Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-05-17 / 1476. szám

1947. május 17. BÉRMUNKÁS 7 oldal JEGYEZD MEG-------------------------Ajánlja: St. Visi.--------------------------­Sok európai kis ország in­kább gazdasági gépeket akar­na, de ahelyett gépfegyvereket és ágyukat akarnak nekik ad­ni, ha azokat az oroszok ellen hajlandók használni. Az olyan amerikai polgár, akinek az évi jövedelme 3.000 dollár körül van, évente két hó­napot dolgozik a kormánynak ingyen, mert évente 538 dollár adót kell fizetnie. New Jerseybe való congress­man Thomas hazaárulással vá­dolja azokat a katonákat, akik a május elseji felvonulásban résztvettek New Yorkban. Ha­ditörvényszék elé akarja őket állitani. A moszkvai konferencia si­kertelenségét csak úgy értjük meg, ha Marshall jelentése mel­lett Dulles, a Wall Street ügy­nökének jelentését is elolvas­suk, aki azt mondotta, hogy “amíg az orvosok tanácskoznak, addig a beteg haldoklik.” Per­sze ő a saját gazdasági rendsze­rét értette betegnek. Mert csak is olyan békét akarnának a nemzetközi kapitalisták, hogy a német iparok felett a kontrolt megtarthassák. Mert ha azt el­veszítik, akkor egész Európá­ban elvesztik a rendszerüket, befolyásukat. A legveszélyesebb puskaporos hordó még mindég Triesztben van. A napokban 10.000 jugo­szláv vonult fel tüntetni és va­laki egy bombát dobott közé­jük, 25-en súlyosan megsebesül­tek. A májusi ünnepélyt csak két országban rontották el a fasisz­ta ügynökök. Szicíliában és Len­gyelországban gépfegyverezték a májusi felvonulókat. A tette­seket keresik, de a régi szokás szerint nem találják, pedig fé­nyes nappal történt. Az Európához legközelebb eső Main állam .Aroostook me­gyéjében építenek egy óriási re­pülő telepet, ahonnan a legna­gyobb bombázók, melyek Euró­dolgozunk, hogy szegény milli­omos uraink télen a melegebb éghajlat alatt, nyáron pedig a hűvösön pihenjék ki tétlenségü­ket. s A lelkibetegségben szenvedő munkástestvéreinknek persze még arra is vigyázniok kell, hogy a gyönyörűen gömbölyűre hízott lelkivadászaik nagy had­seregét is eltartsák. Sajnos az, hogy a huszadik században még ezt sokan megteszik. A hazai levelek elolvasása után ugylá- tom, hogy ezeknek a száma ott­hon igen nagy. Éppen azért a felvilágosító munka elvégzésé­re küldök haza a lapunkból, to­vábbá összeszedtem az 1940-től kiadott naptárainkat, a Forra­dalmárok Könyvét s több füze­tet, amelyek már útban is van­nak. Munkástársi üdvözlettel, Feczkó János New York, N. Y. pába és vissza járhatnak, tud­nak majd felszállni. Jól érezhe­tik magukat az agyonbombázott európai népek az ilyen hírek hallatára! Vagy nem? Gyönyörű látványban volt ré­szünk a detroiti Hudson Motor Car társulatnál. Az egyenruhás gyári őrök nem a kapukon be­lül, hanem a kapukon kívül, mint picketek állták el a mun­kások útját, kérték, hogy ne menjenek be dolgozni és azok nem mentek keresztül az egyen­ruhások picket vonalán. Ezen a vidéken ez először történt, de minden nagyobb gyárban szer­vezik, sok helyen szép sikerrel, a gyár-őröket, valamint a mun­kavezetőket is. A kongresszusban levő kép­viselőknek, a feleségeik mint magán titkárnők szerepelnek, de soha nem találhatók az iro­dákban, melyekben dolgozni kellene nekik. Nem csoda, hogy nagyon ragaszkodnak a tőkés rendszerhez, amely ilyen jól dí­jazza őket a semmitevésért is, 5—7 ezer dollár fizetést kapnak. A hires angol munkáskor­mány sok százakat letartózta­tott Singaporeban, mert sztráj­kokat szerveztek, vezettek. Ezek közül tiz kínait deportál­tak. Legtöbbjük union vezér, újságíró vagy szerkesztő. A kínai reakciósoknak, ban­károknak olyan sok segítséget adtak az amerikaiak, hogy bele- csömörlöttek, nagyon belebete­gedtek, még talán bele is pusz­tulnak. Ez a mohó profit ét­vágy teszi sírba a kapitalista osztályt mindenfelé. De hát bé­ke poraira. Mentői hamarább, annál jobb. AMERIKÁT UTÁNOZZÁK WELLINGTON, New Zea­land — A new