Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-07-19 / 1485. szám

1947. julius 19. BÉRMUNKÁS 7 oldal FEKECS SÁNDOR Midőn a háború után megin­dult Magyarországgal a posta­forgalom, hiába vártunk leve­let budapesti tudósitónktól, Fe- kecs Sándor munkástársunktól. Hamarosan megtudtuk azon­ban, hogy Fekecs Sándor is ál­dozatául esett a borzalmas vér­zivatarnak, mint annyi sok ezer ártatlan embert, őt is elemész­tette a fasizmus pestise. Fekecs Sándor 1919-ben a magyar Vörös Hadseregben századparancsnok volt. Később is erélyesen folytatta munkás- mozgalmi tevékenységét, amely­ért először 1924-ben, majd 1930- ban újból börtönbüntetéssel súj­tották. Az IWW elveket hirdető Általános Munkásszövetségnek volt hosszú éveken át a titkára, egészen a szövetség 1933-ban történt feloszlatásáig. A szövetség feloszlatása után illegális keretek között folytat­ta munkásmozgalmi tevékeny­ségét, amelyben kérlelhetetlen ostorozója volt a Horthy rend­szernek. A második világhábo­rú kitörése idején igyekezett megszervezni a háború-ellenes mozgalmat, 1941 tavaszán és nyarán két ízben is adott ki há­ború-ellenes röplapokat. Sajnos, besugás következtében több társával együtt rendőrkézre ke­rült, ahol embertelen módon megkinozták. Ügyét zárt tárgyaláson tár­gyalta a magyar bíróság, ami­kor 4 és fél évi fegyházra Ítél­ték. A váci fegyházban ülte a büntetését, ahonnan azonban a nyilasok elhurcolták és azóta nyomaveszett. Miután a nyila­sok és a németek a többi balol­dali munkásoknak sem kegyel­MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASőI Tisztelt Munkástársak: Mellékelten küldök egy hazai levelet, amelyben találtam né­hány szót, amelyek megértetik velem, hogy miért van még mindig sok baj Magyarorszá­gon. Ezt a levelet az Abauj me­gye, Léh községben lakó roko­nomtól kaptam, aki többek kö­zött azt írja, hogy ott rossz vi­szonyok vannak, de nem is cso­da, mert ott még mindig Hegyi Zsigmond földbirtokos kezében van a hatalom. így már sok mindent megér­tek, mert valamikor én urasági inas voltam ennél a Hegyi Zsig- mondnál, aki pofozta és korbá­csolta a munkásait. Nehogy azt higyjék, hogy nagyitok. Soha sem fogom például elfelejteni azt a nyári szombat délutánt, amikor szemtanúja voltam, hogy a velem körülbelül egyi­dős Boszák János nevű bérest véresre verte. Amikor láttam, hogy ez a munkástestvérem vér­befagyva vánszorgott, elszalad­tam a cséplőgépnél dolgozó ap­jához és elmondottam neki az esetet. Az apa a négyágú vas­villával kezében vonta kérdőre a “kenyéradó” gazdát, de az re­volvert rántott s az apa meg­torpanva távozott. Természete­sen a munkából is kidobta őket és a szegény munkások pár hét múlva könyörögtek, hogy visz- szakapják a munkájukat. Az ilyen zsarnokok a szolga- biró, a csendőrszurony oknak, meg a papoknak köszönhették uralmukat. A papok, akik félre­vezették a népet s az alázatos életet prédikálták, de ők dőzsö­lő életet éltek. Egyszer a kas­télyban rájuk nyitottam az aj­tót, amikor Hegyivel együtt ké- jelegve, dőzsölve találtam őket. A szentatyák szőnyegre szege­zett szemekkel, kivörösödve áll­tak, Hegyi pedig revolvert fo­gott rám és rámparancsolt, ha a látottakról szólok valakinek, akkor a halálfia leszek. Én ter­mészetesen mindjárt elmondot­tam a dolgot a rokonaimnak és a többi cselédeknek. És ha már ennyit megírtam azt is elmondom, hogy ez a He­gyi ur rajtam is ki akarta pró­bálni a verési módszerét, de mi­kor pofonvágott, megragadtam és alaposan a falhoz kentem. A szolgáló, amikor meglátta, rög­tön kiejtette a kezéből a csomó edényt s szaladt a cselédekhez segítségért, kiabálva, hogy a János mindjárt megöli az urat. A cselédek azonban azt felelték, hogy annál jobb dolgot nem is tudna csinálni. Végre is a kezé­ben fegyverrel odasiető sógora vette ki a kezemből a már jól elpáholt zsarnokot. Mindezt nem azért irom, mint­ha eldicsekedni akarnék a do­loggal. De eszembejutottak ezen események, amikor a mel­lékelt levélben olvastam, hogy ennek a Hegyi Zsigmondnak még mindig nagy hatalma van, hogy még mindig beleszólhat a falu ügyeibe. Ha az ilyen embe­rek, akik tipikus képviselői vol­tak a régi uribitang uralomnak, még mindig megtarthatták ha­talmukat, akkor nem csodálko­zom azon, hogy az olyan helye­ken a szegény munkásnép sor­sa nem sokat javult. Feczkó János New York, N. Y. meztek, igy valószínű, hogy őt is kivégezték. Kérésünkre jelen­legi budapesti képviselőnk, Kő­vári Mihály nyomozást inditott, hogy Fekecs sorsáról valami ha­tározottabb adatokat tudjunk meg. Mint Kővári munkástárs­tól értesülünk, ez a nyomozás sem vezetett bővebb informáci­ókhoz, amennyiben a hatóságok is csak annyit tudnak, hogy a váci börtönből elhurcolták. Fekecs munkástársunk sorsá­ra vonatkozólag a Váci Orszá­gos Fegyintézet Igazgatója az alábbi levélben válaszolt a ke- restetésre: Kővári Mihály urnák, Budapest. Az igazgatósághoz intézett le­velére válaszolva értesítem, hogy nyilvántartásunkban Fe­kecs Sándor nem szerepel. Nevezett a szegedi kér. bör­tön kiürítésekor, 1944 október hó 2-án került intézetünkbe és az említett börtön állományába tartozott. 1944 évi november elején az akkori igazságügymi­niszter rendelete alapján Fekecs Sándor és 12 társa szabadság- vesztés büntetésének végrehaj­tását a háború befejeztéig fél­beszakította és elrendelte, hogy őket közigazgatási elbánás vé­gett a belügyminiszter közegei­nek kell átadni. A rendelet értelmében a szó- banlévő elitéltek, — Fekecs Sán­dorral együtt, — 1944 évi no­vember hó 5-én a váci rendőr- kapitányságnak adattak át. To­vábbi sorsukról nem tudunk. Dr. Verbőczey Béla ezredes, igazgató Semmi kétség, hogy a levél­ben jelzett “közigazgatási elbá­nás” a vádlottak valamily mó­don való elpusztítását jelentet­te. Fekecs munkástársban egy igazán bátor, őszinte és tehetsé­ges harcost veszitett a magyar munkásság. A BÁNYÁSZOK BÉREME­LÉST NYERTEK WASHINGTON — A United Mine Workers of America szer­vezethez tartozó bányászok több heti tárgyalás után meg­kötötték az uj szerződést, amely jelentékenyen emelte a munka­béreket. Az uj szerződés értel­mében a bányászok a régi 1 dol­lár és 18 centes órabér helyett most 1 dollár 63 és egy-nyolcad centet fognak kapni, ami a 8 órás munkanapra 13 dollár öt centet tesz ki. A bányák a múlt hó végén az állami kezelésből visszakerül­tek a tulajdonosok teljes kont­roljába. A szerződés aláírása után John L. Lewis, a United Mine Workers elnöke, az újság­íróknak adott nyilatkozatában élesen támadta Robert Taft szenátort, a Taft-Hartley “rab­szolgatörvény” egyik szerzőjét. Lewis szerint ez a törvény oly nagy szégyene Amerikának, hogy azonnal meg kell indítani a visszavonására vonatkozó mozgalmat. “Majd meglátná .Szenátor Taft”, — mondta Lewis, “hogy mennyire népszerűtlen a törvé­nye, ha valóban sikerülne neki elnyerni az elnökjelölti tisztsé­get. Meglátná akkor, hogy még a saját államában, Ohioban is elbukna.” GROMYKO VÁDOLJA A GÖ­RÖG KORMÁNYT LAKE SUCCESS, N. Y. — A United Nations gyűlésén And- rey A. Gromyko, a Szovjet Uni­on helyettes külügyminisztere, aki egyben az orosz delegáció feje, ellenezte az Egyesült Ál­lamoktól eredő azon indítványt, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági tanácsa tartson két évig állandó felvigyázó bizottsá­got a balkán-államok határsér­téseinek megvizsgálására. Gromyko több mint egy óra hosszán át tartó beszédben bi­zonyította, hogy a határsérté­sekért a görög kormány a fele­lős. Ezt a kormányt azonban az ott tartott angol és amerikai haderő bátorítja fel. Azért azt indítványozta, hogy ezen csapa­tokat haladéktalanul vonják ki Görögországból. A SÖTÉTMULTU POLITIKUS WASHINGTON — Miután Truman elnök Robert F. Jones, Ohio államba való republikánus képviselőt kinevezte a Federal Communication Commiss ion tagjává, Drew Pearson kolum- nista megírta, hogy Jones 1938- ban tagja volt a “Black Legion” szervezetnek az apja pedig évekkel előbb a Ku-Klux-Klan- hez tartozott. Mindkét szervezet titkosan működik, a faji egye­netlenséget terjeszti és általá­ban gonosz célokat szolgál. Pearson leleplezése következ­tében a szenátus albizottsága, amelynek jóvá kell hagyni a kinevezést, kihallgatta Frank A. Barber és Glen E. Webb ne­vű tanukat, akik beismerték, hogy 1938-ban tisztviselői vol­tak a “Black Legion” szervezet­nek és ők iktatták be a tagság­ra jelentkező Jonest. Ezzel szemben Jones ügyvé­de kimutatta, hogy Barber hosz- szabb ideig egy elmegyógyinté­zet lakója volt, tehát elmeba­jos; Webb pedig egyszerű csaló, gazember, aki checkhamisitás és egyéb bűntények miatt már többször ült a börtönben is. Ebből viszont csak az derült ki, hogy a “Black Legion”, a “Ku-Klux-Klan” és hasonló szervezeteknek csak őrültek, félkegyelmüek, csalók, gazem­berek és egyéb börtöntöltelékek a tagjai. így másféle tanukat nem is lehet Jones ellen keríte­ni. SOKAT HAZUDOTT PRÁGA — A csehszlovák kormány kiutasította Csehszlo­vákiából a London Daily Mail újság F. V. van der Bijl nevű tudósítóját, aki a cseh kormány állítása szerint az igazsággal el­lenkező híreket táviratozott lap­jának. A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osítva, a lakosság a ZÓNA SZÁMÁT TÜNTESSE FEL A LEVELEIN hogy az ilyen he­lyekre MENŐ levelekre is nem­csak a hozzánk küldött levele­iken, de MINDEN LEVELÜ­KÖN jelezzék a város mellett a zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom