Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-07-26 / 1486. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXV. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1947 JULY 26

NO. 1486 SZÁM

Miért harcol a görög nép

AZ EGYESÜLT NEMZETEK BIZTONSÁGI TANÁCSA NEM KÜLD KI ÁLLANDÓ BIZOTTSÁGOT. — NAGY CSATÁKRÓL JELENTENEK. — HISZTÉRIKUS FÉLELEM A KOMMUNIZMUSTÓL

LAKE SUCCESS, N. Y. — Miután a Görögországból jövö hírek szerint ott a kormány hadserege valóságos csatákat viv a Kegyekből kitörő guerilla csapatokkal, de azonkívül a kormány is valóságos rémuralmat termetett az egész országban és a saját bevallásuk szerint eddig több mint 6,000 embert vetettek a börtönbe, az itt ülést tartó United»-----------------------------------------Nations Biztonsági Tanácsa újból meg újból foglalkozott a görög kérdéssel.

Legutóbb Herschel V. Johnson, az Egyesült Államok delegátusa, azt az ajánlatot tette; hogy a Biztonsági Tanács állandó bizottságot küldjön ki annak megvizsgálására, hogy a guerilla csapatok valóban Albániából törtek-e be Görögországba?

Ezt a javaslatot azonban, miután Andrey A. Gromyko, az orosz delegátus ellenezte, nem fogadták el. A javaslat elfogadásához hét szavazatra lett volna szükség, de csak hat szavazatot nyert és igy a bizottság úgy határozott, hogy egyenlőre megvárja a további fejleményeket.

A görögországi hírek szerint egyszer a kormácsapatok, máskor meg a felkelők a győztesek. Egyik nan a kormány csapatok körülzárják a guerillákat, másnap pedig ugyanazon felkelők zárják körül a kormány csapatokat. Az egésznek olyan látszata van, mintha több segélyt akarnának kicsalni Amerikától.

A görög helyzetre vonatkozólag magyarázatot adott a Washingtonban lakó Robert Scranton, aki 10 havi görögországi tartózkodás után most tért haza. Scranton többek között ezeket mondotta:

HISZTÉRIKUS FÉLELEM

“A görög külügyi és belügyi eseményeket nem lehet egymástól elválasztani. A baj egyik legfontosabb oka az, hogy a jelenlegi kormány tagjai szinte hisztérikusan félnek a kommunizmustól. Görögorsz ágban azonban “kommunistának” neveznek a szélső jobboldali (reakciós) felfogásuakon kívül mindenkit. Görögországban bárkit is a börtönbe hurcol a rendőrség akármilyen felelőtlen egyén besugására. Nem_ kell hozzá más, csak valakire rámutatni, hogy az illető kommunista és ez már elég arra, hogy a rendőrök vagy a milicia elhurcolják az igy kijelölt áldozatot.

Ennek természetesen az a következménye, hogy a polgárok állandó félelem közepette élnek, mert egyik sem tudja, hogy mikor fogják elhurcolni és megki- nozni. Sokan azért csatlakoznak a guerilla csapatokhoz, mert már nem bírják tovább a nagy félelmet. Az is tény aztán, hogy ezen guerilla csapatok szintén kegyetlenkednek azon ellenféllel, akik a kezeikbe kerülnek.

A guerilla csapatok leszerelésének egyetlen módja, hogy biztosítják a szabadságukat. Minél nagyobb erővel mennek ellenük, minél nagyobb lesz Görögországban a személyes szabadság elnyomása, annál inkább emelkedni fog a számuk. Igaz, hogy a görög kormány már egyszer amnesztiát hirdetett a számukra, de a guerillák nem bíznak a kormány Ígéretében és erre a bizalmatlanságra elég okuk is van.

Éppen ezért az amerikai kölcsön csak akkor segítene Görögországon, ha azt teljes egészében a nép jólétének előmozdítására használnák és nem fegyverekre, amelyekkel egyik frakció elnyomja a másikat.”

HETI KRÓNIKA

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) .

SZTRÁJK STATISZTIKA

WASHINGTON — Az Egyesült Államokban az 1947-es év első hat hónapjában sokkal kevesebb sztrájk volt, mint a múlt év első felében. Ez év első felében 2,200 sztrájk volt, amelyekben 1,560,000 ember vett részt és a sztrájk következtében elveszett munkanapok 21 milliót tettek ki. Ezzel szemben a múlt év első hat hónapjában 89 millió munkanap veszett el sztrájkok következtében.

A Department of Labor ezen statisztikai adatai nem mondják meg, hogy KI VESZTETTE EL A MUNKANAPOKAT. A munkások a sztrájk után újra megtalálták, mert a munkát nem végezték el helyettük. Helyesebb volna tehát az a statisztika, hogy a munkáltatók ennyi meg ennyi munkanap UTÁN ESEDÉKES PROFITOT VESZÍTETTEK.

