Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-02-01 / 1461. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. február 1. csán, amelyek súlyos kritika alá kerülhetnek az igazságos munkásmozgalom szempontjáb ó 1. Ha azonban ehhez ragaszkodnék szigorúan és hétről-hétre ezt írnám le, akkor úgy néznék ki a jelenben, mintha az Am. Magyar Népszava és hü testvére ,a Katholikus Magyarok Vasárnapjának lennék külmunka- társa. Már pedig én ikább látnám levágva mind a tiz újamat, semhogy az erkölcsi züllés elrettentő disztársaságával kerülnék egyvonalra. Ha pedig csak úgy hevenyébe kedvezően akarnám elbírálni az oroszok ténykedését a jelenlegi magyar helyzetben, akkor úgy néznék ki, mintha a Magyar Jövő belmunkatársa lennék. Már pedig a “mindenáron bólingató jánosok’’ elvi fölfogásával egyvonalra helyezkedni szintén nem Ízlésem. Már régóta kutatok egy olyan útirányt, mely legalább részben elválasztana akár az egyik, akár a másik oldaltól és kizárólag a színtiszta igazság megírására utat nyitna. Ilyesmit még nem találtam és igy aztán az orosz kérdések bírálatánál akaratom ellenére, hol az egyik, hol a másik oldalra billenek. Az ilyen billenősek miatt, gyakran kioktatásban részesülök, amit aztán csak köszönettel kell fogadjak. Egy ilyen billenőst követek el most is, amikor a békeszerződés végleges eldöntéséről tárgyalnak Londonban. Azt már tudjuk, hogy a ha- tárkiigazitások végleges döntés alá kerültek, melynek nyomán egyes országok nagyobb, mig más országok kisebbek lettek. Magyarország kisebb lett és összesen kilenc millió három- százhuszezer lakos maradt meg határai keretein belül. Ezzel szemben a jelenlegi Oroszország lakosainak száma 187 millió 581 ezer. Nem is akarom azt kritizálni, hogy Oroszország dacára a nagy területének még mindig igyekszik terjeszkedni és területe a háború nyomán alaposan megnagyobbodott. Oroszország világhatalmi tényező lett és hogy az is maradjon csak természetes imperialista tükör a többi imperialisták ténykedéséhez híven a terjeszkedés és a szükséges bázisok megszerzése. Habár erről a kérdésről is sokat lehetne vitatkozni, egyelőre fogadjuk el azt, hogy csak természetesnek tartjuk Oroszország terjeszkedését, az ellene irányuló kapitalista imperializmussal szemben. Ami a békeszerződés legsúlyosabb igazságtalan pontjait tükrözi vissza, az az a nagy hadisarc, amit a volt náci csatlósoknak kell megfizetni és azok közül egyik kis ország Magyar- ország háromszáz milliós büntetései. Oroszországnak minden levert ország fizet, Jugoszlávia száz milliót, Románia három- százmilliót, Finnország három- százmilliót. Hogy igazságosak legyünk, azt el kell ismernünk, hogy még ezekkel az összegekkel sincs megfizetve az a kár, amit Oroszország szenvedett, nem is beszélve a legnagyobb emberanyag veszteségéről. Szóval Oroszországnak meg van az igazságos joga arra, hogy követeljen. Ha azonban a kis országokkal szemben ott látjuk a 187 milliós hatalmas számot, akkor már egy kérdőjel, még pedig a nagy kérdőjel kerül, a hadisarcot fizető kis országok háromszáz milliója elé. Ha aztán még az igazság kedvéért azt is leszögezzük, hogy egy uj és jobb kormányzati rendszer került némely volt csatlós ország élére, akik egyáltalán nem voltak részesek a fasiszta uralom kegyetlen működésében, akkor egy másik kérdőjel merül föl, hogy miért fizessenek mások bűneiért azok, akik nem voltak az elkövetők között. És ha még azt is különösen figyelembe vesszük, hogy a hadisarcot a nép fizeti, akkor jön a harmadik legnagyobb kérdőjel, hogy az a 187 milliós nép amely maga is a szabad felszabadulás útját keresi, miért akarja hosszú időkre hadisarci elnyomatásban tartani azt a kis magyar népet, amely szintén a jobb és igazságosabb rendszer felé keresik az utat. A munkásállamnak legalább bizonyos népügyeknél kellene más példát mutatni, mint a kapitalista államok mutatnak. Angliában munkáskormány hadsereggel rémit geti a sztrájkoló munkásokat, az orosz munkáskormány a szuronyok erejével követeli a hadisarcot. Csoda-e hát, ha a néptömegek csalódottan állva köny- nyen fölhasználhatók jött-ment alakok által készített politikai kormánypuccsokra ? Nem, igy nem lehet a jövő békéjét hathatósan megalapozni és különösen nem azt a békét, melyen keresztül egy harmadik háború veszélyét kikerülve, egy szebb rendszer felé haladhat az emberiség. Folytathatnám még tovább, de úgy látom, hogy már is mindkét oldalra veszélyesen kibillentem. Mert bűn elismerni, hogy az oroszoknak is van olyan joguk terjeszkedni,‘mint a kapitalista, imperialista országoknak. És az is bűn, megrónni az oroszokat azért, mert épp úgy behajtják a hadisarcot mint a többi imperialista államok. Látják tisztelt olvasók e sorok Írója bűnös mindenfélekép. A magyar demokrácia válsága Irta: KŐVÁRI MIHÁLY a Bérmunkás budapesti tudósítója Kissé különösen hangzik a magyar demokrácia megalakulása után két évre annak válságáról írni, de ha az események mélyére tekintünk és ha a magyar demokrácia eddigi pályafutását nézzük, úgy joggal beszélhetünk válságról. Mert a magyar demokráciának kettős arculata van, amely mindegyik mást és mást mutat. Mig az egyik oldal: a háborút, légi bombázást és a megszállást keresztülélt nép heroikus küzdelmét mutatja a létért, a mindennapi falatért és teljes erőbedobással dolgozik az újjáépítésért, addig a másik oldal féktelen tülekedést folytat a pozíciókért és a meg-megujuló és meg nem szűnő pártharcokat mutatja. Mutatja az egyik oldal a munkásságnak és a tisztviselőknek éhbérért való dolgozását, a felnőtteknek, de különösen a gyermekeknek mélységes lerogyolt- ságát és lassan, de biztosan fogyó életenergiáját, addig a másik oldal mutatja a tobzódók és a feketézők, üzletszerzők lelkiismeretlen hadának a jólétben való fürdését. Ez a válság egyik oka! Tovább menve megállapíthatjuk: a magyar demokrácia gyengének bizonyult a társadalmi ellentétek demokratikus eliminálására. Nem az elesettek és nem a munkásság felé nyújtott erős védelmet, amelytől elkívánta immár két év óta tartó önmegtartóztató, robotos és bokz kellően fizetett munkát, hanem a pártvillongásokban és a politika büvészkonyhájában élte ki magát. Bebizonyosodott itt is, hogy a több féle pártok szavai és-befolyásai csak károsan hathatnak egy uj rendszer megalkotásánál. Politikai síkra vinni egy tönkretett ország ügyét — nem egészséges megoldás. Mig SZALKA ES A GERENDA (Vi.) Rpgi közmondás szerint, “más szemében a szálkát, saját szemünkben a gerendát sem látjuk meg.” Ez nagyban áll az amerikai tőkés lapok és a rendszer híveire. Ugyanis nagyon sokan rémmeséket beszéltek, hogy mi minden történik az európai országokban. A napokban egyik magyar ur, aki egy pár hetét töltött Magyarországon a Verhovay tagságnak a pénzén, hasonló rémmeséket beszélt el, de nem látják meg, hogy csak egy nap alatt egy városban mik történnek itten a demokratikus, rendezett gazdasági viszonyok és törvények közötti városokban, ahol semmi kényszer nem létezhet a bűnök, rablások hibbant elméjüek szabadon való garázdálkodására. Mégis, egy