Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-01-18 / 1459. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND 1947, JAN. 18 NO. 1459 SZÁM Amerika segíti a nácikat AZ AMERIKAI ZÓNÁBAN KÖZISMERT NÁCIK TÖLTENEK BE FONTOS KÖZHIVATALOKAT. — AUSZTRIÁT TELJESEN A NÁCIK URALJÁK. — A “KERESZTÉNY” POLITIKAI PÁRTOK SZEREPE Amig az 1945-ös évet mint a totalitär államok katonai hatalmának megsemmisítőjét könyvelték el, addig a most múlt 1946-ot mint a faszimus és nácizmus nagy győzelmi évét említik. A fasiz- ták az egész világon, de a német nácik különösen újból erősen bizakodnak, hogy a csillaguk újból ragyogni fog. Önbizalmuk visz- szatérésére az Egyesült Államokon jelenleg végigvonuló reakciós áramlat ad okot, amelyet alaposan kihasználnak. Amióta az amerikai megszálló hadsereg parancsnoka, Joseph T. McNarney generális kihirdette azt a karácsonyi amnesztiát, amelyben 800,000 német nácit levettek a vádlottak listájáról, a németek nyíltan hangzotatják, hogy az Egyesült Államok a nácik szövetségét akarja az oroszok ellen és azért siet visszaállítani Németországban a hitleristák uralmát. McNarney generális ugyan megmagyarázta, hogy csak a “kisebb bűnösök” kaptak amnesztiát, olyanok, akik nem követtek el nagyobb bűntényeket. Azonban ezt a listát maguk a németek állították össze és igy maguk a nácik határozzák meg, hogy ki a kisebb és ki a nagyobb bűnös. így például mindenkit kis bűnösnek vettek, akinek 1943-ban nem volt 20,000 márkánál nagyobb vagyona, avagy évi jövedelme nem haladta meg a 3,600 márkát. KISEBB GYILKOSOK A denacifikáló bizottságok eddig 11 millió embernek adatait vették fel és abból körülbelül 3 milliót találtak bűnösnek, akik ellen vádat kellett volna emelni. Azonban ez a bizottság azonnal elejtette a vádat körülbelül egy miilió “kisebb” bűnös ellen, akiket a “követők” csoportjába soroztak. Ezek tehát olyan bűnösök, akik csak “követték” a náci vezéreket, tehát nem kezdeményezői voltak a rablásoknak és gyilkosságoknak, hanem csak másokat követtek az ily borzalmas bűntényekben. Az amerikai hatóságok jóváhagyták az ilyen felmentéseket. Az ausztriai zónában még kedvezőbb viszonyok közé jutottak a nácik. Igen érdekes képet vet erre Ferdinand Czerninnek az amerikai lapokhoz küldött tudósítása. Ferdinand Czernin fia annak a Czerninnek, aki az első világháború idején az Osztrák- Magyar Monarchia külügyminisztere volt s igy személyesen ismeri az osztrák fasisztákat. Ez a Czernin Salzburg város ban megakarta látogatni az Amerikai Katonai Kormányzat ottani parancsnokát, egy ezredest, de mielőtt bejuthatott volna hozzá, két általa igen jól ismert volt osztrák S.S. tiszt fogta kérdőre, hogy mi járatban van, stb. Szóval az amerikai katonai parancsnokhoz csak az juthat be, akiket erre a volt osztrák' náci tisztek megfelelőnek tartanak. Elmondja aztán még Czernin, hogy nem állt szóba a volt S.S. tisztekkel, hanem másnap egy vendéglőben találkozott az amerikai ezredessel és elmondotta neki, hogy két hírhedt náci S.S. tisztet talált a hivatalában. Az ezredes úgy tett, mint akit nagyon meglepett ez a leleplezés és megígérte, hogy azonnal intézkedni fog. “Egy hónappal később újra Salzburgban jártam,” — írja Czernin — “és a két osztrák náci tiszt még mindig kezében tartotta az amerikai katonai kormányzatot.” Az is jellemző, hogy a Nüren- bergben 20 évi börtönre Ítélt Baldur von Schirach felesége nagy estélyeket rendez, amelyen amerikai katonatisztek dáridóz- nak. Bécsben a minisztériumokban számos ismert nácinak adtak fontos állásokat. A denacifikálásnak egyik nagy akadálya az, hogy még mindig nem határozták meg pontosan, hogy kiket jelölnek meg a náci jelzővel. Az egyik amerikai hivatalnok szerint a náci nem más, mint fegyvert viselő német. Ha tehát a fegyvert elvesszük tőle, akkor már csak a német marad meg, akit nem szabad megbüntetni csak azért, mert német. De legnagyobb mértékben az hátráltatja a denacifikációt, hogy a fasiszták és nácik minden országban a “keresztény” jelzővel ellátott politikai pártokban tömörülnek. Az eddig csak a pogány eszméknek hódoló nácik, most egyszerre mindannyian a kereszténység védelmezői lettek és a papokkal szövetkezve, sikeresen küzdenek a fasiz-! mus fentartásáért. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Ha nem volna oly szomorú a Hitler uralom alatti német képviselőház működésére visszagondolni, akkor nyugodt viccelődéssel megállapíthatnánk azt, hogy úgy néz ki, mintha Washingtonba tették volna át székhelyüket. Ha az elmúlt napok alatt a washingtoni képviselő urak tanácskozásait figyeltük akkor nem igen hihetjük azt, hogy a kulisszák mögül nem Hitler és társai irányitják minden ténykedésüket. Azt aztán persze, hogy el kell ismerjük, hogy a benyújtott tervezetek még nem emelkedtek azonnali hatállyal törvényre, mert erre meg vannak az úgynevezett “demokratikus” csatornák melyeken keresztül bizonyos idő kell ahhoz, hogy “szent és sérthetetlen” törvény legyen azokból. Kérdezhetitek aztán tőlünk, hogy mit érdekel bennünket oly nagyon a képviselőház tanácskozása, amikor mi fütyülünk a politikára és minden politikai intézkedésre. Hát ez tény és igy is van és nem is igen vennénk figyelembe a washingtoni képviselő urakat, ha a régi hivatásuk mellett maradnának és agyon politizálnák egymást, mely után aztán ismét vakációra vonulnának vissza. Csakhogy a mostani képviselő uraink legtöbbet ipari ügyekkel foglalkoznak, még pedig olyanformán, hogy mint hűséges cselédek az uralkodó gazdáiknak akarnak szolgálatot tenni. így legelőször azzal kezdték tanácskozásaikat, hogy mindjárt az ipari helyzetbe avatkoztak bele és rögtön a zárt mühelyrend- szerre akarnak tiltó törvényt nyélbeütni. Ugyanis a gyáros urak idegeit nagyon irritálja az a törvény, melyet viszont az ipari munkások léptettek érvénybe szervezeti hatalmuknál fogva, mely szerint, csakis szervezett munkásokat vehetnek föl, ha munkaalkalom van a gyárban. Ez valami borzasztó nagy sérelem a képviselő urak szerint a nagy demokrácián és korlátozza a “free enterprise” egyéni szabadságát. ' Ez az egyéni szabadság különösen akkor van nagyon megsértve, amikor munkanélküliségi helyzet áll be és mondjuk az 1 dolláros órabérre még akadna annak feléért is kiéhezett munkás bőven. Másszóval a képviselő uraink azzal kezdték meg demokratikus működés ükét, hogy gyors ütemben akarnák nyélbeütni ipari téren, azt a helyzetet, amikor a tőkés urainknak meglenne az a nagy szabad demokratikus joguk, mint ami megvolt a rabszolga korszak idején. És mivel mi ipari munkások ilyen demokráciát egyáltalán nem óhajtunk, ezért szólunk bele, a politikus uraink tanácskozásába, most amikor ők is és a szavazó polgárok is egyideig távol vannak a szavazó urnától. És azért szólunk most bele, a politikai ügyek ilyenfajta intézésébe, hogy figyelmeztessük a munkásosztályt ipari szervezett erejének hatalmára és fontossá^ gára. Mert ilyen esetekben nem várhat a munkásság a jövő választásokig, hogy majd uj képviselőket ültet a mostaniak helyére. Az ellenünk inditott támadást most kell visszaverni és ehhez kell az egységes szervezett erő hatalma. A szakszervezetek megkezdték ugyan 'a közös veszély ellen az egységfrontkonferenciát, de viszont ott a szakszervezeti széttagoltság és az egyéni vezérség válaszfalai olyan akadályok, melyek lehetetlenné teszik az egységes hathatós akció keresztülvitelét. Ily esetekben azt láthatja a munkásság, hogy mennyire fontos volna az Egy Nagy Szervezet eszméje alapján kiépíteni szervezeteit és akkor az ilyen tanácskozásra mint ami most folyik Washingtonban csak nyugodtan mosolyoghatnánk. Mert akkor aztán mondhatnánk politikus urainknak, hogy ti csak tanácskozzatok, az erő nálunk van és mi majd cselekedni fogunk. De nem csak az ipari térre való beavatkozása emlékeztet bennünket a hitleri korszakra, az újonnan összeült kongresz- szusnak, hanem minden más tervezetük arra a szomorú korszakra emlékeztet vissza. Itt van pl. az idegen gyűlöletről tanúskodó törvényjavasl a t u k, mely szerint minden idegennyel- vü újság minden sorát le kellene fordítani angolra és benyújtani a postahatóságnál, a második osztályú postai szállítás kedvezmény elnyerésére. Ennek törvényerőre hozása az idegen- nyelvű újságok megszűnését vonná maga után és legfeljebb csak azok az újságok maradnának meg, melyek behódolva az ilyen demokráciának megkapnák a nekik kijáró sápot. Nem is akarjuk erre még azt mondani, hát lássátok itt van a hitler- izmus, mert ez még nem az. Ez csak a kezdete a hitleri nácifasiszta eszméknek. Hiszen kezdetben azon törvénykezés szeHETI KRÓNIKA
