Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-09-20 / 1494. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Fost Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXV. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1947 SEPT. 20

NO. 1494 SZÄM

HETI KRÓNIKA

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

Nagy Ferenc volt miniszterelnök

figyelmébe

Tisztelt Uram! Azon gondolattal, hogy talán az ország egyik kimondottan kommunista ellenes lapjának, a Cleveland Plain Dealernek nem olvasta 1947 szept. 8-iki számát, amelyben az ön személyével kapcsolatban az amerikai külügyminisztériumot vezércikkben oktatja ki, fölhi- vom figyelmét és egyben nagyon kérem, saját érdekében, vonja le belőle a konzekvenciát és értse meg, hogy ezen esetben bármennyire okos embereknek tartjuk a külügyi hivatalnokainkat, tévedhetnek és én attól félek, hogy a Plain Dealer vezércikk írójának önre és Eckhardt urra célozva, teljes egészében igaza van. Tehát kímélje meg a külügyi hivatalt nevetséges szerepétől, amelyben önt mint Magyarország egyedüli demokratikus paraszt-medvéjét táncoltassa Amerikán végig.

Ha saját személyét nem tekintené, akkor nézze azt, hogy tízezrével élünk itt még azok, akik ha korábban is vetettük le a gatyát, úgy érezzük, hogy azon kaszt, illetve osztály fiai vagyunk, amelynek ön és sérti önérzetünket ha társunkat medve módra diszparasztként táncoltatják.

Egyébként legyen elnézéssel, ha magyar fordításban adom a Cleveland Plain Dealer alábbi vezércikkét. Teszem azért, mert paraszt társaim, velem együtt, még mindig jobban megértjük magyar nyelven a komoly szót, mint az angolon. Azon reményben, hogy ön is megérti a komoly szót, maradtam őszinte jóakarattal, egyik volt gatyás társa,

. . . tudja Pál. . .

NEVEZD MEG

BARÁTODAT . . .

Azon ma divatos hajlamosság, hogy bármilyen eszköz alkalmas a kommunisták ellen, néha aztán szerencsétlen eredményekhez vezetnek, mint Magyarország volt miniszterelnökének, Nagy Ferencnek esetében is, aki az itteni minden cselekvésében a külügyminisztériumnak támogatását bírja.

Azért mert Nagy az Egyesült Államokba jött. miközben Svájcban vakációzva a kommunisták puccsot rendeztek ellene a múlt májusban és lemondásra kény- szeritették anélkül, hogy visz- szatérh etett volna hazájába, még nem következik belőle,

hogy a legjobb személyiség arra, hogy az uj rezsim ellen fölléptessük.

Azért, mert a kisgazdapárt azon csoportja — amelynek Nagy nem csak feje, de alapitó tagja is — kommunista ellenes, nem következik automatikusan belőle, hogy ezen ellenességénél fogva a kisgazdapárt tiszta demokrata csoport is. (Az aláhúzás az enyém) Egyáltalán nem az. Már azért sem, mert a háború. után tagjai közé fogadta azon elégedetlenkedő elemeket, amelyek azelőtt, amig az biztonságos volt, a nyilas-keresztes fasiszta pártban találtak menedéket. Nos, Nagy tevékenységét azon idő alatt, amikor a németek protektorátusa alatt volt az ország, egyáltalában nem festhetjük szabatossággal demokratikusnak.

Tegnap (szept. 7) Nagy megkezdett egy körutat Pittsburgh- ban, hogy minden nagyobb város magyarlakta kolóniát fölkeressen és vele együtt jár egy másik magyar politikai személyiség is, aki szintén alapitó tagja a kisgazdapártnak, akinek a háború alatti tevékenységét az Egyesült Államokban beszüntették, mert az ország halálos tusában volt az ellenséggel és úgy találták, hogy tevékenysége ellenséges volt az országra. Ez a személyiség Eckhardt Tibor.

Eckhardt azon látszatot keltve jött ide, hogy hazájának a demokratikus elemeit képviseli és nekünk azt mondták, hogy Magyarországból “menekülnie” kellett. Ma pedig Magyarországon mindenki tudja, hogy mint Horthy admirális, Magyarország volt kormányzójának kémügynökét küldték ide, amit már hivatalosan e tények körül megállapítottak és nyilvánosságra hoztak.

