Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-02-22 / 1464. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. február 22. Forradalmi egység felé Fabian szocializmushoz, vagy is a fejlődésszerü szocializmushoz, mint a forradalmi, fegyveres erőszakon alapuló, gyökeres bosheviki forradalomhoz, mint amilyen Oroszországban lefolyt. Ez már azért is lehető, mert nem kell rettegni a külső erők megdöntő törekvéseitől. Nem érzik magukat körülzárva és azonnali megsemmitési hadjárat céltáblájának. Úgy látják, hogy van idejük, lassabban és fokozatosabban átvenni a termelést és a szétosztást anélkül, hogy a diktatúra eszközéhez folyamodnának, ahol esetleg még nagyobb zavarok, harcok keletkeznének a termelésben, melyre most egész Európának olyan nagy szüksége van. (Folytatjuk) II. A PÄRTDIKTATURA FELADÁSA (Vi.) Az egyesitési folyamat kialakulását némelyikünk már 1942-ben meglátta. Reméltük akkor, hogy a sok üldöztetés, tömeggyilkosság és közös életveszedelem közelebb hozza majd egymáshoz a különböző frakciókat s lehetővé teszi az öntudatos munkások millióinak a közös társadalmi rendszerhez vezető egységes akciókat. Ehhez legszükségesebb volt az, hogy a kommunista párt adja fel a pártdiktaturát a többi marxista pártokkal szemben. A kommunista párt ezt a pártdiktaturát megtévesztőleg “proletár diktatúrának” mondotta s abból állt, hogy előre beigérte a más frakciók szervezeteinek összetörését és vezéreinek felakasztását. Ilyen szervezetek között szerepeltek az IWW, a szociáldemokrata és a szindikalista mozgalmak szervezetei. Ahelyett azonban, hogy ők akasztották volna fel a más frakcióhoz tartozó munkásokat, őket akasztották fel a szociáldemokraták meg a szindikalis- ták mellé, vagy pedig börtönöz- ték be őket együttesen. Akik aztán megmenekültek, ráeszméltek hibás felfogásaikra és egyesültek a földalatti mozgalmakban. így a háború alatt Dimitrov, Thorez és Révai a saját országbeli kommunista pártok neveiben kijelentették, hogy a pártdiktatura törekvéseket feladják s együttesen akarnak kormányokat szervezni s vezetni más munkásszervezetekkel. Nem volt szó többé arról, hogy első sorban is a szociáldemokratákat akarják kiirtani, hanem inkább Ígéretet tettek arra, hogy azokkal összhangban és a közösen kidolgozott terv alapján igyekeznek majd a szaciálizmus megvalósítására. Ha bár lassan is, de ez az egység minden nap erősbödött és erősbödik most is az oroszok által megszállt területeken, ahol a földalatti mozgalmak már régebben megalkották az ilyen egységet. De más országokban, mint például Olosz és Spanyol- országban is megalakult az egység. Ez utóbbi helyen szintén a földalatti mozgalom és a közös szenvedés tanította meg őket, hogy egységben rejlik az erő. A NYUGATI ELLENZÉK Ez az egységi folyamat talán éppen a kényszerítő viszonyok következtében átterjedt a délamerikai államokra is. Brazília, Bolivia, Chile, Cuba és más délamerikai államokban egységesen működnek, vagy az egységhez igen közel állnak a különböző munkás frakciók. Csak Angliában, Hollandiában, Belgiumban, Dániában és a Skandináv államokban nem látjuk még ezt a közeledést elég jelentősnek. Érdekes megjegyezni, hogy ezen állámok némelyikében a háború előtt már szociáldemokrata kormány o k voltak hatalmon. A német megszállás idején a földalatti mozgalom is a kormány vezetése, tehát a szociáldemokraták kezében volt s miután ezt a vezetést a kommunisták