Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-09-06 / 1492. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. szeptember 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 öné Year ...........................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára ............ 5e Single Copy __________ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A görög válság lényege A túlnyomóan hamis információkat' nyerő amerikai nép egyszerre csak meglepetve hallotta, hogy a 300 millió dollárral, meglehetősen jelentékeny angol csapatokkal és legutóbb még amerikai katonai szakértőkkel támogatott görög kormány megbukott. Az Athénból jövő hírek szerint Demetrios Maximos koalíciós kormánya, — amelyből kijárták az EAM név alatt szereplő baloldali pártokat, — azért bukott meg, mert három central-párti miniszter; Sophocles Venizelos miniszterelnök helyettes, George Papandreou belügyminiszter és Pamayotis Kanellopoulos tengerészeti miniszter azt követelték, hogy a Görögországban rémuralmat teremtő Napoleon Zervas rendőrminisztert és az őt támogató George Stratos hadügyminisztert el kell távolítani. Miután az Amerikából éppen most hazatért Constantin Tsaldaris külügyminiszter Zervas mellett foglalt állást, Paul király megtagadta a három lázadó miniszter követelésének teljesítését, mire azok lemondtak s ez okozta a teljes kormány bukását. Hogy valójában mi történik Görögországban, arra még teljesebb képet nyerhetünk, ha figyelembe vesszük azon adatokat, amelyeket a Hearst újságoknak Athénban időző Carl H. von Wiegand nevű tudósítójának jelentésében találunk. Ez a Wiegand arról nevezetes, hogy már három évtized óta állandóan az oroszok elleni propagandából él és igy nem kell attól tartanunk, hogy a jelentését a baloldal, — ami jelen esetben a lázadó görög népet jelenti, — javára színezte ki. Wiegand riportjából egyébiránt mi úgyis csak a számadatokat kívánjuk idézni. Wiegand szerint a görög hivatalos becslés szerint 14 vagy 16 ezerre tehető a kormány ellen harcoló guerilla csapatok száma, ő, vagyis Wiegand azonban úgy véli, hogy ennek a számnak a duplája az igaz, vagyis a felkelőknek 30 ezer fegyveres katonájuk van. Ezzel szemben áll a 125,000 emberből álló görög hadsereg, amelyet 1000 főre rugó angol tanitó-csapat képez ki. Ezekhez csatlakozott legújabban az amerikai instruktor csapat is, 210 amerikai katonatiszt. És végre ott van még mindig a legalább 5000 főt számláló angol “rendőr csapat”, amely minden tekintetben kooperál a görög kormánycsapatokkal. Ezen adatokból tehát azt látjuk, hogy a még túlbecslés esetén is csak 30,000-ret számláló felkelőkkel nem tud elbánni a már jól felfegyverzett 125,000 főből álló kormányhadsereg, dacára az erős angol és amerikai támogatásnak. Wiegand szerint Zarvasék most azt követe' k, hogy Amerika adjon újabb 100 millió dollárt, hogy a liad^ereg^t 50 ezer fővel emelhessék. Ha ezen számadatok csak megközelítőleg is igazak, akkor a hallatlan arányú hamis propaganda dacára is azt bizonyítják, hogy a görög nép nagy többsége nem a kormánnyal, hanem a felkelőkkel van. Mert ha a nagy többség az angolok és az amerikaiak által támogatott Paul király mellett állna, akkor az aránytalanul nagyobb katonai haderő hamar elbánna velük. Egyébiránt nagyon sokat elárul Papendreou miniszter ezen nyilatkozata is: “Ha az angol csapatokat kivonjuk Görögországból, akkor Paul király és Frederika királynő, a görög kormány, sőt még a gazdag görög polgárok is azonnal elhagyják az országot”. Szóval a fasiszta múltú király és kormánya, továbbá a “gazdag polgárok”, vagyis a görög nép kizsákmányolói is csak az angol fegyverekre támaszkodva tartják hatalmukat. A görög kormány bukása, Papendrou miniszternek ez a nyilatkozata és az a kevés megbízható hir, amit Görögországból kapunk, tisztán mutatják, hogy az amerikai 300 milliós “kölcsön- adomány”, a katonai és erkölcsi támogatás a szabadságért küzdő, jobb sorsra érdemes görög nép leigázását szolgálja. íme igy szolgálja Amerika jelenleg azt az agyondicsért Demokráciát! A népi kollégiumok jelentősége Magyarországi lapokból értesülünk, hogy Budapesten mostanában ünnepelték a népi kollégiumok fenállásának egy éves évfordulóját. Egy év igen rövid idő úgy az ember, mint az emberalkotta intézmények életében és az első évforduló ünneplése nem egyéb, mint kifejezése annak az örömnek, hogy a kisded szerencsésen keresztülesett az élet első pár hónapjainak válságos küzdelmein, most tehát már reményt nyújt arra, hogy nőni, izmosodni, fejlődni fog. A népi kollégiumok felállítására és fejlesztésére igen nagy szükség van minden olyan országban, mint Magyarország is, ahol mélyreható, gyökeres társadalmi átalakulások vannak folyamatban. Midőn 1917-ben és a rákövetkező években Oroszország is hasonló társadalmi változáson ment át, ezt a társadalmi átalakulást az értelmiséghez tartozó osztály nem hogy segítette, hanem nagymértékben megszabotálta. Kitűnt akkor, hogy az értelmiség, — noha gazdaságilag a munkásosztályhoz tartozott is, ideológiailag az uralkodó osztályhoz húzódott s a munkáltató osztály kiváltságainak megsemmisítésében önsérelmet látott. Hiába volt a szép szó, a felvilágosító iratok bármily halmaza; a századokon át polgári eszmékkel telitett értelmiség csak ellenséget látott a feltörekvő proletárságban. Ezt hamar belátták az oroszok és miután a mai modem gazdálkodásban szükség van a szellemi munkát végző értelmiségre, arra törekedtek, hogy amilyen gyorsan csak lehetett, uj, a munkásosztályból származó értelmiségi dolgozókat neveltek ki, akik származásuk és nevelésük következtében magukat a munkásosztály szerves részének tartják. Magyarországon is hasonló esettel álltak szemben a dolgozók az 1945-ös felszabadulás után. Ezért már 1946 julius 10-én megindították a népi kollégiumokat építő mozgalmat, amely a most közreadott jelentés szerint várakozáson felüli szép eredményt tud felmutatni rövid egy év múltán. A most közreadott sztal isztika szerint egy évvel ezelőtt 143 résztvevővel kezdődött ez a mozgalom és most már 70 népi kollégium működik, amelyek 3000 diák részére teszik lehetővé a tanulást. A diákok közül 2302 középiskolába, 649 pedig főiskolába jár. Származásukra nézve a diákok 52 százaléka parasztcsaládok szülöttjei, 42 százalék munkás és csak 6 százalékuk került ki a régi értelmiség sorai közül. De — és ez igen fontos, — legtöbbjük a szegény parasztság és a szegény munkásság közül indult el. Jól értsük meg a dolgot, nem arról van szó, hogy az iskolákat megnyitották a szegény parasztok és munkások gyermekei előtt is. Ezt is megtették, hiszen az egészen természetes. Azonban ha arra várnának, amig i szegény paraszt vagy munkásgyerekek keresztülmennek az elemi, a közép és aztán a főiskolákon, hogy orvosok, mérnökök, vegyészek, tanárok, ügyvédek, birák, újságírók s hasonló értelmiségi foglalkozású egyének legyenek, akkor úgy járnának, mint az oroszok jártak, igen hosszú ideig tartana az a korszak, amig az ellenséges érzelmű értelmiség szabotálná őket. A népi kollégiumok célja kiválasztani azon felnőtt, vagy már fejlődésben lévő paraszt és munkás ifjakat, — fiukat és lányokat egyaránt, — akik tehetséget és kedvet mutatnak az értelmiségi pályára és aztán ezeknek lehetővé teszik a tanulást a kollégiumokban nyújtott gazdasági es szellemi támogatással. A statisztikái adatok szerint a tanulóknak 61 százaléka egyáltalán NEM, 30 százaléka pedig csak nagy nehezen tudott volna tanulni a kollégium nélkül; 62 százalékuk semmi, 44 százalékuk pedig csak igen kevés támogatást kaphatott hazulról. De azonkívül a kollégiumoknak belső élete, az együttélés és az osztálytudat ébresztése lehetővé teszi olyan értelmiség kinevelését, amely nem csak a rábízott professzionális munkát fogja jól végezni, hanem lelkesen dolgozik az uj társadalom felépítésén. Éppen ezért örömmel vesszük tudomásul a magyarországi népi kollégiumok gyors fejlődéséről szóló értesítéseket. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közössé« nm csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található ». dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír, ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szak tervezeteket 'trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkiltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, ameiv lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“TiS'.tességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL'” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult,. Az ipari s7ervpzkedésr*i t? társadat**!« 1 szerkezeté* én'* i íi k „ -év- wlill
