Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-12-13 / 1506. szám

1947. december 13. BÉKMLNKáS 3 olda Uj hirdetési területek Az amerikai közönség általá­ban igen keveset hall egy na­gyon fontos szövetségi intéz­ménynek, a Federal Trade Com­mission nevű irodának a műkö­déséről, mert a kereskedelmi új­ságok, a folyóiratok és a rádió csak igen ritkán tesz róla emlí­tést. Pedig ez az iroda a nagy- közönséget érdeklő igeit fontos dolgokról tudósítja a közönsé­get informáló intézményeket, amelyeket azonban azok a pa­pírkosárba dobnak ahelyett, hogy továbbítanák az olvasóhoz és a hallgatókhoz. A Federal Trade Commission hatáskörébe tartozik annak a megvizsgálása, hogy az egyes cégek hirdetései, a hirdetések­ben adott ígéretek mennyiben felelnek meg a valóságnak. Ez az iroda csaknem minden héten meginti a nagy hirdető cégek valamelyikét, kimutatja, hogy milyen csaláson alapszik a hir­detés és egyben büntetés terhe alatt rendeli el a hirdetés be­szüntetését, vagy megváltozta­tását. Minden ilyen rendeletről érte­sítést kapnak a lapok és a rádió állomások is, de azok elhallgat­ják, mert hiszen jövedelmeik legnagyobb részét a hirdetőktől kapják s mintahogyan már a rómaiak is mondták, a pénznek nincs szaga, úgy itt is elfogad­ják a hirdetéseket, bármilyen félrevezetést, nagyítást vagy csalást tartalmaznak is azok. A Federal Trade Commission egyik legutóbbi jelentésében azt is közzétette, hogy az amerikai hirdetésekben azért van annyi túlzó, félrevezető és csaló állí­tás, mert azokat nem a hirdető cégek, vagy a saját irodáik, ha­nem az erre a célra alakult spe­ciális hirdetési ügynökségek (advertising agencies) készí­tik. Ezek az irodák már mesteri tökélyre fejlesztették a hirdeté­sek utján való népámitást. Va­lóságos versenyt folytatnak egymással a nagymondó, meg­kapó hangzású szavak és kifeje­zések kitalálásában, amelyeket azonkívül még nagyon feltűnő képekkel is illusztrálnak. Az utóbbi évtizedek alatt a hirde­tési üzlet, amely tulajdonkép­pen semmivel sem gyarapítja a nemzeti vagyont, billiós üzletté lett. És mint a nagyipar kifejlődé­sénél történni szokott, úgy a “hirdetési iparban” is*a nagyok felfalták a kissebbeket olyany- nyira, hogy az országos hirde­tőket, — vagyis a nagyhirdető­ket, — csaknem teljesen csak 'négy hirdető cég: J. Walter Thompson; Batten, Burton, Durstine and Osborne, Young and Rubicam és a negyedik, Ruthrauff és Ryan kezelik. Amint a hirdetési “business” emelkedett, úgy nőtt a hirdető ügynökségek gazdasági és poli­tikai hatalma is. Az átlagos em­ber csodálkozva kérdezi: hát mi köze van a hirdetéseknek a poli­tikához? Jelenleg igen sok köze van hozzá, mert ma már igen jelentékeny a politikai hirdeté­sek száma is. Igv például időkö­zönként oldalas hirdetéseket lá­tunk a napilapokban egyszer a munkásszervezetek, máskor pe­dig mondjuk a kommunisták el­len. Leggyakoribbak az ilv hir­detések a sztrájkok esetén. A hazafias maszlaggal fűszerezett munkásellenes és vörösfaló hir­detéseket is az említett négy hirdető cég irodájában gyártják és adják el a kiváltságaikat fél­tő iparbáróknak és bankárok­nak, akik úgy vélik, hogy az ily hirdetésekkel félrevezethetik az amerikai népet. Ezen hirdető ügynökségek po­litikai elismertsége már olyan nagy, hogy előadókat küldenek a gyárosok, kereskedők és ban­károk gyűléseire, ahol “gazda- ságtani” előadásokat tartanak. Irányelveket adnak arra, ho­gyan lehet a profitot emelni te­kintet nélkül arra, hogy milyen magas ma. Máskor viszont el­árasztják az ország sajtóját a hirdetési ügynökség irodáiban készült “vezércikkekkel”, ame­lyeket a hirdetésekből élő lapok szolgalelküen közölnek. így er­kölcsi oktatást kapunk azoktól, akikről a szövetségi hivatalok egyike hivatalosan megállapít­ja, hogy a félrevezetésnek és a nagybani népámitásnak a nagy­mesterei. Mindezek dacára a napokban a lapok elsőoldalas nagy hírben hozták, hogy az adófizetők egy bizottsága szakértők vezetése alatt uj adótervezetet dolgozott ki. Megállapították, hogy már a következő évben a szövetségi adót le lehet szállítani hat bil­lió dollárral s ezt a leszállítást igy lehet fokozatosan tovább­vinni amig 15 billió dollárt ta­karítanak meg az adófizetők ré­szére. “Az üzletemberek hat billió dollár addleszállitást ajánla­nak”, — mondják ezen adóre­form fejeimében. Kíváncsian néztük tehát, hogy milyen is lenne az “üzletemberek” által ajánlott adóleszállitás ? Hama­rosan megtudtuk, hogy az üzlet­emberek ajánlata szerint meg kellene szüntetni a túlságos pro­fitra (excise taxes) kiszabott adót, alkalmat kell adni a gyá­rosoknak és a kereskedőknek arra, hogy a jövőbeni vesztesé­gekre valamit félretegyenek és végre a mai adórátát fokozato­san akarják levágatni úgy, hogy a 2,000 dollárt kereső mun­kás adójából 4 százalékot en­gedjenek el s ez a százalék foko­zatosan emelkedjen úgy, hogy a 100,000 dollár jövedelmű ember­nél már 20 százalék legyen. Eszerint a kiskeresetű munkás évenként 8 dollárral, a százezer dollár jövedelmű pedig 17,350 dollárral lenne gazdagabb. Kíváncsian vizsgáltuk, hogy kik azok a jólelkü egyének, akik ilyen adóreformot ajánlanak. Talán már sejti is az olvasó? Igen, a nagy hirdető ügynöksé­gek, élükön Raymond Rubicam- mal, a Young and Rubicam hir­detőügynökség vezetőjével. Tekintettel arra, hogy a hir­detőügynökségek mögött ott állnak a Gyárosok Országos Szövetsége és a kereskedelmi kamarák is, valószínű, hogy a jelenlegi szolgalelkü kongresz- szus tekintetbe veszi ezt az adó­reform ajánlatot. És itt még arra sem számít­hatunk, hogy a Federal Trade Commission beleavatkozik és kimutatja a nagy csalást, amit ez az adótervezet nyújt. Mert ennek a lényege az, hogy a ter­heket még inkább a dolgozókra nyomják és a bankárok, a gyá­rosok meg a kereskedők pro­fitját még a mai magas színvo­nalon is túl felemeljék. * A félrevezetés nagymesterei igy avatkoznak bele az ameri­kai nép életébe mindaddig, amig a kiuzsorázott, elámított néptö­megek véget nem vetnek az egész csaló rendszernek. KI TUDJA? A napokban az egyik munkás­társtól megkérdeztük, hogy hány megyéje van most Ma­gyarországnak? Ez a munkás­társ, aki a legtöbbünkkel egye­temben már szintén az “öreg amerikások” közé tartozik, gyorsan ezt felelte: “Valamikor 64 megyéje volt”/. De mi nem azt kérdeztük, hogy mennyi volt, hanem hogy mennyi megyéje van most? Erre az egyszerű kérdésre ez a munkástársunk már nem tu­dott választ adni. Nos, ki tudja a választ? És ki tud határozott választ adni az ilyen kérdésekre: Meny­nyi a jelenlegi Magyarország te­rülete? Milyen nagy területet veszített Magyarország a máso­dik világháborúban? Mi a Ma­gyarország jelenlegi lakóinak a száma? Hány iskola van Ma­gyarországon ? Milyen nagyok a vármegyék? Hány lakosa van minden vármegyének? Melyek a legnagyobb városok? Mennyi a lakosságuk ? És hány város, hány mezőváros és falu van Magyarországon ? Ki tud az ilyen kérdésekre válaszolni? Nagyon kevesen uwebár. Pedig illene, már csak azért is. mert Magyarországról nrmvi sok hamis adatot talá­lunk az idegennyelvü informáci­ós könyvekben, hogy azokat időről-időre helyre kell igazíta­nunk. De azonkívül, végre is Magyarországon születtünk és minden hazafias felbuzdulást mellőzve is helyénvalónak tart­juk, hogy arról az országról he­lyes információink legyen és ne nevettessük ki magunkat, ami­kor Magyarországról beszélget­ve nem tudunk a tárgyhoz szól­ni, vagy éppen valótlanságokat állítunk. ­Pedig ez könnyen megesik, mert hiszen csaknem mindany- nyian már évtizedek óta ott­hagytuk Magyarországot és az­óta nagyon de nagyon sok vál­tozás történt, amelyek statiszti­kai eredményeit nem kísérhet­tük figyelemmel. Ezt akarjuk pótolni a Bérmunkás 1948-as naptárának “Magyarországi statisztikai adatok” cimü hosz- szu cikkével, amelyben az olva­só legalább is ötezer olyan kér­désre talál pontos feleletet, mint amilyeneket előbb felsoroltunk. Úgy tartjuk, hogy az ameri­kai magyar olvasóközönségnek valóban jó szolgálatot teszünk azzal, hogy a Magyar Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi adatai alapján olyan kimerítő értesítést hozunk a most készü­lő naptárunkban, amely lehető­vé teszi számunkra, hogy Ma­gyarországról tiszta képet al­kossunk. Hivatalos választ ad­nak ezen adatok Magyarország földrajzi, politikai, gazdasági és kulturális térre vonatkozó Ösz- szes fontosabb kérdésekre, to­vábbá a háborús károsodásra, közegészségre, iparra, kereske­delemre, stb. Bátran merjük mondani, hogy csupán ezen statisztikai adatok ismerete minden amerikai ma­gyarnak megéri a naptár árát, mert jól tudjuk, hogy éveken át lapozgatni fogják, hogy bizo­nyos kérdésekre megkapják a pontos választ. Azonban megint csak hangsúlyozni kívánjuk, hogy ez csak egyik részét képe­zi a Bérmunkás 1948-as naptá­rának, mert a magyar statiszti­kai adatokon kívül számos igen érdekes cikket is hozunk, ame­lyekről már előbb irtunk. A cikkeket kitűnő elbeszélések és versek egészítik ki. Újból meg újból hangsúlyozzuk tehát, hogy a Bérmunkás naptáránál sem­miféle értékesebb karácsonyi ajándékot sem küldhetünk is­merőseinknek és barátainknak. Jelen naptárunk éppen a ma­gyarországi statisztikai adatok és a nagy emberekre vonatkozó rövid életrajzi adatok miatt na­gyon alkalmas ajándék még az olyanok részére is ,akik társa­dalmi problémákkal nem igen törődnek. Ezért ezt a naptárt meg fogja köézönni mindenki, aki magyarul olvasni tud és bi­zonyos, hogy ha kap egyet, ak­kor éveken át féltő gonddal fog­ja őrizni és lapozgatni. Ezért ajánljuk olvasóinknak, hogy mi­nél nagyobb számmal rendelje­nek belőle ne csak az amerikai, hanem a magyarországi roko­naik részére is. KÖSZÖNET Azokat a nehéz órákat és na­pokat, amelybe férjem és több mint három évtizedes sorstár­sam BERCSA JÁNOS percek alatt történt elhalálozása sodort, talán csalj az tette elviselhető­vé, hogy alig két esztendős itt­létünk dacára Los Angeles és környéke nagyszámú Bérmun­kás olvasótáborát és nagyszá­mú barátainkat magunk mel­lett láttuk és minden ténykedé­sükkel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A munkástársak és barátok 32 koszorúja virágerdő­vé tette a ravatalt, amiért ezú­ton mondunk köszönetét, vala­mint azoknak, akik kocsijukat rendelkezésünkre bocsátották. Nemkülönben Geréb József mtársnak a harcost megillető búcsúztatásáért. Hallottvivők voltak: Dán és Tedy Tudor, Si­mon, Alakszay, Kish Gyula és Győrváry. Ugyancsak hálásak vagyunk a Bérmunkás Lapbizottságának gyönyörű koszorújáért és vi­gasztaló soraiért, valamint az ország különböző részeiből hoz­zánk érkező szeretettel telitett részvét nyilvánításokért. Los Angeles, 1947 dec. 8. Helen J. Bercsa, Arnold, Ernő, gyermekei

Next

/
Oldalképek
Tartalom