Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-01-18 / 1459. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. január 18. Elvek és osztályérdekek (a.l) Mindazoknak, akik a munkásosztály fölszabadítását tűzték ki célul, nagyon furcsán hangzanak mindazon ellentmondások, amelyek ma világszerte a munkás pártokban véghez mennek. Ma éppen úgy, mint az első világháború után, a legnagyobb fokú nyomor szakadt az emberiség millióira. Az éhező tömegeket az élelem csalétkével bármerre lehet vezetni. Az éhező ember sem istent, sem törvényt nem ismer, egyedüli és minden vágya, hogy enni akar! A szocializmus a közösségen alapszik. Hivatása, hogy mindenkit egyformán kezeljen a társadalomban, a rendelkezésükre álló élelem és ruházat egyenletes elosztása kell, hogy legyen, mert a tömegeknek az életet fentartó anyagokra van szüksége. Mi, akik az összpontosított magántulajdon rendszerében látjuk a hibát, határozottan tudjuk, hogy bármennyire is leromlottak egy országnak gazdasági viszonyai, de még is a gazdaságilag kiváltságosaknak mindig akad elengendő. Gyerekesnek és egyáltalában semmi néven nevezhető forradalmi felfogásnak nem tartjuk az úgynevezett szocialista jelzővel ellátott politikai pártok magatartását akkor, amikor a tényleges forradalmi idők közepette arról tárgyalnak, hogy melyik pártnak, vagy a különböző szocialista vagy kommunista frakciókban tulajdonképpen melyiknek van igaza. Úgy a szocialisták, mint a kommunisták azt tartják magukról, hogy a munkásosztály felszabadítása a céljuk. A munkásosztály felszabadítása pedig csak kizárólag a kizsákmányolásra alapozott magántulajdon rendszerének megszüntetése révén jöhet létre. Mindezek dacára a különböző országok szocialista és kommunista pártjai külön, külön pártokban és a legtöbb esetben egymás ellen folytatnak gigászi harcot. Különösen ma, amikor a munkásosztály helyzete a legtöbb országban elviselhetetlen, nem széttagolni, hanem közös erővel a közös cél érdekében a munkásosztály végleges felszabadítására kellene minden erőt felhasználni. Ha végig tekintünk az európai kontinensen azt látjuk, hogy úgy a szocialisták, mint a kommunisták, külön, külön táborokba küzdenek. És a mindennapi események azt bizonyítják, hogy úgy a szocialista, mint a kommunista pártokban belső frakció harcok dúlnak. Amennyi a vezér, ugyanannyi a frakció. Ezek az állapotok azért jöhetnek létre a politikai pártokban, mert elvek szerint soha sem lehet a tömegeket ténylegesen egyesíteni. Nem pedig azon egyszerű oknál fogva, mert egyetlen politikai párt sem képezhet egy egységes osztályszervezetet. A gyakorlati forradalmi munkásmozgalom célja a kizsákmányoláson alapuló bérrendszer megszüntetése. Erre a célra minden elvi külömbség nélkül csak a kizsákmányolt munkásokat lehet egységesen osztályérdekei szerint egy forradalmi szervezetbe tömöríteni. Vegyünk néhány európai esetet. Például Magyarországban úgy a szocialista, mint a kommunista párt külön, külön azt akarják a munkásokkal megértetni, hogy ténylegesen ők az igaziak. Közben pedig a kapitalizmust képviselő reakció pedig ellen- forradalomra készül. Romániában a legutóbbi választások eredménye képpen a kormányt képviselő kommunista párt döntő győzelmet aratott. De még a kapitalizmus ma is az uralkodó réteg, a királyukkal az élén. Franciaországban, ahol szintén a kommunisták képezik a legnagyobb parlamenti pártot, most a szocialista elvtársak kormányoznak. És a magántulajdon rendszerére alapozott kapitalista rendszer tartja kezében az élet javait. Az éhező kommunista szavazók pedig türelemmel várják, hogy valamikor saját pártjukból fog majd kormány alakulni, a kapitalizmus megfékezésére. A napokban gyülésezett az olasz szocialista párt. Ott ahol a népek milliói éheznek, most arról vitatkoznak, hogy melyik vezérüknek az álláspontja a legjobb. Azután a sok viták után a pártot annyi frakciókra fogják szakitani, ahány vezér résztvesz a vitában. Az éhező milliók pedig várhatnak, mig a kapitalisták ügynökei Amerikában alamizsnát fognak kikönyörögni az amerikai kapitalizmus ügynökeitől, hogy a nép forradalmi hangulatát lecsapolják a kapitalizmus további fenmaradásának érdekében. Vájjon a munkástömegek mikor fogják megérteni, hogy a kapitalista társadalmi rend megérett már a teljs pusztulásra? És, hogy az uj társadalom alapja kizárólag a munkásosztály termelő erejében van felraktározva. Ha most már a sok lehetetlen pártviták és időt fecsérlő választások után a munkásosztály még mindig az éhség kálváriáját járó bizonytalanságban fetreng, miért nem keresi az egyenes utat a végleges felszabadulsához ? Ezt pedig csak úgy érheti el, ha az egységet szétforgácsoló elvek helyett saját osztályának végleges fölszabadítása érdekében tényleges osztályszervezetbe tömörülve a kizsákmányolás végleges megszüntetéséért folytatja a tényleges osztályharcot. JEGYEZD MEG Ajánlja: St. Visi.Amikor Párisban tartották a békekonferencia tárgyalásait, Péter, a szerbek volt királya álnév alatt ott settenkedett. Leste, hogy akadna-e egy üres mellényzseb valamelyik angol vagy amerikai érdekcsoportnál, melyben menedéket találhatna és védelmet Titoék ellen. Hogy megváltozik a közvélemény, ezt a napokban jelentették. Ugyanis a múlt nyáron, amikor az összes nagy lapok, rádió rikkancsok “Get Tough With Russia’’ müdalt énekelték, a kiszolgált katonáknak csak 27 százaléka bízott abban, hogy az Egyesült Nemzetek békét teremthetnek. Most az utóbbi események és ezen müdalnak a kevesebb használata képen, ezen kiszolgált katonák 47 százaléka hiszi, hogy a UN békét teremthet a népek között. General Marshall, akit Kínába küldtek, hogy ottan békét teremtsen a harcoló felek között, beismerte, hogy minden próbálkozása kudarccal végződött. Mindkét oldalt elitéli, úgy Chi- angékat, mint a kommunistákat, de ugyan akkor beismeri, hogy nem talált elegendő embert, az úgynevezett harmadik oldal ,a megalkuvók közül, akikkel üzletet köthetett volna és akik elég erősek lennének árut szállítani. Tehát Kínában a harc tovább folyik a végső leszámolásig. General Péter Zhikovic, királypárti hadvezért, akit Mihai- lovith-al együtt halálra Ítéltek, mert a nép/ellen harcolt, az angolok felbérelték és a fasiszta kírálypárti szerbek közül szervezett hadseregével együtt szolgálja az angolokat Németországban. Az odamenekült fasiszta horvátokkal egészítette ki a csapatait. Szójáték, melyekkel még az értelmesebb munkások nagy részét is megtévesztik a tőkés rendszer irói és szónokai. Amikor ők szabadságot mondanak, az a kizsákmányolás szabadságát jelenti. Amikor demokráciát emlegetnek, ők a tőkés rendszert értik. Amikor a Wagner törvény módosítását emlegetik, akkor annak megsemmisítését akarják. De mégis nagyszerű ez a szójáték, sokakat meglehet vele téveszteni. v Bilbo és társai bejelentették, hogy ha ki akarják zárni a szenátusból, akkor lehúzzák a leplet a többi szenátorokról is. Erre annyira megijedtek, hogy Bilbot nyaralni küldték New Or- leansba, hogy a száját hozza rendbe, melyet a feketék és vörösek elleni tüzokádás által összeégetett és rákbetegség keletkezett. No meg a téli hónapok idején nagyon kellemes ot;t délen az időjárás. A görög forradalmárok között sok női partizán is harcol, jelentik az ott járt amerikai uj- ságirók. Ugyanakkor azt is jelentik, hogy minden megtévesztő híradások dacára, Görögországban nem lehet béke ezen partizánok bevonása nélkül. Most ezt az angolok is belátják és sürgetik egy közös kormány megalakítását, melyben a vörösek is helyet kapnának. De abba a görög reakciósok éppen úgy nem egyeznek bele, mint a kínai reakciósok nem egyeztek egy ilyen közös kormányba. Azok nem ülnek le egy asztalhoz az “átkozott vörösekkel”. A kormány és Truman elnök beismerése szerint most van két és fél millió munkanélküli, de ez normális a mai rendszerben, amint az elnök mondta és még eddig nem ismert prosperitásban van részünk. Csak az a baj, hogy a munkások nem tudják, illetve nem vehetik meg mindazon fontos dolgokat, melyekre olyan nagy szükségük volna. Az Egyesült Államokban 1939-ben csak hét billió dollár volt forgalomban, mostan huszonhat, azaz 26 billió. Most ezt akarják visszaszerezni a bankok, azért emelik az árakat. Ők úgy állítják, legjobb a pénz náluk és a legbiztosabb, mert akkor ők rendelkeznek felette. Tokyoban a háborús bűnösök tárgyalásánál bemutattak fényképeket, amelyek azt mutatták, hogy a japánok milyen jól bántak a kezeikbe került angol, németalföldi és ausztráliai foglyokkal, akik — a képen — étellel megrakott asztal körül ülnek. A volt foglyok azonban most azt vallották, hogy csak a fénykép felvételre ültették őket asztalhoz, de az élelmiszerekhez nem nyúlhattak. Azokat a fénykép felvétel után a japánok ették meg. UJ POLITIKAI PÁRTRÓL BESZÉLNEK WASHINGTON '— Amerikai liberálisok, akik már minden reményüket feladták arra, hogy a demokrata pártot újra liberálissá lehet majd tenni, uj párt alakulatról beszélnek. Ezeknek nevében a '“Union for Democratic Action Committee” gyűlést hivott egybe, ahol ugyan még nem mondották ki az uj párt megalakítását, hanem ..Americans for Democratic Action” név alatt csoportot alakították az előkészítő munkák elvégzésére. Az uj politikai csoport elnökévé Leon Henderson, volt ár- szabályozó direktort választották meg. A nyilvánosságra adott nyilatkozatukban kimondották, hogy nem kívánják semmiféle totalitär csoport támogatását, tehát a kommunisták és velük szimpatizálókét sem. Ha ez a készülődés valóban a harmadik polgári politikai párt megalakításához vehetne, úgy annak valószínűleg Henry Wallace volt alelnök és kereskedelmi miniszter lenne a kimondott vezére.
