Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-08-23 / 1490. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. augusztus 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..................$2.00 One Year ........................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy .............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre .............. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio a háborúk, — ha atombombákkal vívják is, csak a kizsákmányoló osztály érdekeit védik. Az atomenergia feltalálása másfelé is mutat. Mutatja a szép, kényelmes életet, a bőség leié vezető utat, ha azt az emberiség javára és nem öldöklésre és pusztításra használják fel. így tehát aggódva fogadjuk azt a jelentést, amelyet Kenneth C. Royal, volt helyettes hadügyminiszter tett és amely felett most az azóta egyesített haderőnek feje, ugyanaz a Kenneth C. Royal honvédelmi miniszter fog dönteni. így tehát már előre tudhatjuk, hogy a döntés kedvező lesz a barlangoknak, de nem a haladásnak, a civilizációnak és az emberiségnek. 17-ik esztendeje, Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Vissza a barlangokba Történelmünk tanúsága szerint az emberi civilizáció a barlangokban kezdődött. Amikor a legmagasabbrendü emlős állat elérte az értelmiség azon fokát, hogy a fadarabot emelőrúd gyanánt, a csiszolt követ kalapács vagy balta gyanánt használni kezdte, emberré lett és a természetnyujtotta barlangokba vonult, amelyeket lakásul foglalt le. Ez valamikor sok-sok százezer, vagy talán millió esztendővel ezelőtt történt. Azóta sok viz folyt le még a legkisebb folyón is, sok lapot fordítottak az emberiség történetében és nagyon de nagyon magasra fejlődött az emberi civilizáció. Az az, álljunk meg csak egy pillanatra! Jobb lesz, ha nem kérkedünk olyan nagyon azzal a civilizációval. Mert igaz ugyan, hogy tudósaink már rájöttek arra, miként lehet bizonyos elemek atomjaiból kirobbantani az altban elraktározott összes energiát, de ugyanakkor azt is mondhatjuk, hogy ezt a nagy felfedezést nem a közjóiét emelésére, hanem épen ellenkezőleg, a gyilkolásra, a pusztításra találták ki. És mert az atomenergia eddig csak a pusztítás céljait szolgálja, az amerikai haderő két szárnyának közös irodája, a hadsereg és a tengerészet által közösen fentartott “Army-Navy Munition Board”, azon fáradozik, hogy miként lehetne újra barlanglakévá tenni az Egyesült Államok népét. Barlanglakokká akarnak tenni bennünket azért, mert szerintük''az atombomba ellen nincs más megfelelő védekező eszköz, mint a barlanglakás. A hadügyminisztérium még a múlt évben rendeletet adott a department főmérnökének, hogy vizsgálja meg, hány olyan barlang és elhagyott bánya van az országban, amelyet védelmi szempontból számításba lehetne venni. Ezt a vizsgálatot, amely 150,- 000 dollárba került, 1947 január havára befejezték. Akkor újabb 350,000 dollárt bocsájtottak ezen mérnöki osztály rendelkezésére olyan tervek kidolgozására, amelyek azt mutatják, hogy miképen lehetne a legfontosabb gyárakat, ipartelepeket és irodákat elhelyezni ezen földalatti helyiségekben. Tekintettel arra, hogy ezen tervek szigorú katonai titkokat tartalmaznak, csupán csak a főbb irányelveket hozták nyilvánosságra. így például megtudtuk a Kenneth C. Royall, akkor még helyettes hadügyminiszter jelentéséből, hogy a kormánynak 667 ipartelep volt birtokában a háború befejeztével és hogy ezekből 13I-et “bázikusnak” nyilvánítottak, vagyis olyanoknak, amelyekre háború esetén legnagyobb szükség van, amelyeket tehát nem adnak el, hanem tovább is megmaradnak a szövetségi kormány tulajdonában. És miután ezen 131 telepre olyan nagy szükség van, első sorban is ezeket akarják elhelyezni a föld alatt, — illetőleg a barlangokban. Természetesen a gyárak mit sem érnek munkások nélkül. így nem csak a műhelyeket és az irodákat, hanem megfelelő mennyiségű munkáslakást is a föld alatt kell építeni. És minél jobban közeledik a háború veszedelme, annál több gyárat, annál több irodát és munkáslakást kell a földalá vinni. v Valószínű, hogy ezeket a barlangokat villanyvilágítással, légfűtéssel és mindenféle ventillációs felszereléssel látják majd el és nem kell attól tartani, hogy denevérek vagy kísérteties “vámpírok” serege kering majd a barlanlakók fejei felett. Azonban mi azt