Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-06-28 / 1482. szám
2 oldal Egyről-Másról-ELMONDJA: J. Z. “SZABAD SAJTÓ” A GYAKORLATBAN Az Egyesült Államok alkotmánya többek között a sajtó- szabadságot is biztosítja mindenki részére, aki azzal élni kíván és a felületes szemlélők el is hiszik, hogy a sajtószabadság valóban meg is van. A közelmúltban a Bérmunkás hasábjain (gb.) munkástársam részletesen ismertette a sajtó- szabadság elméleti és gyakorlati lehetőségeit, amit nem kívánok megismételni, csupán egy gyakorlati példával illusztrálni, hogy az elmélet mennyire nem válik be a gyakorlatban. Don C. Matchan néhány évvel ezelőtt megvásárolta a North Dakota-i Valley City egyetlen napilapját a “Valley City Time-Record”-ot a helyi üzletemberek segítségével. A lap Matchan igazgatása és szerkesztése alatt kielégítően megerősödött és aránylag jó megélhetést nyújtott Matchannak amig az kizárólag üzleti célt szolgált. Az utóbbi hónapokban azonban Matchan — aki maga Írja a vezércikkeket — nem volt megelégedve a világesemények fejleményeivel és ezt vezércikkeiben szóvá tette. Többek között élesen elitélte Truman elnök Török-Görögországok részére tervezett támogatását. Lelkesen támogatja Henry Wallace Truman Doktrína ellenes mozgalmát. Védelmezi a munkásság szervezkedési jogát és a •munkásszervezetek támogatását hirdeti. Erősen elitéli a Szovjet Unió elleni uszítást és a kooperatív mozgalmak hive. Szóval, ' szembehelyezkedett az amerikai hivatalos felfogással és barátai “liberális” mig ellen| ségei “radikális” jelzőkkel ruházták fel. A helyi munkáltatók természetesen “kommunistának” bélyegzik őt és mint ilyent, nem tartják érdemesnek arra, hogy a város egyetlen napilapját szerkessze, mert ily elvek hirdetését túlságosan veszélyesnek vélik a lakosságra. Ezért felszólították Matchant, hogy adja el a lapot, ellenkező esetben egy másik napilapot alapítanak. Matchan azonban méltánytalannak találta az ajánlatot és annak bizonyítására, hogy a lap olvasóinak nagy többsége vele van, felszólította az olvasókat, hogy a lapban közölt szavazó lapon nyilvánítsák véleményeiket, hogy helyeslik-e, hogy a lap hasábjain szabadon nyilváníthassa véleményét, vagy pedig, hogy ily vélemény nyilvánítás ártalmára van a városnak? A lap olvasói 4-1 ellenében — bár többen megjegyezték, hogy nem értenek egyet Matchen állásfoglalásával a fenforgó kérdésekben, de jogosnak tartják, hogy véleményét szabadon nyilváníthassa. Matchan tehát “győzelmet” aratott ellenfelei felett — elméletben. Gyakorlatban azonban ellenfelei győztek, mert megvonták a hirdetéseket a laptól és ezen összegek nélkül a lap nem sokáig létezhet. És Matchen kijelentette, hogy a lapot áruba bocsátja. ELŐTTÜNK sohasem volt kétséges, hogy az osztálytársa- dalomban a sajtószabadság csak mese a hiszékenyek bolon- ditására. Az üzleti sajtót nem elvi kérdések irányítják, hanem anyagiak és amellett, hogy különösen itt az Egyesült Állavoltam. A North Side azonban csaknem olyan mint volt és azok akik Amerika újjáépítéséről beszélnek, hát ott alaposan lekéstek. Népgyülés volt ott hirdetve, de olyan körülmények és az időjárás miatt, nagyon kevesen voltak jelen. Az általános helyzetről nem tudtam személyes tapasztalatot nyerni mint ahogy nem is lehetséges egy-két nap alatt, csak annyit amit a munkástársaktól hallottam. Ugyanez áll, (Akron, Cleveland, Pittsburgh,' Philadelphia, stb. városokra, mely helyeken szintén népgy ülések voltak, egyes helyeken meglepően sokan jöttek össze, mint arról már beszámoltak lapunkban. Általában mindenütt arról kaptam információt, hogy a munkanélküliek tábora növekszik és mindenfelé általános bizonytalanság van a levegőben. A megélhetési viszonyok rosszabbodnak mindenfelé és a lakásviszonyok dacára, hogy két éve lesz a háború befejezésének, még alig változtak. A kisebb városokban ép olyan nagy a lakáshiány, mint a nagy városokban. Egy családnak való lakásban két-három család van még mindig összezsúfolva, amihez aztán most jön a munkanélküliség réme. Mire majd lesz lakás, nem lesz kereset és még rosszabb lesz a mai tarthatatlan helyzet. A magyar munkástársaink között meg van az érdeklődés a munkás ügyek iránt és azt mondhatom, hogy majdnem mind a régiek megmaradtak táborunkban. Néhányan akik elmaradtak ezek helyébe láttam uj arcokat. Az egyedüli ami aggasztó a magyarnyelvű mozgalomra, hogy alig-alig lehet látni fiatal arcokat. A nagy többség őszülő és kopaszodó munkástárs, akikben meg van a régi meggyőződés, sőt a régi harci szellem is, csak a régi erő csökkent. És ennek az erőnek a pótlására nincsénnek itt az Egyesült Államokban erőforrásaink. Magyar bevándorlás nincsen és talán már nem is lesz, vagy ha lesz is, nem olyan közeli időben, hogy arra mi várhatnánk. így a magyar mozgalom különleges helyzet elé került és a közeli években nagy megpróbáltatásoknak néz elébe. Valahogy úgy érzem, hogy a nehéz problémáink meglodásához utam segítségül szolgált. mokban a sajtó számottevő százaléka nagy üzlet és direkt kapitalisták kezében van, az elenyésző kissebbséget a hirdetések révén indirekt tartja a kezében ugyancsak a kapitalista osztály. Megbízható statisztika szerint az amerikai sajtó 99 százaléka minden ellenvetés nélkül szolgálja, vagy kénytelen szolgálni a kapitalista osztály érdekeit. Kivételt ezen szabály alól csakis oly lapok képeznek, amelyek nem közölnek üzleti hirdetéseket — mint a Bérmunkás is — és megjelenésük nincs függővé téve a hirdetésekért járó anyagiaktól. Ilyen lap azonban sajnos nagyon kevés van és olvasóink tábora túlságosan korlátolt ahoz, hogy a kereskedelmi sajtóval felvegyék a versenyt a munkásság helyes informálására. Ez a hátrány azonban belátható időn belül orvosolható volna, ha a munkásság felismerné a valóságot és oly lapokat olvasna, amelyek minden anyagi érdek nélkül, kizárólag a munkásosztály érdekeit szolgálják. Mert a sajtószabadság csakis igy érvényesülhetne a gyakorlatban. “NEM KELL FÉLNI A FASIZMUSTÓL” Ezt nem mi állítjuk, hanem az Egyesült Államok kongresz- szusa, amely több évi kutatás után felfedezte, hogy a nácifasizmus veszélye csak a “kommunisták” agyában létezik és nincs mitől tartanunk. Még a háború kezdetén történt, — amikor a nácik megindították a gőzhengert Európa és később a világ lehengerelésé- re és az amerikai nácik túlságos hangosan “ellenezték” a háborút, de annál jobban lelkesedtek a német győzelmeken, — hogy a kongresszus egy bizottságot választott az “Amerika- ellenes” cselekvések megvizsgálására. Ezen bizottságnak az elnöke Martin Dies texasi képviselő volt, aki maga is nagyon rokonszenvezett a reakciós mozgalmakkal, mint a “German- American Bund” vagy “Ku Klux Klan” “Christian Front” “Silver Shirt” “American First” és még több hasonló faj és vallás gyűlöletet hirdető