Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-07-12 / 1484. szám

6 oldai BÉRMUNKÁS 1947. julius 12. Gazdasági különbözetek (a.l.) A legutóbbi világháború eredményeképpen az európai gazdasági élet teljesen szétfoszlott. Újjáépítésre van ma igen nagy szükség. Az a gazdasági rendszer, amely a múltban uralta úgyszólván az egész emberi társadalmat, kizárólag egy kiváltsá­gos osztály gazdasági érdekeit szolgálta. A mai fontos társadalmi kérdés akörül fordul meg, hogy to­vábbra is maradjon-e a társadalom irányítása ama kiváltságos osztály kezében, amely a múltban csak egy nagyon kis elenyésző részét képezte minden országban a lakosságnak. Ma azonban a teljes gazdasági lezüllés a nagy tömegeket annyira fölébresztette, hogy egyformán részeseivé akarnak lenni a társadalom gazdasá­gi irányításának. Itten ütköznek össze a gazdasági különbözetek. A volt ural­kodó osztály természetesen hallani sem akar arról, hogy rajtuk kívül bárkinek legyen beleszólása a társadalmi javak elosztásába. Ma Európában a nagy tömegek kezdik felismerni, hogy a tár­sadalmi berendezkedésen okvetlen változtatni kell. Azért van az a nagy lárma azon országokban, ahol a régi kapitalista rendszert még mindig virágzásban tartják. Menteni kell amig nem késő! Ez adta az amerikai kapitalistáknak azt a nagylelkűséget, hogy gazdaságilag kell újjáépíteni egész Európát, de csak mindig a ré­gi kapitalista recept szerint. A görög és török akcióval kapcsolatban az Egyesült Államok elnöke nyíltan kimondotta, hogy azért kell a fenti két országnak minden segítséget megadni, hogy a kommunizmus terjedését meg­akadályozzák. Az amerikai kapitalizmus nyílt harcot provokált a kommunista eszmék terjedése ellen. De mivel ezen cselekedetük nem talált nagy népszerűségre az európai nagy tömegek között, azért más taktikához kellet fo­lyamodni. így született meg az az eszme, hogy az egész Európát egy gazdasági egységbe kell összehozni. Természetesen a kapita­lizmus üzleti igényeinek megfelelőleg. Az amerikai külügyi hivatal vezetője, Mr. Marshall, beszédé­ben megpendítette a gondolatot, hogy az összes európai országo­kat bele kell vonni ebbe a gazdasági újjáépítésbe. A reakció az egész világon fellélegzett, mert ebben a régi kapitalista rendszer biztosítását látták. Hogy azután látszatja is legyen a dolognak, a három ország, Anglia, Franciaország és Oroszország képviselőit tanácskozásra hívták Párisba. Tudták előre, nem csak ők, hanem mindenki, aki józanul tud gondolkodni, hogy a párisi konferenci­ának eredménye nem lehet más, mint szakítás az oroszok és a nyugat között. Egészen bizonyos, ha jelenleg még nem is tudjuk, hogy mi történt a párisi tanácskozáson, amit zárt ajtók mögött folytattak, de egészen valószínű, hogy az Egyesült Államok garanciát akart arra, hogy az adandó amerikai segély, jó kamatozó profitot hoz­zon az itteni kapitalisták számára. Azonfelül biztos garanciát ar­ra vonatkozóan is, hogy mindazon országok, amelyek ilyen gaz­dasági segélyre igényt tartanak, meg kell, hogy tartsák a magán- tulajdon rendszerén épült kapitalizmust. Hogy milyen eredménye lesz annak a konferenciának, amit az angolok és a franciák akarnak julius 12-én Párisba megtarta­ni, amely konferenciára az oroszok, a spanyolok és a németek ki­vételével mindenkit meghívtak, még nem tudhatjuk. Erre a gazdasági újjáépítésre legnagyobb szükségük van azon országoknak, amelyek a kapitalista rendszerükét a régi ala­pon biztosítani akarják. Tudva azt, hogy a kapitalizmus egy országhatáron belül nem tud létezni, azért van szükség arra. hogy az összes európai államok vásárló képességét valamennyire rendbehozzák, hogy az itteni nagytőkének a világpiac továbbra is biztosítva legyen. Az európai államok, ha már eddig valahogyan megúszták a legnehezebb időket, gazdaságilag talán nem is egészen a rendes kerékvágásban vannak, de már megkezdték az újjáépítést. De tudjuk, hogy minden ujjáépitéshöz első sorban hasznos munka­erőre van szükség. A földet és termelő eszközöket tehát azoknak a rendelkezésére és ellenőrzése alá kell bizni, akik az újjáépítés ideje alatt hajlandók a tényleges termelést végezni. Tudatában vagyunk annak, hogy minden értéket csak azok állítanak elő, akik a tényleges termelést végzik. És mégis a leg­több országban a munkások életszínvonala még mindig a lehető legrosszabb, azért mert a rossz gazdasági viszonyok dacára is so­kan a munkások termelő erejéből busás profitot húznak. Ha az európai munkások megértik a változott viszonyokat, akkor ahelyett, hogy a régi rendszert igyekeznének ismét mege­rősíteni amerikai dollárokkal, felépitik annak az uj társadalom­nak az alapját, amelyben a termelő munkások munkaerejéből nem fog senki busás profitot harácsolni. A párisi gazdasági konferenciáról az oroszok azért vonultak ki, mert a gazdasági külömbözeteket nem lehet összeegyeztetni anélkül, hogy valamelyik fél fel ne adná a magáét. Az itteni ka­pitalizmus észrevette a tévedést a görög kirohanással kapcsolat­ban. Azért most mézes madzaggal akarja az éhező Európát lép- recsalni. Vigyázat mázolva van! JEGYEZD MEG--------------------------Ajánlja: St. Visi--------------------------­Milyen okos ez a mi elnö­künk? Arra kéri az unionokat, hogy segítsenek a gyárosoknak a munkásellenes törvényeket betartani, noha ő maga is beis­merte, hogy azon a törvényeken keresztül az unionokat akarják megsemmisíteni. Most ennek a megvalósítására, öngyükosság- ra kéri fel az unionokat. Egy clevelandi iparmágnás, bankár és sok korporációnak az elnöke, azt a megszivlelésre va­ló kijelentést tette, hogy az amerikai és általában a tőkés rendszer csak addig maradhat fenn, amig a munkások azt pár­tolják. Mi azt már régen hirdet­tük, tanítottuk, ők ellenben ta­gadták. De ami legszomorubb, nagyon kevés munkás látja azt még ma is, dacára, hogy ma már még a bankárok is beisme­rik. A kínai diktátor és társai azt mondják, hogy még több ame­rikai dollárra, fegyverre, hajó­ra és repülőgépekre van szük­ségük, hogy demokraták lehes­senek. Éppen olyan jó demokra­ták lesznek, mint az amerikai déli államok demokratái, ha jól megfizetnek nekik érte. Rómában a De Gasperi kor­mánya azon tiltakozó munká­sok ellen fordult és bebörtö­nözte őket, akik nem kedvelik a diktatúrákat és tiltakoztak Mrs. Peron ellen, aki a pápához ment malasztért. Nem azokat a fa­sisztákat börtönözték be, akik fasiszta üdvözlettel, éljenzések­kel fogadták az argentiniai dik­tátor szervező feleségét. Koreában is a reaciósok, Kim Koo és Syngman Rhee vezetése mellett akarták megragadni a kormányt, amiben az amerikai­ak nagyon is segítettek volna, de olyan kevés támogatójuk akadt, hogy féltek a polgárhá­borútól, igy leintették őket. Ta­nácsolták, hogy várjanak és to­vább szervezkedjenek és ha elég erősek lesznek, akkor megkap­ják az amerikai áldást, mint Pe­ron is megkapta. Hoover két autót ígért min­den garázsba; Truman két csa­ládot juttatott minden garázs­ba ... . lakni. Az amerikai lapok és magyar reakciósok azt akarják elhitet­ni. hogy Dezsőffy Gyula, gróf ur igazi demokráciát akart a magyar parasztoknak adni. Hát persze, olyat mint akkor adtak, amikor még Horthyval ők vol­tak uralmon; bikacsök, ostor, csendőrszurony, pofonok és ku­korica kenyér a napi tizenhat órás munkájukért. Detroit Free Press vezércik­kében találtuk: “A tény az, hogy a Szovjet kormány nem léphet be ezen tervezetbe, (Mar­shall ajánlata az Európa gazda­sági újjászervezésére, mely el­fogadható volna a nyugati ha­talmaknak) anélkül, hogy ne adja fel állami szocializmusát és politikai törekvéseit.” Más szóval, arra kérik, hogy legyen öngyilkos, ha bele akar kapcso­lódni Európa újjáépítésébe me­lyet csak is KAPITALISTA ALAPON akarnak megcsinálni. Sok nagy amerikai városból olyan hírek jönnek, hogy a né­pek látnak valami dolgot a nagy magasságban cikkázni az égen és nem tudják, hogy mi lehet az. Hát az árak, csakis azok szöktek olyan rém magasságba. General Marshall tanácsolta Truman elnöknek, hogy ne írja alá a unionellenes törvényt, mert az nagyon lerontaná ame­rikai hitelét és barátságát az egész Európában. Ottan a mun­kásság olyan erős, hogy mind­ezt Amerika és rendszere ellen használnák fel propaganda ké­pen. Hát ha nem is irta alá az elnök, mégis törvény lett belő­le és igen is felhasználhatja a munkásság az egész világon az amerikai tőkés rendszer elleni propagandára. Ezt mind az el­vakult “Gyárosok Országos Szövetsége” (NAM) adta a vi­lág gondolkodó munkásságának, hogy ellenük fordíthassa, meg­magyarázhassa, milyen is ez a tőkés demokrácia! Az amerikai politikusok és iparfejedelmek még nem láttak egy jól szervezett általános sztrájkot. Ideje volna nekik megmutatni, hogyan néz ki ez a hatalmas munkás fegyver. A union vezérek jobban meg vannak ijedve egy hatalmas munkás harctól, sztrájkoktól, mint a munkásság, ők szépen, törvényesen akarják még ezt a munkásellenes törvényt is elin­tézni. Másszóval, perlik majd az ördögöt az anyjánál. A bányászok sem mehetnek ki sztrájkra, igy tehát szabad­ságra mentek. Görögországba küldött vizs­gálóbizottság nagy bölcsen meg­állapítja, hogy nem a görög re­akciósok, a királypártiak a hi­básak és miattuk van a polgár­háború, hanem a jugoszlávok, bulgárok miatt, mert a görög forradalmárok nem hajtják ön­kényesen bitófa alá a fejeiket. MUNKÁS SORS CLEVELAND, O. — A fi­gyelmetlen autóhajtás áldozata lett KENESEY SÁNDOR mun­kástársunk, a Bérmunkás hosz- szu évek óta olvasója. Julius 3- án, éjfélután egy órakor, amint munkájából, a Fisher Body gyárból hazafelé tartott elütöt­te egy automobil. Az 57 éves, erőteljes munkástárs sérülései olyan súlyosak voltak, hogy anélkül, hogy eszméletét vissza­nyerte volna, a baleset után két órával kiszenvedett. Temetése nagyszámú barátai, ismerősei, rokonsága, valamint felesége és két leánya nagy fáj­dalmára julius 5-én ment végbe, akik emlékét őrizni fogják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom