Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-07-05 / 1483. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. julius 5. Egyről-Másról .FT,MONDJ A : J. Z. csit ismét bele a magyar helyzet védelmezőinek a társaságába. A napokban a magyar kormánynak még egy tagja repült ide, aki szintén nyilatkozott, hogy a magyar nép védelmezé- sére jött ide. Őrá is azt mondják, hogy valami jó madár lehet, aki azonnal becsatlakozott az előbb iderepült jó madarak társaságába. Úgy repülgetnek ezek ide, mintha valóban tényleges madarak lennének csak valahogy a madarak tulajdonságait nem sajátították el. Mert vegyük például Magyarország közismert és szeretett madarát a fecskét. Amikor a fecske madár elrepül Magyarországból melegebb kiima alá, nem azért teszi azt, hogy megvédelmezze Magyarország éghajlatát, hanem csakis azért, hogy saját magát megvédelmezze a magyar éghajlattól. Vissza is repülhet boldogan oda, és mindig megtalálja a régi fészkét. Ezek az úri madarak azonban, akiknek fején hol kisebb vagy nagyobb darab vaj van, azt akarják az amerikai magyarsággal elhitetni, hogy a magyar nép védelme érdekében repültek ide. Utóvégre ugyanilyen jogon vagy milliónyi "amerikai magyar állhatna ki a védelmezési pódiumra, akiknek nagyobb része már harminc-negyven esztendeje van itt és mondhatná azt, hogy Magyarország védelme érdekében jöttek ide. Ezeknek is volt bajuk a régi magyar kormánnyal, még nagyobb bajuk mint Nagy Ferenc és társainak, habár az ő részükre még a kényelmes kormányhivatal nem volt biztosítva, sőt a mindennapi szükséges kenyér sem és a királyi, grófi, földesúri, meg papi kormány miatt csak a vándorbot maradt meg az Amerikában élő magyarság részére. Voltak aztán mindig az amerikai magyarságnak sajátságos jómadarai, akik minden időben azt akarták elhitetni, hogy a magyar nép védelmezői, amikor a régi bitang úri rendszer pártolására kérték őket. És ezek közé tartoznak mind egytől-egyik a most iderepült jómadarak vendégfogadói, akiknek múltját nem lehetne tisztára mosni a régi pelenkás mozgalomban eltűnt pénzek által tonna számra vásárolható szappanokkal sem. Ha Nagy Feren- céknek egy százalékban igazuk lett volna, úgy most már az az egyetlen százalék is arra a reakció oldalára billent, melynek gyökerei a horthyizmus és nácizmus földjében vannak és csak uj trágyázásra várnak, hogy legyen uj kikelet. Hogy aztán most a trágyázási munka székhelye Washingtonban van, ez még nem változtat a lényegen, csak bemutatja a való helyzetet úgy ahogy van. És azzal szemben azt is le akarom Írni, hogy tudom, hogy nagyon sok tekintetben nincs minden rendben Magyarországon. Ezt tudják mindazok, akik nem ezer százalékos orosz imádók. Nagy bajok vannak és lesznek még ottan, de^ bírálat alá véve az iderepült jó madarakat és azoknak az itteni társaságát, addig mig ezek vagy hozzájuk hasonlók nincsennek ottan, nincs semmi baj. Addig mig a régi bitang rendszerrel I A RABSZOLGA TÖRVÉNY ÉLETBE LÉPETT AZ UTÓBBI hetekben nagy izgalomban tartotta az Egyesült Államok kongresszusa az egész országot. Levelezőlapok, levelek és táviratok miihói és küldöttségek százai érkeztek az ország fővárosába, hogy tiltakozzanak a Taft-Hartley néven ismert rabszolga törvény ellen, melyet a kongresszus mindkét háza az utóbbi hetekben tárgyalt. Soha eddig egyetlen törvény- javaslat nem váltott ki ily tömeges tütakozást és ha az ily tiltakozásoknak egyáltalán volna valami gyakorlati értéke a Taft- Hartley törvényjavaslat nem emelkedhetett volna törvényerőre. Eredetileg két külön javaslat volt készülőben: az egyiket az alsóház, a másikat a szenátus munkaügyi bizottsága készítette és a testületek: mindegyik a magáét el is fogadták, de mivel azokat a másik háznak is el kell fogadnia mielőtt az elnök elé kerül szentesítés végett, igy a két ház munkaügyi bizottsága összeült és a kettőből kovácsoltak egyet, melyet aztán mindkét ház jóváhagyott. Ezen javaslatok tárgyalása hónapok óta volt folyamatban és a tiltakozások az egész országból állandóan özönlöttek úgy a képviselők, mint a szenátorokhoz, de amint a tények mutatják azok csak annyit értek, mint a falra hányt borsó. A két ház egymással versengett, hogy mennél drasztikusabb javaslatot dolgozzanak ki a szervezetek, a szervezett munkásság és általában a munkásság ellen. Egyáltalán nem túlzott az az állitás, hogy ezt a rabszolga törvényjavaslatot a kongresz- szus munkaügyi bizottságai direkt a National Association of Manufacturers (Munkáltatók Szövetsége) utasítása szerint dolgozták ki, mert annak minden pontját a NAM diktálta és a kongresszus bizottságai legfeljebb szójavitásokat eszközölt azon az értelem változtatása nélkül. A TÖRVÉNYJAVASLAT elleni agitációt a két nagy munkásszervezet irányította: az American Federation of Labor (AFL) és a Congress of Industrial Organization (CIO) és az ellenagitáció költsége több millió dollárra rúg. A kereskedelmi szemben, akármilyen uj rendszer épül, a néptömegek részére jobb lesz mint ami volt, mert a királyi, egyházi és földesúri rendszer ezen jómadarak nélkül soha nem térhet újból visz- sza. így hát Magyarország repülő védelmezői Magyarország érdekét úgy szolgálják legjobban ha elrepülnek onnét. Az amerikai magyarság pedig állandóan nyirbálja szárnyaikat, hogy soha többé oda visszarepülni ne tudjanak. I sajtóban elhelyezett oldalas hirdetéseken kívül, mindkét szervezet hetenként többször bérelt időt az országos rádió hálózatokon, a röplapok, felhívások és brosúrák százezreit nyomatták a törvényjavaslat ismertetésére és felhívták azokban a munkásságot és liberális polgárságot, hogy tiltakozzanak a törvény- javaslat ellen. A felhívásoknak ugyan meg volt az eredménye, de a tiltakozásoknak nem. Ezen felhívások eredményeként oly tömegesen érkeztek a lapok, levelek és :á- viratok a fővárosba, melyre eddig washingtoniak szerint nem volt példa. A posta és táviró hivatalok jelentése szerint a :il- takozások továbbítására meg kellett sokszorozni az alkalmazottak számát, hogy a beérkezett tiltakozásokat rendeltetési helyükre juttathassák. Küldöttségek az ország minden részéből repülőgépeken, vonatokon és autó karavánokon érkeztek nap-nap után a fővárosba, hogy megbízóik tiltakozását tolmácsolják a törvényhozóknak, de amint látjuk, mindez csak pusztába hangzó szó volt. Mert dacára a példátlan tömeges tiltakozásnak, a törvényhozók egy jottányit sem tértek el a NAM utasításától és a kongresszus mindkét háza mlnyomó többséggel megszavazta a rabszolga törvényjavaslatot. Az izgalom azonban nem ért véget ezzel, mert még hátra volt az elnök aláírása, vagy vétója mely az utolsó órákig bizonytalanságba tartotta a közvéleményt és a beavatott körök is csak találgatták az elnök elhatározását, mig végre pénteken nyilvánosságra került, hogy Truman elnök a vétó jogával élt és a törvényjavaslatot gyakorlatilag kivihetetlennek tartotta. Ily esetben a szabályok megkövetelik, hogy a kongresszus mindkét házának két harmad többsége a javaslat mellett szavazzon, hogy az elnöki vétó dacára törvényerőre emelkedjen. Az alsóház még aznap délután több mint kétharmad többséggel ismét a javaslat mellett szavazott, a szenátusban azonban néhány a javaslatot ellenző szenátor hosszadalmas szóharcot kezdett, hogy a szavazást kitolják. így a szenátus 28 és fél órát gyülésezett egyfolytában. Ezen idő alatt Taylor Idaho állami demokrata szenátor 8 óra és 20 percig beszélt egyfolytában, Morse Oregon állami republikánus szenátor pedig 9 óra és 59 percig, mig mások hosz- szabb-rövidebb ideig beszéltek, amikor végre a reakciós többség beleegyezett, hogy a szavazást elnapolják hétfő délut-án 3 óráig. Amikor ez az idő elérkezett a szavazást megejtették kitűnt, hogy a reakció győzött, mert 68 szavazat a javaslat mellett szólt és csak 25 ellene. így a rabszol- eatörvényjavaslat az elnöki vétó dacára, azonnal hatályra emelkedett junius 24-én. AKIK még ma is abban a tévhitben élnek, hogy a törvényhozók a lakosság többségének érdekeit tartják szem előtt, azokat ez az eset ki kell ábrándítsa, ha egyáltalán látni és gondolkodni tudnak. Ezen munkásellenes törvényjavaslat ellen nem csak a munkásszervezetek tiltakoztak, hanem polgári, politikai és számos vallásos testületek, amelyek az emberi jogokat bármily kis mértékben tiszteletben tartják. így a new yorki Madison Square Gardenben több százezerre rugó tömeg tiltakozó gyűlését New York város polgármestere is biztosította, hogy a törvényjavaslat elleni harcban velük van. Chicagóban a CIO felhívására a szakadó eső dacára több mint hatezer főnyi tömeg jelent meg a városháza előtt az elmúlt héten, hogy a városi adminisztráció hozzájárulásával tiltakozzanak a törvényjavaslat ellen, mely alkalommal Most Reverend Bemard J. Sheil a chicagói kerület püspöke is üdvözölte a tömeget. Számos más, protestáns, zsidó és katholikus testület tiltakozott a javaslat ellen, de amint láttuk a törvényhozók többsége fittyet hányt mindezen tiltakozásra. Akik eddig kételkedtek abban, amit mi IWW-isták mindig állítottunk, most beláthatják, hogy a törvényhozó testületek osztályintézmények és azoknak nem az a hivatása, hogy a munkásosztály érdekeit védelmezzék, hanem az uralkodó osztályét. A MUNKÁLTATÓ osztály az utóbbi években többször tett kísérletet, hogy a munkásszervezetekkel leszámoljon. Az összeütközés azonban a termelés szinterén történt — az ipartelepeken — és ott a munkásság legyőzhetetlen. Ott nincsennek tekervényes törvényes utak, ott nem lehet a harcoló munkásságai elhitetni, hogy a kizsák- mányolóikkal közös érdekeik vannak, ott a munkásság tisztán látja, hogy ki az ellenség és a munkáltatók ott csatát vesztettek. Minden támadás szorosabbra vonta össze a munkásság sorait és növelte a harcolók táborát. Ezt meglátta a munkáltató osz- tálv és elővette a régi kipróbált eszközt a parlamentet, ahol felveheti a harcot a munkássággal, mert a munkásság ott nem tud visszavágni. A parlament az uralkodó osztály harctere és az osztálytársadalomban még nem volt példa, hogy a munkásság ott csatát nyert volna. Természetes tehát, hogy ha a munkáltató osztály választja meg a harcteret, ők a parlamentet választják és amint az események mutatják, a szak- szervezeti vezérek lépre mentek. Felvették az odadobott kesztyűt abban reménykedve, hogy a szervezett erő, amely olv fölényt biztosit az ipari harctéren, a politikáin is érvényesül. De amint láttuk az első ütközetet elveszítették és a vesztesség teljesen készületlenül találta őket. (Folytatás az 5-ik oldalon)