Még mielőtt bárki is újból “megbotránkozna” azon, hogy a Bérmunkás Írógárdája egyáltalán nem veszi figyelembe az angol királyleány eljegyzése körül történő nagy cécót, sietek megjegyezni, hogy az egybekelendő uj pár a lakást kereső piacon van és már eltelt egy egész hét, de még megfelelő lakást nem kaptak. Az uj királyi párt nem érheti az a nagy szégyen, hogy a szüleikkel egy fedél alatt húzódjanak meg, a Buckingham Palace mindössze száz kisebb- nagyobb szobájában összezsúfolt királyi papa, mama és nagymamával. Az angol népnek mostani időkben csak egyetlen bajuk van, azon törni a fejüket, hogy a királyi pár az esküvő után, hol fogják lehajtani fejüket. Mivel azonban' minden bajban Anglia, Amerika félé kacsint, igy még ennek a nagy bajnak a megoldásánál is Amerikától várnak kimentő segitsé- g6t.

Kanadától már kapott a királyi pár ajánlatot egy gyönyörű kastélyt ajánlottak föl _ nekik időközönkénti lakosztálynak, mig most halljuk, hogy Amerika is jelentkezett területileg, az uj pár szolgálatára, Lady Asto- ron keresztül. És itt sem, hogy úgy mondjuk egy összecsukó ágyat ajánlanak az uj párnak, hanem Lady Astor virginiai kastélyát gyönyörű virágos kertjével, uszodájával és más hozzá járó apró-cseprő kellékekkel. Az uj pár az ajánlatokat nagyon megilletődve fogadta, de ahogyan mondják nyári lakosztályuk már van, még pedig nem messze Londontól egy 25 szobás kis bungallowt, már ki is béreltek. Nekik bent Londonban kellene állandó lakás, lehetőleg jó magas és erős vaskerítéssel körülvéve, hogy valahogy mégis védve legyenek az angol nép szeretetétől akkor is, ha a 6 láb magas fegyveres őrök nem volnának közelükben.

Nem is gondoltuk, hogy még az eljegyzés után is ilyen nagy port ver fel a királyi pár belü- gye, utóvégre mégis csak négyötszáz évvel hátrahagytuk azt a korszakot, amikor egy uj királyi csemete születése nemzeti ünnepet jelentett. Az eljegyzési hangulatot bírálva, valamint annak utóhangjait, ha majd lesz valaki, még talán egy egész hetes nemzeti ünnep lesz Angii ában és még majd ezt is a “munkáskormány” mint rendkívüli eredményt a saját szakállára fogja elkönyvelni. Már megkezdődött az egész komoly propaganda, hogy a királyi dinasztiának évenként kiutalt mintegy két millió dollár, már nem elég az aránylag szerény háztartásra és attól kell tartani, hogy a király, egyik évtől a másikig ily fizetés mellett adósságba keveredik.

Azt is tudomásul kell vegyük, hogy addig, mig a munkáskormány a nép élelmezési adagjának a leszállítását és a munkabérek stabilizálását hirdeti, a királyi fizetés emelést tervezi és jóváhagyja. A királyi fajzatnak mindig a zabálás és dőzsölés volt az ismertető jele, melynek aztán az egyetlen eredménye a a nép részére az éhezés és nélkülözés. Most azonban még sokkal undorítóbb amikor az úgynevezett munkáskormány égisze alatt hajtják azt végre. Micsoda szemtelenül kihívó, hogy ugymondjam arcátlanság kell ahhoz, hogy amikor a nép millióknak még úgyszólván egyetlen hálószobájuk sincsen, arról beszélni, hogy a száz szobás királyi palotában, még két személynek nincs hely. Az osztályuralomnak és királyi zsarnokságnak ilyen kirívó példája volt az, ami a költővel megénekeltette “akasszátok föl a királyokat”. Királypárti barátom bizonyára megérti, hogy én finom gyerek vagyok és egyáltalán nem akartam az eljegyzésben a múlt héten ünneprontó lenni és a költő szavaival gratulálni. De amikor tudom, hogy odaát, valamint itt is, két három család lakik egy lakásban s ugyanakkor a királyi családnak még száz szoba is kevés, csak azt mondhatom, ébredj poraidból Petőfi és lásd, száz évvel előbb irt költeményed tiszta igazságát.

Azt már megszoktuk, hogy a munkásoknak sztrájkolni muszáj, ha életszínvonala ellen irányuló végnélküli kizsákmányolás ellen védekezni akar. Régebben nagy és ritka esemény volt a sztrájk, ma azonban egy mindennapos védelmi kellék. Igaz, vannak azért még olyan emberek, sőt pártok is, akik és melyek azt mondják, hogy nem érdemes sztrájkolni, mert ha nyernek is valmennyi béremelést, úgyis fölemelik az élelmicikkek árait és igy ott lesznek, ahol voltak. Ha fölületesen bi- rárjuk az ilyen érvelést, ugy- látszik mintha volna igazi alapja. Ha azonban lényeges vizsgálat alá vesszük, akkor csak