Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-08-23 / 1490. szám
A uldaJ BÉRMUNKÁS 1947. augusztus 23. Gyakorlati szocializmus (a.l.) Sokféle képpen próbálják magyarázni a “demokráciát”. Igazi demokrácia, csak a gyakorlati szocializmus véglegesitése révén jöhet létre. Annyi bizonyos, hogy a kapitalista rendszerben demokráciáról szó sem lehet, mert a kizsákmányolás, ami az alapja a kapitalizmusnak a tényleges rabszolgasággal azonos. A bérért dolgozó munkás, csak annyiban különbözik a hűbéri rendszer rabszolgáitól, hogy munkahelyét változtathatja, de csak azon esetben, ha alkalom nyilik egy másik kapitalista vállalatnál, hogy munkaerejét bér fejében eladhassa. Az IWW igen sokat foglalkozik elméleti tanitásában a “bérrendszerrel”. Azért állapítsuk meg azt is, hogy mindaddig, amig bérrendszer létezni fog bármilyen formában, addig kizsákmányolás is lesz. A demokrácia fogalma sokak felfogása szerint nagyon széleskörű. Azt mondják, ott ahol a kapitalista rendszerben a népeknek valamilyen polgári jogot adnak, polgári “demokrácia”. Az IWW egészen eltér minden más szocialista vagy kommunista pártok elméletétől. Nyíltan kimondja, hogy a társadalom összes hibái kizárólag a helytelen gazdasági rendszerből erednek. Azért azt tartjuk, hogy a mai kapitalista rendszerben minden társadalmi intézmény, csak a gazdasági rendszernek visszatükröződése. A kapitalizmus kizárólag gazdasági ereje révén uralja a társadalmat. Hogy azután az egész emberi társadalmat mi tartja mozgásban, azt nagyon könnyű megállapítani, de azért még is nagyon sokan ferde utakon keresnek megoldást. A föld, a természeti kincsek és a fejlett ipari rendszerben a termelő eszközök képezik a társadalom alapját. Most már ha az élet javait elő is akarjuk állítani, az előbbiek tényleges mozgásba “tartásához szükség van a munkások munkaerejére. Ezért tehát, hogy a gazdasági alap ténylegesen fedezni tudja az emberi szükségletet, csak a munkások munkaerejének hozzáadásával érhető el. Ebből aztán azt állapíthatjuk meg, hogy a termelő munkás a legfontosabb tényezője a társadalomnak. Az a régi fölfogás, hogy ki adna a népeknek munkát és megélhetést, ha gazdagok nem volnának, már egészen elavult fogalom, mert éppen az ellenkezője igaz. Mit ér a föld, vagy a munkagépek, ha a munkások nem művelik, vagy nem tartják üzemben? A fontiekből megállapítva a termelő munkás a társadalom tényleges fentartója. Ezen elméleti alapra építi az IWW a gyakorlati szocializmust'. Az IWW megalakulásakor már számolt azon gyakorlati tényekkel, hogy a fejlett ipari rendszerben, a gazdasági szervezetekben összpontosított munkásokra vár az a nagy feladat, hogy kiépítse a minden kizsákmányolás nélküli ipari társadalmat. Tudva azt, hogy fejlett ipari rendszerben a kézműipar már nem jöhet számításba, a középosztálynak létezése kizárólag a nagytőkétől, a nagy ipari üzemektől függ. Mindenki alárendeltje a fejlett ipari trösztöknek, amelyeket a pénzkirályok központja irányit. Tehát a társadalom irányítása nem a politikai gépezet hatáskörébe tartozik. A kapitalista .rendszerben a politikai gépezet csak arra való, hogy a tőkés osztály rendeletéit végrehajtsa. Azonkívül, hogy a népek gondolatát elterelje az igaz valóságtól, hogy az országot nem a politikai kormányok irányítják, hanem a gazdaságilag kiváltságosak. Az IWW azért kizárólag úgy igyekszik a munkásosztályt megszervezni