Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-11-22 / 1503. szám

1947. november 22. békmu)\i\a' 5 oldal KÉRDÉSEK MIRE VEZETNEK A FRAKCIÓ HARCOK? A múltkor rámutattam a ke­resztény egyházak közötti harc­ra, mint testvérharcra. Megle­hetősen hasonló a baloldalon vagy a munkásmozgalmon belül dúló testvérharc. Ebben az esetben is, mint a másikban az általános cél azo­nos. Egy jobb jövőt akar minden liberális vagy progresszív mun­kás. Természetesen a szocialis­ták különösen odaadóan mun­kálkodnak annak elérésében. Amint köztudomású és a nevük is jelzi, a jobb jövőt a szocializ­mus megvalósításában látják. Megtalálták azt a társadalmi formulát, amely a jobb jövőt magában hordja. Megtalálták a munkások “mennyországát”. Ámde, ahogy a szocialista társadalmi berendezés részlete­it elképzelik és elmondják vagy leírják, rögtön kiviláglik, hogy elég külömbségek vannak a szo­cialista testvérek elképzelései között. Marx és Bakunin közötti harc főleg azon alapult, hogy a leen­dő szocialista társadalmi beren­dezkedést nem egyformán kép­zelték el. Egyike a legjobb marxisták­nak, Szabó Ervinnek a vélemé­nye szerint e két nagy ember az elvi felfogásukban nem sokat különböztek egymástól, de a testvérharc elég heves volt és az Első Internacionálét tönkre­tette. Marx és Lasalle között a kü- lömbség nagyobb volt és a kö­vetőik között állandó volt a frakcióharc, amig a Második In- ternacionálé is szétesett. Majd minden országban volt egy baloldali és egy jobboldali szocialista párt, vagy ha egy párt volt, azon belül volt a frak­cióharc a két elem között. Németországban a múlt szá­zad végén Bernstein képviselte a jobboldalt. Kautsky, Bebel, de még inkább Liebknecht képvisel­ték a baloldalt. Később Ebert, Scheideman stb. vezették a jobboldalt, Kari Liebknecht, Roza Luxemburg, stb. képviselték a baloldalt. Oroszországban a menshevi- kiek a jobboldalt, a bolshevikek a baloldalt alkották. Az Egyesült Államokban a Socialista Party volt a jobboldal, a Socialist Labor Party a balol­dal. Én a Socialist Labor Partyt (S.L.P.) találtam helyesebbnek és ennek a magyarnyelvű cso­portjában adtam a munkásmoz­galomnak a lelkesedéstől s ener­giától duzzadó fiatal éveimnek nagyobb részét. Nemcsak láttam, de élénken résztvettem a testvér harcok­ban. Ismertem a szereplőket személyesen. Azért vaervok bátor ezen a té­ren megállapításokat tenni. Hogy egyet említsek: nem min­den testvérharcnak az okozója a gazdasági érdek. Sem a marxi értelembe vett gazdasági érdek, sem a durvább értelmezésű egyé­ni érdek. Ha nem untatom az olvasó­kat, a frakció harcaink néhány részletének a történelmét elbe­szélem. , Valószínűleg megfognak ve­lem egyezni legalább abban, hogy ezek a testvérharcok jog­gal emlékeztetnek a következő anekdotára. Egy fiatal, hetyke legény sé­tapálcával a kezében egy pasas után rugaszkodik éá miután utolérte, “barátságosan”, de lel­kesen fejbe kólintotta. , A pasas visszafordul és a legény akkor látja, hogy egy öreg idegen embert “köszöntött” a botjával. Bocsánatot kér és mentege­tőzik. “Kérem azt hittem, hogy egy barátom”. Az öreg a fejét fogva, leckézteti a legényt, hogy még a barátjára sem kell olyan erősen ütni, stb., stb. A legény már unta a leckéztetést és kifa­kad: “Mit törődik maga, hogy én mekkorát ütök a barátomra. Pláne a legkedvesebb barátom­ra.” Az öreg elképedve mondja, hogy “ugylátszik még szeren­csés vagyok, mert mekkorát vá­gott volna rám, ha azt hitte vol­na, hogy a testvére vagyok.”