Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-09-06 / 1492. szám
1947. szeptember 6. BÉRMUNKÁS 7 oldal A koncentrációs táborok neveltjei Tudatosan hazudnak (A Palesztina után sóvárgó hontalan zsidóság lelkivilágáról és problémáiról igen érdekes információval szolgált a new yor- ki P. M. újság tudósitójának a jelenleg Amerikában időző Dr. Ellen Simon orvosnő, aki Jeruzsálemben az “Ezrath Nashim” kórház elmeosztályának az igazgatója. A valóban érdekes in- tervjuból megtudjuk azon alapvető tényeket, amelyek nélkül nem igen lehet megérteni azon dolgokat, amik ma Palesztinában történnek. — Szerk.) Palesztina, az “Ígéret földje”, nem mindig hoz boldogságot a menekült hontalanná vált zsidóknak, hanem sokszor csak csalódást, kiábrándulást. Ennek oka az, hogy túlságosan sokat várnak és remélnek az uj hazájuktól. Azok, akiknek kora ifjúságuk az üldöztetés közepette, majd pedig a koncentrációs táborokban telt el, képzeletükben valóságos Paradicsomot építenek fel az “Ígéret földjéből”. Nem csoda, hogy csodás vágyakozással és érzésekkel telten érkeznek oda. “Végre itt vagyunk, otthon!” — sóhajtanak fel a megérkezés pillanatában. És az első pár percek valóban csodálatos szépek is. Ünnepségek közepette fogadják őket, kapnak uj ruhát, élelmet s mindenfelől barátságos arcok mosolyognak feléjük. így egész természetes, hogy maradandó boldogságot remélnek. Hiszen még a koncentrációs telepeken hallották, hogy itt gondoskodni fognak róluk, hiszen eleget szenvedtek érte. PALESZTINA SZEGÉNY ORSZÁG Igen ám, de Palesztina nem gazdag ország, itt a megélhetés nehéz és erősen küzdeni kell érte. Az újonnan érkezettek hamar rájönnek, hogy a fentartá- sukért dolgozni kell és még a munkaalkalomért is harc folyik. Amikor erre rájönnek kiforgatja őket az amúgy sem valami stabil lelki egyensúlyból, lelkibetegekké válnak, akik gyógyításra szorulnak. A háború előtt | munkakedvvel tele jöttek ide, dolgozni akartak és nem azt, hogy valaki gondoskodjon róluk. Akik azonban most érkeznek, már betegek úgy lelkileg, mint fizikailag. Amikor a felszabadítás után még sokáig a koncentrációs táborokban hagyták őket társadalomellenes tendenciák fejlődtek ki bennük. Az otthontól való gyökeres, elszakitás és a koncentrációs telepeken való élés némelyeket mindent eltűrő, magát megadóvá, másokat ellenben túlságos érzékennyé, agresszívé tett. És mindegyikök gyanakvó, nem hisznek, nem bíznak már senkiben sem. Ez magyarázza meg, hogy számosak közülök társadalomellenes akciókra adják magukat, különösen elterjedt a lopás. Akiknek éveken át lopni kellett az élethez minimális eledelt is, azoknak más fogalma lett a lopásról, mint nekünk van. A túlságos támadó, aggresz- sziv magaviselet a táborban talán az életet jelentette, itt azonban a környezettel megegyezni nem tudó betegség számban megy. Az ily bevándorlóknak meg kell tanulni, hogyan érintkezzenek embertársaikkal, hogyan illeszkedjenek be környe zeteikbe. Az idősebbek, akik csak “kiestek” a normális életből, még hamarább visszanyerik régi életrendjüket, azon fiatalok azonban, akik a koncentrációs táborokban nőttek fel, sokkal mélyebb és hosszasabb kúrát kívánnak. A fiatalok még élvezni akarják az életet, amelyben eddig nem volt részük. Soknak közülük fogalma sincs a családi