Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-10-18 / 1498. szám
6 oldai BÉRMUNKÁS 1947. október 18. Mindent vörösbe látnak (a.l.) Az utóbbi hetek eseményei felbőszítették a kitartott sajtót. Az egész országon végigsöpört a vörös láz. Gondolni lehet, hogy valami van a levegőben. Ilyenkor azután egy szines mozgókép jut eszembe, amikor a bikaviadorok vörös rongyokat lebegtetnek a bikák előtt, hogy azokat fölbőszitsék. Éppen úgy tesznek most a felületesen gondolgozó, jámbor amerikai néppel. A nyár befejeződött, a baseball és egyébb izgató sportjátékok idénye lejárt amivel eddig izgatottságba tartották a népet. Most azután, hogy a kedélyhangulat továbbra is izgalmas legyen, hát a vörös mumust hozták napirendre. Sokan úgy gondolják, hogy milyen rettenetesek lehetnek azok a vörösek, hogy az Egyesült Ä1- almok ellen izgatnak. A Chicago Daily News október 9-iki számából veszem az alábbi ijedelmeket: “U.S. szükséges a francia vörösek ellen”. így hangzik az európai tudósítónak -— William McGaffinnak cimfölirata. “Az oroszok a német fiatalságot sorozzák a vörös hadseregbe, hogy segítsenek Amerika ellen harcolni.” A fenti headline díszíti talán az egész ország lapjait. Dirksen, Illinois állam egyik képviselője, aki most tért haza európai útjáról a következőket ajánlja: “Nem szabad megengedni, hogy Franciaországban kommunizmus legyen, mert akkor a kommunizmus az Atlanti óceán partjára kerül.” Egy másik Illinois-i képviselő, Mr. Bishop a következőket ajánlja: “A görögországi kérdésben csak egy megoldás van, katonai akció Oroszország ellen.” Másik, hogy az U.N. tárgyalásoknál megint felakadtak azon ha ténylegesen Palesztinába az Egyesült Nemzetek veszik át a rendőri szolgálatot, akkor esetlég az oroszok is katonaságot küldenek. “Nem ^zabad semmi esetié sem megengedni, hogy a vörös hadsereg keresztül vágjon a Födközi tengeren.” A napilapok hasábjain mindenhol találunk vörösök elleni agi- tációt. A fönti idézetek mind egy lapszámban jelentek meg, de kü- lölön-külön cikkben. Némelyek valósággal háborúra uszítanak és amikor az orosz küldöttek a U.N. tárgyalásoknál rájuk olvasták saját beszédeikből idézve, hát nagy felháborodás történt. Az ösz- szes lapok nagy fölháborodásuknak adtak kifejezést. Az összes csete-paté között az alábbi kis megjegyzés a legérdekesebb és legtöbb igazságot tartalmaz. Párisban történt, egy éhes kis gyermek azt kérdezi az apjától, hogy mit fognak vacsorázni, az apa felolvasta neki a Marshall tervezetet, ezzel azt akarják jellemezni, hogy nem szabad kérni, mert akkor kommunisták lesznek. Mostan azután végre a nagy ijedelem tetőfokát érte. Ugyanis 9 nemzet kommunista pártja megalakította a negyedik Internaci- onálét. Kérem hát ez már csakugyan elrettentő, Írják az itteni lapok. Úgy gondolják, hogy nekik mindent szabad, amazoknak pedig semmit. Nem is olyan régen volt, amikor dicshimnuszokat zengedez- tek a délamerikai konferenciáról. A tárgyalásoknak legfőbb részlete az volt, hogy az összes délamerikai országokat egy gazdasági és katonai szövetségbe kell összehozni, beleértve az Egyesült Államokat is, mert csak úgy tudnak hatásosan ellentállni a kommunizmus terjedésének. Nem tudom elképzelni, hogy miért van több joga az egyiknek, mint a másiknak, hogy szövetséget alkossanak. Nagyon furcsa, de igy van, mindegyik fél azt kiabálja a másikra és azzal vádolja, hogy hátráltatja a világbékét. És ha ténylegesen beletekintünk a fejlemények közepébe, azt állapíthatjuk meg, hogy a nagy béke törekvéssel erőt gyűjtenek a harmadik világháborúra. Mint minden eddigi háborút, elsősorban a közvéleményt kell kellőleg fölcsigázni, hogy meglegyen az emberekben nem csak a lelkesedés, hanem a gyűlölet is. És ha már ezt az agitációt 'annak módja szerint elintézték, a többit azután csak bízzák a tényleges háború csinálókra. A háború szerencsejáték. Amikor a kártyások összeülnek, mindegyiknek egy gondolota van, hogy nyerni akar. A háború éppen ehez hasonlít, de végeredményben még a nyerő is sokat vészit, úgy emberéletben, de mindennél nagyobbak az anyagi károk és ez mindig a legfontosabb. Jelenleg a kapitalisták mindent vörösbe látnak. Nem is lehet1 azon nagyon csodálkozni, mert hiszen rettenetes is volna azoknak akik mások verejtékes mukájából jó módot biztosítottak maguknak és most egyszerre egy olyan társadalmi rendszer lépne életbe, hogy csak annak legyen joga az élet javaihoz, aki hasznos munkájával hozzá is járul annak előállításához. JEGYEZD MEG------------------------Ajánlja: St. Visi,-----------------------------Mülió és mülió zöldhasu amerikai dollárok mennek azoknak, akik a szociálizmus ellen hajlandók harcolni, de egyetlen egy vörös cent sem azoknak, akik szociálizmust akarnak. Ez az amerikai nagyszivüség. Mr. Truman igazi angol származású lehet, mert nagyon is hü utánzója annak a hires angol királynak — Canut — aki megparancsolta a dagálynak, hogy feljebb ne menjen. Truman is igy parancsolta, hogy az árak feljebb ne menjenek. Persze éppen olyan sikertelenül, mint Canut király tette. Az Egyesült Államok fűszer számlája 1939-ben 13,800,000.- 000 dollár volt. 1946-ban 29 billió dollár. Erre az évre meg azt becsülik, hogy közelebb lesz a 35 billió dollárhoz. Pedig most is csak annyit eszünk, de majd- inem háromszoros árakat fizetünk. Az Amerikai Kereskedelmi Kamara azt a kijelentést tette, hogy csak azon esetben fognak az árak lejönni, hogy ha egy nagyobb munkanélküliség lesz. Jó biztatás ugye? Gyerekes észjárás kell a hoz, hogy a kormány vezéremberek azt tanácsolják, hogy ne csütörtökön, hanem kedden együnk csirkét és a keddről megmaradt húst együk meg csütörtökön ne a csirkét és akkor több élelem marad a kapitalizmus megmen- tési akciójára. A munkásellenes törvényt legnevetségesebbé teszi az a tény, hogy az öreg John L. Le- wis-nek is meg kell esküdni arra, hogy ő nem kommunista. Hát Lewis is annyira nevetségesnek találta ezt a dolgot, hogy nem is hajlandó megtenni. Nem hisz az ilyen nevetséges esküben. Buchanan, Mich.-ben a munkások nem akarnak az idekül- dött oroszokkal együtt dolgozni. Ezek a munkások az amerikai lapok nyomán egész biztosra veszik, hogy hamarosan háború lesz Oroszországgal s ahogyan mondják, nem akarják ezeket az oroszokat betanítani erre a bizonyos munkára, mert úgy is ellenünk használnák fel. Egy lengyel származású rádió szónokot letiltottak a rádióról Detroitban. Olyan meggyőzően adta elő, hogy háború lesz Amerika és Oroszország között, sokan megijedtek és lengyel telegramokat küldtek az amerikai State Departmentnek, kérdezték, hogy mi igaz ezen jelentésből. így az ügyet megvizsgálták és Mr. Dumpolskyt letiltották a rádióról. A szétrombolt, agyonkinzott Lengyelországban is szociálista vezetés alatt az árakat 5-től 20 százalékig vágták le a napokban. Ezzel szemben a szabadkereskedelem hazájában az árak szöknek felfelé, mint a repülőgép. Mr. Hoomer L. Loomis, Columbian vezért, akit elitéltek és most börtönben kellené legyen a négerek ellen való bujtogatás- ért, most Gerald K. Smith helybeli fasiszta vezérnek a prédikátora. Az itt tartandó beszéde miatt olyan nagy zavargások voltak, hogy csak a rendőrség tudta megvédeni a munkások haragjától. A bűnös moslék, amire a kutyák sem fütyülnek “Gyere be te vén Koredó, Talán még mo t is a moslékos sajtárból eszel-iszol” Azzal, hogy a munkások ‘dinner pail”-jének (ebédtartó kanna) észszerű ár mellett való megtöltése érdekében a fülebot- ját sem mozdította a törvény- hozás, elérte azt, hogy nem csak a “dinner pail” tartalma lett rö- videbb, de a “garbage pail”-é is (moslékos kanna). Miután a honatyák állandóan zabálással és pazarlással vádolják a munkásokat — közöttük első helyen Taft szenátor, Washington, D.C. város hulladék felügyelője William Xanton, kedvet kapott lemérni a város étel hulladékát, vagyis a moslék tartalmát, amely meglepő eredménnyel végződött. Szerinte is nemsokára semmi sem kerül a “garbage” ■ kannába. A mérés eredménye arra mutat, hogy ez évben az élethulladék súlya nem lesz több, mint 129 font fejenként, az 1941-es 168 fontjával szemben. Amig 1943-ban még 141 font volt az élethulladék, addig tavaly már 134 fontra szállt alá. Hozzátette még Xanton, hogy az infláció forgószelében a “hushulla- dék tökéletesen eltűnt”. Az ösz- szegyüjtött “garbage” tartalma főképpen olyan hitvány dolgokkal van tele, mint citromhéj, répalével, kávé alja és sárgarépa. Ä hüm-m-m ... a sárgarépa ... . ! Megnyílt egy talány előttem, amelyen sokat törtem a fejemet mostanában, hogy amint lecsüngő fejekkel, éhesen bandukolnak munkájukból hazafelé a munkások, bár korgó gyomorral, de egy árva fütty-szó el nem hagyja ajkukat. Nem azt tapasztaltuk otthon a tanoncoknál. Akkor volt legszebb a füttyük, ha a legjobban korgott a gyomruk. Ja . . . csakhogy ők a sárgarépához lopással jutottak . . . ! Az is lehet, hogy vörös színe miatt dobálják el a sárgarépát a vörös-cékla levelekkel egyetemben a munkások, hogy a vörösség bélyegét vezéreik rájuk ne süthessék, amivel aztán Hoover detektivfőnök munkáját is megnehezítik. De az is lehet, hogy kommunista földalatti munka. Ezesetben ajánlatos volna ha a mindég éber és figyelmes elnökünk, rögtön egybehívná a törvényhozást és ajánlatot tenne egy olyan törvény hozására, amely megtiltaná a vöröscékla levelek eldobálását, amelyen körösztül könnyen és kevés költséggel kikutathatnák a hivatalokban lapuló vörösöket. Például: ha a Hoover emberei megtalálnák a “garbage” kannában a cékla levelet, akkor bizonyosan “hazafiatlan bitang” az illető, ami legbiztosabb ismertető jele a vörös radikálisoknak. A sintéreknek meg szigorúan elnöki parancsba adni, hogy tiltsák meg a kutyáknak a “garbage” konnák fölborogatását, nehogy a tartalmuk a szomszéd kannájának taltalmával összekeveredjen és azáltal Hoover embereinek megnehezítsék, az amúgy is fáradtságos munkájukat. Ha ezek után akadna kutya, amely arra vetemedne, hogy “garbage” kannát borogasson, “kutyakommunistáknak” bélyegezendő, életfogytiglani hivatal- vesztésre ítélendő, ami azt jelenti, «soha föl nem vehető a haderők kötelékébe. • • • tudja Pál • • «