.... A FÜGGETLEN SZOCIALISTA KLUB Amikor New Yorkban megér­keztem 1902-ben, már két test­vérem volt itt. Mindkettő aktív volt a magyar szociálista klub szervezésében. K. Szabó egyike volt a vezető tagoknak. Az 1890-es években szervez­ték meg az első amerikai ma­gyar szocialista mozgalmat. Az Amerikai Magyar Népszava volt a lapjuk. Amikor az amerikai párt kettészakadt, a magyar mozgalom tönkrement és a la­pot a nyomdász-elvtárs, Berko- vits magával vitte és jó üzletet csinált belőle egész életére Az újabb jövevények csak né­hány év után kezdték a mozgal­mat felépíteni. Majdnem termé­szetes, hogy egyesek a SLP-t, mások a SP-t tartották jobb­nak. Azonban, abban megegyez­tek, hogy a magyar szocialisták egységesen működjenek. Tehát mindkét párttól független klub­ot szerveztek. A régiek meghallották, hogy egy ilyen klub alakult és néhá- nyan megjelentek megagitálni a tagokat, egyik a SLP, a másik a SP számára. Mi meghallgattuk mindkét félt és a két párt közöt­ti harc visszhangra talált. Az SP-vel rokonszenvezők élén K. Szabó állt. Basky Lajos volt a SLP rokonszenvezők ve­zére. A kettő között nemcsak el­vi különbözetek voltak. A jóval idősebb K. Szabó, a magyaror­szági Népszava volt szerkesztő­je tekintélyét a jóval tehetsége­sebb és sokkal tevékenyebb su- hanc erősen támadta és ingatta. Basky Lajos kijárt a vidékre és New York környékén jó né­hány szervezetet alakított. Megalapították a Népakara­tot mint havilapot, rövidesen az­után, hogy én megérkeztem. K. Szabó lett a szerkesztője, de Basky irta a nagy részét. AZ ELSŐ SZAKADÁS A két párt közötti külömbsé­gek feletti vita kezdett elmérge­sedni és amikor a vidéki szerve­zetek és a new yorki klub képvi­selői összejöttek alakuló kon- I vencióra, az eredmény szakadás i volt. A new yorki klub többsége K. Szabóval az élén a SP-hez csatlakozott. A kisebbség és a vidéki szervezetek megalakítot­ták a SLP magyar szövetségét. A Népakaratot rövidesen heti lappá tettük. A SP-isták kiad­tak egy havi lapot Előre címmel. Bár a Socialist Party hatal­masan erősbbödött és a Socia­list Labor Party állandóan fo­gyott, a magyar mozgalomban fordítva volt. A mi mozgalmunk volt erősebb. Baskyt kiküldtük egy országos kőrútra. New Yorktól Californiáig bejárta a magyar központokat. Névleges fizetése alacsony volt. Sokszor azt sem tudtuk fi­zetni, mert a heti lap kiadása erőnkhöz képest tulnagy volt. Ámbár lakást és élelmezést a helybeli elvtársaktól kapott leg­több esetben és az útiköltséget valahogyan összehoztuk a nép- gyiiléseken és előadásokon. Nem volt nős, nem volt felé- lősége és amikor nagyon szorult a kapca a “család” természete­sen kisegítette. SP magyar csoportjában nem volt ilyen vállalkozó szellemű fi­atal elvtárs. Viszont a new yorki szerveze­tük nagy volt és “jobbmóduak” voltak a tagjai. Nemcsak K. Szabó volt állan­dó állásban, mint előmunkás, hanem többen. Sőt üzletembe­rek is voltak köztük. Ezek tud­tak és szívesen is adtak anyagi támogatást. Úgy, hogy későb­ben az Előre is megjelent heten­ként. AZ IWW MEGALAKULÁSA 1905-ben megalakult az In­dustrial Workers of the World (I.W.W.) A SLP-nek ,volt egy házi gazdasági szervezete. Az testületileg csatlakozott hozzá, természetesen a SLP jóváhagyá­sával. Az IWW-ban voltak szin- dikalisták és olyanok, akik tisz­tára csak “szervezett munká­sok” voltak. (Pure and simple unionists). És voltak SP tagok is. Radikálisan különbözött ez az uj gazdasági szervezet az American Federation of Labor­tól. Ellentétben az AFofL-től, az IWW az osztályharcot fo­gadta el elvi alapul. Formában az iparonkénti