életről, elvesztették szüleiket kiskorukban és azóta csak hányód- nak-vetődnek. Ezeknek a környezet megcserélése nem elegendő, egy-két ajándék, egy ruha, vagy élelem még nem változtatja meg a koncentrációs táborokban nyert természetüket. Amikor az ilyen bevándorló megérkezik Tel Aviv városba, megkapja a szokásos ruhát, cipőt és élelmet. Másnap aztán jelentkezik a bevándorlási irodában és kérdezi: És most mi lesz velem? Az iroda munkát keres a számára. És itt kezdődik a kiábrándulás. Mert nem minden munka jó, nem mindegyiket fizetik jól, nem mindegyiknél talál jó munkáltatóra. És az ily bevándorlóknak legtöbbje, — miután nem volt részük a szülői szere- tetben, — lelkileg még mindig a gyerekkorban maradtak. A munkájuktól és a munkáltatójuktól sokkal többet várnak tehát, mint amit kapnak. ELÉGEDETLENEK Egy példa tisztábban mutatja, hogy mit értsünk ezelatt. Pár hónappal ezelőtt érkezett Tel Avivba 30 főből álló csoport fiú, — 17-19 évesek. Pár napi pihenés után egy agrár településre küldték őket, ahol három éltesebb nő gondjai alá kerültek. A fiuk mindjárt ellenségesen viselkedtek. Semmi sem volt elég jó nekik. Nem szerették az élelmet, noha ugyanazt kapták, mint a telep 120 többi tagja; so- kalták a munkát, több szünidőt követeltek, stb. És végre, amikor értésükre adták, hogy a szabályok értelmében egyedül nem mehetnek ki a telepről, annyira felbőszültek, hogy a szobájaikban széttépték az ágyneműt, összevagdalták a bútorokat, megrongálták a szerszámokat, sőt még a szőlőtőkéket is kezdték kivagdalni. Nyilvánvaló volt, hogy ezen fiatal fiuk elvesztették lelki egyensúlyukat. Fölötteseik ekkor a szigorú büntetés helyett inkább arra törekedtek, hogy felkeltsék bennük az érdeklődést a környezetük és a munkakörük iránt. így lassanként rájöttek, hogy a felnőttek barátaik és csak jót akarnak nekik. Amikor rájöttek, hogy a környezetük nem (a.l.) A kapitalista sajtónak, vagy azok tintakulijainak nincsen szégyenérzetük. Napról napra látunk az európai hírek között olyanokat, amelyekről meg lehet állapítani, hogy minden igazságot mellőznek. Ilyen hazug hírekkel találkozunk a magyar- országi fejleményekkel kapcsolatban. Amit ma nagy hü-hóval világgá kürtőinek, másnap eldugott helyen, apró jelentésbe annak ellenkezőjét közlik. Az egyik hir azt közli, hogy nem lehet Magyarországban demokratikus választás, mert ott diktatúra van. Másnap pedig közlik, hogy 15 különböző politikai párt vesz részt az augusztus 31- iki választásokban. A washingtoni ügyvédi kamarának az elnöke, a napokban tért vissza Magyarországról és jelentésében kihangsúlyozza, hogy az amerikai lapok valósággal rosszakaratulag közlik a magyar eseményeket. Mi ugyan elég jól ismerjük az itteni kapitalista nyomtatványokat és nem is várjuk el azoktól, hogy jót Írjanak azokról, akik már többé nem helyeslik a kizsákmányolásra alapozott kapitalista rendszert. Mrs. Roosevelt az egyik napi beszámolójában úgy nyilatkozik, hogy miért nem hagyják az európai népeknek, hogy saját maguk oldják meg a saját társadalmi problémájukat, mert az európai országok népei már mindenfajta rendszert átéltek és most azért próbálnak egy uj rendszert megvalósítani. Igen ám, de a kapitalizmus nem olyan alapokon nyugszik, hogy a társadalmi eseményeket hagyja az