Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-08-16 / 1489. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. augusztus 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ....................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy .......—.7.___ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c 1 I “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •<@»>42 Jancsi meg Juliska esete A lapok híradásai szerint úgy az AFL, mint a CIO szerveze­tek a kollektív szerződések kötésénél olyan uj pont beiktatását követelik, amelyik elveszi az élét a Taft-Hartley munkásellenes, vagy mint általában nevezik, — rabszolgatörvénynek. Előbb a John L. Lewis vezetése alatt álló United Mine Workers union, majd pedig a United Automobil Workers szervezet követelte azon uj paragrafus beiktatását, hogy a munkáltatók nem pörölhetik a szervezetet bérmozgalmak vagy sztrájkok következtében ért ká­rok miatt. Mint ismeretes, a Taft-Hartley “rabszolgatörvény” specifikusan kimondja, hogy ily esetekben a munkáltatók pöröl- hetnek s a bíróságra bízzák, hogy a kártérítés jogát vagy annak nagyságát esetről-esetre megállapítsa. Másszóval a Taft-Hartley törvény ezen pontja a kollektív szerződés “szentségét” védi. A célja az, hogy a munkások szigo­rúan tartsanak ki a megszabott bérek és munkaviszonyok mellett a szerződés teljes időtartamára, tekintet nélkül arra, hogy miként változnak a viszonyok. Inflációs időkben, amikor a megélhetési cikkek árai igen gyorsan emelkednek, a hosszúlejáratú szerződé­sek végzetesek lehetnek a munkásokra, akik nem követelhetnek a drágasággal arányosan emelkedő béreket. Ezért találták ki a szakszervezeti vezérek, (vagy még inkább az ügyvédeik) hogy most már a szerződésbe veszik be az előbb említett pontot és a bí­róságra bízzák, hogy a szerződés melyik pontját tartják majd fontosabbnak. * Amikor az igy keletkezett uj viszonylatot vizsgáljuk, önkén­telenül is a Jancsi meg a Juliska romantikus esete jut eszünkbe. Jancsi, meg Juliska, — mint ahogyan a mesékben illik, igen jó szemmel nézték egymást s mindig csak a jövőjükre gondoltak. Az ebédnél, amikor Juliska kezébe került a csirke keresztcsontja, mindjárt megtörülte a kötényébe és az egyik ágát Jancsi felé nyújtva mondotta: “No törjük el és gondoljon valami jót”. Mert mint tudvalevő dolog, a csirke keresztcsontjának az el­térésénél teljesül annak a gondolata, vagy kívánsága, akinek a kezében a hosszabbik darab marad, a másiknak kívánsága ellen­ben nem teljesül. Jancsi meg Juliska, miután egy-két percig tör­ték fejeiket a jókívánságon, eltörték a villáscsontot s ezúttal Jan­csi volt a szerencsésebb, az őkezében maradt a hosszabbik darab. “No mondja mán, mit kívánt?” — sürgette is Juliska mind­járt. Jancsi azonban a nagy öröm helyett inkább haragudott és nagyot káromkodott: “Azt az árgyélusát, most mán nem tudom mi lesz, mert hogy olyan nagyon szeretlek, hát azt kívántam, hogy a te kinvánságod teljesüljön. De az igazság szerint a te kí­vánságod nem teljesülhet, mert a rövidebb csont maradt a kezed­ben. így most nem tudom, hogy a tündér a rövidebb vagy a hosz- szabb csont után megyen-e ?” Nos, egészen igy lesz most a Taft-Hartley törvénnyel is. A kollektiv szerződésekben megállapodnak bizonyos feltételekben. A Taft-Hartley törvény védi ezen feltételeket és kártérítést Ígér a munkáltatónak arra az esetre, ha a munkások nem tartják be az ily szerződés pontjait. Igen ám, de az uj szerződések egyik pont­ja, hogy ily esetekben a munkáltató nem követelhet kártérítést. — Szóval pontosan a Jancsi meg a Juliska esete. A Jancsi meg a juliska esetének azonban meg van a maga tanulsága is, mert minden szerződés esetében két féllel állunk szemben, akik érdekeiknek megfelelőkig magyarázzák a szerző­désben foglalt megállapodásokat, ha kenyértörésre kerül a sor. A unionok által kötött kollektiv szerződések is másképpen ma­gyarázzák a szerződésben foglalt megállapodásokat, ha kenyér­törésre kerül a sor. A unionok által kötött kollektív szerződéseket is másképen magyarázzák a munkáltatók és másképen a munká­sok, ha arra alkalom kerül. És midőn a két, — gyakran egymás­sal homlokegyenest ellenkező magyarázat összeütközést szül, an­nak lesz igaza, amelyik erősebb. Ha a munkások összetartanak, akkor erősek és érvényt szereznek az általuk hirdetett értelme­zésnek. Ha gyengék, akkor a munkáltatók értelmezése kerül ér­vényre. Ez áll még abban az esetben is, ha az értelmezést vala­mely bíróság mondja is ki. A tanulság tehát az, hogy mindennél fontosabb a munkás­ság összetartása és szervezett erejének a fokozása, amely még szerződések nélkül is biztosítja gazdasági érdekeik védelmét. Bátor emberek A napi események forgatagát elfogulatlanul figyelő emberek mély megdöbbenéssel fogadták a Washington kerületi szövetségi bíróság azon Ítéletét, amellyel a “Joint Anti-Fascist Refugee Committee” 16 tisztviselőjét sújtotta. Mint ismeretes, ez a bizott­ság anyagilag segítette a Franco által irányított spanyol fasiszta terror menekültjeit és családjait. A képviselőház “Committee on Un-American Activities” bizottsága, amelyet a boszorkányüldö­zők bizottságának is neveznek, elrendelte,, hogy az antifasiszta egyesület mutassa be könyveit, amit azok megtagadtak és ezért a bíróság részben börtön, részben pedig pénzbírsággal sújtotta ezen egyesület vezetőit. Dacára annak, hogy az Egyesült Államok kormánya, vala­mint az Egyesült Nemzetek is már számos esetben nyilatkoztak elitélőleg a Franco által irányított spanyol terror kormányról, most mégis sikerült az amerikai legszélsőbb reakciót képviselő politikai csoportnak súlyos büntetést kiszabni azokra, akik a Franco szadista terror uralmának áldozatait segítették. A tény az, hogy az Egyesült ÁUamokban az a reakciós kis banda, ame­lyik az “amerikaiatlan cselekedetek után kutató bizottságban” képviselteti magát, hihetetlen arcátlansággal ragadja magához a hatalmat és a “vizsgálat” címen igyekszik megbüntetni mindazo­kat, akik a reakciónak ellenségei. Ebben az esetben is olyanformán állítják be a dolgot, mintha a szóbanforgó antifasiszta egyesület csupa makacsságból, vagy pökhendiségből tagadta volna meg a könyvek bemutatását és igy kiérdemelték a büntetést, mert megsértették a képviselőház egyik bizottságát a könyvekre vonatkozó rendelet megtagadásával. A valóságban azonban nem ilyen egyszerű ez az ügy. Azon könyvek, amelyeket az “Un-American Activities Committee” át akart nézni egyrészről tartalmazták azon egyének névsorát, akik adományokkal segítették a spanyol szabadságharc áldozatait, másrészről pedig azoknak a névsorát is magában foglalják, akik a segélyeket közvetítették, vagy kapták és akiknek nagyrésze még ma is Spanyolországban van. Egészen természetes, hogy ha ezeknek a kiléte nyilvánosságra kerülne, akkor a Franco kormány a legszigorúbb büntetést szabná ki rájuk. De azt is tudjuk, hogy a jelenlegi “vörös hisztéria” alatt az adományozóknak is kellemet­lenségeket szerezhetnének, mert első sorban is mindjárt rájuk fognák, hogy kommunisták, vagy legalább is velük szimpatizálók, — fellowtraveler-ek, mint most mondják. Az antifasiszta szervezet derék vezetői tehát bátran a legbe­csületesebb utat választották, mikor megtagadták a könyvek be­mutatását, noha tudták, hogy azért esetleg sídyos büntetést szab­nak ki rájuk. Tekintet nélkül a politikai vagy gazdasági felfogá­sukra, mi kalapot emelünk ezen bátor emberek hősi cselekedete előtt. Mert valóban hősi cselekedet ez’ezen emberektől, akiknek legtöbbje orvos, mérnök, tanár, iró és hasonló professzionális ál­lást betöltő egyén, akik készek egy vagy több havi börtönt ma­gukra venni csak azért, hogy másokat védelmezzenek a további támadások ellen. Mi, akik évtizedek óta aktív részesei vagyunk az emberiség jobb sorsáért folyó küzdelemnek, vigasztalásul azt mondhatjuk az “Anti-Fascist Refugee Committee” börtön büntetés előtt álló vezetőinek, hogy vannak esetek, amikor a börtön nem szégyen, hanem dicsőség. Dr. Barsky, Howard Fast és a többiek felemelt fővel léphetik át a börtön küszöbét, mert ez a büntetés csak nö­velni fogja azt a megbecsülést, amelyben embertársaik már eddig is részesítették őket. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség ntu -seri. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között « az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert 11 gy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket ''trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba Heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- KÍintessék a munkát 'bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERRELP A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedés*») a- «> társadat««!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom