Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-02-15 / 1463. szám
1947. február 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal Forradalmi egység felé (Vi.) A politikai szocialisták - a mai időkbeni újabbaknál, a legszomorubb állapot az volt, hogy az első világháború alatt és azóta jobban marták egymást, mint az igazi ellenségeiket, a tőkés osztályt, mely ellen kellett volna összevonni minden erejüket, mivel élet-halál harc folyik közöttük. Mi I.W.W.- isták inkább a gazdasági, mint politikai tényezőket, mozgalmakat fogadtuk el mérvadóknak, igy a pártfrakciókon és viszályokon felül helyezkedve, sokszor rámutattunk ezen romboló testvéri harcokra. Egy kommunista jobban gyűlölte a szociáldemokratát, mint egy fasiz- tát és viszont. Sokszor annyira mentek ezen gyűlöletben, hogy I még a fasisztákkal is szövetkeztek, egységfrontokba mentek, hogy egymást gyengítsék letörjék. Mi tudtuk és mondtuk, hogy mindkét pártirányzat és vezetőség hibás volt, de most, hogy az egység felé közelednek, úgy Dimitrov, mint a magyar Kommunista Párt vezére Rákosi beismerték a saját részükről a múltak hibáit és azokat kiküszöbölve igyekeznek egységfrontra, mely elég szépen működik már ezen országokban és mindenfelé nagyobb teret, reményt és sikereket mutat. Először is a szociáldemokraták hibáit mutatjuk ki. Az első háború alatt, amikor az egységre és tiszta szocialista álláspontra lett volna legnagyobb szükség, a szocialista pártban nagy szerepre jutott ügyvédek, opor- tunisták, nagy hazafiak lettek, önző egyéni és hazafias érdekeket szolgáltak a marxizmus helyett. A nemzetköziséget kidobták az ablakon, valamint a szocializmus elemi követeléseit is. Az első világháború után a legtöbb országokban, Német, Ausztria, Belga, Hollandiában és sok más helyeken kormányt alakítottak, vagy kaptak ajándékba, amiért nemzetiek lettek és segítették a tőkés rendszer életét meghosszabbítani. Ezen a téren legelői haladtak a német, magyar, finn, osztrák szociáldemokraták, de mindenfelé hazafias, sőt super hazafiakkal szövetkeztek, hogy a bol- seviki veszélytől — amint mondani szokták — megvédjék az országaikat. Nemzetközi szocializmus helyett nemzeti szocializmust, forradalmi helyett langymeleg reformokat szorgalmaztak. Természetesen, hogy az ilyen super hazafiakkal való egységfront következtében a szociáldemokraták álland ó a n mélyebbre sülyedtek és elvesztették nem csak a munkások bizalmát, hanem ami leglényegesebb, a munkások forradalmi lelkesedését és áldozatkészségét. De amikor a reakció, mely a fasiszta elemeket képes volt egybevonni és akcióba állítani látta, hogy nincs elegendő nagy munkástömeg ezen megalkuvó szociáldemokraták mellett sem, úgy azokat is, vagy legalább akik nem szívesen működtek össze a fasisztákkal, bebörtönözték, számosat meggyilkoltak. Mivel a fasizmus elég erősnek érezte magát, megindult hóditó útjára, megkezdték a második világháborút. Ez még nagyobb tisztitó hatással volt úgy a szociáldemokrata, mint a kommunista pártra. Legtöbbször koncentrációs táborokba dobták őket. Mert akiknél még megmaradt egy kis halvány fogalom az igazi nemzetköziség elvéből, azök nem szívesen látták a második világháború megkezdését, valamint ráeszméltek, hogy a győzedelmeskedő fasizmus kegyetlenül legyilkolja, vagy börtönbe veti őket. így, akik. még szabadon voltak, földalatti mozgalmakban egyesültek. Ott már szívesen látták a máspártbeli embereket is, mindazokat, akiknek az élete