Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-08-02 / 1487. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. augusztus 2. És most aztán ne gondolja senkisem, hogy legalább egykét bányarészvényes urat a villamos székbe ültetnek, a tudatos hanyagság miatt elpusztult 111 bányász életéért. Oh nem, ennyire nem kegyetlen a törvényhozás a tőkés urakkal szemben. Sőt még csak 20 évi börtönre sem Ítélhet el egyet sem közülök, sőt még 1 évre sem, sőt még 30 napra sem, hanem mond és olvasd a bíróság által kiszabott legnagyobb büntetés a 111 bányász életéért ösz- szesen EGY EGÉSZ EZER DOLLÁR. Egy-egy elpusztult bányász életéért tehát 9 dollárra büntették meg a bányarészvényes urakat. Na és most mondja még valaki, hogy nem az osztályháboru dühöngő korszakában vagyunk, ahol az emberélet egy pár cipő értékével bir. És még hozzá szépen kicir- kalmazott “demokratikus” törvény paragrafusok adnak, az osztályháboru profit atombombáját birtokló tulajdonosoknak törvényes jogot. így tehát mpst már nem volt további akadálya, hogy a cent- ráliai tömegsírt újra kinyissák, ami már meg is történt és a társaság most már nagyban hirdeti, hogy a veszélyt jelentő bajokat elhárította és megtett minden óvintézkedést, hogy többé a bányában dolgozó bányászok ne legyenek olyan veszélynek kitéve mint a múltkor. A büntetést kifizetve lelkiismeretben megtérve, toborzzák a bányászokat, ugyan arra a harctérre, ahol egyszer 111 bányász lehelte ki harcos lelkét, a mindennapi kenyér harcmezején. Mi aztán gondolkodhatunk, hogy ki vesz nagyobb rizikót ebben a harcban, az aki ténylegesen harcol vagyis dolgozik, vagy pedig az, aki az elesett áldozatokért 9 dollárt kifizet. Amikor az osztályháborunak ilyen keresztmetszete tárul szemeink elé, mi öntudatos munkások csak arra gondolhatunk, hogy azt a szervezkedési harcot, melyet a magántulajdon megszüntetéséért folytatunk még gypbb odaadással vigvük tovább. Vannak kishitüek, akik azt mondják, minek azt folytatni. mi annak végcélját úgy sem érjük meg. Ezek nem ismerték föl az osztályharc lényegét, mely nem egyénileg, hanem társadalmilag bírálandó el. Ez az igazságtalan társadalmi rendszer nem állhat fönn örökké és ha kimúlását siettetjük az egész világ emberiségének teszünk szolgálatot. Ezzel a munkával megszüntetjük az osztályháboru "pusztítását egyszer és mindenkorra és az igazi béke társadalmát, az osztályok nélküli társadalmi rendszert teremtjük meg a földön. Elesett áldozataink^ emléke, erre kell ösztökéljen bennünket. A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osztva, a lakosság a ZÓNA SZÁMÁT TÜNTESSE FEL Á LEVELEIN hogy az ilyen helyekre MENŐ levelekre is nemcsak a hozzánk küldött I®y®*®" iken, de MINDEN LEVELÜKÖN jelezzék a város mellett a zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát. I Egyről-Másról THT TVrnMTl.T A • J. Z. =rrrrrrA MUNKABÉR ÉS ÄR EMELKEDÉSEK MÉG élénk emlékezetünkben van a közelmúltban lezajlott telefon ipari sztrájk, amely nem a legkielégitőbb eredménnyel fejeződött be a munkások részére. Mint ismeretes, az eredeti követelés heti 12 dollár béremelés volt, azonban a sztrájk irányítása és a telefon ipari munkások szolidaritása sok kívánnivalót hagyott, ami meggyengítette a sztrájkolok sorait és több heti harc után kénytelenek voltak elfogadni a hatalmas telefon truszt ajánlatát, ami átlag heti négy dollár bérjavitást tett ki. Ez a tény azonban egyáltalán