Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-01-18 / 1459. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND 1947, JAN. 18 NO. 1459 SZÁM Amerika segíti a nácikat AZ AMERIKAI ZÓNÁBAN KÖZISMERT NÁCIK TÖLTENEK BE FONTOS KÖZHIVATALOKAT. — AUSZTRIÁT TELJESEN A NÁCIK URALJÁK. — A “KERESZTÉNY” POLITIKAI PÁRTOK SZEREPE Amig az 1945-ös évet mint a totalitär államok katonai hatal­mának megsemmisítőjét könyvelték el, addig a most múlt 1946-ot mint a faszimus és nácizmus nagy győzelmi évét említik. A fasiz- ták az egész világon, de a német nácik különösen újból erősen bi­zakodnak, hogy a csillaguk újból ragyogni fog. Önbizalmuk visz- szatérésére az Egyesült Államokon jelenleg végigvonuló reakciós áramlat ad okot, amelyet alapo­san kihasználnak. Amióta az amerikai megszál­ló hadsereg parancsnoka, Jo­seph T. McNarney generális ki­hirdette azt a karácsonyi am­nesztiát, amelyben 800,000 né­met nácit levettek a vádlottak listájáról, a németek nyíltan hangzotatják, hogy az Egyesült Államok a nácik szövetségét akarja az oroszok ellen és azért siet visszaállítani Németország­ban a hitleristák uralmát. McNarney generális ugyan megmagyarázta, hogy csak a “kisebb bűnösök” kaptak am­nesztiát, olyanok, akik nem kö­vettek el nagyobb bűntényeket. Azonban ezt a listát maguk a németek állították össze és igy maguk a nácik határozzák meg, hogy ki a kisebb és ki a nagyobb bűnös. így például mindenkit kis bűnösnek vettek, akinek 1943-ban nem volt 20,000 már­kánál nagyobb vagyona, avagy évi jövedelme nem haladta meg a 3,600 márkát. KISEBB GYILKOSOK A denacifikáló bizottságok eddig 11 millió embernek adata­it vették fel és abból körülbelül 3 milliót találtak bűnösnek, akik ellen vádat kellett volna emelni. Azonban ez a bizottság azonnal elejtette a vádat körülbelül egy miilió “kisebb” bűnös ellen, aki­ket a “követők” csoportjába so­roztak. Ezek tehát olyan bűnö­sök, akik csak “követték” a náci vezéreket, tehát nem kezdemé­nyezői voltak a rablásoknak és gyilkosságoknak, hanem csak másokat követtek az ily borzal­mas bűntényekben. Az amerikai hatóságok jóváhagyták az ilyen felmentéseket. Az ausztriai zónában még kedvezőbb viszonyok közé jutot­tak a nácik. Igen érdekes képet vet erre Ferdinand Czerninnek az amerikai lapokhoz küldött tu­dósítása. Ferdinand Czernin fia annak a Czerninnek, aki az első világháború idején az Osztrák- Magyar Monarchia külügymi­nisztere volt s igy személyesen ismeri az osztrák fasisztákat. Ez a Czernin Salzburg város ban megakarta látogatni az Amerikai Katonai Kormányzat ottani parancsnokát, egy ezre­dest, de mielőtt bejuthatott vol­na hozzá, két általa igen jól is­mert volt osztrák S.S. tiszt fog­ta kérdőre, hogy mi járatban van, stb. Szóval az amerikai ka­tonai parancsnokhoz csak az juthat be, akiket erre a volt osztrák' náci tisztek megfelelő­nek tartanak. Elmondja aztán még Czernin, hogy nem állt szóba a volt S.S. tisztekkel, hanem másnap egy vendéglőben találkozott az ame­rikai ezredessel és elmondotta neki, hogy két hírhedt náci S.S. tisztet talált a hivatalában. Az ezredes úgy tett, mint akit na­gyon meglepett ez a leleplezés és megígérte, hogy azonnal in­tézkedni fog. “Egy hónappal ké­sőbb újra Salzburgban jártam,” — írja Czernin — “és a két oszt­rák náci tiszt még mindig kezé­ben tartotta az amerikai kato­nai kormányzatot.” Az is jellemző, hogy a Nüren- bergben 20 évi börtönre Ítélt Baldur von Schirach felesége nagy estélyeket rendez, amelyen amerikai katonatisztek dáridóz- nak. Bécsben a minisztériumok­ban számos ismert nácinak ad­tak fontos állásokat. A denacifikálásnak egyik nagy akadálya az, hogy még mindig nem határozták meg pontosan, hogy kiket jelölnek meg a náci jelzővel. Az egyik amerikai hivatalnok szerint a náci nem más, mint fegyvert vi­selő német. Ha tehát a fegyvert elvesszük tőle, akkor már csak a német marad meg, akit nem szabad megbüntetni csak azért, mert német. De legnagyobb mértékben az hátráltatja a denacifikációt, hogy a fasiszták és nácik min­den országban a “keresztény” jelzővel ellátott politikai pártok­ban tömörülnek. Az eddig csak a pogány eszméknek hódoló ná­cik, most egyszerre mindannyi­an a kereszténység védelmezői lettek és a papokkal szövetkez­ve, sikeresen küzdenek a fasiz-! mus fentartásáért. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Ha nem volna oly szomorú a Hitler uralom alatti német kép­viselőház működésére vissza­gondolni, akkor nyugodt vicce­lődéssel megállapíthatnánk azt, hogy úgy néz ki, mintha Was­hingtonba tették volna át szék­helyüket. Ha az elmúlt napok alatt a washingtoni képviselő urak tanácskozásait figyeltük akkor nem igen hihetjük azt, hogy a kulisszák mögül nem Hitler és társai irányitják min­den ténykedésüket. Azt aztán persze, hogy el kell ismerjük, hogy a benyújtott tervezetek még nem emelkedtek azonnali hatállyal törvényre, mert erre meg vannak az úgynevezett “de­mokratikus” csatornák melye­ken keresztül bizonyos idő kell ahhoz, hogy “szent és sérthe­tetlen” törvény legyen azokból. Kérdezhetitek aztán tőlünk, hogy mit érdekel bennünket oly nagyon a képviselőház tanács­kozása, amikor mi fütyülünk a politikára és minden politikai intézkedésre. Hát ez tény és igy is van és nem is igen vennénk figyelembe a washingtoni képviselő urakat, ha a régi hivatásuk mellett ma­radnának és agyon politizálnák egymást, mely után aztán ismét vakációra vonulnának vissza. Csakhogy a mostani képviselő uraink legtöbbet ipari ügyekkel foglalkoznak, még pedig olyan­formán, hogy mint hűséges cse­lédek az uralkodó gazdáiknak akarnak szolgálatot tenni. így legelőször azzal kezdték tanács­kozásaikat, hogy mindjárt az ipari helyzetbe avatkoztak bele és rögtön a zárt mühelyrend- szerre akarnak tiltó törvényt nyélbeütni. Ugyanis a gyáros urak idegeit nagyon irritálja az a törvény, melyet viszont az ipa­ri munkások léptettek érvénybe szervezeti hatalmuknál fogva, mely szerint, csakis szervezett munkásokat vehetnek föl, ha munkaalkalom van a gyárban. Ez valami borzasztó nagy sére­lem a képviselő urak szerint a nagy demokrácián és korlátozza a “free enterprise” egyéni sza­badságát. ' Ez az egyéni szabadság külö­nösen akkor van nagyon meg­sértve, amikor munkanélkülisé­gi helyzet áll be és mondjuk az 1 dolláros órabérre még akad­na annak feléért is kiéhezett munkás bőven. Másszóval a kép­viselő uraink azzal kezdték meg demokratikus működés ükét, hogy gyors ütemben akarnák nyélbeütni ipari téren, azt a helyzetet, amikor a tőkés ura­inknak meglenne az a nagy sza­bad demokratikus joguk, mint ami megvolt a rabszolga kor­szak idején. És mivel mi ipari munkások ilyen demokráciát egyáltalán nem óhajtunk, ezért szólunk bele, a politikus uraink tanácskozásába, most amikor ők is és a szavazó polgárok is egyideig távol vannak a szava­zó urnától. És azért szólunk most bele, a politikai ügyek ilyenfajta inté­zésébe, hogy figyelmeztessük a munkásosztályt ipari szervezett erejének hatalmára és fontossá^ gára. Mert ilyen esetekben nem várhat a munkásság a jövő vá­lasztásokig, hogy majd uj kép­viselőket ültet a mostaniak he­lyére. Az ellenünk inditott táma­dást most kell visszaverni és ehhez kell az egységes szerve­zett erő hatalma. A szakszerve­zetek megkezdték ugyan 'a kö­zös veszély ellen az egységfront­konferenciát, de viszont ott a szakszervezeti széttagoltság és az egyéni vezérség válaszfalai olyan akadályok, melyek lehe­tetlenné teszik az egységes hat­hatós akció keresztülvitelét. Ily esetekben azt láthatja a mun­kásság, hogy mennyire fontos volna az Egy Nagy Szervezet eszméje alapján kiépíteni szer­vezeteit és akkor az ilyen ta­nácskozásra mint ami most fo­lyik Washingtonban csak nyu­godtan mosolyoghatnánk. Mert akkor aztán mondhatnánk poli­tikus urainknak, hogy ti csak tanácskozzatok, az erő nálunk van és mi majd cselekedni fo­gunk. De nem csak az ipari térre való beavatkozása emlékeztet bennünket a hitleri korszakra, az újonnan összeült kongresz- szusnak, hanem minden más tervezetük arra a szomorú kor­szakra emlékeztet vissza. Itt van pl. az idegen gyűlöletről ta­núskodó törvényjavasl a t u k, mely szerint minden idegennyel- vü újság minden sorát le kelle­ne fordítani angolra és benyúj­tani a postahatóságnál, a máso­dik osztályú postai szállítás ked­vezmény elnyerésére. Ennek törvényerőre hozása az idegen- nyelvű újságok megszűnését vonná maga után és legfeljebb csak azok az újságok maradná­nak meg, melyek behódolva az ilyen demokráciának megkap­nák a nekik kijáró sápot. Nem is akarjuk erre még azt monda­ni, hát lássátok itt van a hitler- izmus, mert ez még nem az. Ez csak a kezdete a hitleri náci­fasiszta eszméknek. Hiszen kez­detben azon törvénykezés sze­HETI KRÓNIKA

Next

/
Oldalképek
Tartalom