De jóval előbb, mint a kisgazdapártot segítette Eckhardt megalapítani, 1920-ban szervezte az Ébredő Magyarok Egyesületét, amelynek fasizmusa időrendben megelőzte Mussolinit és Hitlert. Ez a banda (band) zsidóellenes volt. Utcai fölkeléseket rendeztek 1920-ban és tiltakoztak azon béke ellen, amit az első világháború után a szövetségesek rájuk mértek. Amidőn Angliából egy Trade Union Council (Szakszervezeti Tanács) kiküldöttei Budapestre mentek, (Folytatás a 7-ik oldalon)

Soha jobban nem kaphattunk bizonyítékot arról, hogy a kapitalista újságok szenzációja egy közönséges árucikk, melyet olyan divat szerint állítanak elő, ahogyan nekik tetszik vagy akarják. Hol a választási ügyek veszik át a válási ügyek szenzációját, vagy a gyilkossági head- lineok helyébe, az elnök ur utazgatását teszik oda, akinél pl. most nagyobb nemzeti hős nem létezik, mert két veszéllyel is szembe szállt a múlt héten. Az autója majdnem lecsúszott a délamerikai hegyi útról, de kellő pillanatban észrevették a veszélyt igy semmi baja sem történt. A másik nagy veszélyt pedig úgy kerülte ki, hogy a nagy hadihajót melyen hazafelé éviekéi, letéritették a rendes útjáról, igy hősiesen kikerülte a másik viharos veszélyt.

Ezeket a szenzációkat akkor tárták az olvasóik elé, amikor még nem hallották a kommunista pártból kilépett és katholi- kusnak megtért Budenz szavait, melyeket Szántó János ellen hangoztatott, azon a tárgyaláson, amelyen a deportálását akarják eldönteni. Mint tudjuk Szántónak csak annyi a bűne, hogy a Transport Workers Union tagjait harcias álláspontra késztette, akik készek voltak sztrájkba lépni érdekeik védelmére. És ezért most a megtért “elvtárs” ujjal mutogató vádaskodása a legújabb divatu szenzáció a kapitalista újságokban. Az ilyen patkányok működését a régi időben még a kapitalista újságokban is apró cikkekben eldugták, mert maguk is szé- gyelték. Nem igy most. Változott a helyzet.

Még pár hónappal ezelőtt a sztrájkoló munkásokat az orosz propagandának bedült áldozatoknak bélyegezték, mig most ugyanezeknek az újságoknak az uj divatu szenzációja, a felhőkig 'szökött élelmiszer árakról extra betűs headlineokat közölni. Itt és amott ők sürgetnek élelmiszer konferenciát, megrémülve beszélnek arról, hogy az élelmiszer ártengely kiugrott a a rendes forgásából és korlátlanul megy fölfelé, és már épp ideje volna megállítani. A tőkés urak megijedtek attól a helyzettől, melyet ők maguk készítettek elő, a sokat hallott és az akkori idők legtöbbet föltálalt szenzációját, melyet mint “free enterprise” ismertünk. íme a kapitalista újságok megfordított divatu szenzációja a szabadjára engedett árak ellen való intézkedés. Szóval a kapitalista újság szenzációjánál mindent lehet, ezért fontos az ilyen híradásokat szétszedni és annak belsejét megvizsgálni, hogy valóban megtudjuk, hogy miről is van szó.

Ezt kell tegyük most is, habár nincs sok vizsgálatra szükség, ha pl. egyszerűen leírjuk néhány fontos élelmiszer árait a new yorki piacon. A vaj ára 96 cent fontonként, a tojás tucatja egy dollár körül mozog, a húsról pedig úgy kell beszélni, mintha egy-egy husdarab gyémánt csiszoláson ment volna keresztül. A marhahús bizonyos része, $1.25 fontonként, mig a főtt sonka már $1.50. Ezekhez az árakhoz van arányban minden élelmiszer. Még meg kell jegyezzük, hogy ezek nem stabilis árak, hogy milyen árak lesznek holnap reggel, azt legfeljebb csak az élelmiszer trust fejei tudják.

Ha aztán most mindjárt megvizsgáljuk a Labor. Department New York államra vonatkozó jelentését, akkor azt is megtudjuk, hogy egy négy tagú család heti jövedelme is a legmagasabb áron áll és ez 43 dollár heti keresetet tesz ki. Ha ebből csak tiz dollárt veszünk le, heti lakbér, villany és gázra, akkor azt látjuk, hogy alig 30 dollár marad hét napra a négy személyes családnak. Igen ám, de ruha nélkül és cipő nélkül nem járhatnak, már pedig az élelmiszer árakhoz arányban vannak a ruházati cikkek árai is, meg aztán néha-néha doktor és patikára is szükség van egy négy tagú családnál. Az újságok szenzációs vigasztalása még hozzá az, hogy bizonyos körökben 2 dolláros font vajról és a 2 dolláros tucat tojásról beszélnek.

Belenézve a kapitalista híradás szenzációs jelentésébe, most aztán azt is hangsúlyozottan megállapíthatjuk, hogy csirkefogók voltak mindazok, akik azt állították, hogy az áremelkedést a munkások sztrájkjai idézik elő. Most nincs egyetlen egy iparban sem olyan sztrájk, mely az egész ország élelmiszer iparára kihatással volna, az árak azonban mennek fölfelé. Az tény marad, hogy a sztrájkoknak a fő okai, az életszínvonalon való javítás, igy tehát a sztrájkok előidézői azok, akik az áremelkedéssel az életstandardot leszorítják. Ha tehát a