Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-11-22 / 1503. szám
1947. november 22. tf É K VI l i\ K Á S 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------(gb) ROVATA-------------------------KÖZÉPISKOLAI ÉRTESÍTŐ A napokban egy magyarországi középiskolai értesitő, —i a Debreceni Állami Fazekas Mihály Gimnázium 1946-47 tanévre szóló évkönyve került a kezembe. Körülbelül negyven éve annak, hogy legutoljára láttam ilyen középiskolai értesítőt, nagy érdeklődéssel forgattam tehát az 56 oldalra terjedő füzet lapjait. Különösen arra voltam kiváncsi, hogy a négy évtized alatt mennyit változott a középiskolai tanitás Magyarországon? Természetesen a kis füzetből nem kaphattam kimerítő választ erre a kérdésre, már csak azért sem, mert hiányzik az értesítőből a tananyag részletes felsorolása. A régi értesítők, amikor még a papirinséget nem ismerték, felsorolták a tananyagot osztályonként,, tárgyanként, sőt félévszakonként igen részletesen úgy, hogy az ily dolgokban járatos olvasó teljes képet nyert arról, hogy mit tanultak a diákok. Vagv jobban mondva inkább arról, hogy mire tanították a diákokat, mert nem bizonyos. hogy mindent meg is tanultak. De ezen hiánytól eltekintve is igen érdekes, olyan dolgokat fedeztem fel az értesítőben, amikről a mi időnkben szó sem lehetett volna. Természetesen az egész évkönyvre rátette a bélyegét a háború okozta nincstelen- ség. ami nagyban hátráltatta a tanítást. Megtudjuk például ebből az értesítőből, hogy Debrecenben a középiskolai tanítást megkezdték már 1944 december 18-án, vagyis mindjárt az orosz Vörös Hadsereg bevonulása után. Előbb az összes középiskolákat egyesítették, majd fokozatosan szétváltak s most már csak a régi zsidó gimnázium hiányzik. A maradványait (a nácik és a nyilasok gondoskodjak, hogy ne sok maradjon belőle) a Fazekas Mihály Gimnáziummal egyesítették. HÁBORÚS PUSZTÍTÁSOK A háborús pusztításról fogalmat alkothatunk magunknak, amidőn ilyen tételeket olvasunk az évkönyvben: A szülők ajándékoztak 50 padot s a téli tüzelőanyag egy részét. Városi közadakozásból lehetett rendbehozni a tetőt, a csatornázatot, az ajtókat és ablakokat. Kijavításra szorultak a villany és vízvezeték s minden más felszerelés. A tanári könyvtár 11,787 kötetéből 6.489 maradt meg; az ifjúsági könyvtár 3,220 kötetéből pedig csak 979 darab. Elpusztult a természetrajzi szertár 1,219. a történelmi szertár 1.380, a vegytani szertár 2,593, a földrajzi szertár 1,042, a mértani raiztár 1,978 a torna szertár 189, a zeneszertár 118 darab tárgyai. A legtöbb esetben ezen számok a telies szertár elpusztítását jelentik és igy elképzelhető. hogy a tanitás milyen nehézségekbe ütközött. Ugyancsak a háborúra emlé-1 keztet az ilven kitétel is: December 7 és 20-ika között szén-* szünet volt, ami az jelenti, hogy ! fűtőanyag hiányában be kellett | zárni az iskolát. Ugyancsak említést tesz az évkönyv “járványszünetről” is, amiről a mi időnkben soha sem hallottunk. A középiskolákba bevezetett uj szellemet látjuk azon sorokból, amelyek arról értesítenek, i hogy bizonyos dátumok alkalmával a tanárok és a szülők közös értekezletet tartottak. A mi időnkben az ilyesmi hallatlan dolog lett volna, különösen az olyan iskolákban, ahová a szegényebb néprétegek gyermekei jártak. VALLÁSI BÉLYEG Ezzel szemben viszont a tanulók névsoránál még mindig megtaláljuk a romkat., izr., ref. és hasonló rövidítéseket, jelezve, hogy a tanulók, illetőleg a szüleik milyen vallási csoporthoz tartoznak. Elképzelhető, hogy milyen felzúdulást okozna az ilyesmi itt, Amerikában, még most is, amikor demokrácia ellenes hisztéria vonul végig az országon. Lehet, hogy az állam és a vallás elválasztását Magyarországon is érvényesíteni fogják annyira, hogy ezt a vallásos megbélyegzést abba fogják hagyni. Igazán mély szimpátiával gondoltam a Fazekas Mihály Gimnázium tanári karára, amikor ezen sorokat olvastam: “A háború teljesen felbontotta az iskola rendjét és fegyelmét. De következetes felvilágosítással sikerült megértetni az ifjúsággal, hogy a demokrácia biztosította szabadság nem azonos a mindent felelőtlenül tehetőssel, a szabadossággal. A hihetetlen nagymérvű későnjárást, a feltü- I nőén nagy hiányzást, a tisztelet- len, neveletlen, fegyelmezetlen magatartást csak a kitartó [ eréllyel és türelemmel lehet lassanként megszüntetni.” Valószi- nülfeg ilyen állapotok uralkodtak az ország többi városaiban is. DOLGOZÓK ISKOLÁJA Legnagyobb érdeklődéssel olvastam az évkönyv azon szakaszát, amely a “Dolgozók Gimnáziuma” címet viseli. Megtudjuk ebből, hogy az intézet dolgozó munkások részére (valószínűleg esti) tanfolyamokat rendez, amelyeken a gimnázium rendes anyagát tanítják és igy alkalmat nyernek a tanulnivágyó munkások a középiskolai képzettségre, érettségizhetnek és tanulhatnak tovább a főiskolákon. A Dolgozók Gimnáziuma tehát segíti azon program megvalósítását, hogy Magyarországon a munkások és a szegény parasztság soraiból származó uj értelmiségi réteget neveljenek ki, amely nem szabotálja meg az uj rendet, mint tették Oroszországban az 1917-es forradalom után. Érdekes adatokat nyújtanak még az ifjúsági egyesületekről szóló fejezetek is. Á mi időnkben csak az “önképzőkör” keretében fejthettünk ki tevékenv- séget a vidéki városokban, a fővárosban voltak másféle egyesületek is, de nagyon korlátolt számmal. Ebből az értesítőből látom, hogy a debreceni diákok például “Diákkaptárt” is alakítottak. Miután a legtöbb “öreg amerikás” magyar ezt nem érti meg, sietek megmagyarázni, hogy ez valamilyen diák társasboltot jelent, ahol a diákok valószínűleg olcsóbban vásárolhatják az írószereket, füzeteket, rajzlapokat, stb. Azt is látom, hogy ez a dolog most országos jellegű Magyarországon, mert a debreceni csoport például 125 forint forgótőkét kapott a Diákkaptár Szövetségtől. Szóval az országos szervezet adta a “forgótőkét” a bolt alakításához. / Természetesen itt is megtaláljuk az önképzőkört, amely a “Petőfi Sándor Irodalmi önképzőkör” nevet viseli. Mint a mi időnkben, úgy most is szavalatok, irodalomtörténeti előadások, bírálatok, stb. töltik ki a műsoros gyűlések programjait. Sőt valószínű, hogy a szerelmes diákok most is megírják az “Ő hozzá” cimü verseiket, mint mi is tettük annak idején. Újítást látok azonban az “úttörő” (pioneer) mozgalomban, amelynek csapatai vannak a középiskolákban is. Ebben az értesítőben például a “Nagy Sándor Úttörőcsapat” működéséről számolnak be. Ez a működés többé- kevésbé azonos az amerikai boy- scout mozgalommal, de különbözik attól abban, hogy nem a reakciós, túlzó soviniszta, hanem a valóban demokratikus szellem elsajátítására nevelik az ifjúságot. Van ugyan az úttörő mozgalom mellett “cserkész” mozgalom is és látjuk, hogy a “Fazekas Mihály Cserkész Csapat” betartozik a Cserkészfiuk Szövetségébe. Hogy a cserkészfiuk és az úttörők között mi a lényeges különbség, én bizony nem tudom. A mi időnkben egyik sem volt. FALIÚJSÁG De nem voltak nekünk sportköreink sem. Ezzel szemben a Fazekas Mihály Állami Gimnáziumban az ifjúságnak sportköre is van, amelyben athlétika, torna, labdarúgás, kosárlabda, kézilabda és úszó szakosztályok működnek. De azonkívül van újságról” is, amelv az értesitő sakköre és végre olvasunk “fali- szerint “az iskola uj, friss szellemének a megnyilatkozása”. Az üv faliújságokon a diákok őszintén nyilatkozhatnak s az egyes cikkek körül parázs viták támadnak. Ugyancsak érdekes és értékes változást látok a tantárgyak soraiban is. Noha a hittan még mindig ott van, mellette találjuk a gazdaságtan és társadalomtudományi ismereteket, amelyek a mi időnkben valóságosan tiltott dolgok voltak. Ugyancsak látom, hogy a nanikérdé- sek analizálásával is foglalkoznak, ami a mi időnkben szintén ismeretlen dolog volt. Igv például a történelem tanítását az 1867-iki kiegyezéssel befejezték és az 1900-1910 évek középiskolák diákjának fogalma sem volt arról, hogy mi történt Magyarországon a múlt század utolsó negyedében. Érdekes újítás az is, hogy a magaviselet mellett most a “rendszeretet”-ből is osztályozást nyernek a diákok. Nem A LOS ANGELESI IVVYV CSOPORT December 6-án, szombaton este 8 órai kezdettel kitűnő műsorral és tánccal egybekötött estét tart az EGYETEMES VÉDELEM alapjára a VLA- DECK CENTERBEN, 126 N. St. Louis Street, a 2100 utcánál E. 1st St. a “P” car line. A Bérmunkás olvasóit ezúton hívja meg a Rendezőség. gondolom, hogy mi valamilyen nagy rendszeretők lettünk volna, de azzal az iskola egyáltalán nem törődött. Az uj szellemre vall az is, hogy az idegen nyelvek sorában a latin, görög, német és a francia mellett, ott van az orosz és az angol, sőt még az olasz és a román is. Valószínű, hogy a diákoknak bizonyos mérvű szabadságot adnak az idegen nyelvek megválasztásában. Nekünk nem volt ilyen szabadságunk, tanulni kellett a németet meg a franciát. Most elárulom, hogy nem is tanultunk meg, hiába tettük le a vizsgákat sikeresen. Amikor nyolcadikos koromban egy német származású és anyanyelvű főigazgató látogatott meg a német órán, ezt a megjegyzést tette: "önök valóban nagyon gyönyörűen beszelik a német nyelvet, de kár, hogy én nem értem!” Remélem, ha némi szabadságot engednek, nem járnak igy az idegen nyelvek tanulásával. A DEMOKRATIKUS TANÍTÁS CÉLJA Érdekes még a fokozatos tandíj rendszer is. Látom, hogy volt sok egészen tandíjmentes diák, majd olyanok, akik csak évi 2 forint tandijat fizettek, mig mások, többet és többet, fokozatosan fel egészen 400 forintig. Nem tudom, hogy ez a szülők vagyoni állapotát jelzi-e<? Lehet, hogy igen, mert van egy táblázat az évkönyvben, amely felsorolja a szülők foglalkozását, a napszámostól kezdve fel a nyugdíjas tisztekig, közbeesnek a kisiparos, köztisztviselő, pap, tanár, stb. Hogy erre mi szükség van, szintén nem tudom, de hát nem is kell nekünk mindent tudni. Már kicsit hosszúra is nyúlik ez az ismertetés, (vagy talán a múltba való elmerengés) befejezem tehát Dr. Eszik Mi- hálv igazgató néhány szavával, amelyet az évkönyv “A Demokráciáról” címet viselő vezető szén cikkében mond a demokratikus tanitás célkitűzéséről. “Az igazi demokrácia maga- sabbrendü embert igényel. A demokrácia hordozóinak gondolkozókénes. önálló véleményt alkotni, birálni tudó. bátor jel- lemes. erkölcsös, fejlett lelkiismeretű és felelősségvállaló egyéneknek kell lenniök. De túl ezeken a tula jdonságokon, ki kell fejlesztenünk az emberekben a testvériség szellemét, alkalmassá kell tennünk minden ember lelkét a szeretet befogadására s arra kell törekednünk, hogy ha a szeretet füzétől szikrát kan a lélek, lángra lobbanhasson és iíj, nagyobb tüzeket gyújtson.”
