák megérzik. Ugyancsak jó erre a célra a Monterey ciprusz fa is, amivel azonban megint az a baj, hogy rajta kitelelnek a narancsfákat bántó férgek is. És itt eljutunk a narancstermelő egy másik nagy bajához, amit a narancsfát bántó számos féreg és gombanemü élősdi okoznak. Ezek ellen a védekezés igen költséges, mert gyakori és alapos fecskendezést kívánnak, természetesen a bajt okozó féreg szerint más és másféle anyagot kell használni. Igen gyakori a “vörös pók” (red spider) név alatt ismert élősdi, valamint a “red scale” nevű féreg is. A “scale” és a “fungás” pusztítására egyes helyeken mérges gázokkal füstölik a lepedővel letakart fákat. VÉDIK A FAGY ELLEN De ez még nem minden! A téli hónapokban, amikor a hőmérő leszáll a fagypont alá, a narancsfákat védeni kell a fagyás ellen. Erre a célra minden fa alá az ily célra készített egyszerű olaj kályhát tesznek, amely sürü füsttel ég és az a füst megvédi a fát a fagyás ellen. A fagy rendesen a kora hajnali órákban esedékes és azért a fák alatt már az éjjel elkezdik a tüzelést. Ha a fagyos idő pár napig tart, akkor az egész vidéket, növényt, állatot és embert sok mérföld hosszúságban befeketíti a lerakodó korom. És amint a télen át a fagy ellen, úgy nyáron a szárazság ellen kell védeni a narancsfákat. A narancs ligetekben hosszú árkokat szántanak, amelyekbe vizet vezetnek. A vizet furott mély kutakból pumpázzák, más helyeken pedig rezervoárokból vezetik csatornában. Az itteni szokás szerint minden 3-5 hétben egész napon át tartó öntözést adnak a fáknak. Ez természetesen változik a talajnak megfelelőleg. TÁPLÁLNI KELL A FÁKAT Sajnálom, de még mindig nem értünk el a narancs szedéshez. Előbb még arról kell beszélni, hogy a narancsfákat “etetni” is kell. Azt minden farmer tudja, hogy jó termésre csak akkor számíthat, ha a talajba elég tápanyag van a növény részére. Az itteni talajból rendesen hiányzik valami, amit pótolni kell. Ezt részben műtrágya elszórásával, részben pedig az úgynevezett “cover crop” ültetésével érik el. Ilyen “cover crop” például a szója bab, lucerna, lóhere, vagy valami más hasonló növény, amelynek gyökerei nitrogént gyűjtő tulajdonsággal bimak. Ezeket alászántják, mielőtt beérnének és igy a földben elrohadva a nitrogénen kívül szerves anyagot is szolgáltatnak. Nos, miután mindezt éveken át gondosan elvégeztük, végre csakugyan eljutottunk a narancs szedéshez, — feltéve, hogy semmi más baj nem jött közbe és elég jó termésünk van. Igen ám, de tudnunk kell azt, hogy a narancsot nagyon gondosan kell szedni és még azután is rendkívül gonddal kell kezelni, mert a sérült gyümölcs hamar elromlik, nem lehet szállítani és azért messze az átlagos áron alul kell adni. A narancsszedés tehát már igazi mesterséggé fejlődött. A gyakorlott narancsszedőket a különböző kooperatív társulatok alkalmazzák, akik sorra járják a tagok narancs orchardja- it és szedik le a gyümölcsöt. (Ilyen kooperativ association a “Sunkist” nevű, igen ismert ko- operativa is.) A narancs-szedő az ily célra készített “clipper” segélyével lecsípi a gyümölcsöt közel a szár tövéhez, nehogy a kiálló szúrós fás darab a többi narancsot összekarcolja. Sokszor a. szedők puha keztyüt viselnek. A narancsot vállra akasztott zsákokba rakják. A zsákoknak alulról legombolható nyílásuk van s ezen át ürítik jd, nehogy a narancsok zuzódást szenvedjenek. GONDOS KEZELÉST KIVAN A leszedett narancsot egy-két napon át száradni hagyják a pakoló házakban. Az igy kiszáradt narancs már nem sérül meg olyan könnyen. A pakolás előtt melegvízbe teszik, ahol forgó, puha kefék között megy keresztül, amelyek lemossák róla az összes tisztátlanságot. Onnan hideg vízbe kerül öblítésre, majd megint kefék között halad hengereken, közben levegőt fújtatnak rá, ami megszáritja. Szóval még ez sem valami egyszerű dolog. De most aztán már készen áll a narancs a pakolásra, csak éppen osztályozzák előbb. Kiválogatják a hibásakat, amelyekből narancslevet vagy valami más hasonló terméket készítenek. Az egészségeseket pedig vékony “tissue” papírba csavarva ládákba rakják. A nagy fajtából 100 darab megy egy ládába, az osztályozott legkisebb fajtából pedig 344. Most aztán már csakugyan várnunk kell, amig a kooperativa eladja a narancsunkat, megkapja a check(Folytatás a 8-ik oldalon)
