Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-11-01 / 1500. szám

* oidai

BÉRMUNKÁS

1947. november 1.

JEGYEZD MEG-------------------------Ajánlja: St. Visi.-----------------------------Clare Hoffman a reakciósok között is a legreakciósabb mich- igani képviselő magánvizsgálatot rendez a michigani sztrájkokat illetőleg. Többek között Mezei Emilt, a UAW kerületi szervezőjét is berendelte kihallgatásra, de mivel Mezei nem olyan válaszokat adott, melyet Hoffman szeretett volna a jegyzőkönyvben megörökiteni, igy erőszakkal —- rendőrrel — dobatta ki.

Ugyancsak a hollywoodi komédiában is, a vádlottak ügyvédeit erőszakkal dobáltatták ki a tárgyalásokról. Persze ez mind az egyéni szabadság és demok- ráci védelme ürügye alatt történik.

Hogy milyen buták a CIO vezérei, bizonyítja legjobban, hogy éljenezték és elfogadták a Wall Strebt által kitervezett Marshall tervnek nevezett kapitalizmus mentési akcióját. Az által segíteni hajlandók a Wall Streetnek, hogy a bilincseket még szorosabbra kovácsolják nem csak az amerikai munkásság kezein, hanem még az európai munkásokén is.

Crawford másik michigani reakciós képviselő azt jelentette ki az egyik nagy gyűlésén melyen beszélt, hogy Amerika és a szovjetek között már fen áll a háború, csak a lövöldözés hiányzik még, melyet nagyon szeretne mentői hamarább látni. De ugyan akkor tiltakozna az

ellen, hogy őt is a háborús uszítok közé soroznák.

I __

A kapitalizmus koronatanúi között nagy szeretettel használnak volt kommunistákat. Most michiganban legújabban Joseph Zack Konfeder, volt kommunista kerületi szervezőt használják a szocializmus elleni propagandában, mint koronatanút.

Wedemeyer, Kínáról szólcv jelentése olyan puskaporos, hogy jónak látták, mélyen eltemetni.

Indonéziában tovább folyik a vér, persze a rosszul, vagy egyáltalán nem fegyveres benszü- lötteké leginkább, akik nem vehetik fel a versenyt a legmodernebb fegyverekkel szembe.

Kínában mindenfelé nagy falragaszok azt hirdetik, hogy “amerikai fegyverekkel gyilkolják fiainkat”.

Hogy milyen nagy ereje van j a munkásság gazdasági szervezetének, a chilei hisztéria, a kor- jmány ijedtsége bizonyítja. Három hete áll a bányász sztrájk és mivel nem tudják megtörni, igy az Orosz, Csehszlovák, Jugoszláv és más vörösnek festett országokkal törik meg a diplomáciai összeköttetést és tömegesen tartóztatják le a, munkásszervezetek vezéreit.

De a sztrájktörés, vagy a vörösökkel való diplomácia szakítás is ragadós nyavaja. Most már átterjedt Braziliára és valószínűleg Argentiniára is, sőt még több kisebb-nagyobb délamerikai országokra.

A legújabb hírek szerint, a skóciai bányászok is kimentek sztrájkra Angliában. Ezeknek a sztrájkja miatt, mely országokkal fogják megszakítani a diplomáciai összeköttetéseket ?

Persze az amerikai tőkéseknek nagyon tetszik a délamerikai államok ilyen cselekedetei. Ugyancsak azt szerették és kérték Ramadier francia kormánytól is, hogy igy intézze el a sztrájkokat; börtönözze be a vezetőit és a külföldi országokat okolja érte.

CALIFORNIA

(Folytatás a 3-ik oldlaról)

let egész éven át alig mutat 10 fok különbséget, s ha panasz- kodol a kicsit nagyon is meleg napsütés ellen, akkor mindjárt eléd tárják, hogy a levegőben nagyon kevés a nedvesség (humidity) és igy a meleget is sokkal könnyebben viseled, mint másütt. De azonkívül az éjjelek mindig hűvösek és még a nyári hónapokban is alszol, mint a bundád, ha ugyan volna bundád itt Californiában, amire semmi szükség sincs.