nap alatt, a detroiti napilapban egy rovatban felsorolva találjuk a következőket: Egy 28 éves férjes nőt lefogtak, megbecstelenitettek és kiraboltak, közel a Eightmile Ro- adhoz. Egy 15 éves leányt leütött egy ember, hogy erőszakot kövessen el rajta, de a leány sikoltozására odaszaladt szomszédok elriasztották a támadót. Egy 36 éves és egy 28 éves férjes nőt szintén megtámadtak a Mackey és Lawley sugár utcák közelében. Egyet meg a Foster és Behman. utcáknál és késsel fenyegették meg. Kirabolták Mrs. Edna Napi- ontek házát, 11758 Camden utcán és elvittek 3.100 dollárt. Mrs. Marie Hamilton meg a saját autójában lett kirabolva, amikor megállt a vörös lámpa miatt a Hetedik Mile utcán. 150 dollárt raboltak el tőle. Mrs. Ethel Draketől elrabolták az erszényét, melyben csak 6 dollár volt. Robert Gurmin városi buss- drivertől elraboltak 45 dollárt. Egy taxi hajtótól és egy magán autó hajtótól 230 dollárt. Leverték Malree Brown őrt, egy scrap iron telepen és kirabolták. Mindez egy este történt, de sok ilyen kicsiséget nem jelentenek, leginkább a nőkön való erőszakoskodást. Ez nem mamindegyik politikai párt csakis a maga szempontjából nézi és akarja intézni az ország ügyét, emellett csak természetes lehet, hogy elsikkad a lényeg . . . Pedig a munkásság elégedetlensége napról-napra nő. Bizonyos kisebb kirobbanások is voltak már; igy a tatabányai bányászsztrájk, a demokratikus nők szövetségének tüntető felvonulása, az épitőmurikások hasonló demonstrációja, melyeket, ha időlegesen le is szereltek, azonban az azt előidéző okok továbbra is fenállanak. A munkásság gazdasági lezüllése nagy fokú és ha gyökeres orvoslás nem történik — ki tudja milyen következményekkel fog járni. A politika frontja is a válság létét bizonyítja. Polgári oldalon az újonnan alakult Szabadság- párt naggyülésén élesen bírálták a demokrácia eddigi működését és bár ezen párt erősen jobboldali, a biirálat mégis sokak előtt a való tényállást fedi. Munkáspárti oldalon a Szociáldemokrata Párt kebelén belül is fellépett az ellenzék, ámely szintén éles bírálattal illette ennek a pártnak eddigi tevékenységét. E laphoz tartozóknak nem szívügye a politika, mert mi valljuk a munkásságnak csak is a gazdasági téren való érvényesülését a gazdasági és termelő eszközöknek a munkásság tulajdonába való vételét és ezáltal megteremteni a munkásság gazdasági hatalmát és azon keresztül a jólétet, de ennek leszöge- zése mellett nem hunyhatunk szemet a politika kisded játékaihoz, mikor az mélyen a munkásság húsába vág. Már pedig Magyarországon az a helyzet, hogy a politikai jelszavak mellett, melyekkel a különböző pártok traktálják a népet, az elveszíti, illetve nem találja meg a lényeget: boldogulásának alapját, a demokráciának magasztos eszméjét és főleg a társadalom teljes demokratizálását. Ezeket figyelembe véve és ismerve a nép ingatagságát — könnyen lehet, hogy a legközelebbi választáson a demokráciát kemény bírálat fogja érni. Mindent összegezve és tudatában a magyar demokrácia nehéz akadályainak, ki kell jelentenünk: félre a sok politikai manőverezéssel és ehelyett induljon meg a munkásságért és a népért való teljes demokratikus munkálkodás és egy színtiszta, makulátlan demokrácia alakuljon, amelynek őrzője, védelmezője a dolgozó, alkotó és újjáépítő magyar munkásság legyen! Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? gyár, lengyel, román, vagy más oroszok által megszállott területeken, hanem itten a boldog, gazdag, szabad Amerikában történik.
