Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-08-02 / 1487. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1947. augusztus 2. hírek Magyarországból — KŐVÁRI MIHÁLY TUDÓSÍTÁSA — BUDAPESTI SZOCIÄLPOLI- . TI K A A főváros szociálpolitikai ügyosztálya megállapította azt, hogy bár a csecsemőhalálozás erősen csökkent, azonban a vá­ros munkásnegyedeiben, igy a VII, IX és X kerület külső ré­szeiben még igen nagy. Ezért a Bihari utón 1.000 személyes tej­konyhát helyeznek üzembe. A felnőtt védelem kapcsán a fővá­ros 4370 teljesen munkaképte­len egyént, 6656 csökkent mun­kaképességű egyént és 340 vak egyént rat el. A szeretetott­honokban 1498 öreget gondoz­nak, a hajléktalanok menhelyén 285 férfit és 179 nőt látnak el. Megállapította továbbá az ügyosztály, hogy legalább 10.- 000 lakás kellene, hogy a nyo­masztó lakásínséget némileg enyhitsék. Ezt a három éves terv keretében igyekeznek meg­oldani. ELFOGTÁK A SZOCIALISTA mártírok gyilkosait Az államvédelmi osztály bra­vúros nyomozás után elfogta a hírhedt 401. számú különleges munkásszázad volt parancsno­kát Kiszárevics József volt had­nagyot és három keretiegénjrét: Galla Istvánt, Südi Józsefet' és Molnár Árpádot. A 401-es kü­lönleges munkásszázadot 1942. április 25-én állították fel Tá- piósülyén. Ebbe a századba tö­möritették a szociáldemokratá­kat, kommunistákat és antifa- siztákat. A század 192. kipró­bált baloldali harcosból állt. Mint büntetőszázadot vitték Uk­rajnába, ahol a legkegyetlenebb körülmények között a 192 em­berből 186-ot kiirtottak. Ami­kor a századot az orosz frontra küldték Kiszárevics József azt a parancsot kapta, hogy a bün­tetőszázadból élve nem térhet haza senki. Kiszárevics a pa­rancsot “lelkiismeretesen” vég­rehajtotta. A század tagjait ak­namezőre hajtotta és a legva­dabb golyózáporban aknákat szedetett velük. Negyven fokos hidegben a század tagjai nyári ruhákban, bakancs és téli me­legholmi nélkül ezer kilométere­ket meneteltek a fronton. Minél messzebb ért a szerencsétlen sorsú század, annál kevesebb élelmet adtak nekik, végül a ke­retlegények golyói, az éhség és a fagyhalál kiirtotta a balolda­liakból álló különleges munkás- századot. A keretlegények ma­guk lőtték le a munkaszolgála­tosokat. Az államvédelmi osztály nyo­mozása során kiderült, hogy ezek a keretlegények gyilkolták meg dr. Braun Somát, a Szoci­áldemokrata Párt egyik legki­válóbb tudósát és harcosát, va­lamint Knopp Imrét a kitűnő munkásköltőt is. Kiszárevics hadnagy és há­rom legénye ellen a Népügyész­ség megindította az eljárást. NÉPBIRÓSÁGI ÍTÉLETEK A Népbiróság a Szent István körúti nyilas pártház sokszoros gyilkosai közül Galló Jánost és Máday Imrét kötéláltali halálra és Jerebitz Istvánt 15 évi fegy­házbüntetésre ítélte. A halálra Ítélteket azonnal felakasztották. Kerekes Sándor csendőrnyo­mozó őrmestert, aki Újvidéken tömegével kínozta meg az em­bereket életfogytiglani kény­szermunkára ítélték. Dr. Újvárosi Pál orvost 10 évi kényszermunkára Ítélték, mert Egyről-Másról (Folytatás a 2-ik oldalról) (sertés karéjt) 4 vagy öt cent­ért lehetett venni, azt persze el­hallgatják, hogy akkor a napi­bér is 80 cent vagy egy dollár volt, napi 14 vagy 16 órai mun­káért. Még szerencse, hogy a haladás nem ily munkásoktól függ, akik nem csak saját ma­guk nem tettek semmit osztá­lyuk javáért, hanem másokat is igyekeztek visszatartani. Azonban sokkal jobban fáj­lalják a munkáltatók a “régi jó idők” elmúlását, amikor még szabadon, minden korlátozás nélkül rendelkeztek a munká­sokkal nem csak a munkaidő­ben, hanem még a munkaidő után is megszabták, hogy a munkások mit csináljanak, hol és hogyan szórakozzanak. Egy régi mühelyszabály akadt a kezembe, amely 1856-ból szár­mazik és a chicagói Carson Pi­erre Scott & Co. üzletben volt érvényben abban az időben, amely többek között a követke­zőket tartalmazza: “Az a munkás, akinek meg van a szokása, hogy spanyol szi­vart szív, a borbélynál beretvál- kozik és tánctermeket, vagy más hasonló szórakozó helyeket látogat, okot ad a munkáltató­nak, hogy jelleme és hűsége iránt gyanús legyen. “Minden munkás köteles öt dollárt adni évente a templom­ra és köteles a vasárnapi isko­lát rendszeresen látogatni. “Férfi alkalmazottak heten­ként egy este felmentést kap­nak udvarlásra és 2 estét ha imaházba mennek. “Minden alkalmazott a napi 14 órai üzleti idő alatt a szabad idejét olvasással töltse el.” És ezek után még ma is van­nak, akik azokat a “régi jó idő­ket” visszasírják. Hogy a mun­káltatók szeretnék azokat visz- szahozni, az iránt a legkisebb kétségünk sincs. Még szerencse, hogy a mun­kások megfogadták a munka­rend utolsó mondatát és olvasás ; közben megtanulták, hogy ho- 1 gyan lehet az akkor divó rab­szolga rendszert megváltoztat­ni. a jelentkező betegekkel a legke- gyetlenebbül bánt. Cser Jánost 5 évi kényszer- munkára ítélték, mert mint nyi­las pártszolgálatos 1944-ben a csepeli Weisz Manfréd-gyár egyik nyilas vezetője volt és a gyárba beosztott munkaszolgá­latosokkal, munkásokkal és hi­vatalnokokkal kegyetlenkedett. Reisz József 26 éves mecse- rákosi lakost 4 évi börtönre ítélték, mert 1936-ban belépett a Volksbundba és elvégezte a berlini Volksbund-iskolát, ahon­nan visszatérve kinevezték a mecseki körzet “Ortsgruppen Führerének”. ÚJABB HADIFOGLYOK ÉRKEZÉSE Újabban ismét két szerelvény érkezett hadifoglyokkal Debre­cenbe. Az egyikben 1750 sze­mély érkezett, akik között 55 tiszt, 286 altiszt, 1389 legénysé­gi és 20 polgári személy volt. A másik vonattal érkezett 1400 személy, köztük van 109 tiszt, 238 altiszt, 751 közlegény és 200 polgári személy. FOLYIK A MAGYAR JÓVÁ­TÉTEL TELJESÍTÉSE Magyarország erejéhez ké­pest állandóan folytatja a jóvá- tételi kötelezettségeinek teljesí­tését. A Szovjet Unió részére mos készült el a harmadik hajó. Ez a 2300 tonnás “Csiaturi” tengerhajó, melynek négy da­rab 400 lóerás motorja van. A hajó hossza 82 méter, szélessé­ge 13 és fél méter, magassága 7 méter. Megépítéséhez 425.000 munkaóra kellett. MAGYAR ÉLELEM AUSZTRI­ÁNAK Az Osztrák-Magyar Vegyes­bizottság megállapodott a kö­vetkező élelmiszereknek Auszt- ába való kiszállítására: 100 ton­na paradicsom 10.000 dollár, 100 tonna zöldbab 11.000 dollár, 50 tonna zöldpaprika 6.000 dol­lár, 80 tonna sárgabarack 14.- 000 dollár, 50 tonna szüva 4.500 dollár és 20 tonna meggy 4.000 dollár értékben. TŰZRŐL-PATTANT SAJTÓ MAGYAR ÚJSÁGÍRÓ VÉLEMÉNYE AZ AMERIKAI MAGYAR LAPOKRÓL. Amióta nem jelenik meg a “Holnap”, gyakran fog el a szá­nalom: itt vannak ezek a sze­gény fasiszták, horthyisták, a demokrácia konok ellenségei és sehol egy biztató szó, egyetlen reménysugár. Már a Magyar Nemzetet is olyan sürü sorok­kal nyomtatják, hogy alig van valami kis hely a sorok között, ahol a tagadás megvethetné lá­bát. Külföldi lapok ugyan tö­megével jönnek, de ki az ördög tanult már meg jól angolul, amikor csak nemrégiben vettek drága pénzen német nyelvlec­kéket a Berlitz-Schuleban. Saj­nos, újabban a reakciós ma­gyarnyelvű amerikai újságokat nem lehet behozni az országba, pedig egy-egy számban annyi olvasnivaló van, hogy legalább egy hétig nem kell kifogyni a rémhirterjesztéshez való nyers­anyagból. Itt van például a Katolikus Magyarok Vasárnapja cimü cle­velandi magyar hetilap. Mily szomorú, hogy ma már nem le­het olvasni ezt a kitűnő sajtó­terméket. amely potom 4.5 dol­lárért egy évre előfizethető s amely azt mondja magáról, hogy az igazságért, a Szent Ist- váni szellemiségű nagyobb Ma­gyarországért harcol s minden nemzetgyalázást kipellengérez. Én — szerencsés — most épp egy januári számát olvasgatom és felüdülök: ime ■—, egy lap, amely végre az igazságot Írja meg. Megtudom többek között, hogy Károlyi Mihály 25 évig ás­kálódott külföldön a revizió el­len; megtudom, hogy orosz fegyveres csapatok vették kö­rül Budapesten az összeesküvés leleplezésekor a honvédelmi mi­nisztériumot; megtudom, hogy Magyarországon olyan terror van, amely mindenkit “gajdesz- ba” küld, aki át akar sikoltani a vasfüggönyön: megtudom Ki­esről, hogy ő a vérszomjas mi­niszter, aki egyik részes a Bár- dossy gyilkosságnak (igy!); megtudom, hogy Magyarorszá­gon kenyérinség fenyeget; meg­tudom, hogy van egy bolsevista hiszekegy, amely igy kezdődik: “Sztálinnak, Titonak és a szent lélektől fogant világ-kommuniz­musnak nevében, ámen”, megtu­dom, hogy Horthy kormányai sohasem voltak fasiszták és vé­gül azt is megtudom, hogy Ma­gyarország Hitler-melletti had­járata amolyan “funny war” (álháboru) volt s mivel a “fun­ny” viccest is jelent, nyilván a donmenti halott honvédek tájé­koztatták igy a Katolikus Ma­gyarok Vasárnapja szerkesztő­it. Szóval ebből is láthatják, mi­lyen rendes, az igazságért har­coló, szivderitő és kebeldagasz­tó, a demokrácia minden össze­esküdt ellenségének való újság ez. Szinte nem is meglepő, hogy Mindszenty József bíboros, her­cegprímás — ahogy a Katoli­kus Magyarok Vasárnapjához irt levelében olvasom — rendkí­vül lelkes, elismerő hangon kö­szönti ezt az igazságért küzdő “Krisztus szeretet-igéinek vilá­gáért harcoló” újságot. Azt irta a “biboros-hercegprimás Főma­gassága”, hogy a “nívós lap” cikkei úgy hatottak rá, “mint a tavaszi napsugár a nehéz, téli zimankó közepette”. Levele to­vábbi részében panaszkodik, hogy “nekünk nincs ilyen tüz- ről-pattant katolikus sajtónk, amely a hívek százezreinek a szive lüktetését hozhatná”. Ez valóban iery van, Magyar- országon nics ilyen “tüzről-pat- tant” sajtó. Tudj' Isten, vala­hogy attól tartunk: az ilyfajta tüzről-pattant sajtó szikrái me­gint fölgyujtanák azt az épüle­tet, amelyet üszkéből és hamva­iból most próbálunk újra felépí­teni. Nemes György (Szabad Nép)

Next

/
Oldalképek
Tartalom