éppen olyan veszélyben volt, mint az övék. Csakis egységes és jól szervezett csoportokban tudtak életben — habár üldözve is — szabadon maradni. Belátták, hogy ha élve akarnak megmenekülni ezen vérözönből, ha megakarják menteni a munkásmozgalmat a jövőnek, akkor félre kell tenni minden gyűlöletet egymás ellen, a marxista* csoportokkal, az igazi nemzetközi csapatokban, a földalatti mozgalomban van a menekvés. A háborús szenvedések, életveszedelem, közös nyomorúság, bizonytalanság volt a legjobb egyesitő tényező. Mikor évekig együtt kellett nekik élni a koncentrációs táborokban, vagy bujkálni a földalatti mozgalomban, amikor csak a legjobbak maradtak meg hűségesen az eszme mellett mindkét oldalon, akkor kezdtek egymáshoz bizalommal lenni. Nem egymás ellen, hanem a fasiszta terror ellen kellett nekik teljés erejükkel harcolni. így eloszlott a kölcsönös bizalmatlanság, sokszor a kölcsönös gyűlölet, megint egymáshoz közeledtek. Még ilyen országokban mint Amerika, Anglia, Svédország, ahol nem volt szükség földalatti mozgalomra, nem közeledtek egymáshoz. Még itt tovább folyik harc, a gyűlölködés és szövetséget keresnek egymás ellen, ahelyett, hogy a marxista tanok szerint ők egyesülnének. Még most a világesemények hatása és sok országban sikeresen együttműködő példák dacára sem.-látszik semmi közeledés a magukat marxista mozgalomnak tartó partok között. Csak Olaszországban van meg a remény, a középeurópai országok mellett, hogy egységfrontra lépnek. De azért mindenfelé, de leginkább a délamerikai, valamint az ázsiai szociáldemokrata pártok és a kommunisták egysége mindjobban kialakulóban van. Sőt még itt Amerikában is a most megtartott szociáldemokrata konvenció delegátusai is egységfrontot akarnak, ha még nem is a kommunistákkal, de legalább a saját szociálista meg egyéb nagy cégeket a fasiz- ta Otto Peterson vezetése alatt szervezték újra. Más ismert náci múltú egyének a G.E. Flick gyárakat és a Duesseldorf vasmüveket kerítették kezeikbe. MIT MOND AZ AMERIKAI PARANCSNOK FRANKFORT (on Main) — “El lehetünk készülve arra, hogy a közeljövőben nagyobb méretű és erőteljesebb földalatti náci mozgalommal kerülünk szembe,’* — mondotta Lucius D. Cláy »generális, az amerikai zóna helyettes katonai kormányzója. “A denazifikáló törvények milliókra vonatkoznak és nem lehet ily törvényeket végrehajtani anélkül, hogy számottevő ellenállásra ne akadnánk.” Lucius generális szerint a németek náciatlanitása óriási feladat, mert sok millió emberről van szó. Eddig körülbelül hat millió kérdőivet osztottak szét csak az amerikai zónában, amelyből' még csak egy milliót néztek át a különböző bizottságok. Ebből körülbelül egy-ne- gyed részt, vagyis 250,000-et kellett “vizsgálat alá venni”, így tehát csak ebben a zónában másfél millió “gyanús” egyén lakik. Bővebben ez azt jelenti, hogy csupán az amerikai zónában másfél millió ismert nácira számíthatnak, akiket meg kellene büntetni. Ezeknek jó része még ma is közhivatalokban ül, akiknek gyors eltávolítása felfordi- taná úgy a politikai, mint a gazdasági életet ebben a zónában. Ezzel indokolják meg azt, hogy számos jól ismert náci vezér még mindig fontos közhivatalt tölt be. Különösen sok a náci a tanítók között, akik természetesen náci szellemben nevelik az ifjúságot. AZ OpOSZ ZÓNÁBAN IS BERLIN — Az oroszok rájöttek, hogy nem csak az angol és az amerikai zónákban, hanem az orosz zónában is igen sok náci múltú egyén jutott ! fontosabb