Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-11-01 / 1500. szám
1947. november 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal Két ország választásai (Vi.) Nem csak a radikális munkásság, hanem a tőkés rendszer ügynökei és tulajdonosai is, nagy érdeklődéssel néztek a római és a francia városi választások elé. Azt remélték, hogy a beigért sok amerikai dollár és a felfújt Marshall plan billiói arra bírja a szavazó polgárságot, hogy a szocialista és kommunista pártok ellen fordulnak. Nagyrészben a Marshall terv sikere is attól függ, kik kerülnek a hatalomra; a kormányba ezen két népes országban, mivel ezen két ország a legnagyobb és iparilag legfejlettebb volna a Marshall tervezet keretein belül. Ámbár mindkét választás csak városi adminisztrációra szólt, de mint fokmérő arra szolgált, hogy mennyire sikerült a dollár királynőnek híveket hódítani. Olaszországban csak a fővárosra terjedt ki, de mivel az egyszersmint a katholikus egyház fővárosa is, igy joggal elvárták, hogy a katholikus párt, De Gasperi kormánya a nagy többséget kapja. Hiszen nem csak a pápai áldást, hanem a Wall Street kezességét is megnyerte De Gasperi kormánya. A RÓMAI VÁLASZTÁSOK A választás előtti héten Truman előrántott 95 millió dollárt és minden ceremónia nélkül, mint természetes ajándékot dobta oda De Gasperi kormányának és emellett sok más milliókat beígértek a jövőre, még mielőtt a Marshall terv állítólagos áldásait megkapnák. A hivatalos jelentésekben csak egyszer közöltek számokat, de még azok sem végleges számok voltak. Ezen számok Szerint a 600.000 szavazó közül 208.700 a Szocialista-Kommunista közös jelöltekre, 204.000 meg a De Gasperi kormánypártra szavazott. A többi szavazat nyolc kisebb párt között oszlott meg, melyek - közül a legtöbb 50.000 volt egy pártra. Csak a new yorki P.M. lapban volt bővebben ismertetve a szavazás, ezen lap római tudósítója írja, hogy a katholikus párt- j ra, valami 50.000 apáca, szerzetes, pap és a Vatikán, valamint azok rokonai, cselédei szavaztak egységesen. Valamint körülbelül ötvenezren vannak a kormány és a városi állásokban azok, akiket a De Gasperi kormány rakott be oda és az állásaik attól függött, hogy De Gasperi pártja nyerjen. így csak valami százezer, egyszóval a munkáspártok szavazatainak a fele volt, akik nem mint önző érdekből — de azoknak is nagyrésze, meg a burzsoa osztály tagjai — szavaztak a a katholikus pártra. Hát még egy ilyen győzelem majd az áprilisi országos választásoknál és akkor a tőkés rendszer, valamint a Marshall terv ott is bedöglik. FRANCIAORSZÁGBAN Itt is csak városi választások voltak, de már ezek minden városra kiterjedtek. Valamint az eredmény is meglepetés szerű. Amig Olaszországban a középutasok második helyre kerültek, Franciaországban majdnem teljesen eltűntek a politikai harctérről, vagy gyenge negyedik helyre kerültek. A régebben második helyen álló katholikus párt, mely a középutat hirdette, gyenge 8 százalékát kapta az összes szavazatoknak. Helyettük a szélsőjobb szárny, reakciós De Gaulle pártja került az első helyre 38 és fél százalékkal. A kommunisták szintén nyertek, most 30 és egynegyed százalékát kapták a szavazatoknak, ellenben a szocialisták kétszázaikkal kevesebbet kaptak, mint a múltban. (A végső eredmények a szocialistáknak adtak elsőbbséget, mig De Gaulle hívei a harmadik helyre kerültek.) Az amerikai reakció felujjongott a hirek első hatása alatt. De később rájöttek, hogy a reakciós De Gaulle győzelme sem jelenti a Marshall terv győzelmét, hiszen De Gaulle éppen úgy ellene volna a német nehézipar felállításának, mint a kommunisták. Hiszen éppen az adta neki a győzelmet, hogy amig a katholikus párt elfogadta a Marshall terv német vonatkozású részét is, addig a volt katonatisztek nagy része megrettent | és ellene van annak, hogy amerikai kontrol alatt újabban felépítsék a Rhur vidék hadiiparát. Vagy hogy Németországot csak úgy kezeljék, mint Franciaországot. Most már belátják, hogy De Gaulle győzelme éppen olyan veszélyes lehet, mintha a kommunisták győztek volna, legalább is a Marshall tervet illetőleg. Valamint azt is meglátták, hogy az engedelmeskedő közép utasok^ helyett a szélsőséges jobbszárnyi reakció megijesztette a Ramadier szocialista bandáját is. Ők a múltak tapasztalataiból, a szomszédos országok történeteiből tudják, hogy ami-, kor a fehér lovas vezér, legyen az Horthy, Hitler, Franco, vagy Mussolini bemarsol a hatalomra, akkor a vörösök, köztük a halvány piros szocialisták is fekete kocsikon a koncentrációs táborokba lesznek szállítva, ha nem a gépfegyverosztagok elé. Ezt bizonyította az a tény, hogy minden előbbi tiltakozás ellenére is Ramadier leült a párisi szállító munkásokkal tárgyalni és megadta nekik az összes bér- követeléseiket, másnap megindultak a busók és a villamosok. Ez bizonyítja, hogy De Gaulle hirtelen sikerei észretéritette Ramadieréket és már önvédelemből is közelebb kerülnek a kommunistákhoz, akik a választások után azonnal felajánlották nekik az egységet. És az egység a legújabb választási számok szerint, a szavazatoknak 51 százalékát jelenti. A francia választások még lényegesebbek voltak, mint a római, mert itt a, középút elporló- dása miatt a tömegek is vagy jobbra De Gaulle diktátorsága felé, vagy balra a szocializmus felé kell. hogy forduljon. Nem tudjuk elhinni, hogy a szocialisták képesek volnának De Gaulle szekerére kapaszkodni,' hiszen tudhatják, hogy akkor rúgják le őket onnan, amikor akarják. Itt mesrnyilt a harc a kapitalizmus diktatúrája és a szocializmus között. A TANULSÁG Mi gyakran láttuk és mutattunk rá az ilyen nolitikai pál- fordulásokra. Láttuk, hogy Németországban, Olaszországban a fehérlovas diktátorokat mennyire ünnepelték. De azt is láttuk, hogy a sárga szocialistákat éppen úgy üldözték, sőt még a középutas demokratákat is, mint a vörösöket. Ezt kell, hogy a francia szocialista párt is meglássa, hiszen a szomszédban, Spanyolországban legjobb példa van erre. Görögország másik jó példa, de a múltat sem feledhette el az európai munkásság és nem engedhetik meg, hogy újból a fehér lovas diktátorok kerüljenek hatalomra még több országban. Persze az amerikai urak ezt nem tudják meglátni. Nem tudják, hogy az európai munkásságnak van egy hatalmas fegyvere, mely sokkal erősebb mint a szavazó urna. Ez a gazdasági szervezetei. Franciaországban 7 millión felüli jól megszervezett és politikailag is képzett munkásság van, amely ha végső eredményképen is, tudja és hajlandó lesz a gazdasági szervezet erejét használni, melyen keresztül elbukna a fehér ló, mielőtt De Gaulle Párisba vonulhatna. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található * dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Egy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpóntosulása a szakservezeteket 'trade unions) képtelenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egvre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit | megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti- „ E maradi jelszó helyett :“Tisztesse2:es napibert, tisztesseges napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL!'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel sv társadaW werkezetéV én«*iHV ré«ri lórra/liW WliU Úgyszintén Olaszországban is, leginkább a gazdasági szervezeteken keresztül bírja a munkásság igazi erejét megmutatni és esetleges újabb Mussolinikat megbuktatni. Ezen gazdasági szervezett erőre nem számítottak az amerikai bankárok, vagy ha számítottak is, lekicsinyelték. Azt hitték, hogy az öreg Európában is olyan gyerekcipőben jár még a szervezett munkásság, mint itt, hogy a tőkés rendszernek hűséges csatlósai is segítenek a kapitalistáknak a vörösök elleni hadjáratban, a szocializmus elleni harcukban. Hogy milyen fontos és döntő szerepet játszik és kevés előrelátással még nagyobbat játszhat a szervezett gazdasági erő, ezt bizonyítja, hogy Ramadier azt mondta, hogy amikor a szállító munkások a párisi közlekedési müveken visszamennek dolgozni, csak akkor áll velük szóba. De amikor a De Gaulle fehér lova feltűnt a határon, azonnal szaladt és nem csak szóba- állt a szervezett munkásokkal hanem meg is egyezett velük. Meg adta nekik a követeléseik legnagyobb részét. A fekete reakció, a diktátorok látszólagos győzelme csak arra lesz jó, hogy a munkásság sorait, leginkább a gazdasági szervezet sorait egységesítse. Mert azt már a gyermek is tudja, hogy a munkásság lenne az első áldozata annak, hogy ha megint a reakció kerülne hatalomra. De Gaulle nem is csinál ebből titkot, sem az amerikai bankárok. A “BARÁTSÁG VONATA” WASHINGTON — Charles Luckman, az élelmiszer takarékossági bizottság elnöke közölte, hogy “Barátság Vonata” névvel egy vonat bejárja az országot azzal a céllal, hogy élelmiszert gyűjtsön Franciaország és Olaszország lakossága részére. Figyeljük, hogy a most lefolyt franciaországi szavazások után, melyben Amerika jelöltje kisebbségben maradt a “Barátság Vonata” elérkezik-e a francia lakosság körébe? A SZTRÁJKTÖRŐK NEM HAGYHATJÁK EL A GYÁRAT GALLON, O. kis városkában van a North Electric Co. telepe, amelyet a CIO-hoz tartozó autómunkások szervezete most készült beszervezni. A telep 375 munkása a dolgozók többségének véleményével ellentétben, nem kívánta az uniót. A sztrájk felhívásnak sem engedelmeskedtek. Erre a munkások körülfogták a gyárat és benmaradásra kényszeritették a sztrájktörőket. A városka nyolc rendőre tehetetlennek bizonyult a scabek védelmére, mire a polgármester az állam kormányzójához fordult, hogy rendeljen ki állami katonaságot. A kormányzó nem tett eleget a kérelemnek, mire a polgármester a város polgárságából deputykat szervezett és azokat küldte a gyár felszabadítására. A sztrájktörőket ezeknek sem sikerült kiszabadítani. A legutóbbi jelentés szerint a Company látva a sztrájkolok erős összetartását, az unióval tárgyalásba kezdett.
