Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-11-01 / 1500. szám
1947. november 1. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------(gb) ROVATA--------------------------CALIFORNIA n. A VASUTAK SZEREPE California fejlődésének újabb lökést adott a vasúti vonalak kiépítése 1869-ben, amelyek most már valóban könnyen hozzáférhetővé tették az eddig keletről elég hathatósan elzárt nagy területet. A vasút kiépítésének előmozdítására a vasúttársaságok óriási területeket kaptak “kárpótlásul”, aminek a vége az lett, hogy az állam kormányát, beleértve a törvényhozást is, a vasúttársaságok uralták, amelyek hamarosan egy uj “boom” korszakot teremtettek. A vasutak ügynökei mindenfelé terjesztették a “csodaország” hírét és megint özönlött a nép Californiába, különösen akkor, amidőn hire ment, hogy most meg ezüstöt találtak és olajforrásokra bukkantak. Nosza, megint a nagy spekuláció, mindenki ezüst és olajrészvényekbe fektette a pénzét, ha volt, akinek pedig nem volt az kölcsönökért, vagy lopott erre a célra. Néhányan milliomosok lettek, de a nagytöbbség persze veszített, mert a gazdagodási buborék megint csak elpattant. 1875 augusztus havában nagy pánik támadt és még a legnagyobb pénzintézet, a Bank of California is bezárta kapuit. Nehéz napok, nagy nélkülözések következtek a californiai népre. A politikusok az elégedetlenség lecsapolására a fajgyűlöletet rántották elő, a kínaiakat okolták a nagy nyomorért. Azt hirdették, hogy a kínaiak nagyon olcsón dolgoznak, igy annyira leverik a munkabéreket, hogy mindenkinek nyomorogni kell. Oly nagymérvű agi- tációt fejtettek ki, hogy Végre is számos helyen megtámadták a kínaiakat, lerombolták mosodáikat, kis farmjaikat feldúlták és 1871-ben a felbőszített tömeg behatolt Los Angeles kínai negyedébe, ahol 19 ártatlan embert meglincseltek. TELEKSPEKULÄNSOK A vasutak terjeszkedésével p á r h u zamosan megindult a “real estate boom”, a telekspekulánsok hirdetései, amelvek elfeledtették az előbbi “boom” nagy kudarcait. A 80-as évek táján a keleti és a déli államokban mindenütt terjesztették az ily hirdetéseket, amelyekre tipikus példát nyújt a B. F. Taylor ügynökség által 1880-ban kiadott ez a hirdetés: “Azt kérded tőlem, hol találod Los Angeles várost? Figyelj ide, megmondom: Túl a könnyen áthatolható sivatagon, túl a lejtős hegyeken . . ,s, ott, ahol a virágok tüzbegyuladnak a szépségtől; ott, ahol a pome- gránát koronás virágát találod; ott. ahol a honolul banána fák virágai integetnek feléd; ott, ahol a mandulafák fényes levelei verik vissza a napfényt . . . ott, a gyönvörü, virágzó kertek közenén. ott van Los Angeles!” Nem csoda, hogy az ilyen hirdetések özönével hozták az embereket Californiába. De ezenkívül hozzájárult az újabb nép- vándorláshoz a vasúttársaságok versenye is, akik egyremásra szállították le a viteldijakat, hogy elhalásszák egymástól az utasokat. A versenyt megelőzőleg 125 dollárért vittek el egy utast Chicagóból, vagy a Középnyugatról Los Angelesba. Aztán kezdték leszállítani a viteldijat 100 dollárra, majd ötven- re, végre 10-re, majd 5 dollárra és 1884-ben egy rövid ideig 1, az az egy 'dollárért is vittek utasokat keresztül csaknem az egész kontinensen. INFLÁCIÓS ÁRAK A beözönlő nagy tömeg természetesen inflációs árakat teremtett különösen a telekvásárlásnál. Los Angelesban a 100 vagy 200 dollárt érő “lot”-ok (házhelyek) árai 4-5,000 dollárra szöktek fel; a citrus ültetvények acre-jáért pedig 10-15,000 dollárt is adtak. És miután a beözönlő idegenek mitsem tudtak a narancsültetvényekről, — olvassuk az egyik történelmi leírásban, — a lelkiismeretlen telekspekulánsok kivitték a vevőket a tüskés Joshua fákkal borított műveletlen bozótosokba, ahol előzőleg a Joshua tüskékre néhány narancsot szurdal- tak és ezt a bozótot narancsliget gyanánt adták el a “szerencsés” vevőnek, aki potom pár ezer dollárért jutott ilyen “jövedelmező citrus farmhoz”. Persze ez a “boom” sem tartott sokáig, 1887-ben megint csak nagy válság vonult végig az államon. A városokban megint csak hosszú sorokat alkottak az ingyen-leveseket kérege- tők. Az elégedetlenség lecsapolására megint előrántották a fajgyűlöletet. Ezúttal nem a kínaiak, hanem a japánok ellen kezdtek agitálni és az egész államot évtizedeken át izgatottságba tartották a “yellow peril” (sárga veszedelem) elleni védekezéssel. Közben természetesen a földműveléssel egyetemben az iparok is némi fejlődésnek indultak. Agrár téren leginkább a gyümölcs és a konyhai kertészet fejlődött nagy arányokban. Miután az ily földművelésnél nagyon sok a szezon munka, a vándorló szezon földművelő munkások száma is egyre gyarapodott. Ugyancsak szaporodott a városi proletárság száma is. A pangás idején keletkezett politikai feszültséget a már éledező munkásmozgalom elfojtására igyekeztek kihasználni. Ugyancsak a munkások elleni hadjárattal igyekeztek palástolni az egész államban elharapódzott magasfoku politikai korrupciót is, amely különösen a városi adminisztrációkban ütötte fel a fejét. LETÖRIK A MUNKÁSMOZGALMAT California következő “boom” korszaka az 1910-es évekkel kezdődött. Ez nem volt olyan szenzációs, mint az előzők, de azért szintén nagyszámú népet vonzott az államba, különösen a Panama csatorna megnyitása után. Az első világháború alatt számos uj ipárvállalat nyitott gyárat a nyugati parton, ahol a kereskedelem egyre nőtt. A munkásmozgalmat a McNamara testvéreknek azon beismerő vallomásai után, hogy 1910-ben ők robbantották fel a munkásellenes Times újság épületét, teljesen elnyomták és attól kezdve azzal csalogatták a gyárosokat, hogy ebben az államban nem kell félniök a munkás unionok- tól. Ugyanezt a célt szolgálta később a Tom Mooney elitéltetése is a San Franciscóban felrobbant bombavtetés alapján, valamint az Industrial Workers of the World (I.W.W.) letörésére hozott “kriminális szindikalista” törvények is, mert ez a szervezet minden veszéllyel dacolva szervezte a migratori munkásokat és vetett végett a korlátlan kizsákmányolásuknak. De mint előzőleg, úgy most is szétpukkant a buborék. A telkek árai leestek s az inflációs árakon vett házak nem érték 'meg a rájuk táblázott kölcsönöket. A gyárak is bezárták kapi- kat, az agrár termékek árai annyira leestek, hogy alig fizették a termelés költségeit. Az országos nagy pangás Californiá- ban még jobban érezhetővé lett, mint a többi államokban. így nem csoda, hogy itt mindenféle fantasztikus tervek kerültek napfényre a válság megoldására. Ezek közül országosan ismertté lett a “Townsend plan”, amelynek értelmében minden bajt, orvosolni lehetne, ha minden 60 éven felüli polgárnak havi 200 dollárt adnának költőpénz gyanánt. A MOZI-IPAR De Califomiában legnagyobb port vertek fel a Upton Sinclair iró vezetése alatt működő “EPIC” (End Poverty In California) terv hívei, akiknek majdnem sikerült Sinclairt kormányzóvá választani ezen terv megvalósítására. Más hasonló tervek a “Ham and Eggs”, továbbá a “Thirty Dollars Every Thursday” nevek alatt jöttek a forgalomba. Ezt az egész országra kitérj é- dő nagy pangást természetesen nem ezen fantasztikus tervek, hanem részben a New