hivatalhoz az uj német kormányban. Ezt azzal mapártfrakcióik között, melyek vagy három-négy felé szakadtak. Valamint Norman Thomas kijelentette, hogy most már a szociálizmus megvalósítása nem luxus, hanem egy azonnali követelés. Bár az angol-amerikai és ezekkel kapcsolatban Hollandiában és Belgiumban ezen egység sokáig nem lesz megvalósítva, de más országokban minden nap nagyobb egységről, egységes programról és egységesen megszabott jelöltek, egységi akciók felállításáról jönnek jelentések. Ezt legnagyobb örörfimel láthatjuk Japán, Burma, India, Indo-China államokban, ahol nagy harcok előtt áll a tömeg, a külföldi tőkés osztály és azokat támogató nemzetközi bankárok ellen. (Folytatjuk) gyarázzák, hogy amikor az oroszok megkedték a nácik büntetését, a legnagyobb bűnösöket kivégezték, másokat pedig elvittek kényszermunkára. A nácik ekkor úgy igyekeztek menekülni a büntetéstől, hogy tömegesen léptek be az oroszok által pártfogolt Szocialista Egység Pártba. Ezt a pártot a német kommunisták és a velük egységre lépni hajlandó szocialistákból alakították. Ebben a pártban a nácik biztonságban érezték magukat és ezért annyian csatlakoztak le, hogy az oroszok állítása szerint jelenleg ennek a pártnak egyharmada volt nácikból áll. Éppen azért most hozzáláttak a Szocialista Egység Párt igen szigorú “megtisztításához”, így például a vizsgálat alá vett 195 városi polgármester között, — akik mind ehez a párthoz tartoztak, 35 volt aktiv náci párttagot találtak. A katonai kormányzat 555 tisztviselője között 177 volt nácira akadtak. Az utóbbi napokban Szászországban körülbelül 40,000 ilyen náci múltú párttagot tettek ki a Szocialista Egység Pártból. A nácik különösen ellepték a vasúti, távirdai és postai hivatalokat. A nagy “tisztítás” azonban kiterjed az iparokra és a kereskedelemre is. Miután a német törvények megkövetelték, hogy a kis iparosok “mester” engedéllyel rendelkezzenek, a kismesterek mindegyike belépett a náci pártba, hogy az ilyen engedélyt megkapja. Ezeknek eltiltása most az iparjaik folytatásától felborítaná a gazdasági egyensúlyt. Általában most már az oroszok is elismerik, hogy egész Németországban igen kevés számmal lehet találni olyan egyéneket, akik valami módon szolgálatot ne tettek volna a náciknak. KÜLÖNÖSEN ÓHAZAI CÍMEKET a lap rendelésénél kérjük NYOMTATOTT betűkkel leírni, hogy tisztán olvasható legyen, mert hónapok Telnek el, amíg levélváltás történik az esetleges helytelen címzés kicserélésére. döttsége azzal kilincselt a pénzügyminisztériumban, hogy a nagy jövedelmekről vegyék le az adót, mert csak igy lehet a fölös tőkéét “kicsalni” újabb befektetésekre. A pénzügyminiszter állítólag udvariasan elutasította a bankárokat, akik akkor a számottevő republikánus képviselőkhöz fordultak és igy keletkezett a Knudson javaslat, amely ha nem is egészen olyan, mint a bankárok kértek, de minden esetre igen kedvező a gazdagoknak. Knudson és társai az “egyenlőségre’’' és a demokráciára hivatkoznak, amikor az adójavaslatuk mellett érvelnek. Hát nem-e a legtisztább demokrácia az, — kérdezik, — ha mindenki egyforma elbánásban részesül? így a politikai egyenlőség és a politikai demokrácia álcája alatt rakják a közterheket a szegényebb néposztály vállaira és hagyják duslakodni azokat, akik nem dolgoznak, hanem csak mások munkája után élveznek nagy jövedelmet. Az adó trükk már ősidők óta ezt a célt szolgálja. Újból erőre kaptak a nácik (Folytatás az 1-ső oldalról) t