nem befolyásolta a telefon vállalatot, hogy a telefon használókon behajtsa azt az összeget, amely a munkások heti 12 dolláros béremelését fedezte volna, sőt még az esetben is jelentékenyen emelte volna a vállalat profitját. MEGSZOKTUK már, hogy a hangadó körök — a profitolók, kizsákmányolok, az ármelkedés- ért minden esetben a szervezeteket okolják és ezt a hazugságot a sajtó, rádió, szószék és egyéb közvéleményt kontroláló eszközeik révén oly eredményesen tudják elterjeszteni, hogy még szervezett munkások is szajkó módjára utánozzák azt és helytelenítik a bérköveteléseket — de persze csak a másokét, nem a saját magukét. Akik szervezett gyárakban, vagy telepeken dolgoznak gyakran hallhatják szervezet, de osztálytudatlan munkástársaik oly megjegyzéseit, különösen ha oly iparokban van sztrájk folyamatban, amelyek termelvé- nyei általános közszükségleti cikkek és az esetleges béremeléseket rajtunk, fogyasztókon fogják behajtani meghatványozott mértékben. A munkáltató osztály azonban kontrolálja nem csak a termelő eszközöket, hanem a termelt javakat is és igy mindazon szükségleti cikkeket is, amelyeket meg kell vásárolnunk, hogy egzisztálhassunk. Ezen szükségleti cikkek árainak megállapításánál nem az mérvadó, hogy azok előállítása mennyibe kerül, hanem hogy mennyit lehet azokért a vásárló közönségtől kisajtolni. Ha nagy a kereslet, az árak emelkednek anélkül, hogy a munkások bérei emelkednének, amig aztán azt vesszük észre, hogy ezt is, azt is nélkülöznünk kell, hogy a legszükségesebbeket beszerezhessük. Amikor aztán azt látjuk, hogy már sok mindent kell nélkülöznünk és ugyan akkor a korporációk jövedelme állandóan növekedik, akkor bérköveteléssel állunk elő és ebben természetesen a szervezett munkások az elöljárók. A munkáltatók a bérjavitáso- kat mindig ellenzik, tekintetnél- kül, hogy milyen profitot hoz az üzem és csak akkor adják meg, ha nincs mód az elől menekülni. Ez azonban már okot szolgáltat a munkáltatóknak az árak emelésére, arra egy percig sem gondolnak, hogy azt a már felhalmozott profitból fedezzék. És ily esetben nem csak annyival emelik a termelvény árát, ami a bérjavitást fedezi, hanem két, vagy háromszor többel, ami természetesen megint abba a helyzetbe juttatja a munkásokat, amibe előbb voltak és kényszerítve vannak ismét újabb bérkövetelést felállítani, hogy az árak emelkedését ellensúlyozzák. A bérköveteléseket tehát mindig az életszükségletek árainak emelkedése kényszeríti ki és nem fordítva, az árak emelését a bérek emelkedése. Bár helytelen, de a munkások addig nem követelnek, amig a megélhetési körülmények arra nem kényszeTény az, hogy minden béremelést áremelkedés követ, de, hogy helyes Ítéletet mondhassunk, meg kell vizsgálnunk azt, hogy a körforgásban melyik vezető és melyik a követő tényező. TALÁN szükségtelen azt bizonyítani, hogy a munkásosztálynak egyetlen eladható áruja a munkaereje és egzisztenciája attól függ, hogy ezt eltud- ja-e adni és mennyiért? Az is nyilvánvaló már ma a munkásság nagy tömegei előtt, hogy ezt a munkaerőt sokkal kifize- tőbben lehet eladni szervezetten, mint szervezetlenül és ezen felismerésnek az eredménye az, hogy ma az ipari munkásság jelentékeny része szervezve van. Ez azonban még nem azt jelenti, hogy azért magasak a megélhetési szükségletek árai, mert a munkások szervezkednek, hanem azt jelenti az, hogy a szervezett munkások munkabérei egy kicsivel