Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-11-22 / 1503. szám
1947. november 22. HEtíMLMKAa 7 oldal A hároméves terv demokratikus kultúrpolitikája Irta: Dr. CSERNIK JÓZSEF A népi demokrácia csak akkor érdemli meg a nevét, ha nemcsak magasabb életszínvonalat biztosit a dolgozó népnek, hanem lehetővé teszi számára a kulturális, szellemi felemelkedést is. A hároméyes terv ma már az egész nemzetet foglalkoztatja. Nem érdektelen, ellenkezőleg nagyon időszerű, hogy a nevelő társadalom, mi pedagógusok, részleteiben is közelebbről megismerjük, foglalkozzunk különösképpen a hároméves terv demokratikus kultúrpolitikájával, hogy mit ad és mit kell nekünk is adnunk és tennünk azért, hogy sikeres megvalósítását előmozdítsuk és biztosítsuk. A hároméves terv döntő fontossága éppen abban áll, hogy nemcsak gazdasági intézkedéseket foglal magában, hanem felöleli a kultúra, köznevelésünk és közoktatásunk, egész szellemi életünk újjáépítésére vonatkozó minden fontos és szükséges teendőket is. Ezért jogosan vetődik fel minden haladó szellemű és demokratikus gondolkodású nevelőben, pedagógusban a kérdés, hogy miben áll a hároméves terv demokratikus kultúrpolitikája? Az ország gazdasági életének újjáépítése, termelőerőinek fokozottabb továbbfejlesztése, az ipar, mezőgazdaság és közlekedés átszervezése és fellendítése arra való, hogy a magyar nép élete gazdagabb, szebb, sokoldalúbb és egészségesebb legyen. De az élet gazdaságába, szépségébe és sokoldalúságába szervesen beletartozik a magasabb kultúra, a nép részvétele a kultúra javainak élvezetében és fejlesztésében. A szebb és gazdagabb élet nemcsak több kenyeret, ruhát, szebb lakást jelent, hanem több és jobb iskolát, több könyvet, több színházat, végső fokon: igazi'és nagyobb műveltséget a nép számára. A hároméves terv az adott viszonyaink között a legnagyobb anyagi erőforrásokat nyújtja a kulturális és szellemi újjáépítés számára. Ezzel valóban inegveti a magyar nemzet kulturális és szellemi újjászületésének alapját, haladó szellemű, demokratikus nemzeti kultúránk megteremtésének reális lehetőségeit. KULTURÁLIS ÚJJÁÉPÍTÉS A hároméves terv kultúrpolitikája nemcsak a hábonm pusztulások következtében előállott anyagi károk helyrehozását, nemcsak az anyagi értelemben vett kulturális újjáépítést foglalja magában, hanem a szellemit is. Mert amilyen fontos az anyagi, éppen olyan döntő fontosságú a szellemi újjáépítés. A kulturális újjáépítés során be kell hozni a magyar dolgozó nép, munkásság és parasztság kulturális és szellemi elmaradottságát, melyért nem maga a néo; hanem a letűnt régi uralkodó rendszer és osztály, a félfeudá- lis-ellenforradalmi úri reakció felelős és bűnös. A kultúrpolitikai reakció ki- rakat-kulturát, “mandarin-műveltséget”, Klebesberg- és Hó- man-féle “kulturfölényt” teremtett, mialatt a milliós szegény parasztság nyomorult helyzete, embertelen munkaviszonyai következtében kultúrához, műveltséghez, olvasáshoz és Íráshoz nem jutott. Ellenben a kultúrpolitikai reakció döntő befolyása és érvényesülése lehetővé tette, hogy még kulturális és szellemi téren is a fasizmus megmérgezze és megmételyezze az ifjúságot. Ezért a demokrácia érdekében elkerülhetetlenül fontos és szükséges az ellenforradalmi korszak teljes felszámolása szellemi téren is. A hároméves terv kultúrpolitikája az egész ország kulturális felvirágoztatásának átfogó elgondolásából kiindulva, a kultúra és szellemi élet összes területein végrehajtható és szerves egészet alkotó intézkedések sorozatát jelenti. A kulturális és szellemi újjáépítés magában foglalja a tudomány és művészet fejlődésének anyagi megalapozását és biztosítását, a demokratikus iskolapolitika teljes és maradéktalan megvalósítását, és uj, demokratikus kultúrintézmények létesítését. • A RÉSZLETREFORMOK NEM SEGÍTENEK A mai magyar társadalom szerkezete a három év előttiéhez kénest teljesen megváltozott. A földreform elpusztította a félfeudális úri rend életformájának anyagi alapjait, megrendültek a nagytőke egveduralmának alapjai is, aminek következménve- ként az uralkodó osztálytól függő köztisztviselői oligarchia is gyökértelenné vált. Ennek a helyzetnek logikus folyománya és következménye, hogv kultur- és iskolapolitikai, valamint a köznevelés elvei és célkitűzései sem maradhatna meg régi kereteik között, hanem követniük kell az uj viszonyok által létrehozott uj politikai és társadalmi kívánalmakat és követelményeket. Ezzel szemben az iskolapolitika és köznevelés formái — eltekintve némi változásból — megmaradtak a hagyományos régi keretek között vagyis nagyjából annak a félfeudális uralkodó osztálynak a törekvéseit tükrözik vissza, amely lényegileg már el is pusztult — állapítja meg Alexits György, közoktatásügyi államtitkár Köznevelésünk demokratizálásának alapproblémái cimü, iránytmu- tató tanulmányában. Ma tehát az a helyzet, hogv nevelési gyakorlatunk nem felel meg többe a társadalom valóságos szükségteleinek, köznevelési rendszerünk ellentmondásba került a társadalmi fejlődés anyagi feltételeivel és a belőlük fakadó ideológiai törekvésekkel. Ezen a tarthatatlan helyzeten részlet- reformokkal nem lehet segíteni, hanem csakis egész iskolapolitikai és köznevelési rendszerünk gyökeres átállításával. Ezért a hároméves terv a kultúra és köznevelésünk újjáépítését nem felülről kezdi, hanem alulról, az analfabétizmus felszámolásánál és folytatja egész iskolapolitikánk gyökeres megváltoztatásán keresztül egészen a magas kultúráig, amelyet szintén a népi műveltség széles alapjaira épit. AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA A kultúra demokratizálása terén a legfontosabb feladat az általános iskola teljes megvalósítása és kiépítése a három év folyamán. Az általános iskola kiépítése már folyamatban van ugyan, de egyáltalán nincs még biztosítva annak következetes végrehajtása. Az általános iskola a demokratikus köznevelés kiinduló pontja. Ez az első komoly lépés a nép kultúrájának emelésére. Az általános iskola kéipitése és megvalósítása a hároméves terv 5000 uj osztályterem, 100 uj tanítói lakás építését és 500 uj tanító alkalmazását irányozta eló. De a demokratikus állam nem mondhat le arról, hogy a magyar nép gyermekeinek oktatását ne egységes szellemben irányítsa, éppen ezért a hároméves terv célul tűzte ki a tankönyvkiadás egyesítését az állam kezében. A közoktatás és köznevelésünk demokratizálása, a dolgozók műveltségének emelése elképzelhetetlen a nevelők létszámának növelése, tudásának és megbecsülésének gyarapítása nélkül. A magyar demokrácia a nevelői karra bízza a nemzeti közösség, a magyar nép legféltettebb kincsét: a gyermeket. A régi úri rendszerben a nevelői kar, különösen a tanítóság az értelmiség soraiban a “müveit” és tanult emberek közt mostoha, lenézett gyermek volt. Az uralkodó osztály nem törekedett a tanítóság kulturszinvo- nalának emelésére. A demokráciának ezen is változtatnia kell: le kell bontania azt a szinte osz- tálvkülönbségszerü válaszfalat, mely a tanítók és tanárok között fennáll: egységesítenie kell a nevelőképzést. A jövő nevelőinek képzése köznevelésünk demokratizálásának egvik igen fontos problémája. Az általános iskola szinvonalának emelése és a szakszerű tanítás megvalósítása azt kívánja, hogy az uj nevelők egységes, hároméves nevelőképző főiskolákon nyerjenek kiképzést. Ezzel megszűnik az eddigi alacsony színvonalú tanitókénzés. A hároméves terv 10 állami nevelőképző főiskola s ugyancsak 10, egyenként 250 személyes főiskolai kollégium felállítását irányozza elő. A nevelőképző főiskola megvalósítása döntő jelentőségű lépés ui. demokratikus szellemű nevelők kialakulása felé! A FALU KULTÚRÁJA A hároméves terv a falu kultúrájának további emelését a falusi tanulóotthonok létesítésével kulturális centralizációval, nénkönyvtárak felállításával,, vidéki kulturházak építésével. valamint a falusi és tanyai tanítóság anyagi és szellemi helyzetének megjavításával, a falusi és tanyai tanítók külön 10—-30 százalékos működési pótlékával szolgálja. A népi demokrácia kultúrpolitikájának központi gondolata: szabad utat a dolgozó osztályok gyermekeinek az értelmiségbe való felemelkedésre! Ezt a feladatot azonban csak a kultúrpolitikai eszközeivel nem lehet megvalósítani. A vagyonos osztályok műveltségi egyeduralmának megtöréséhez a dolgozók anyagi helyzetének általános emelése szükséges, aminek biztosítása a népi demokrácia egész politikájának a hivatása és feladata. A hároméves terv kultúrpolitikája e cél elérését nemcsak az általános iskola teljes megvalósításával, nemcsak a dolgozók középiskoláinak kiépítésével, hanem az eddigi középiskolák gyökeres újjászervezésével akarja elérni. A demokratikus iskolapolitika célja: megnyitni a középiskolák kapuit a munkások és parasztok gyermekei számára. A középiskolát a szakemberképzés, tehát az ország felvirágoztatásának szolgálatába kell állítani! A középiskolák ne a néptől elszakadó bürokráciát, hivatalnokuralmat, értelmiségi kasztot neveljenek, melynek tagjai szinte kizárólag a vagyonos osztályok gyermekeiből kerülnek ki, hanem népi szakembereket, akik tudásukkal a nemzet, a nép, a népi demokrácia anyagi és szellemi felemelkedését szolgálják. A hároméves terv kultur- és iskolapolitikája ezt a célt szolgálja, valósítja meg, amikor a régi középiskolákat átszervezi szakirányú középiskolákká. A terv a humanisztikus gimánzium típusát korántsem szünteti meg, csak korlátozza és azt, , ami a humanisztikus nevelésben haladó és általános érvényű, átviszi a létesítendő szakirányú középiskolákba is. A középiskolai reformok gyökeres végrehajtásával 60 ezer középiskolai tanuló lesz az országban, akiknek megoszlása a következőképen alakul: 20 százalék gimnáziumokban tanul, 30 százalék természettudományos középiskolákban, 17 százalék ipari középiskolákban, 17 százalék mezőgazdasági középiskolákban, 6 százalék szociálpolitikai és közigazgatási középiskolákban, 10 százalék kereskedelmi és szövetkezeti középiskolákban. A dolgozó osztályok gyermekei kulturális felemelkedésének és a népi értelmiség kifejlődésének támogatására a hároméves terv messzemenően felkarolja a népi kollégiumokat, valamint 10 ezer uj közép- és főiskolai ösztöndíjat létesít. A KULTUR SZÍNVONAL EMELÉSE A hároméves terv kultúrpolitikája ezeken a széles, demokratikus s népi alapokon lát hozzá a magas kultúra ügyének felkarolásához és hathatós továbbfejlesztéséhez is. A népi demokráciának nem az a célja, hogy a kultúrát alacsonyabb átlagon vizszintesitse, hanem az, hogy az általános kulturszinvonalat felemelve, a magyar tudományt, művészetet és irodalmat a leg- magasabbrendü teljesítményekre sarkalja, olyanokra, melyek a világkultúra legmagasabb értékeivel egyenrangúak. Éppen ezért a hároméves terv kultúrpolitikája nagy gondot fordít,
