Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-08-16 / 1489. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1947. augusztus 16.

Egyről-Másról

ELMONDJA : J. Z. ------Az IWW magyar tagjai, a Bérmunkás fentartói AUGUSZTUS 31-én, VASÁRNAP D. E. 9 ÓRAI KEZDETTEL

ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET

tartanak Cleveland, O.-ban 8637 Buckeye Roadon levő Verho- vay .teremben.

Kérjük a magyar nyelvű ipari unionistákat és a Bérmunkás olvasóit, hogy augusztus 31-én Clevelandon legyenek, hogy további irányát megszabják az ipari unionizmust hirdető Bérmunkásnak.

Munkástársi üdvözlettel,

a Bérmunkás Lapbizottsága.

Hot Spring, Ark.

1947 aug. 7. Tisztelt Lefkovits Munkástárs:

Mint utóbbi levelemben jeleztem, egészségem helyreállitása céljából néhány hetet itt fogunk tölteni abban a reményben, hogy itt megfogom találni a gyógyirt, amit otthon (Chicagóban) hónapok óta kutattam, de nem találtam.

Az elmúlt héten a készülődés, szombat és vasárnap az utazás, itt pedig a megváltozott körülmények meggátolták, hogy az eseményeket figyeljem és igy e héten nincs módomban, hogy a Bérmunkás olvasóit a szokott heti rovattal untassam, ezért csak pár sorban számolok be az úti tapasztalatokról.

Az utazás nem a legkellemesebb volt. Éppen amikor a kocsiba ültünk az eső is elkezdett esni és mennél jobban távolodtunk az otthontól, annál jobban vert az eső. Kankekee-be (ül.) érve az utcák mind elvoltak öntve és egy helyen kicsit gyorsabban hajtottam keresztül az áradáson, a viz felcsapott és a motorom bedöglött. Persze nem tudtam vele semmit csinálni, mert az eső ömlött és ki sem szánhattam a kocsiból. Vagy félórai vesztegelés után, végre sikerült elindítani a gépet (Pika munkástárs segítségével, aki szintén ez irányba tartott) és folytathattuk az utat.

Vagy három órai szakadó eső

zak, aki megveszi, azt akarja, hogy az egyetlen lakója fizesse ki az egész házat. A lakáshiány tehát nem csökkent, hanem inkább fokozódott és a helyzetet még inkáb tarthatatlanná teszi, mert most már a veteránok nagyrésze akik eleinte csak ketten laktak a szülők lakásában, most már hárman négyen van- | nak és nincs semmi kilátásuk arra, hogy rövidesen saját lakásukba költözhetnének. Érthető tehát a nagy zúgolódás az ilyen munkáscsaládok otthonában, és egyedül csak az baj, hogy a helyzet igazi okát nem látják tisztán.

Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy azért van New Yorkban lakáshiány, mert túl sok néger jött be a délről, mig vannak olyanok, akik sokalják a zsidó menekültek számát, akiknek nagyrésze New Yorkban telepedett le. Az ilyenek éppen a kapitalista propaganda alapján elvakulva, nem látják azt az igazi okot, ami egyetlen ( magyarázata a lakáshiánynak, a kapitalista nem lakáshiányt akar enyhíteni, hanem kizárólag profitot akar növelni. Az építkezés több mint 5 éven át teljesen szünetelt, amit azonban egy év alatt utána lehetett volna pótolni, ha az az uralkodó osztály érdekének megfelelt volna. Láthattuk, hogy Amerika nem volt a háborúra fölkészülve és egy éven belül olyan változást idézett elő az ipari termelésben, mely a repülőgépek, a

után, csaknem minden átmenet- nélkül, fullasztó forróságba értünk és mennél távolabb haladtunk dél felé, a hőség annál kellemetlenebb volt és itt Hot Springen sem találtunk menedéket a tűrhetetlen forróságtól. Az itteni régi lakosok szerint a jelen hőség hullám itt is szokatlan és legalább is 10 fokkal magasabb az átlagos augusztusi hőmérsékletnél.

Utunk három államon át vezetett, Illionis, Missouri és Arkansas, bár útközben Kentucky és Tennessy határát is érintettük, de alig van ami megemlítésre méltó volna. Illinois államot az északi határtól a legtávolabbi délig végig utaztuk, de mennél jobban távolodtunk Chicago környékétől, annál szegényebb vidékeken mentünk keresztül. Az utmentén minden olyan kopár, a farmok, sőt még a városok és faluk is oly szegényeknek látszanak, hogy nagyon távol esnek az északi és keleti vidékektől.

Illinois államot Caironál hagytuk el, ahol egy dollár vám leszurkolása után a Missouri és Ohio folyókat áthidaló hídon áthaladva Missouri államba érttünk. A láthatár ott sem javult, hanem inkább rosszabb lett. Az utmenti farmok és az azokon levő lakásoknak használt kunyhók siralmasan néznek ki. A farm tulajdonosok, — de legnagyobb részben valószínűleg bérlők — négerek és ha egyáltalán

muníció és általában a gyilkoló eszközök, olyan halmazát állította elő, hogy bámulatba ejtette az egész világot.

Egyszóval a kapitalizmus úgy termeltet és úgy építtet, ahogyan a saját profitérdeke megkívánja és a saját érdeke szempontjából állítja szolgálatba az egész munkásosztályt. A könyökünkön kinövő lakáshiányba és a most már tömegesen megindult kilakoltatások jajkiáltásaiba, megint bele kell szóljunk, még pedig a régi hangon, mert a régi és állandó bajainkat fájlaljuk. Unalmasan hangzik, de igy van, minden bajnak a nép minden szenvedésének a kapitalista profit rendszer az okozója. Ezt a rendszert el kell törölni a föld színéről és megindul az építkezés, meg lesz a legteljesebb jólét és a dolgozó emberiség a dolgozók javára fog termelni mindent. Ne dűljenek be többé soha a munkások, annak a métely ező propagandának, mintha bűnösök lennének akkor, ha a kapitalista termelési rendszer megváltoztatá s á r a szervezkednének, sőt inkább a legjoblp és a legcsodálatosabb tervszerű munkának lesznek résztvevői, mely a mai igazságtalan helyzet helyett, a legteljesebb igazságot varázsolja a földre. Igen ez is egyrésze a munkásosztály fölszabadulásának, mert fölszabadítja a dolgozók osztályát a lakáshiány és kilakoltatás mizériájától is.

különbözik életnívójuk a nagy városokban általunk ismert néger negyedektől, akkor még rosszabbnak mondható. A legtöbb lakás egy szobából áll, ami nem nagyobb egy közepes disz- hóólnál és rosszabb állapotban van, mint sok disznóól. Mivel legtöbben sem ajtó, sem ablak — vagy ha van is azok nyitva voltak — és igy sok lakásba beláttunk, amikor elhaladtunk melletünk és bizony hihetetlennek tartottuk, hogy emberek ilyen helyeken laknak, amig saját szemeinkkel nem láttuk. De hintaszék, a legrosszabb konyha verandájáról sem hiányzik.

Természetesen nem csak a néger lakosság él igy, hanem a fehérek is. Amikor amerikai újságírók beszámolnak külföldi tapasztalataikról, mindig kiemelik, hogy egyes európai, vagy ázsiai országokban mily alacsony a lakosság életszínvonala és az amerikaiak csodálkoznak, hogy hogyan élhetnek emberek oly viszonyok között. Pedig ha nyomorról és alacsony életszínvonalról akarnak Írni, nem is kell külföldre menni, csak itthon a déli államokba szétnézni és könyvtárakra való köteteket írhatnának az itteni lakosság hihetetlen alacsony életszínvonaláról.

Itt Hot Springen a helyzet nagyon különbözik a fent vázoltaktól. Lévén gyógyfürdő, az emberek az egész országból, sőt az egész világról felkeresik gyógyulást remélve. Köszvény, ideg-zsába és hasonló betegségekre. A fürdőházak, szállodák és a magánházak is a legmodernebb berendezésüek. Az állandó lakosságnak legalább is egyhar- madát orvosok képezik és a belvárosban akármelyik épületben az iroda bérlők nagyobb része orvosok. Viszont az is bizonyos, hogy talán sehol a világon any- nyi nyomorékot nem lehet látni, mint itt. Ha az ember végig sétál a főuccán, ahol van a fürdőház, minden lépésbe nyomorékba ütközik és ezt látva, még ha az én ideg-zsábám nem is gyógyul ki teljesen, könnyebben fogom viselni, miután láttam azt, hogy mások még sokkal rosz- szabb állapotban vannak, mint én. Otthon csak a magam baját éreztem, itt azonban látom, hogy vannak emberek még sokkal rosszabb állapotban és mégis ragaszkodnak az élethez.

Remélem, hogy miután átestem a kezdet nehézségein, a jövő héten ismét segítségére lehetek a lap előállításánál.

Mindenkit üdvözölve, vagyunk munkástársi tisztelettel

Záráék

LEVÉL A

SZERKESZTŐHÖZ

Tisztelt Szerkesztő Ur:

Már egyszer panaszkodtam és megbotránkozásomnak adtam kifejezést azért, mert a Bérmunkás nem ir elég ihlettséggel és örömmel, Elizabeth angol trónörökösnőnek Philip Mount- batten hadnaggyal kötendő házasságáról. Pedig, hogy az milyen nagy, világraszóló esemény, láthatnák abból, hogy milyen sokat írnak róla az amerikai lapok. Sőt még az amerikai magyar lapok is televannak a lelkesítő cikkekkel 's láthatják, hogy a magyar szerkesztőknek is majdhogy szét nem robban a szivük afeletti örömükben, hogy végre ez a szegény királylány is részesülhet a házasság áldásaiban.

Látom, hogy még azt sem Írták meg, hogy most már az egész világon keresik azt a kiváló tehetségű férfiút, akinek elég szép kézírása van arra, hogy a házassági szerződést ráírja arra a kutyabőrre, amit a Westminster templom irattárában fognak elhelyezni.

Mert hát ennek a párnak az első szülöttje a nagy angol birodalom trónörököse lesz és egy ilyen szépen kicifrázott irásu kutyabőrrel kell bizonyítani, hogy ez az újszülött valóban “törvényes gyerek”, akinek tehát “istenadta jogai” vannak az angol trónhoz. így tehát ez az irás nagyon fontos s a régi szokásnak megfelelően a speciálisan erre a célra nevelt kutyáról húzzák le a bőrt, amelyre nem holmi modern pennával, hanem igazi, eleven libából kihúzott tollúból faragott tollal írják be a szöveget.

Sőt azt mondják, hogy azt a libát azonnal megölik, nehogy más, hasonló tollat is készítsen belőle. És biztosra vesszük, hogy amilyen készséggel adta a kutya az egyetlen bőrét, éppen olyan szívesen és örömmel szolgáltatja be a liba a tollát meg a nyakát az uj pár boldogságához.

Ebből persze az is következik, hogy a pennaforgató egyénnek is levágják a kezét, nehogy más valami szentségtelen dolgot is Írjon még azután. És az is bizonyos, hogy az ülető is készséggel fogja feláldozni azt az egy kezét, hiszen láttuk, hogy milliók áldozták már fel nem csak az egyik kezüket, hanem mind a kettőt, sőt még az életüket is a királyokért.

Szóval, levágják azt a bizo-