a forradalmi ipari szervezeteibe, hogy a munkásosztály termelő ipari erejét szembeállíthassa a pénzmágnások ipari trösztjével. A tényleges gyakorlati szocializmust csak egy iparilag jól megszervezett munkásosztály valósíthatja meg. Az államszocializmus, vagy államkapitalizmus, még mindig a kizsákmányolás rendszeréhez tartozik. A munkásosztálynak még mindig osztályharcot kell folytatni az állami bürokrácia ellen, amely talán éppen olyan ellensége a gyakorlati szocializmusnak, mint maga a magántulajdonra épült kapitalizmus. Természetesn, ha a munkásosztály tényleg megakarja valósítani a kizsákmányolás nélküli ipari társadalmat, akkor első sorban forradalmi ipari szervezetekbe kell tömörülnie, hogy ipari tényezőt képézzen. Az ipari szervezeteiben meg kell, hogy tanulja mindazon harcieszközök használatát, amelyek a cél elérésére okvetlen szügségesek. ’ Az IWW például a tagságra bízza a szervezet irányítását. A harcban álló munkások saját maguk kell, hogy irányítsák a saját harcaikat. így azután a szervezet tagsága önállóságra van nevelv.e. Nagyon fontos egy társadalmi átalakulásnál, hogy a szervezet minden egyes tagja az osztályharc tudatos katonája legyen. Ha a munkásosztály ahelyett, hogy saját forradalmi ipari szervezetein keresztül intézze ügyeit, egy külön politikai pártra vagy a munkásokon kívül álló vezérekre bízza, sohasem valósíthatja meg a gyakorlati szocializmust még akkor sem, ha az állam- gépezetet akár szocialista, vagy kommunista pártok irányítják. Az államszocializmus nem lehet a munkásosztály célkitűzése. A munkásosztály végcélja a gyakorlati szocializmus. Ezt a gyakorlati szocializmus vagy ipari társadalmat a munkásosztály csak úgy érheti el, ha saját gazdasági szervezetein keresztül folytatja a termelést, kizárólag használatra és ugyan úgy a szétosztást is saját ipari adminisztrációján keresztül intézi. Természetesen már nem a bérrendszer alapján, hanem, hogy minden egyes hasznos tagja a társadalomnak, egyformán részesüljön a termelt javakból. RÖVIDESEN MEGBUKIK AMERIKA görögországi politikája. Amellett a nagy anyagi támogatás mellett, amellyel az amerikai tőke újjáépíteni akarta a görög reakciót, élén a királysággal — a görög nép egyenes akarata ellenére, erősen megingatta az amerikai demokráciában való hitet és ezt ma nem csak a görög köztársaságiak vallják, de mind többen az ország lakossága. Egyre többen csatlakoznak a j szabadságharcosok táborához, \ akik a napokban “szabad Görögország” kormányát alakították meg és proklamálták a fa- sizták, a királypártiaktól való megszabadítását az országnak. A szabad görög kormány élére Markos Viviades került, aki a proklamáció első pontjának Pál királynak a trónról való letevését javasolja, valamint a királyi családnak minden időkre való elűzését. Bizonyos, hogy amig akad az országban fegyverforgató, aki életét feláldozza a királyért, addig a reakció ellent áll a görög nép akaratának, de már kétséges, hogy az amerikai bankárok újabb befektetést tegyenek a nagyon is bizonytalan görög üzletükbe. Nézze meg a lapot csomagoló előfizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezelőnket, hanem az önnél levő barna borítékban küldje el az előfizetését is. Talán ezernyolcszáznyolcva- nat írhattak akkoriban. Én persze akarva sem kerülhettem volna ki ebből az igézetből, hiszen én voltam a házmester gyermek, akit éles füttyszóval bármikor fel lehetett parancsolni az alvilágból. És én rohantam is, mint a szélvész, hogy török májgombócot, puskaporos papirkapszlit vagy krumplicukrot hozzak a boltból a fiatalúrnak. hogy felmásszak a fára egy bénaszárnyu madár után, vagy hogy egy kertbe téved kuvaszra vadásszak. Jó, jó, kérem, -rövid leszek, ahogy parancsolja! így múlt el az élet, amig engem inasnak adtak, a Szilvió ur pedig fővárosi iskolába került. Igen, azóta sokmindenféle történt vele is, velem is. Szilvió urat malőr érte, nekem pedig pechem volt. Most pedig ott gubbasztottunk a szegényház nagy bádogkályhája mögött és én egyszerre csak azon vettem észre magam, hogy megint Szilvió ur szolgálatában állok, hogy érthetetlen módon megint fölémkerekedett ez a kopott, lecsúszott gavallér. Vállaltam helyette a viz-, kályha- és söprésinspekciót, megtisztítottam a cipőjét és ha már lefeküdt s eszébe jutott még valami, hát odavittem neki az ágyához, amit kívánt. És a legüditőbb az volt a dologban, hogy Szilvió ur, de még a szobatársaink is, ezt egészen rendbenlevőnek tartották. Gyötrődtem és lázadoztam magamban eleget, de öreg és gyönge létemre nem tudtam szembeszállni ezzel az átkozott helyzettel. Na és akkor jött a polgármester jubileuma. A város feje bőkezűen megvendégelt bennünket, volt bor, finom lében pecsenye, kalács, sajt, de még feketekávé is volt, akár hiszi, akár nem! Éppen neki akartam látni a porciómnak, gyönyörű két vastag hússzelet volt, amikor a Szilvió ur vízért küldött, pedig ő lett volna a soron. Hát én odarántom a kancsót, sietek, ahogy csak bírok, hogy mielőbb visszajuthassak az ebédemhez. De azt a dög vízvezetéket persze megint egyszer nem lehetett becsavarni, lótás-futás a csavarkulcs- csal, vödörrel, törlőronggyal, a lefolyás eldugult, a medencén átcsapott a viz és igy csak egy negyedóra múltán kerülök visz- sza az asztalhoz. És tudja, vizsgálóbíró ur, mi történt időközben? Az egyik husdarabom eltűnt! A nagyobbik! < És most megkérdezem öntől: ehhez aztán mit szól? Én, persze, odavágok az asztalra, hogy minden össze-vissza potyog, az öreg tökfilkók hülyén röhögnek, a Szilvió ur pedig unottan malmozik a hüvelykujjával. Uram: nem fért hozzá semmi kétség, ő ette meg a húsomat, ő lopta el, még hozzá a nagyobbikát, ő volt a bűnös, isten és emberek előtt! Fortyogott bennem a keserűség, csak hebegni és dadogni tudtam már határtalan felin- dultságomban ilyen égbekiáltó, disznó igazságtalanság felett, de talán még mindig nem történt volna semmi baj, ha az a piszok szélhámos nem pislogott volna rám olyan átkozott kibírhatatlan önteltséggel és biztonsággal, mint akinek velem szemben mindig, mindig csak igaza lehet! Hát akkor túlfutott a csupor, bőgve estem a torkának. No igen és a markomban ott volt a villa. Éreztem az öklömben ,az ujjamban, a mellemben, amint a villaágak a gégecsontjai között mélyen behatoltak a torkába. Kerekreszaladt a szeme, a kis vörös, vékony erek kidagadtak a szemefehérjében, kitátotta a száját, csattogva esett a földre a hamis fogsora. Uram, beismerem, akkor, egyetlenegy kis pillanatra, egy nyomorúságos, nyirkos, árnyékban eltöltött élet után, egyetlenegyszer felül voltam! De csak hogy utána még mélyebb nyomorúságba zuhanjak. Pár perc múlva vége volt a Szilvió urnák, az én Szilvió uramnak és nagy rikácsolás, csoszogás indult meg a vén házban. Hát igy volt. Most aztán mi lesz?