Szóval, akármint csóválod is a fejed, kimondják, hogy itt az emberek tovább élnek, mint más kedvezőtlenebb éghajlat alatt. A fő az, hogy ezt igen sokan elhitték az idősebb emberek közül, akik az utóbbi években igen nagy számmal telepedtek le ebben az államban. Ezeknek legnagyobb része bizonyos jövedelemmel, vagy vagyonnal rendelkezik és igy ha emelik is a lakbéreket és az általános meg- I élhetést, de egyben a “boom” j hirtelen visszaesését elnyújtják. ' Természetesen senki sem tudja megmondani, hogy mit hoz a jövő. Az ilyesmi csak jóslás le- i hét. Azonban az eddigi jelek arra mutatnak, hogy ez a legutolsó “boom”, noha szintén véget- ér majd, de nem olyan nagy “krachhal” fog végződni, mint az előbbiek. Bizonyos, hogy a mai inflációs árak itt sem maradnak meg állandóaknak, de hogy mennyire esnek és milyen hirtelen lesz az az esés, azt ma még nem láthatjuk. Nagyon sok olyan tényező jöhet közbe, amiről ma még fogalmunk sincs.

Az itt elmondottakban nem annyira California történetét akartam ismertetni, mint inkább a legőszintébb módon felelni akartam azon kérdezősködök- nek, akik még mindig California felé tekintenek, ahol vagy jobb megélhetési viszonyokat, vagy pedig jobb egészségi viszonyokat remélnek találni. Minden egyes embernek az individuális esete a másokétól különböző. Úgy vélem, hogy ezen általános információkat figyelembevéve mindenki saját maga Ítélheti meg legjobban, hogy vájjon alkalmas lenne-e neki is helyetke- resni az immár 10 milliót számláló californiaiak között.

TÁRCA

KULLANCS

Irta: KŐSZEGI IMRE

— Hát akkor már inkább egy nőt — sóhajtotta Józsa és kéjesen végignyuj tózott az uszoda deszkapriccsén a déli, forró napfényben.

Rózsa riadtan felkapta a fejét s félig lehunyt szemmel kémlelt uj barátnője arcába. Aztán felkacagott, mert úgy érezte, hogy ez a legokosabb, ajnit tehet.

Öt napja ismerték egymást, a sors és a főpincér közös asztalhoz ültette őket az erdei szálloda márványoszlopos éttermében. Rózsa akkor néhány órája érkezett és örült bőbeszédű asztaltársának, aki már mindenkit ismert és mindenkiről mesélt valami epés kis történetet. Délután felsétáltak a Nagy sziklához és mire hazatértek a vacsorához, Rózsa már “mindent tudott” Józsáról. Cégvezető egy gyógyszergyárban, az eladási osztályt vezeti. Wagner-bérlete van az Operában, Debokra a kedvelt írója és Böcklin kénéit szereti. És imádja a férfiakat. Józsa úgy beszélt a férfiakról, ahogy — Rózsa elképzelése szerint — férfiak szoktak beszélni nőkről. Tömérdek kalandja volt, ezt csak megpróbálta, azt hamar megunta, emezzel nem lehetett vacsorázni, mert sokat

evett, amazzal meg éppen nem lehetett semmire sem menni, mert este tízkor már álmos volt.

Vacsorához nagyestélyi ruhába öltöztek, a nyugalmazott államtitkár mázsás felesége majd megpukkadt ... Ez volt minden örömük, mert férfi, hatvan éven aluli férfi csak egy ült az egész étteremben. Az sem volt nagyon férfi, legalább is Józsa Ítélete szerint. Péternek hívták s Józsa fuldoklott a visszafojtott nevetéstől, amikor a fiú másnap délben, a legnagyobb melegben, állig gombolt sötétkék posztó egyenruhában jelent meg az ebédlő előtti nagy terasszon sütkérező vendégek között.

— Talán nincs nyári ruhája, megesik ez ma — mentegette Rózsa, mert sajnálta a keszegszőke, félszeg fiatalembert.

— Dehogy nincs. — gúnyolódott Józsa — csak azt hiszi, hogy igy huszártisznek nézik. Pedig vasúti segéttiszt Devecse- ren. Pethes Sanyi jól eljátsza- ná . . .

Ma aztán fürdőruhában jelent meg Péter az uszodánál. Csapott válla volt és horpadt melle, furcsa kis hasa és vékony, görbe, szőrős lába. Józsa egyszerűen elkergette. “Hagyjon magunkra, női szakasz”. S amikor szegény fiú alázatosan odébb sompolygott félig hangosan megjegyezte: “Úgy tapad rám, mint egy kullancs”. S aztán jött ez a mondat, ez az “inkább . . .”, amelyre Rózsa riadtan felkapta fejét. Barátnője zavarát látva a cégvezetőnő hozzátette :

— Hiszen te festő vagy. Igazán tudhatod, hogy mennyivel szebb a női test, mint a férfié. Ismered Baudelairet? “Ikermámorban, ittas bolygók, mellettem úszva bus húgom, futunk a messze fény elébe álmaink édes édenébe!”

Rózsa nem ismerte Baudelairet. Ő ha nagyon egyedül volt, még sötétebbre festette az erdőt, mint rendesen. S ha a mély árnyalatokban sikerült kiadnia bánatát, a feldultság gyors vonásaival felrakott a fák tövébe egy édes, kis fehér gödölyét. Most hátat fordított Józsának, mintha a baloldalát akarná süt- tetni, aztán úgy tett mintha elaludt volna.

Ebédhez Józsa pettyes csokornyakkendőt kötött fehér blúzának gallérjára és hidegen mosolygó szemmel elmesélte az “esetét” Kálnayval, a hires színésszel. Randennel a nemrég Pesten szerepelt Wagner-tenor- istával és Táraival a hires Íróval.

— Gyere be hozzám feketére

— mondta az ebéd végeztével.

— Remek kis villanygépem van, csodás harrar-kávém és valódi Benedictinerem. Ha elálmosodsz ledőlhetsz nálam a díványra.

Rózsa most eszmélt rá, hogy már harmadszor utasítja vissza ezt a meghívást:

— Köszönöm drágám. Tudod, hogy ebéd után az erdő szélén szeretek szundikálni. A piáidén ami már kinn vár a portásnál.

Józsa maga itta meg a kétszemélyes adagot szobájában és két személyre való pálinkát küldött le utána a torkán. Aztán rágyújtott az ötödik cigarettára és végighevert ágyán. Hirtelen kopogtatásra riadt fel és máris kinyílt az ajtó. Rózsa volt. Izgatottan lihegett.

— Jaj, Józsikám, kullancs esett a fejembe. Könyörgöm húzd ki. Nézd, itt van . . .

Széthúzta a haját és odatolta a fejebubját. Józsa undorral nézte a sötétlila, hólyagformáju valamit.

— Pfuj, de ronda. Péternél is rondább. Hozzá nem nyúlok . . . Nem, nem.

— A csipeszeddel vedd ki — sürgette Rózsa.

— Nem, nem. Nem merem •— kiabálta Józsa. — Nézni sem bírom. — Kétségbeesetten elfordult.

Rózsá felegyenesedett. Gúnyt látott Józsa félarcán. Szikrát vetett a szeme.

Kirohant és bevágta maga mögött az ajtót.

Este már külön asztalnál vacsoráztak és másnap délelőtt Péter, a hűséges segédtiszt foglalta el Rózsa priccsét az uszodában. Szegény fiú, nem is álmodta még, hogy Józsa villámló szeszélye milyen szerepet szánt neki, hogy olyan kullancs lesz ő, amelynek majd a — vérét szívják. De már látta magát a deve- cseri restiben, amikor rákezdi:

— Hát tudjátok, fiuk, igazi nagy világi nő volt, elsőosztályu luxusvendég a Grand Hotelben. Úgy tapadt hozzám, mint egy kullancs . . .