Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-03-15 / 1467. szám

1947. március 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal A “Free Enterprise” végnapjai (Folytatás a 3-ik oldalról) a vasutakat, a repülő és a hadi­ipart, a szénbányászat nagyobb részét, a Renault motor-müve­ket, a Francia Bankot, gáz és villany termelést, sőt még bizo­nyos mértékben az életbiztosi- tást is. Most tervbe van véve a kereskedelmi hajózás és egyéb iparok további államosítása. A tőkés, — vagyis a magán­termelés hívei, képtelenek meg­akadályozni a szocializálást. Azonban abban reménykednek, hogy az iparokat az állam ke­zelésben majd “elkezelik” és ak­kor vissza fogják adni a magán tulajdonosoknak. Szóval a je­lenlegi szocializálást ném tekin­tik véglegesnek, hanem csak háború utáni rekonstrukciós in­tézkedéseknek. Tekintettel a nagy háborús veszteségekre a francia kor­mány által szocializált iparok is igen nagy nehézségekkel küzde­nek. Ez gátlólag hat a tobábbi államosításra és igy valószínű, hogy Franciaországban még jó ideig a “mixed economy” (ke­vert gazdaság) rendszerét fog­juk látni, vagyis azt, hogy bizo­nyos iparokat államosítanak, mások pedig megmaradnak ma­gán kézben. OLASZORSZÁG Még a múlt év augusztus ha­vában Dr. Alcide de Gaspari, olasz miniszterelnök ezt a kije­lentést tette: “A szabad kapita­lizmus Olaszországban soha töb­bé fel nem támadhat!” — így kezdi mondanivalóját Arnaldo Cortesi, aki az olaszországi vi­szonyokra vonatkozólag vála­szolt arra a kérdésre, hogy mi sors vár ott a free enterprisera. Az utóbbi idők eseményei iga­zolják Dr. Gasperi kijelentését, — írja Cortesi. Dacára annak, hogy az olasz kormány még nem készített semmi nagymér­vű társadalmositási programot, mégis látható, hogy a tendencia az államosítás, vagy az állam­kapitalizmus felé haladás, vagy még határozottabban mondva; eltávolodás a régi tőkés terme­lési rendszertől. Mussolini bukása után a de­mokratikus kormány nem szün­tette meg azt a kontrolt, amit a fasizmus épített ki az olasz gaz­daságra, hanem átvette és mű­ködésben tartja most is, legfel­jebb csak nem olyan hatásosan, mint a fasisztád tették. Sőt még újabb kontroláló pozíciókba is bevette magát a jelenlegi admi­nisztráció. A nagy munkanélkü­liség megszüntetésére megtütot- ták a munkáltatóknak a mun­kások letevését. Ellenértékűi azonban a munkáltatók pénzü­gyi segélyt kapnak. De ezen tá­mogatás ellenében viszont a kormánynak beleszólása van a támogatott iparvállalatba. Az olasz munkáltatók egy nap arra ébrednek, hogy a kormány “társuk” lett a vállalataikban. Az újjáépítést a fasiszták ál­tal alapított IRI (Institute Ri- costruzione Industriale) intézi, amely De Gasperi kijelentése szerint jelenleg a nehéz ipar 60 százalékát, a hajóépitési ipart száz százalékban, a kereskedel­mi hajózást 65 százalékban, vil­lany és gázfejlesztést 35 száza­lékban bírja. Jelenleg a vülany termelést akarják teljesen álla­mosítani. Érdekes megjegyezni, hogy ezt eddig a kommunista pénzügyminiszter, Mauro Scoc- cimarro akadályozta meg. AUSZTRÁLIA Ausztráliában, Roy L. Curt- hoys tudósitó szerint, a tőkés termelési rendszer úgy erősiti magát, hogy a kis iparvállala­tok egyesülnek, trösztök és karteleket alakítanak, tehát a gyengébb cégeket eliminálják. A Labor Party azonban az álla­mosítás mellett van és az a párt túlsúlyban van már úgy a szö­vetségi (Commonwealth), mint öt állam kormányaiban. Azon­ban egyenlőre a követelésnél még tovább nem igen mentek, noha valószínű, hogy ha a párt továbbra is megtartja jelenlegi erejét, akkor követni fogják az angol államosításokat. Belgiumban is sikeresen áll­tak ellen eddig a tőkések min­den államosítási kísérletnek. Egyébiránt itt is azt tartják, hogy a jelenlegi nyersanyag, különösen pedig szénhiány, to­vábbá a szakképzett munkások hiánya alkalmatlanná teszik az időt az államosítási kísérletek­re. Jelenleg a parlament elé csak a szénbányák államosítá­sára vonatkozó javaslatot ter­jesztették be. Svédországban a szociálde­mokrata kormány háború utáni programja nagymérvű államosí­tást tartalmaz, írja Peter Hershhend. Ez a program való­jában az egész svéd iparnak fo­kozatos szocializálását Írja elő, amelynek keresztülvitelére ter­mészetesen több évre lesz szük­ség. Azonban már eddig is álla­mi monopóliumot képeznek a szeszesitalok, a bor és a dohány. Az északi acél és vasipart rész­ben az állam, részben pedig ma­gánosok kontrolálják. A vizi villamostelepek az állam tulaj­donát képezik. Ugyancsak álla­mosítva van a vasutipar, az er­dészét és részben az építő ipar is. Ugyancsak sok szó esik már a bankok államosításáról is. A SZOVJET UNION Oroszországban természete­sen már teljesen eliminálták a free enterpriset, Írja Drew Mid- leton. • Minden ipart az állam kontrolál. Háborús sebesültek és mások látszólag ugyan ma­gántermelést folytatnak. így például Moszkvában mostaná­ban nagyon sok kis mühelyecs- ke nyílt, amelyekben háborús sebesültek javítgatnak, vagy árulnak bútorokat, órákat és egyéb kisebb dolgokat. Valójá­ban ezen műhelyek is az állam tulajdonát képezik, amelyekben sok esetben a sebesült veterán fix fizetést, vagy keresetének bizonyos részét kapja. Sok eset­ben az állam, vagy a “tröszt“ adja úgy a szerszámokat, mint a nyersanyagot is. Ugyancsak ezt láthatjuk a Franco spanyol diktátor hely­zete olyan, mint az árva gyer­mek édesapja és anyja, Hitler- Mussolini elhaltak, most még a keresztapja, az angol lordok is nagyon rósz helyzetben vannak, nem igen tudnak rajta segíteni. Hogy miért nem értik meg az amerikai politikusok újságírók Kínát, Koreát és más ázsiai or­szágokat, sokszor az egymás mellett található hírek mutat­ják. Egyik cikkben azon sírnak, hogy az amerikai megszállás alatt levő déli részen Koreában, olyan sok a mezőgazdasági ter­mény és mivel az északi részen, ahol az ipari munkásság van, oroszok vannak, igy oda nem adhatják el ezen terményeket. Másik cikkben azon sírnak, hogy éhség és nyomor van a dé­li részben, sőt még az amerikai katonák is éheznek, mert még innen Amerikából küldött élel­mi csomagokat sem kapják meg és ezért mind az oroszok a bű­nösök. A detroiti Wayne egyetemen eltiltották a Marxizmus tanulá­sát, persze a tanítása soha nem volt megengedve. De a tanulók marxista csoportokban saját 1 szakálukra tanulták ezt a “gyű­lölt tant és most ezt is eltiltják. farmokon is, ahol a kollektivizá­lás már nagyon általános. Az egyes földművelő család o k azonban megtarthattak egy kis darab földet, — fél holdtól más­fél holdnyit, — s amit a tulaj­donos ott termel, abból eladhat­ja a felesleget a szabad piacon. Ez azonban olyan jelentéktelen, hogy a privát enterprise szem­pontjából nem is lehet figyelem­be vermi. BALKÁN ÁLLAMOK Az orosz befolyás alá került Balkán államok utánozni akar­ják a Szovjet Uniont és azért mindenütt gyors tempóban álla­mosítanak. Igaz ugyan, hogy a nagybirtokok feltörésével a bir­tokosok százezreit teremtették meg, azonban valószínű, hogy a földművelés gépesítése a sok törpebirtokost valami módon kollektívákba fogja egyesíteni, mert géperővel nem lehet gaz­daságosan művelni az igen kis birtokokat. Éppen azért W. H. Lawrence, a balkáni tudósitó azt Írja, hogy a Balkán félszigeten a private enterprise olyan harcot folytat, amelyben napról-napra terüle­tet vészit. A kommunisták által dominált kormányok nem sok nyugtot adnak a tőkés terme­lésnek. De azonkívül a Szovjet Union gazdasági terve szerint az orosz állam társul igen sok, a csatlós államok által kisajátí­tott iparvállalathoz. Csak igen rövid idő kérdése, hogy Romá-, niában, Jugoszláviában, Ma­gyarországon és Bulgáriában a private enterprisenak megadják a kegyelemdöfést. íme igy hangzik a private en­terprise haldoklásáról szóló az a jelentés, amit nem az ellensé­gei, hanem igen is a tőkés ter­melési rendszer hívei Írtak meg. Következő lépés, összeszedni az összes ilyen könyveket és elé­getni, amint Hitlerék tették. Láthatjuk a “sikert” is . . . Az egész világon jelenleg a görögök vannak legrosszabb helyzetben, legnagyobb káosz­ban. Az angolok Churchill pa­rancsára már több mint két éve fegyveresen segítik azokat, akik ezen zavart okozták. Most már látva, hogy minden erő­szak sikertelen, Amerikának akarják átadni a felelőséget. Mindez csak azért, hogy megál­lítsák a vörösöket, akik ottan is olyan erősek, hogy azt állítják az angol és az amerikai politi­kusok, hogy ha onnan kivonják az angol csapatokat anélkül, hogy másokkal helyettesítsék őket, akkor az egész ország vö­rössé válik. Az egész világon a vörösek el­leni hajszában nem az a baj, hogy a mai kormányok és ural­kodók nem helyesen cseleked­nek, hanem az, hogy ezt a vörö­sek kegyetlenül megkritizálják, így leggyorsabb orvosságnak tartják, hogy azokat a vöröse­ket elhallgattassák. A profit ha- rácsolás, csalás, nagybani lopás j nem az igazi bűn, hanem az, I hogy mind erre rámutatnak ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található s dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ... Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban __ vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. _ , .. .. .. . E maradi jelszó helyett:“Tis?.tesseges napibert. tisztesseges napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL»" . A munkásosztálv történelmi hivatasa. hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük t. régi társadalom keretein belül JEGYEZD MEG---------------------------Ajánlja: St. Visi.--------------------------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom