Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-08-16 / 1489. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. augusztus 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ....................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy .......—.7.___ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c 1 I “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •<@»>42 Jancsi meg Juliska esete A lapok híradásai szerint úgy az AFL, mint a CIO szervezetek a kollektív szerződések kötésénél olyan uj pont beiktatását követelik, amelyik elveszi az élét a Taft-Hartley munkásellenes, vagy mint általában nevezik, — rabszolgatörvénynek. Előbb a John L. Lewis vezetése alatt álló United Mine Workers union, majd pedig a United Automobil Workers szervezet követelte azon uj paragrafus beiktatását, hogy a munkáltatók nem pörölhetik a szervezetet bérmozgalmak vagy sztrájkok következtében ért károk miatt. Mint ismeretes, a Taft-Hartley “rabszolgatörvény” specifikusan kimondja, hogy ily esetekben a munkáltatók pöröl- hetnek s a bíróságra bízzák, hogy a kártérítés jogát vagy annak nagyságát esetről-esetre megállapítsa. Másszóval a Taft-Hartley törvény ezen pontja a kollektív szerződés “szentségét” védi. A célja az, hogy a munkások szigorúan tartsanak ki a megszabott bérek és munkaviszonyok mellett a szerződés teljes időtartamára, tekintet nélkül arra, hogy miként változnak a viszonyok. Inflációs időkben, amikor a megélhetési cikkek árai igen gyorsan emelkednek, a hosszúlejáratú szerződések végzetesek lehetnek a munkásokra, akik nem követelhetnek a drágasággal arányosan emelkedő béreket. Ezért találták ki a szakszervezeti vezérek, (vagy még inkább az ügyvédeik) hogy most már a szerződésbe veszik be az előbb említett pontot és a bíróságra bízzák, hogy a szerződés melyik pontját tartják majd fontosabbnak. * Amikor az igy keletkezett uj viszonylatot vizsgáljuk, önkéntelenül is a Jancsi meg a Juliska romantikus esete jut eszünkbe. Jancsi, meg Juliska, — mint ahogyan a mesékben illik, igen jó szemmel nézték egymást s mindig csak a jövőjükre gondoltak. Az ebédnél, amikor Juliska kezébe került a csirke keresztcsontja, mindjárt megtörülte a kötényébe és az egyik ágát Jancsi felé nyújtva mondotta: “No törjük el és gondoljon valami jót”. Mert mint tudvalevő dolog, a csirke keresztcsontjának az eltérésénél teljesül annak a gondolata, vagy kívánsága, akinek a kezében a hosszabbik darab marad, a másiknak kívánsága ellenben nem teljesül. Jancsi meg Juliska, miután egy-két percig törték fejeiket a jókívánságon, eltörték a villáscsontot s ezúttal Jancsi volt a szerencsésebb, az őkezében maradt a hosszabbik darab. “No mondja mán, mit kívánt?” — sürgette is Juliska mindjárt. Jancsi azonban a nagy öröm helyett inkább haragudott és nagyot káromkodott: “Azt az árgyélusát, most mán nem tudom mi lesz, mert hogy olyan nagyon szeretlek, hát azt kívántam, hogy a te kinvánságod teljesüljön. De az igazság szerint a te kívánságod nem teljesülhet, mert a rövidebb csont maradt a kezedben. így most nem tudom, hogy a tündér a rövidebb vagy a hosz- szabb csont után megyen-e ?” Nos, egészen igy lesz most a Taft-Hartley törvénnyel is. A kollektiv szerződésekben megállapodnak bizonyos feltételekben. A Taft-Hartley törvény védi ezen feltételeket és kártérítést Ígér a munkáltatónak arra az esetre, ha a munkások nem tartják be az ily szerződés pontjait. Igen ám, de az uj szerződések egyik pontja, hogy ily esetekben a munkáltató nem követelhet kártérítést. — Szóval pontosan a Jancsi meg a Juliska esete. A Jancsi meg a juliska esetének azonban meg van a maga tanulsága is, mert minden szerződés esetében két féllel állunk szemben, akik érdekeiknek megfelelőkig magyarázzák a szerződésben foglalt megállapodásokat, ha kenyértörésre kerül a sor. A unionok által kötött kollektiv szerződések is másképpen magyarázzák a szerződésben foglalt megállapodásokat, ha kenyértörésre kerül a sor. A unionok által kötött kollektív szerződéseket is másképen magyarázzák a munkáltatók és másképen a munkások, ha arra alkalom kerül. És midőn a két, — gyakran egymással homlokegyenest ellenkező magyarázat összeütközést szül, annak lesz igaza, amelyik erősebb. Ha a munkások összetartanak, akkor erősek és érvényt szereznek az általuk hirdetett értelmezésnek. Ha gyengék, akkor a munkáltatók értelmezése kerül érvényre. Ez áll még abban az esetben is, ha az értelmezést valamely bíróság mondja is ki. A tanulság tehát az, hogy mindennél fontosabb a munkásság összetartása és szervezett erejének a fokozása, amely még szerződések nélkül is biztosítja gazdasági érdekeik védelmét. Bátor emberek A napi események forgatagát elfogulatlanul figyelő emberek mély megdöbbenéssel fogadták a Washington kerületi szövetségi bíróság azon Ítéletét, amellyel a “Joint Anti-Fascist Refugee Committee” 16 tisztviselőjét sújtotta. Mint ismeretes, ez a bizottság anyagilag segítette a Franco által irányított spanyol fasiszta terror menekültjeit és családjait. A képviselőház “Committee on Un-American Activities” bizottsága, amelyet a boszorkányüldözők bizottságának is neveznek, elrendelte,, hogy az antifasiszta egyesület mutassa be könyveit, amit azok megtagadtak és ezért a bíróság részben börtön, részben pedig pénzbírsággal sújtotta ezen egyesület vezetőit. Dacára annak, hogy az Egyesült Államok kormánya, valamint az Egyesült Nemzetek is már számos esetben nyilatkoztak elitélőleg a Franco által irányított spanyol terror kormányról, most mégis sikerült az amerikai legszélsőbb reakciót képviselő politikai csoportnak súlyos büntetést kiszabni azokra, akik a Franco szadista terror uralmának áldozatait segítették. A tény az, hogy az Egyesült ÁUamokban az a reakciós kis banda, amelyik az “amerikaiatlan cselekedetek után kutató bizottságban” képviselteti magát, hihetetlen arcátlansággal ragadja magához a hatalmat és a “vizsgálat” címen igyekszik megbüntetni mindazokat, akik a reakciónak ellenségei. Ebben az esetben is olyanformán állítják be a dolgot, mintha a szóbanforgó antifasiszta egyesület csupa makacsságból, vagy pökhendiségből tagadta volna meg a könyvek bemutatását és igy kiérdemelték a büntetést, mert megsértették a képviselőház egyik bizottságát a könyvekre vonatkozó rendelet megtagadásával. A valóságban azonban nem ilyen egyszerű ez az ügy. Azon könyvek, amelyeket az “Un-American Activities Committee” át akart nézni egyrészről tartalmazták azon egyének névsorát, akik adományokkal segítették a spanyol szabadságharc áldozatait, másrészről pedig azoknak a névsorát is magában foglalják, akik a segélyeket közvetítették, vagy kapták és akiknek nagyrésze még ma is Spanyolországban van. Egészen természetes, hogy ha ezeknek a kiléte nyilvánosságra kerülne, akkor a Franco kormány a legszigorúbb büntetést szabná ki rájuk. De azt is tudjuk, hogy a jelenlegi “vörös hisztéria” alatt az adományozóknak is kellemetlenségeket szerezhetnének, mert első sorban is mindjárt rájuk fognák, hogy kommunisták, vagy legalább is velük szimpatizálók, — fellowtraveler-ek, mint most mondják. Az antifasiszta szervezet derék vezetői tehát bátran a legbecsületesebb utat választották, mikor megtagadták a könyvek bemutatását, noha tudták, hogy azért esetleg sídyos büntetést szabnak ki rájuk. Tekintet nélkül a politikai vagy gazdasági felfogásukra, mi kalapot emelünk ezen bátor emberek hősi cselekedete előtt. Mert valóban hősi cselekedet ez’ezen emberektől, akiknek legtöbbje orvos, mérnök, tanár, iró és hasonló professzionális állást betöltő egyén, akik készek egy vagy több havi börtönt magukra venni csak azért, hogy másokat védelmezzenek a további támadások ellen. Mi, akik évtizedek óta aktív részesei vagyunk az emberiség jobb sorsáért folyó küzdelemnek, vigasztalásul azt mondhatjuk az “Anti-Fascist Refugee Committee” börtön büntetés előtt álló vezetőinek, hogy vannak esetek, amikor a börtön nem szégyen, hanem dicsőség. Dr. Barsky, Howard Fast és a többiek felemelt fővel léphetik át a börtön küszöbét, mert ez a büntetés csak növelni fogja azt a megbecsülést, amelyben embertársaik már eddig is részesítették őket. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség ntu -seri. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között « az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert 11 gy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket ''trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba Heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- KÍintessék a munkát 'bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERRELP A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedés*») a- «> társadat««!!