jobban megközelítik a megélhetési szükségletek árait, mint a szervezetleneké. ritik. ENNEK bizonyítására szolgáljon példával az Illinois Bell Telephone System kimutatása, melyben a vállalat elismeri azt, hogy a körzetébe tartozó alkalmazottak bér javítása 8 millió, vagy kevesebb dollárral emeli a kiadásokat, de ugyanakkor 20 millió dollár áremelkedésre kért és kapott engedélyt. Mint ismeretes a közszolgálati iparok, mint telefon, gáz és villany, közúti és vasúti szállítás és hasonló iparok, mielőtt az árakat emelik, engedélyt kell kérjenek az Illinois Commerce Commission-tól (állami kereskedelmi bizottság) mely bizottságot az állam kormányzója nevez ki. Az Illinois Bell System még a sztrájk kitörése előtt beadta a kérvényt a telefon dijak felemelésére és már akkor oly áremelésre kértek engedélyt, amely a vállalat jövedelmét 20 millió dollárral emeli. Közben a sztráik kitört és be is fejeződött és mivel az ICC még mindig nem dönLOS ANGELES ÉS VIDÉKE A forradalmi ipari unioniz- mus Los Angeles és környékén lakó hívei nyári kirándulást, az az PIKNIKET taratnak vasárnap, augusztus 3-án, d. e. 10 órai kezdettel. A piknik helye Ground No. 6, Sycamore Grove. Útirány: Az északra haladó “W” jelzésű villamos a 4702 Figueron St.-ig. Ételekről és italokról gondoskodás történt. Az IWW tagjait és barátait kellemes szórakozásra várja a Rendezőség. tött az áremelések felett, a vállalat megsürgette és ugyanakkor fehéren feketével kimutatták, hogy az újabb béremelések közel 8 millió többlet kiadást jelentenek a vállalatnak. A döntés idején, amely a közelmúlt napokban történt, tehát az ICC már birtokába volt a tényeknek, mégis oly áremelést engedélyezett, amely a vállalat jövedelmét 15,000,000 dollárral emelte volna, azonban “valami írnok tévedést csinált, amit a bizottság nem vett észre és aláírta az eredeti kérvényt” amely 20 millió dollár áremelkedésre adott engedélyt a vállalatnak. Ugyancsak a vállalat kimutatása szerint azt látjuk, hogy az elmúlt évben az Illinois Bell System 10,891,000 dollár haszonnal zárta az évet és a kilátások nagyon jók voltak arra, hogy a megnagyobbodott üzem folytán ez évben a haszon néhány millióval megnövekedett volna a régi árak mellett is. így tehát minden áremelkedés nélkül is megtudta volna a vállalat fizetni a bérjavitásokat és még mindig “tisztességes” haszonnal zárult volna az év. Azonban a kizsákmányolok profitéhsége határtalan és mint minden más ipar, úgy a telefon ipar is, kihasználta a munkások béremelését, hogy annak négyszeresét hajtsa be a telefon előfizetőkön. NYILVÁNVALÓ tehát, hogy az ár és bér emelések körforgásában nem a béremelések a vezetők, hanem az áremelések. A béremelések kényszer következményei az áremeléseknek s nem a munkások okolandók a megélhetési szükségletek magas áraiért, hanem a profitharácsolók, akik elakarják hitetni a közvéleménnyel, hogy a béremelések kényszerítik az áremeléseket. A tények pedig ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Bár az éremelési merényletek megakadályozásának is meg van a módja és annak kulcsa is a munkásság kezében van, annak végrehajtásához azonban sokkal osztálytudatosabb és tökéletesebb szervezet szükséges, mint amelyek ma tömörítik az amerikai ipari munkásokat. “A RÉGI JÓ IDŐKBŐL” Még ma is találkozunk kiöregedett munkásokkal, akik visz- szasirják a “régi jóidőket” amikor egy font “pork chops”-ot (Folytatás a 8-ik oldalon)