Deal adminisztráció jóléti intézkedései, részben pedig a mindinkább közeledő második világháború fegyverkezésére szóló rendelések szüntették meg. Meg kell itt említenünk, hogy a Dél-Califor- niában elhelyezkedett mozgókép ipar mindjárt az első háború után rendkívüli fejlődésnek indult és ez is valóságos népvándorlást indított Hollywood felé, ahol nem csak a színészek, irók, rendezők és egyéb művészek, hanem a legkülönbözőbb foglalkozású szakmunkások tízezrei nyertek alkalmazást. Időközönként természetesen ezen a téren is “több lett az ember, mint a fóka” s a törtetők százai, I jobban mondva ezrei távoztak el csalódottan. A második világháborút megelőzőleg még egy nagyobbszabá- su népvándorlást jegyzett fel California történetírója. Ebben az időben már meglehetősen | nagyméretűvé fejlesztették a gyümölcstermelést és a gyű- I mölcsszedés idejére hangzatos hirdetésekkel csőditették a vándormunkásokat, hogy igy a munkakeresők nagyszáma alacsonyan tartsa a munkabéreket. A harmincas éveket követő hatalmas szárazságok Arkansas, Missouri, Oklahoma és a környező államokban kiégették a termést, majd a szélviharok lefújták a termőtalajt. Ennek következtében a farmerok tízezrei maradtak megélhetés nélkül a “Dust Bowl” név alatt ismert területen. Ezek, mint hajdan a közép-nyugatiak a fedeles kocsikon, most mendenféle ócska automobilokra felpakolva indultak útnak California gyümölcsei felé, ahol jó munkát reméltek kapni. A HÁBORÚS LENDÜLET Ez volt az “arky” s az “oaky” emigráció, amely 1936-ban 100,- 000 munkakeresőt, 1937-ben 105,000-ret, a következő évben pedig havi 10.000 bevándorlót hozott Californiába, akik csak akkor tudták meg, hogy menynyire becsapták őket, amikor lá- zitóan éhbérekért kellett dolgoz- niok, amiből nem lehetett megélni. Később a National Labor Board vizsgálatai vetettek véget ennek a szégyenteljes csalás- , nak. A második világháború uj “boom” lökést adott Cáliforniá- nak. Egyrészről a kikötők fejtettek ki rendkívüli tevékenységet, de azonkívül nagyon sok hajógyárat, repülőgép gyárat és a háborús ipar számos más ágát építették és nyitották meg villámgyorsan. Egyszerre olyan sok munkásra lett szükség, hogy New York és egyéb keleti városokból különvonatok hozták a hirtelen összeverbuvált munkásokat. A háború befejeztével természetesen ezen munkaalkalmak jórésze megszűnt, de ebben az esetben a “bevándorlók” tudták, hogy miért jönnek és nem érte őket olyan csalódás, mint elődeiket. Mint minden előző “boom”, úgy ez is nagyszerű alkalmat nyújtott a telekspekulánsoknak. Most is a házak, a telkek értéke rohamosan emelkedett, még jobban, mint az általános lakásínség azt igazolhatta. De mindezek dacára ez a legutolsó fellendülési hullám nem végződött oly összeeséssel, mint az előzők, sőt bizonyos tekintetben még most is tart. A legutóbbi “bevándoló- kat” azonban már nem annyira a munkaalkalom és a hirtelen meggazdagodás, avagy a hírszerzés vágya hozza, hanem inkább a kiima, — jobban mondva az a nagymérvű hirdetés, amit California éghajlatáról országszerte terjesztenek. A CALIFORNIAI KLIMA A californiaiak állítása szerint ennek az államnak van a “legegészségesebb” éghajlata az egész Amerikában. Ezt a tengeri áramlatok üdvös befolyásának, a száraz levegőnek, a magas fekvésnek (California átlagos magassága 2,800 láb) és főleg annak a jó. áldott napsütésnek tulajdonítják. És nehogy vitába eredj velük, nyájas olvasó, mert akkor mindjárt zúdítják feléd a statisztikai adatok tömegét, hogy vannak itt olyan megyék, amelyekben a hőmérsék(Folytatás a 8-ik oldalon)