uj társadalom felé haladni, mert tudja, hogy ez lesz végzete a saját rendszerének. KERESIK AZ ÁRDRÁGÍTÓKAT (a.l.) A magunk részéről nevetségesnek tartjuk, hogy a kapitalista rendszerben árdrágítókat keresnek, hiszen mindenki tudja, hogy a kereset és kínálat törvénye szabályozza az árakat, mindaddig, amig a jelenlegi pénz rendszerben élünk. Tehát senki más mint a profitéhes kapitalizmus okozza az árdrágítást. Ha a napi lapokat olvassuk, napról-napra leleplezik az árdrágítókat. Először az acéltröszt. De mit tudnak szegény politikusok csinálni a billiókat harácsoló acélkirályok ellen, hiszen azok rá sem hederitenek a vizsgálatra. Azt mondják, hogy a magántulajdon rendszerében élünk és mindenki úgy adja el áruját, ahogy vevőt talál rá. Szegény Truman elnök hiába könyörgött a nagy ipari trösztöknek, hogy szállítsák le az árakat. Azok éppen az ellenkezőjét tették. Most, amikor tudatában vannak annak, hogy milliók éheznek, itt az Egyesült Államokban rohamosan emelik napról-napra úgy a búzának, mint a kukoricának az árát a börzei spekulánsok, mert tudják, hogy milyen nagy szükségük van az európai, meg az ázsiai éhezőknek kenyérre. i Azt mondják, ha enni akartok, fizessétek meg a mi megszabott árainkat. Sokan azt mondják, hogy ez a legjobb rendszer az emberiség részére. Annyira jó, hogy csak az atombombával lehet ideig-óráig az emberiségre rákényszeríteni. csak felületesen, de mély érzéssel figyelik sorsukat, engedtek, megváltoztak, felcserélték társadalomellenes magatartásukat és beolvadtak környezetükbe. NEM VETTEK FEL UJ TAGOKAT AZ EGYESÜLT NEMZETEKHEZ LAKE SUCCESS — Ugylát- szik, hogy az Egyesült Nemzetek szervezetéhez, amelyhez ez- időszerint 55 nemzet tartozik, egy éven belül nem fognak felvenni uj tagokat. A Tanács most foglalkozott a tagságra jelentkező országok felvételének kérdésével. Ausztria és Olaszország felvételét az orosz delegátus megvétózta, mire a nyugati hatalmak delegátusai vétóval/ akadályozták meg Magyarország, Románia és Bulgária felvételét. Egyenlőre csak annyit határoztak, hogy a tagságra pályázók kérelme felett a General Assembly (Általános gyülekezet) fog dönteni. így valószínű, hogy Magyarországot és a töb- ! bi országokat egy évnél hama- ’ rább aligha fogják felvenni a United Nations szervezetbe. OLCSÓBB LETT A MEGÉLHETÉS MOSZKVÁBAN MOSZKVA — Az utóbbi napokban a moszkvai üzletekben nem csak bővebb választékban, de egyben jelentékenyen alacso- . nyabb árakért lehet venni az : élelmiszereket. Az élelmiszer ily felszaporodásának természetesen az őszi szezon kezdete az oka, amikor a környező falvakból nagymennyiségű élelmiszer árut hoznak be, de mindazonáltal az árak oly mértékben estek, ! hogy a lakosság azt nem a szezonnak, hanem a stabilizációnak tulajdonítja. Úgy a kooperativ mint a ke- Ireskedelmi üzletekben a husfé- j lék árait leszállították 8-10 szá- i zalékkal, a tojás ára 12 száza- ' lékkai esett. Még nagyobb az I esés a krumpli áránál, ahol ma ! 30 százalékkal fizetnek kevesebbet, mint egy héttel ezelőtt, a káposzta ára pedig 45 százalékkal esett. A tej árát is leszállították 25 percenttel. Csaknem hasonló áresést mutatnak a többi élelmiszerek is. A nagymérvű árleszállításból a moszkvai nép arra következtet, hogy elérkeztek a “jobb ■ időkhöz”.
