Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-01-11 / 1458. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. január 11. Egyről-Másról FT .MONDJA : J. Z. ============== TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1920 jan. 7 — New York állam képviselő testületé megtagadta az öt megválasztott szocialista képviselőt jogaikba helyezni, amiért azok megtagadták a szokásos eskütételt megtenni, mert az az ő meggyőződésükkel ellenkezett. 1919 jan. 9 — A német Spartakuszok felkelése. 1920 jan. 10 — A Szövetségi Kongresszus megtagadta Victor Berger szocialista képviselőt jogaiba helyezni, mert a Szocialista Párt platformján nyerte el mandátumát. a szabadabb előkészítésére. Ezért amennyire csak tudtuk, egyénileg támogattuk magyar munkástestvéreinket. Azért egyénileg, mert nem tudtunk egy asztalhoz leülni azokkal, akikről tudtuk, hogy egész amerikai létezésük a földesúri, Horthy rendszer támogatására irányult. Ezért Ítéltük el olyan erélyesen a magyar kommunistákat, akik az amerikai Horthy bérencekkel paroláztak a segély- zési egységfront jelszava alatt. Hogy mi lett az eredmény, azt már tudjuk és mi nagyon is jól érezzük magunkat, hogy nekünk nem kell mosni kezeinket. Most aztán azok, akik egy táborban voltak az elvtársakkal ordítoznak a “vörös terror” ellen és ha még nem is egészen, de már jönnek kifelé a bizonyítékok, hogy ezek is anyagi és erkölcsi résztvevői számítottak lenni, annak az ellenforradalomnak, mely Horthy Miklóst számította visszaültetni Magyarország kormányzói székébe. Ezek kiabáltak legtöbbet Horthy öreg korára hivatkozva, nem szabad akasztófa alá állítani, de ahhoz hogy újra a Horthy fehér terror élére állítsák, arra még most is elég fiatalnak találták. Ezek azok akik itt a körünkben any- nyit hivatkoznak arra, hogy a Horthy uralom még nem szűnt meg, mert törvényesen még nem került uj uralom Magyarozság élére. A Magyar Köztársaság orosz alkotás, ellentétben van a nemzetközi törvényekkel. Hát Horthy Miklós nem-e román és cseh támogatással lovagolt be (most már tudjuk, hogy lopott lovon) Magyarországba. Nem-e Siófok, herélőbicska, a Dunába fojtott áldozatok voltak a kísérői, a “törvényes” Horthy belo- vagolásnak? Nem-e Horthyék fehérterror törvényszéke hozta egymásután az akasztófára Ítéléseket? Mindezek és ehhez hasonló virágszálak, már feledés homályába merültek az Amerikai Magyar Népszava palijainál, de nem nálunk és nem azoknál az öntudatos amerikai magyar munkásoknál, akik minden elvi és párt érdek fölé helyezik a Magyar Köztársaság harcát és jövőjét, egy újabb Horthy féle uralmi kísérlettel szemben. Most már kezdjük tisztábban látni, hogy az amerikai Horthy sajtó, miért kiabált annyit, hogy az oroszok eleszik a magyar nép kenyerét, ők akartak sürgősen nyélbeütni egy olyan rendszert, ahol továbbra is a földesurak, papok és grófok dőzsölnek minden jóban. Most kell sürgősen akcióba lépni, az amerikai magyarságnak, hogy minden ellen- forradalmi kísérlettel szemben segítséget nyújtson óhazai munkástestvéreinek. Tisztázódik a helyzet és azt a taktikát amit odaát folytattak “egységfront mindenkivel”, a sutba kell dobni és egységet csak azokkal az elemekkel kell teremteni, akik őszintén hisznek és harcolnak azért, hogy úgy a magyar nép, mint általában az összemberi- ség, egy szebb, jobb és boldogabb társadalmi rendszerben élhessen. Minden ui olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? NYILVÁNOS KORRUPCIÓ A FŐVÁROSBAN Az elmúlt évi kongresszus egy törvényt léptetett életbe, mely megköveteli, hogy az