tartjuk, hogy'a barlang minden modern felszerelése dacára is csak BARLANG marad és a józaneszü ember nem kívánkozik a föld alá, csak akkor megy oda, ha már nagyon is muszáj. Minden technikai felszerelés dacára is mindazon munkások, akiket foglalkozásuk földalatti munkára kényszerit, mindig nehezen várják azt a percet, hogy a föld alól újból napszinre kerüljenek. Éppen azért egyáltalán nem lelkesedünk a civilizáció oly haladásért, amely újból barlanlakókká sülyeszti az emberiséget. De nem lelkesedhetünk már csak azért sem, mert jól tudjuk, a barlangi élet visszahívására csak azért van szükség, mert egyes embercsoportok görcsösen ragaszkodnak azon régi kiváltságaikhoz, hogy embertársaikat gazdaságilag kizsákmányolják. Mert hogy Cleveland, Ohioban, Labor Day előtti vasárnapon van a magyar nyelvű ipari unionisták és a Bérmunkás fentartóinak országos találkozójuk. Erre az alkalomra hosszú hónapokkal előbb készülődnek a magyar munkások, olyan gondossággal, mint ahogyan a világvándor érez a szülőfalu határának érintésénél. Az ipari unionizmus eszméjét tanító Bérmunkás 35 esztendejével olyan kitartó családot épített magaköré, amely ezt az évi találkozót nem mulasztaná el semmiért sem. Pedig mitagadás benne, évről-évre fárasztóbb lesz az amerikai magyar munkás testének a 2-3 napos utazás után 12-16 órára az asztalhoz ülni és megtárgyalni, megvitatni, hogy íz elmúlt esztendőben a Bérmunkás meglátta-e és helyesen használta-e ki az eseményeket, az alkalmakat az eszme szolgálatában. Nem titkoltuk esztendők óta azt a felismerésünket sem, hogy az ipari unionizmus magyar nyelvű tanítására Amerikában egyre kisebb talaj lesz, de annál nagyobb és szükségesebb teendő a tengerentúli magyar dolgozókkal megismertetni a szervezkedésnek azt a formáját, amelynek magja, irányitója és végrehajtója az aktív munkás, harcainak szintere a gyár, a műhely, a munkatelep. Egy tollvonással sem mondjuk, hogy a magyararoszági dolgozók háromnegyed százados küzdelme, nem volt túl áldozatos, de amíg a termelés és ezzel egyidejűleg a kizsákmányolás megváltozott módszerekkel történik, addig az életstandard feljavítására a hetvenát év előtti eszközöket veszik igénybe. Ez a meglátás irányította az elműt év egyik fontos aktivitását és az eredmény megismerése, bizonyos, hogy fokozottabb tevékenységet fog kiváltani mindazokból, akik az ipari unionizmus eszméjét látják a munkásosztály felszabadulásához vezető legegyenesebb utnalí. A Bérmunkás 35 esztendejéből több mint fele Clevelandhoz fűződik, ezért nem túlozunk, amikor azt mondjuk, hogy augusztus 31-ére haza várjuk a magyar ipari unionistákat, a Bérmunkás olvasóit az ország különböző részeiből. MÉG NEM TUDUNK MINDENT Azt hitte a világ, hogy már ismeri a német nácik összes gaztetteit, amelyek a koncentrációs táborok falai között némitották el az áldozatok millióit. Nem igy van. Az ott kegyetlenkedő nácikból 22 most állt Dachauban a bíróság előtt, ahol kitűnt, hogy az egyik szadista — egy fiatal asszony — elevenen huzattá le az áldozatok bőrét és iparművészekkel lámpaernyőt készíttetett lakása díszéül. Ezek a lámpaernyők ott álltak most a hadbíróság asztalán bűnjelként. A legenyhébb büntetést, a halált mérte ki a bíróság a 22 gyilkosra, ahelyett, hogy hetenként 1- 2 inchel rövidítették volna meg az emberi vadakat. ELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség mn csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található % dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek hir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a fö'ldet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni Összpontosulása a szákservezeteket 'trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szaksze vezetek oivan állapotot ápolnak amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportiát az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakstervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitei hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett .-“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a. zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL'” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrerd szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a 'bérrendszer már elnusztult. Az ipari szervezkedés--.«! „« rársadnWór*í+iíU- lóraiiiil'sInM.