és mások nem akarták elfogadni, igy csak igen keveset működtek. Csak Franciaországban, ahol a kormány fasizták kezében volt, lett a helyzet olyan, hogy minden radikális egyén, sőt liberálisok is közös földalatti mozgalomban vettek részt, melyet a radikális egyének kontroláltak, köztük a kommunisták vitték a főszerepet. De a háború után a francia egyszégfront, leginkább az angol-amerikai befolyás miatt és esetleges segély kölcsönök megkaparintása miatt, nem alakult ki elegendő mértékben. Sőt az angol-amerikai befolyás arra készteti a nyugati államokat, a fent említett országok szocialista pártjait, hogy a szocialista pártok egymás segítségével, leginkább angol vezetés alatt szövetkezzenek a kommunisták és azok egységfrontjai ellen. Ez a harc nagyban folyik és szeretnék kiterjeszteni több államra is. De nem hisszük, hogy képesek lennének megint ilyen szakadást, testvér harcot előidézni a két fő marxista csoport között. Ez már azért is sikertelennek ígérkezik, mivel a meglevő egységfront már sikeresen működik, tehát jó példát mutat minden más ország munkásságának az egységre. FEJLŐDÉSSZERÜ VÁLTOZÁS Miután a kommunisták párt- diktátori törekvésének feladása volt a legfőbb tényező ezen egységfront létrehozatalára, igy kiütötték a legerősebb fegyvert a nyugati hatalmak és szociáldemokrata párt vezetők kezeiből. Valamint feladták a gyökeres és nyers erőszakon alapuló államosítást, megengedték azt, hogy a földművesek, kisiparosok mindenfelé önállóknak maradhassanak. Sőt még mivel minden dologra nagy szükség van, igy elősegítették, állami segélyben, kölcsönökben az ilyen független termelőket, hogy az átlag termelést fokozzák. Jó hatással volt mindkét pártra az egység, mivel hajlandók voltak engedni, terveiket, programjaikat összhangba hozni, igy amig a szociáldemokraták egy kicsit forradalmibbak, úgy a kommunisták egy kicsit megalkuvóbbak lettek. Másszóval, az ázsiai kommunizmus, melyet az oroszok pártdiktatu- rája fejezett ki, átalakult nyugati szocializmussá. Közös és mérsékeltebb formájú átalakulásra, ahol inkább jó példákkal, mint erőszakkal akarják a munkásság tömegeit megnyerni a közös termelés bevezetésére. Az ilyen fejlődésszerü átmenet, előbb-utóbb megnyeri az angol, francia szociálista munkásmozgalmat is. Hiszen alig van köztük külömbség. Úgy Magyar, Bulgár, Jugoszláv or- j szágokban a mostani átalakulás sokkal inkább hasonlít az angol HETI K (Folytatás az akkor az azt jelenti, hogy az egyik elnöki állás és az azt körülvevő kullancsok sokasága lekerül a fizetési listáról, már pedig a szakszervezeti vezetők csak egyfélekép hajlandók lemondani a kényelmes állásról, ha kényelmesen a nyugdíjazási listára teszik őket. Ilyesmiről még nem igen lehet szó legtöbbjüknél, igy aztán az egyesülési harc, a dzsábért való harc közben rendszerint zátonyra jut. Mert ha tanulmányozzuk a szakszervezetek ösz- szetételét és szerkezeti formáját, akkor azt látjuk, hogy a szakszervezetek között semmi olyan külömbség nincs, amit komoly akadálynak lehetne venni az egyesülési tárgyalásoknál. Csakis a szakszervezeti vezérek akaratán múlik, hogy lesz e egyesülés vagy sem. Mi, ipari unionisták, mindenkor az egyesülés hívei vagyunk, a célunk az, hogy az egész világ dolgozó osztályát Egy Nagy Szervezetbe egyesítsük. Azért voltunk mindenkor ellenségei a szakszervezkedésnek, mert azzal széttagolták a munkásosztály egységét, válaszfalakat építve a munkások közé. Ahhoz, hogy a munkásosztály sikeres harcot folytasson az elnyomó tőkés osztály ellen Egy Nagy Szervezetre van szüksége, ez volt a IWW-nak hosszú évtizedeken át a harsonája. Sajnos ez csak most ért el a szakszervezetekhez és legalább beszélnek arról, hogy Egy Nagy Szervezetben egyesülni akarnak. A másik tanítási mozgalma az IWW-nak az volt mindig, hogy a munkásosztálynak iparilag kell egyesülni, az összes ipari munkásoknak Egy Nagy Szervezetben, úgy a mindennapi harcok megvívására ma, mint az uj társadalom fölépítésére a jövőben. Ez a tanítás még mindig nem ért el a szakszervezetekhez, habár az' ipari szervezkedés húrjait már kezdik pengetni. A szakszervezetek egyesülése ha valahogy mégis valóra válna, nem okvetlen jelent előnyt a munkásosztályra. Mert ha azért egyesülnek, hogy 12 milliónyi munkást a régi szakszervezeti taktika módszerével a reakció szolgálatába állítsák, mint tették a múltban, akkor inkább ártanak a munkásságnak, semhogy használnának azzal. Ellenben ha az egyesülés az Egy Nagy Szervezet hathatós és fölszabadító elméletét adja meg a millióknak és még ahoz az ipari szervezkedés modern formája iránt is érdeklődést tanúsítanak, nagy hasznára lehetnek a jövő nagy harcainak. Éhez azonban szakszervezeti vezérek nélküli RÓNIKA l-ső oldalról) egyesülésre volna szükség, amire kevés kilátás van. Az Egy Nagy Szervezet eszméjének a követése lehet csak az alap az igazi egyesülésre. (A múlt héten e rovatban megemlített floridai táncverseny nem a múlt évben, de a múlt hetekben volt.) AKIKET BÁNT A LELKIIS- MERET WASHINGTON — A Treasury Department jelenti, hogy az úgynevezett “Lelkiismeret- furdalási alap” elérte a mülió dollárt. A kincstár 1811-ben kezdte az ilyfajta jövedelmet számontartani, amikor valaki 250 dollárt küldött a szövetségi kincstárnak azzal a magyarázattal, hogy ezt az összeget lopta az államtól, de most megtéríti, mert azóta mindig lelkiis- meretfuradlást érez. Ezért az ilyen összegeket “Conscience Fund” név alatt tartják számon. Ez az alap legnagyobb összegét egy egynétől 1916-ban kapta, amikor a névtelen bűnbánó 30,000 dollárt küldött be. Ez is azt irta, hogy ezt az összeget ellopta az államtól. Viszont a leg-* kisebb összeg 2 cent volt, amit a bűnbánó egyén úgy magyarázott meg, hogy ellopott egy iró- tollat valamelyik postahivatalból. A két világháború után jelentékenyen gyarapodott ez az alap, amennyiben a volt katonák akartak könnyíteni a lelkiismeretükön azzal, hogy beküld- tek az államnak olyan összegeket, amilyen értékű tárgyat tulajdonítottak el katonai szolgálatuk alatt. Egy tengerész katona azért küldött be 50 dollárt, mert mint irta, ellopott egy láda pálinkát, amit a tiszteknek kellett volna elfogyasztani, de miután az ő kezébe került, igy a legénység fogyasztotta el. A legtöbb ilyen visszafizetés a végrendeletek révén kerül az alaphoz. A tul-lelkiismeretes egyének ugyanis beírják a végrendeleteikbe, vagy meghagyják a halálos ágyán, hogy fizessék vissza az államnak azt az összeget, amivel valamikor régen megkárosították. Különösen a vallásos emberek intézkednek igy, mert attól tartanak, hogy a másvilágon bajba kerülnek az “elintézetlen ügy” miatt. Azonban az is tény, hogy azok, akik a két világháborúban milliókat zsebeltek be, mint túlságos háborús profitot, nem jelentkeztek a Conscience Found- nál. Ezek nem éreznek lelkiismeret furdalást.