szervezetet ajánlotta a szakszer­vezeti formával szemben. Ami a politikai akciót és a po­litikai pártokat illette, a semle­gességet fogadta el, majdnem teljesen az AFofL álláspontját e kérdésben. Az ipari unionizmus eszméje nem volt uj dolog. A sörfőzők és a Western Federation of Min­ers, az IWW alapitó tagjai, már úgy voltak szervezve. Sőt a szén­bányászok is, akik az AFofL- höz tartoztak. Az sem volt egészen uj, hogy gazdasági szervezetek az osz- tálvharc alapelvén álltak. Némelyik osztályharcos szer­vezet nem “iparilag” volt szer­vezve. Némelyik “iparilag” szer­vezett union nem állt az osztály­harc alapján. Vagvis az “ipari unionizmus” eszméje nem járt együtt az osztályharc és a szoci­alizmus eszméjéyel. Ami uj volt az IWW-ban, az a két eszmének a kombinálása. Egy ipari szervezet, amely nem csak a napi érdekek megvédésé­ért, hanem a “termelési eszkö­zök átvételét” is célul tűzte ki. Egy másik uj dolog nem volt nyilvánvaló a megalakulásán. Ez pedig az volt, hogy a politi­kai pártokkal és a politikai ak­cióval szemben elfoglalt semle­gesség nagyon sok vezető tag agyában nem semlegességet, ha­nem ellenzést jelentett. Úgy a SLP-isták, mint a SP- isták (már akik támogatták az IWW-t) belementek a pártokkal szemben gyakorlandó semleges­ségbe, de nem fogadták el azt a felgogást, hogy az osztályharc­ban nem kell politikai párt, nem kell politikai akció. Ezekkel szemben azok, akik magukat szindikalistáknak vagy anarcho-szindikalistáknak hív­ták, azt mondták, hogy a gaz­dasági akció, a “direkt akció” egyedül elégséges mindenre. Úgy a bérharcokra, mint a tár­sadalom átalakítására. A “poli­tikus” tagoknak azt az enged­ményt adták, hogy tagjai lehet­nek politikai pártoknak, de ez magánügy és nem sokat törőd­tek azzal, hogy szocialista vagy polgári pártokhoz tartoztak, amennyiben “ez az osztályharc­ban semmit sem jelent”. Természetesen a két felfogást képviselő vezető emberek között kiütött a vita és a testvérharc. Elsők között volt De Leon, a SLP vezére, aki a szindikalistá- kat megtámadta és a dolgokat az élére állította. Körülbelül ekkor (1906-7- ben) érkezett a magyar SLP-is­ták közé Dr. Bolgár Elek, aki Szabó Ervinnek tehetséges ta­nítványa volt. Talán mindenki elismerte azt, hogy Bolgár volt a legtanultabb és a legtehetségesebb magyar szocialista, aki Amerikában megfordult. Nem volt olyan jó szónok, mint Basky, de maga­sabb iskolázottsága volt, széle­sebb volt a tudása és marxiz­musban egyformán jártasak voltak. Bolgár szindikalista volt, de amennyiben itt nem volt ma­gyar szindikalista csoport, hoz­zánk jött. Nyilvánvalóan jóval jobbnak látta a SLP-t mint a SP-t. Viszont a legjobbnak látta az IWW-t és tudta, hogy mi hí­vei vagyunk az IWW-nak. Nagy szerepe volt az IWW magyar csoportjának a kialaku­lásában. A kialakulásának a részlete^ a jövő heti számra hagyom. (?) EGEREK ÉS NYULAK HELYETT A háborús bűnösök ügyét tár­gyaló nürenbergi hadbíróság előtt most tárgyalják a német Farben Industrie összekötteté­seit Hitlerékkel. A vádhatóság bemutatott itt leveleket, ame­lyek azt igazolják, hogy a Far­ben Industrie a koncentrációs táborokból 150 nőt vásárolt, akikért fejenként 200 márkát fezetett. Kémia kísérletekre használták fel őket és mint a vád jelenti a 150 nő belehalt a kísérletekbe. Egyik ilyen levél­ben újabb foglyokat kémek, de magasnak tartják a 200 márka váltságdíjat. , A vád alatt álló 23 vezérigaz­gató hevesen tiltakozik a vád ellen, hogy ők háborús bűnösök volnának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom