Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-03-22 / 1468. szám
1947. március 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-----------------------— (gb) ROVATA-------------------------MIRE VAN SZÜKSÉGE A MUNKÁSNŐNEK? Jóelőre figyelmeztetem az olvasókat, hogy a mai rovat tartalma első sorban is csak a nőket érdekli és igy azon férfi olvasók, akik az asszonyi ügyekkel nem igen törődnek, jobban teszik, ha már itt abbahagyják az olvasást. Mert ebben a rovatban most arról lesz szó, hogy milyen az a minimális összeg, amiből egy munkásasszony tisztességesen megélhet? Ezt a kérdést most New York állam Labor Depart- mentje tette aktuálissá, ameny- nyiben nyilvánosságra hozta azon számításait, amelyeket a lakbér, a ruházat, az élelmiszerek és számos más, a nők által használt árucikkek árainak fi- gyelembevevése alapján állított össze. New York államnak ugyanis a szövetségi törvényeken kívül még saját állami minimális bértörvényei is vannak. Ezen törvények időről-időre megszabják a nők és kiskorú munkások minimális munkabéreit és azt a maximális munkaidőt, amit dolgozhatnak. Ugyancsak elrendeli ez a törvény, hogy az állami munkaügyi hivatal állandó statisztikát vezessen a megélhetéshez szükséges anyagok árairól és egyben tartsa számon, hogy mit keresnek az átlagos munkásnők. Mindezen statisztikai adatokra azért van szükség, hogy a Labor Department egyik alosztálya, amelynek “Minimum Wage Division” a neve, ajánlatot tehessen a törvényhozó testületnek, hogy a munkásnőknek milyen minimális bérre van szüksége a TISZTESSÉGES MEGÉLHETÉSHEZ? Az ily minimális összeg megállapításánál persze nagy súlyt kell helyezni arra, hogy mit értsünk a “tisztességes megélhetés” kifejezés alatt? A Minimum Wage Division vezetője, bizonyos Miss Kate Papért igy Írja körül: “Olyan megélhetés, amelynél a nő megtarthatja erkölcsét (morale) és az önmaga iránti tiszteletet (self-respect).” KÖLTHESSEN ELEGET MAGARA Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a nő rendelkezzen olyan ruházattal, amely úgy mennyiségileg, mint minőségileg elérjen egy bizonyos minigazdasági életünk minden fázisát. A törvényhozó testületekben levő reprezentánsaink készséggel teljesitik a nagy pénzemberek kívánságait. De ha hatalmukat komoly veszély fenyegetné, meg vagyok győződve, hogy nagy része a felső polcon levő üzletembereknek Amerikában, Thyssen példáját követné. Az esetben a fasiszták oly ösz- szegeket kaphatnak, amilyenre szükségük volna.” (Befejező közlemény a jövő heti számban.) mumot, tovább költhessen eleget magára, hogy a divat bizonyos minimális kívánalmainak megfelelően jelenjen meg barátai körében. Másszóval költhessen valamit a fodrásznál és vásárolhasson bizonyos mennyiségű kozmetikai szereket, sőt valamennyi pipere cikkeket is. Mindezek nélkül a nő, — még ha egyszerű munkásasszony is, nem veheti fel azt a “tisztességes” megjelenést, amit az átlagos nőktől ma elvárunk. Ezen magyarázat előrebocsáj- tása után Miss Kate Papért azt mondja, hogy New York városban az ilyen “tisztességes megjelenés” valamivel többe kerül, mint az állami kisebb városaiban. A Labor Department adatai szerint New York városban eszerint évenként 14 dollár és 72 centtel többre van szüksége a munkásnőnek, mint a kisebb városokban. Egyébiránt a legutóbbi adatok a múlt év október havára vonatkoznak. Miss Papért szerint október óta New York államban az élelmiszerek és a ruházati cikkek árai emelkedtek és igy az alább következő adatokhoz ennek megfelelőleg valamit hozzá kell számítanunk. Az októberi kimutatás szerint az önmagát eltartó, de másokat nem támogató munkásasszonynak New York városban a következő állandó kiadásai vannak: Lakás, reggeli, vacsora $10.30 Ruha, mosás stb.............. 6.23 Lunch öt munkanapra .... 2.53 Kozmetika .......... 97 Gyógyszerek _________ 1.41 Biztosítás ................................95 Spórolás ........................... 3.45 Szórakozás ....................... 2.52 Adó ................................... 4.20 Vegyes kiadásokra ......... 1.99 Összesen $34.55 A new yorki Labor Department jelentése szerint New York államban egy munkásasz- szonynak heti 34 dollár és 55 centre van szüksége a tisztességes megélhetésre. Ez évenként 1,796 dollár és 60 centet tesz ki. Igen ám, de melyik nő dolgozik az év minden hetében? Sőt még akkor, ha egész éven át dolgozik is, levonnak bizonyos ünnepnapokért. Ellenben akár dolgozik, akár nem, a fenti kiadásai megvannak minden héten. így valójában a heti keresetnek legalább is 10 százalékkal nagyobbnak kell lenni, hogy a munkásnő megszerezhesse azt a bizonyos “tisztességes” életszínvonalat. Egy másik kérdés, amit felvethetünk az, hogy vájjon mennyivel kell több vagy kevesebb annak a munkásasszonynak, aki nem dolgozik a gyárban, hanem csak a házimunkát végzi? Másszóval, a férjuramnak milyen összeget kell adni a feleségének, hogy az a fentebb hangoztatott “tisztességes módon” jelenhessen meg? (Ugy-e mondottam, hogy a férfiaknak nem