Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-06-14 / 1480. szám

2 oldal BÉR M U N K Á S 1947. junius 14. Egyről-Másról :ELMONDJA: J. Z. MAGYARORSZÁG A HÍREK KÖZPONTJÁBAN Az utóbbi időben Magyaror­szág gyakran szerepel a világ­sajtóban és amit a kétes forrá­sokból eredő hírekből kilehet hámozni, arra enged következ­tetni, hogy a jelen események a hónapok óta folyamatban le­vő tisztítási akciónak a kiforrá­sai. . Mint ismeretes pár hónappal ezelőtt a magyar kormány mé­lyen gyökeredző összeesküvés­ről rántotta le a leplet, mely­nek célja volt a jelen kormányt megbuktatni és visszaállítani a Horthy fehérterror uralmat az országban. Az összeesküvés szá­lai a Kisgazda Pártból eredtek és mélyen szétágaztak egészen a minisztériumig, amint a vizs­gálatok kiderítették. Talán furcsán hangzik, hogy az összeesküvés éppen a Kisgaz­da pártból eredt, amely párt ve­zéreiből kerül ki a j elen kor­kormány többsége és a magyar helyzettel ismeretlenek hihetet­lennek tartják, hogy a kormány saját maga ellen tervezett volna összeesküvést és az egész össze- esküvési tervet a kommunisták rögeszméjének minősitik, hogy ennek révén a kormány a kom­munisták irányítása alá kerül­jön. Ezen állítás a felületes szemlélők előtt természetesen hitelre talál, de a magyarorszá­gi helyzettel ismerősek előtt na­gyon is veszélyes valóságot tar­talmaznak a hírek. zető embereinek, akikből állt a kormány többsége. Az összees­küvés természetesen nem azok ellen készült, akik a kormány­ban a Kisgazda pártot képvisel­ték és tudomásuk volt annak lé­tezéséről, de szemet hunytak, hanem azok ellen, akik minden lehetőt elkövettek, hogy a fe­hér terror rendszer vissza ne térhessen Magyarországba. A Kisgazda párt kormány tagjai az esetben is biztosítva lettek volna, ha az összeesküvési puccs sikerül és nem állja meg a he­lyét azon állítás, hogy “saját maguk ellen szőttek volna ösz- szeesküvést.” MINT ismeretes a másfél év­vel ezelőtt megtartott általános választásoknál a Kisgazda párt kapta a legtöbb szavazatot — az összes szavazatok 57 száza­lékát, mig a 43 százalék a Szoci­áldemokrata, Paraszt és a Kom­munista pártok között oszlott meg — következetesen a kor­mányalakításnál a Kisgazda párt jutott előnyhöz. A helyzet azonban abban az időben olyan válságos volt és a három ellen­párt oly jelentős kisebbségi sza­vazattal rendelkezett, hogy a kormányba be kellett venni a többi pártok embereit is és koa­líciós kormány alakult Nagy Ferenc Kisgazda párti minisz­terein ökségével. Ha tudjuk azt, hogy a Horthy rendszer maradványai — a nyi­lasok, fasiszták és nácik — leg­nagyobb részben a Kisgazda pártban bújtak meg. csak ter­mészetesnek tartjuk, hogy az el­lenpártok emberei éber figye­lemmel kisérték ezen párt mű­ködését és amint láttuk minden okuk meg volt a bizalmatlanság­ra. A pár hónappal ezelőtt nyil­vánosságra került aljas össze­esküvés a Kisgazda pártban szerveződött és alig tételezhe­tő fel, hogy arról ne lett volna tudomása a Kisgazda párt ve­— bele akarja ijeszteni az ame­rikai népet az igen nagy állandó hadsereg tartásába, amelyhez természetesen az első lépés a kötelező sorozás újbóli behoza­tala és állandósítása. AZ ÖSSZEESKÜVÉS célja azonban nem csupán az volt, hogy a kormányt megbuktas­sák. Ennél sokkal messzebbme­nő célja volt és ha sikerült vol­na, az 1919 és az azt követő fe­hérterror csak gyerekjáték lett volna ahhoz képest, ami most következett volna. Amint Dálnoki Veress Lajos — az összeesküvők fővezére — a kihallgatáskor kijelentette: “a jelen törvények értelmében bűnös vagyok, de mégis ártat­lannak vallom magam,, mert én a demokratikus kormányt, sem annak intézkedéseit nem isme­rem el. Én a háború előtti tör­vényeket ismerem el és azok visszaállítása volt a célom.” Nyilvánvaló tehát, hogy az összeesküvés győzelme, mily borzalmas állapotokat teremtett volna Magyarországon. A világ leghirhedtebb gyilkosai, a leg­kegyetlenebb szadistái ismét szabadkezet nyertek volna a magyar munkásság és minden haladó szellemű magyar legyil- koltatására .És ne áltassuk ma­gunkat, hogy ez nem követke- kezett volna be. A jelenben sokkal több okuk lett volna a szadistáknak a bosz- szuállásra, mint 1919-ben és az azt követő években. Akkor nem működtek népbiróságok és nem voltak kivégzések és a főbünö- sök úgyszólván teljes biztonság­ban uszták meg a forradalmi időket. Ez azonban nem tartot­ta őket vissza, amikor a fehér terror uralomra került, hogy bosszút ne álljanak mindazokon, akikhez a bizalmatlanságnak a legkisebb árnyéka is fért. Meny­nyivel inkább gyakorolnák a terrort most, amikor a főterror­isták bosszúja elsősorban azok ellen irányult volna, akik az új­jáépítést irányítják és nagy­részben végzik: a szervezett munkások ellen. A föld visszakerült volna a nagybirtokosok, grófok, bárók és papok kezébe és a jelenlegi tulajdonosok, akik ugyan min­dig művelték a földet, de csak földosztás révén jutottak an­nak tulajdonába, az üldözöttek táborába kerültek volna és a fa­luk fáit velük díszítették volna a terroristák. Mindezek ma csak feltevések, de ha az összeesküvés sikerült volna, a múlt történetéből Ítél­ve. borzalmas valóság lehetett volna. És mi csak a legnagyobb elismeréssel adózhatunk a ma­gyar kormány azon tagjainak, akik éberen őrködtek és ezt a végzetes katasztrófát az össze­esküvés leleplezésével megaka­dályozták. AZ ÖSSZEESKÜVÉS főré­szeseinek letartóztatását és részbeni kivégzését nyomon kö­vette a Kisgazda párt főtitkárá­nak, Kovács Bélának letartóz­tatása, amiért az Egyesült Ál­lamok kormánya több tiltakozó jegyzéket küldött a magyar kormánynak. A későbbi vizsgálat azonban ugylátszik kétes világításba j ut- tatta Nagy Ferenc miniszterel­nököt is, mert a közelmúlt na­pokban “pihenőre” utazott el Svájcba és amint a későbbi hí­rek közlik, onnan telefonon ad­ta be lemondását. Ugyancsak közlik a hírek, hogy Nagy he­lyét, szintén a Kisgazda párt tagja, Dinnyés Lajos foglalta el, aki az előbbi kormányban a hadügyi minisztérium főnöke volt. Ugyancsak elmozdították ál­lásából Gyöngyösi János kül­ügyminisztert és a külügyi mi­niszteri tárca betöltésére Ker­tész István, volt római nagykö­vetet nevezték ki. A legutóbbi hírek pedig arról számolnak be, hogy Varga Bé­la a képviselőház elnöke meg­szökött az országból és valószí­nű, hogy Ausztriában az ameri­kai zónában keresett menedé­ket. Mindezen hírek e sorok irásá- ! ig nem nyertek megerősítést és j kizárólag az amerikai hirszolgá- - lat jelentésein alapulnak, ame- ‘ lyek elfogultak és gyakran meg­bízhatatlanok. De mivel az ősz- } szeesküvés a Magyar Köztársa- ] ság és annak kormánya ellen , tény, nagy a lehetőség, hogy az < említett Kisgazda párt miniszte- j reket kétes helyzetbe juttatta , és elmozdításuk elkerülhetetlen szükségessé vált. 1 ben a kapitalizmus korlátlan uralkodása alapján állnak. Az amerikai “demokrácia” nem tűri meg a kapitalizmus semmiféle korlátozását, annál kevésbé a földosztást, az iparok államosítását és hasonló törek­véseket, mert ez szerintük már “kommunizmus”, ami ha gyö­keret ver Európában, csak idő kérdése, hogy komolyan veszé­lyeztesse az egész kapitalista rendszert. ÉS MOST JÖN A HÁTBASZURÁS Az Egyesült Államok — a “demokrácia bajnoka” — ugy­látszik nincs megelégedve Ma­gyarországon a helyzet ilyeténi kialakulásával és a külügyi hi­vatal máris akcióba lépett, hogy “az orosz támogatással újjá­szervezett pro-kommunista kor­mányt” hátba szúrja. Marshall külügyi államtitkár rendeletet bocsájtott ki, hogy a Magyar- ország részére engedélyezett 30 millió dollár hitelt, —a melyből még 15 millió fel nem hasznait, — felfüggesszék és egyben min­den további kölcsönt, vagy hi­telt megvonjanak Magyaror­szágtól. Ismerve az Egyesült Államok reakciós törekvéseit, egyáltalán nem lep meg bennünket Marsh­all ezen rendelete. Ez csak foly­tatása azon hátbadöféseknek, amit a háború befejezése óta ál­landóan gyakorolnak azon or­szágokkal szembe, amelyek nem úgy táncolnak, ahogy az Egye­sült Államok dudál. Semmi kétség aziránt, hogy a kelet európai helyzet kialakulá­sa egyáltalán nincs összhangba az Egyesült Államok törekvése­ivel, mert ők “demokráciának” csak azon országokat ismerik el, amelyek amerikai mintára a “free enterprise” (szabad vál­lalkozás) de gyakorlati értelem­MI SEM bizonyítja világosab­ban az Egyesült Államok reak­ciós törekvéseit, mint az a tény, hogy Török és Görögországok részére folyósítandó 400 milliós kölcsönt a kongresszus megsza­vazta és az elnök is szentesítet­te _ és amelynek jelentős része már át is lett utalva ezen orszá­goknak azzal a kimondott cél­lal, hogy fegyveres haderejüket modernizálják a belső demokra­tikus elemek legyilkolására és az esetleges Oroszország felől jövő “kommunista” törekvések visszaverésére. Ugyanakkor, amikor Mar­shall külügyi államtitkár elren­delte a Magyarország részére engedélyezett kölcsön visszavo­nását “sok sikert” kívánt Olasz­ország De Gaspari által alakí­tott “kommunista mentes” “de­mokratikus” kormánynak, mely ország pépe “demonstrálta őszinte és álhatatos bizalmát a demokratikus folyamatban a személyes szabadságuk és az alapvető emberi jogok megőrzé­sére” és biztosította Iitáliát az Egyesült Államok támogatásá- ról. Iránnak (Perzsia) szintén 30 milliós hitelt irányzott elő az Egyesült Államok a háborúból visszamaradt feleslegből a had­sereg modernizálására, többek között repülőgépek és tankok, valamint katonaruhákban. Az olaj forrásokban gazdag Irán Oroszországgal szomszé­dos és igy kétszeresen érdeke az Egyesült Államoknak azt a hálójában tartani. A dollár diplomáciának nagy­része van abban, hogy az uj francia kormány a kommunis­ták mellőzésével alakult, dacá­ra, hogy Franciaországban a legnagyobb politikai párt a Kommunista Párt. EURÓPÁBAN ma minden há­ború által sújtott ország a leg­válságosabb helyzetben van. Va­lamennyi ország támogatásra szorul és ezt mind az Egyesült Államoktól várja, mert csak ez az ország van ma abban a kivé­teles helyzetben, hogy segítsé­get nyújthat. Ezen segítségnek azonban súlyos feltételei van­nak és csak azon országok kap­hatják meg, amelyek megfelel­nek ezen feltételeknek. A felté- telep pedig: feladni önrendelke­zési jogukat; oly kormányokat felállítani, amelyek fogadalmat tesznek a bomladozó kapitalista rendszert visszaállítani és az Egyesült Államok kapitalizmu­sának érdekeit megvédelmezni minden körülmények között. Ezen törekvés sikerrel járt 1919-ben több országban — kö­zöttük Magyarországon is — és szeretnénk hinni, hogy most nem fog sikerülni. A tőr, amely- lyel akkor hátbaszurták, most is a hátuknak van szögezve és ha ki nem védik a döfést, meg fog ismétlődni az elmúlt 30 év

Next

/
Oldalképek
Tartalom