alakulatokkal és bár a bizottság kimondottan ezen alakulatok ténykedéseinek megvizsgálására alakult, ezek tevékenységéről hallottunk legkevesebbet a bizottságtól. “Pearl Harbor” után hangfogót voltak kénytelenek alkalmazni ezek a gyűlöletet szitó bandák, de VE day után, mint a gomba eső után, máról-holnapra ismét előbujtak és ma sokkal Hangosabbak, mint bármikor a múltban voltak. Martin Dies ugyan már nincs a kongresszusban, de az “ame- rikaiatlan” bizottság még mindig létezik és úgy a jelenlegi elnöke, J. Parnell Thomas, mint annak tagjainak többsége elődeik nyomdokaiban haladnak és minden erejüket a “kommunista veszély” vizsgálására fordítják. Ez a bizottság gyakran hangzatos jelentéseket bocsát nyilvánosságra a “kommunista veszélyről”, hogy ezzel álcázzák a valóban veszélyes náci-fasiz- ták tevékenységét. AZONBAN nem csak az “un- american” bizottság vélekedik igy a fasizmus veszélyéről, ü- letve veszélytelenségéről, hanem a ház “adminisztrációs” bizottsága is hasonló véleményen van. Még az elmúlt februárban két ajánlat került ezen bizottság elé két füzet kiadására, ezek: “Communism in Action” (kommunizmus akcióban) és “Fascism in Action (fasizmus akcióban). Az előbbit Dirksen illi- noisi republikánus képviselő ajánlotta kiadásra, az utóbbit pedig Patman texasi demokrata. Az előbbit az adminisztrációs bizottság azonnal nyomtatás alá helyezte és eddig a “Communism in Action” füzetből több mint egy millió példány jelent meg kormány költségen. A másik füzet sorsa azonban még ma, hónapok eltelte után is nzonytalan. Amikor Patman {épviselő magyarázatot kért a nzottságtól a halasztásért azt a választ kapta, hogy a bizottságnak nem volt ideje azzal foglalkozni. Amikor végre mégis ösz- szeült a bizottság, tíz percnyi tárgyalás után elhatározták, hogy nincs mit tárgyalni a füzet felett, mert az Amerika ellenes cselekedeteket vizsgáló bizottság azt jelentette, hogy az országot nem fenyegeti veszély jobbról, hanem csak balról. Te- lát a bizottság véleménye szerint a fasizmus nem jelent veszélyt az amerikai életmódra, csak a kommunizmus. Magyarázatként megemlítjük, hogy a jelen kongresszus többségét a náci-fasizták és a reakciósok dédelgetett kedvencei alkotják. ‘A TUDOMÁNY DILEMÄJA” David E. Lilienthal, az “Ato- mis Energy Commission” elnöke a minap egy összejövetelen beszédet tartott és többek között kijelentette, hogy a vezetése alatt működő atom bizottság példátlanul álló dilema előtt áll. A dilema — Lilienthal szerint — akörül a titokzatosság körül forog, amely megtiltja, hogy az atom energia tanulmányozásánál foglalkoztatott tudósok és mérnökök nem közölhetik egymással felfedezéseiket és kutatásaik eredményét, ami nagyban hátráltatja a tudomány ezen ágának elhaladását. “Ezen ellentmondó erők ösz- szeegyeztetésének problémája annyira nehéz, hogy azt egy okból feltétlen meg kell oldanunk és ez az ok: muszáj.” “Ez talán az első eset az emberiség tragikus történetében az egymás elleni harcban, hogy a győző oly hatalmas fegyverrel rendelkezik, hogy azt minden áron el kell dugni.” “Néhány század múlva valószínűleg úgy fogunk feltűnni, mint a 20-ik század ostoba népei, akik miután egy nagy felfedezést csináltak, nem volt elég értelmiségük meglátni azt, hogy mit jelenthetne az, az emberiségnek, sem elég találékonyságuk, hogy azjt az emberiség javára gyümölcsöztessék.” BÉRMUNKÁS 1947. junius 28.