lesz ajánlatos ezt a rovatot elolvasni?!) Természetesen, ha rájövünk, hogy a házimunkát végző s csak a háziasszony szerepét betöltő munkásasszonynak is csaknem hasonló összegre van szüksége, akkor hamar rájövünk arra is, hogy a helyette is dolgozó férfinek jóval többet kell keresni az említett évi 1,796 dollár és 60 centnél. Ez általában 86 és fél cent órabérnek felel meg. Ebből tehát az következik, hogy a Miss Papért adatai szerint az a férj, aki az év minden órájában dolgozik ilyen fizetés mellett, csak úgy tarthatja el a feleségét “tisztességesen”, ha magára egyetlen centet sem költ, hanem az összes keresetét a feleségének odja. Pedig egészen bizonyos, hogy százezrekre megy azoknak a száma, akik nem keresnek egész éven át 86 cent órabért. De a munkásnők sem keresik meg a fenti minimális összeget. Miss Papért jelentése szerint 1946-ban 167,000 dolgozó nőnek nézték át a keresetét és úgy találták, hogy az óriási többség nem kereste meg az 1796 dollárt. Ezek tehát nem élhettek úgy, mint amit Miss Paperték tisztességesnek neveznek. De azonkívül igen sok munkásnőnek még el is kell tartani valakit a keresetéből. Erre nem vettek semmit a fenti számításba. És mégis mindezek dacára nagy vita tárgyát képezi, hogy emeljék-e pár centtel a törvény által megszabott minimális béreket. Nem ismerem New York állam minimális béreit, de a szövetségi minimális bér törvények csak 50 cent árabért szabnak meg és a kongresszusban valóságosan szabotálják szenátor Pepper javaslatát, amely az öt; ven centet előbb 65-re, majd egy év múltán 70 centre emelné fel. Lehet, hogy még évekig tárgyalnak felette. Valószínűleg igy áll a dolog New York államban is. A munkásnőknek tehát csak egy ut marad a minimális bérek felemelésére, ugyanaz, amit a férfi munkások is használnak, még hozzá elég sikeresen, — a SZERVEZKEDÉS. Különben is a tisztességes megjelenés és a tisztességes megélhetés kérdését nem szabad a nemek szerint elkülöníteni. Ma már a nők és férfiak úgyis egyforma munkát végeznek és igy egyforma díjazást is érdemelnek. Helyes szervezkedés az a fegyver, amellyel elérhetik, hogy megkaphatják azt a minimális munkadijat, amelyből tisztességesen megélhet a munkás, bármelyik nemhez tartozik is. Szabadság és szeretet ünnepe New Brunswickon A Bérmunkás olvasóinak és barátainak rendezésében New Brunswick, N. J. városban tartott “Szabadság ünnep” a szó szoros értelmében, úgy anyagilag, mint erkölcsileg igen jól sikerült. A közönség dacára a havas esőnek, már este 6 órára megjelent Mr. Szoták gyönyörű tánctermében, amit a tulajdonos teljesen díjmentesen adott rendelkezésünkre, tekintve azt, hogy a jövedelem részben a munkássajtó, részben pedig a dorogi bányász-árvák javára szólt. Az ünnepélyt Vass munkástárs vezette be, aki ismertette az ünnepély kettős jelentőségét. Utána Szűcs János munkástárs nagy hatással szavalta el a “Dózsa György Balladája” cimü költeményt. Fischbein László munkástárs tartotta az ünnepi beszédet, amelyben a szabadságharcot analizálta. A vacsorát Vassné szolgálta fel igen ügyesen. A közönség nagyon jól érezte magát. Az ünnepély érdekében úgy Mr. Szóták, mint minden alkalmazottja teljesen ingyen dolgoztak, valamint a Standard nyomda is ingyen adta a belépőjegyeket, igy kívántak hozzájárulni a dorogi bányakatasztrófa árvái segélyezéséhez. Az ünnepély jövedelméből 30 dollár jutott a Bérmunkásnak, a dorogi árvák javára pedig 70 dollárt küldtünk, mert erre a célra külön is ajándékoztak 7 dollár 15 cent folyt be azon szép torta kisorsolásából, amit Mrs. Kovács adományozott. A bányász-árvák javára a következők adakoztak: Vékony mt. $2, B. Goldstein $2.50, Mrs. Szászi $1, J. Kiss $5, Charles Ujváry $1, B. Gellen $1, Ch. Vass $2, J. Bognár $1.50, Dr. Reich $1.50. Az igy nyert összeget a rendező bizottság kiegészítette 70 dollárra. Az adományozóknak és mindazoknak, akik az ünnepély sikeréhez hozzájárultak, ezúton mond köszönetét a Rendező Bizottság ÚJABB SZTRAJTÖRÉSI MÓDSZER WASHINGTON — Middle- town, Ohio, városban a United Welding Company munkásai, akik a United Steel Workers (CIO) unionban szervezkedtek, több hét óta sztrájkoltak, amikor a gyár vezetőség körlevelet küldött a munkásokhoz, amelyben bérjavitást ajánlott fel, ha a többség azt elfogadja. A'munkások többsége a union megkérdezése nélkül elfogadta az ajánlatot, amire a cég kijelentette, hogy ebben az esetben egyáltalán nem ismeri el a uniont. A National Labor Relation Board hivatkozva a Supreme Court azon végzésére, hogy a munkáltatónak joga van ily módon kérdést intézni a munkásokhoz, helybenhagyta a cég határozatát és igy a munkások elvesztették a szervezetüket, ami azt jelenti, hogy a nyert béremelést a cég akkor veszi vissza, amikor jónak látja. Oroszországban, a Tass iroda jelentése szerint, 70,000,000 aknát, fel nem robbant löveget, bombát és gránátot szedtek ösz- sze és tettek ártalmatlanná. Ezt a veszélyes munkát 2,000 csoport végezte és 386,000 négyzetmérföld területet tisztítottak meg.