úgynevezett “lobbyisták” regisztrálva legyenek a képviselőház ügykezelőjénél. A regisztrálásnál be kell jelenteni a lobbyis- táknak, hogy mely ipari, kereskedelmi vagy más érdekeltségnek kilincselnek, mennyi az évi fizetésük, mily összegek állnak rendelkezésükre “költségekre” (megvesztegetésre, estélyekre, stb.). Ez a megvesztegetési dolog nem újkeletű, hanem talán oly régi, mint a politika, de az utóbbi időben oly nagyszámmal vannak ezek a lobbyisták, hogy a képviselők nem tudják azokat számontartani, azért hoztak egy törvényt, hogy lajstromozva legyenek és a képviselőknek csak a lajstromot kell áttenkin- teni és rögtön tisztában vannak, hogy mily összegekre számíthatnak, ha egy-egy ily lobbyis- ta megkörnyékezi őket, valamely képviselt ügy érdekében. A hivatásuk ezeknek a lobby- istáknak, az őket fizető érdekeltségek javát szolgálni az által, hogy a törvényhozó politikusokat informálják, hogy a készülendő törvényjavaslat, mily hátassal van, vagy lesz azon csoportra, melyet ő képvisel és oly tanáccsal látja el a megközelíthető képviselőket, amely az ő általa képviselt érdekeltségnek megfelel. A szavaknak azonban nagyon kevés súlyúk van a törvényhozóknál, azok meggyőzésére valami szilárdabb és nyomatékosabb eszközre van szükség és csak természetes, hogy a törvényhozók azon érdekeltségek szemszögéből nézik a dolgokat, amelyek busásabban tudják “meggyőzni” őket. A lobbyisták kötelező regisztrálására vonatkozó törvény életbelépte óta, több mint 200 lobbyista regisztrált, ez a szám azonban csak egy töredéke a Washingtonban lebzselő lobby- istáknak. Azonban már most is látható, hogy egy egész hadsereg telne ki azokból, akiknek az a foglalkozása, hogy a törvényhozókat megvesztegessék. A sok különféle kapitalista érdekeltségek mellett, vannak a munkásszervezeteknek és más anyagiakkal szűkén rendelkező testületeknek is lobbyistái, ezek azonban a kis emberek ott és szavuknak kevés súlya van, pénz pedig nagyon korlátolt mennyiségben áll rendelkezésükre. így pl. az AFL lobbyistája i 7,280 dollár évi fizetéssel van regisztrálva és kiadásokra havi 25 dollárt kap megbízóitól. Az American Farm Bureau Federation évi 9,000 dollárt és költségeket fizeti. A Townsend Old- Age Plan évi 7,800 dollárt és a megélhetés többletet fizet Dr. Francis E. Townsend lobbyistá- nak, amiért az öreg Washingtonban kilincsel, hogy a törvényhozókat megnyerje a “havi 200 dollár penzió” eszméjének, bár eddig minden eredmény nélkül. Vannak érdekeltségek, melyeknek lobbyistái már bőkezűbben tudnak kilincselni és ezek szavát könnyebben megértik a törvényhozók. Az American Medical Association 19,911 dollárt költött az elmúlt év jan. 1 és szept. 30 között. Az American Legion 49,090 dollárt ugyan ezen idő alatt. A Permanent Fair Employment Practice Committee 74,340 dollárt. De a legérthetőbben azonban a nagy ipari és kereskedelmi érdekeltségek lobbyistái tudnak a törvényhozókkal beszélni, mert azoknak nem kell a fogukhoz verni az ezreseket, mielőtt kiadják. A National Association of Manufacturers például tucatszámra tartja a lobbyistákat Washingtonban, akiknek évi fizetése 15,000 és 20,000 dollár között váltakozik. Ezen kívül természetesen summás összeg áll rendelkezésükre utazási, estélyek rendezésére és más felmerülő kiadásokra, amit nem regisztráltak, mert erre nincs is szükség. A politikusok úgy is tudják, hogy ha valaki a NAM érdekében kilincsel, azzal érdemes szóbaállni, mert az nem garasoskodik. Ezért van az, hogy ma már a törvényhozók nagyobb része úgy látja — mint a NAM — hogy a Wagner Act, egy nagyon igazságtalan törvény, amely minden jogot a munkásoknak biztosit és a szegény munkáltatók valóságos rabszolgák, ezért azt feltétlen meg kell változtatni, hogy “egyenlő joggal rendelkezzenek a munkások és munkáltatók is.” A bőkezű költekezők között szerepel a National Association of Electric Companies, amely érdekeltség körömszakadtáig harcol az ellen, hogy a kormány a Tenessee Valley Association- hoz hasonló villanyerő fejlesztő telepeket állítson fel melyek módot nyújtanak, hogy a legfélre- esőbb mezőgazdaságokat is olcsó vülanyárammal lehessen ellátni. Ezen érdekeltség lobbyistája Jarcell L. Smith, 65,000 dollár évi fizetést élvez és az elmúlt év 9 hónapjában a kiadások 192,025 dollárt emésztettek fel. Elképzelhető, hogy a közel 200 ezer dollárt nem bagóra költötték el. Ugyancsak kitűnt a költekezésben a Frank R. Gannetts Committee for Constitutional Government, mely bizottság a jfasizta alakulatok szószólója és amely 94,809 dollárt költött el aug. 2 és szept. 30 között a képviselők “felvilágosítására” az iránt, hogy milyennek kell lenni az “alkotmányos kormánynak”. Mint ismeretes, Gannett a leg- reakciósabb lánc-újság vállalat tulajdonosa és minden munkás- védelmi törvénynek a legelkese- redettebb ellensége. A fent felsoroltak csak egy kis töredékét képezik az ország fővárosában uralkodó korrupciónak, amit a kongresszus nem csak megtűr, hanem még törvényesít is. Ezen, kizárólag a törvényhozók megvesztegetését intéző sáskahadnak legalább is 98 százaléka a kizsákmányoló osztály érdekeit képviseli és a megvesztegetésre elköltött mü- lióknak 100 százaléka tőlük ered, igy aztán könnyen megérthető, hogy a törvényhozók miért látnak mindent a kizsákmányoló osztály szemszögéből. A MUNKÁSSÁGNAK RÉSEN KELL LENNI Az utóbbi időben az amerikai munkásszervezetek, de különösen a Congress of Industrial Organization (CIO) a munkás- osztály érdekeinek előmozdításában és védelmezésében, túlságos nagy részben a Kongresz- szusra támaszkodott. Mivel a reakció mindnagyobb tért hódit a kongresszusban és az elmúlt novemberi választásoknál a szavazók szabad útlevelet állítottak ki a reakciónak, ennek további gyakorlása a munkásszervezetek részéről nagy veszélyt jelent a munkásság részére. A készülő törvényjavaslatok a legvadabb képzelődést is felülmúlják és azok törvénybeiktatására minden lehetőség meg van, ha az uj kongresszus ösz- szeállitását tekintjük. A támadás éle természetesen elsősorban a már létező munkásvédelmi törvények ellen irányulnak, mint a szervezkedés szabadságát biztosító törvény; a munkaidő és munkabért szabályozó; a tiltóparancsokat korlátozó; a munkanélküli és aggkori biztosítási stb. 'amelyek módosítására és némelyek teljes visszavonására, nagy igyekezettel készül a reakció. Vannak azonban uj javaslatok is készülőben és e téren hallat magáról Szenátor Ball min- nesota államból, aki már arról is álmodozik, hogy oly javaslatot fog beterjeszteni, amely a munkáltatókat felhatalmazza, hogy ha egy bizpnyos telepen a sztrájk egy meghatározott időn túl tart, joga legyen a munkáltatóknak az összes munkásokat elboesájtani és helyeiket újakkal betöltrií. És ennek végrehajtásához a törvény minden végrehajtó erejét a munkáltatók rendelkezésére bocsájtson. Mindezek láttára a munkásságnak nem szabad a várakozás kényelmes álláspontjára helyezkedni. Azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy ez a készülődés nem üres fenyegetés, hanem a munkáltató osztálynak eltökélt szándéka azok megvalósítása, amit a szervezetek lobby-