zealandi képvise­lőházban az “Opposition Natio­nal Party” 8 pontból álló tör­vényjavaslatot nyújtott be a szakszervezetek hatalmának a megnyirbálására. A javaslat nagyjából követi az amerikai törvényhozás által tárgyalt ja­vaslatot. Ennek a javaslatnak is a legfontosabb része az, hogy törvényellenesnek mondja ki azon sztrájkokat, amelyek “ká­rosak a közösségre”. Ily sztráj­kok esetén a kormány bírói til­tó rendeletet vehet ki. Tekintettel arra, hogy a new zealandi szakszervezeti mozga­lomban most szakadás állt be, az Opposition National Party arra számit, hogy a munkások belső harcát felhasználhatja a teljes munkásmozgalom megtö­résére. A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osztva, a lakosság a ZÓNA SZÁMÁT TÜNTESSE FEL A LEVELEIN hogy az ilyen he­lyekre MENŐ levelekre is nem­csak a hozzánk küldött levele­iken, de MINDEN LEVELÜ­KÖN jelezzék a város mellett a zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát. Osztályuralom (a.l.) Tagadhatatlan, hogy minden társadalomban a gazda­sági berendezkedés irányitója magának a politikai életnek. Nem is az a fontos, hogy mit mondanak önmagukról azok, akik tény­legesen irányítják a társadalmat, mert minden cselekedetük bizo­nyítékul szolgál, a fentiek igazolására. Vegyük elsősorban példának ezt az országot. Nem kell soká­ig kutatni annak meglátására, hogy az itteni politikai gépezetet a nagytőke irányítja. De mivel annyi szó esik a demokráciáról, hát azért valamiképpen úgy kell a dolgokat intézni, hogy az átla- g°s ember ne is gondol j on arra, hogy az egész politika hátterébe, a tőkés osztály gazdasági érdekei húzódnak meg. Soha a múltban nem hallottuk annyit emlegetni a diktatúra rendszerét, mint éppen most. Sokan, akik nem látják a végbeme­nő társadalmi eseményeket annak dacára, hogy benne élnek, el sem hiszik, hogy azokban az országokban, ahol a magántulajdon rendszerén nyugszik a társadalom, ott osztályuralom van. Hogy ezt bizonyítsuk, erre a legjobb adatokat szolgálja ma­ga a törvényhozó testület, a politikai gépezet, amely minden eset­ben a gazdasági alapot birtokló osztály gazdasági érdekeit van hivatva szolgálni. Most, mikor itten az Egyesült Államokban szigorú munkás­ellenes törvények életbeléptetéséről tárgyalnak, úgy próbálják föltüntetni az eseményeket, mintha tényleg a tőkések és a mun­kások érdekeit egyformán akarják szolgálni. Azért a törvények tárgyalása előtt úgy a munkások, mint a' munkáltatók képvise­lőit meghallgassák és véleményt kérnek a benyújtott törvényja­vaslatokra vonatkozóan. Természetesen ez csak formalitás, mert minden józanul gon­dolkodó ember tudja, hogy az újonnan elfogadásra kerülő törvé­nyeket, maga a kapitalista osztály terjeszti be gazdasági érdekei­nek megfelelőleg. Ez ma olyan nyilvánvaló és a törvényhozók nagy többsége igen hűen teljesitik a gazdaságilag uralmon levők érdekeit. Ha valóságában meg akarjuk mondani az igazat egy ilyen társada­lomról mást nem is mondhatunk, mint kapitalista osztályuralom. A ma végbemenő események nagyon jó adatokat szolgálnak állításaink bizonyítására, amikor az amerikai “demokrata” kor­mány a kapitalizmus alátámasztására, Görög és Törökországba 400 millió dollárt szavazott meg. Korántsem abból a célból, hogy az éhező népeket segítsék, hanem kizárólag csak azért, hogy osz­tályuralmuknak a tengeren túl is érvényt szerezzenek és az otta­ni kapitalizmust megvédjék az összeomlástól, még az esetben is, ha az ottani népek nagy többsége, már megelégelte uralmukat. Mi, akik mindig azt állítottuk, hogy a munkásosztály érdeke­it kizárólag csak a gazdaságilag megszervezett munkások képvi­selhetik közvetlenül, amelyre a jelenleg végbemenő világesemé­nyek szolgálnak legjobb bizonyítékul. Franciaországban, ahol a kommunista párt képviselőinek a száma legnagyobb, de ahol még ma, mindezek dacára a kapitaliz­mus irányitói a társadalomnak, a végbemenő események Útmuta­tóul szolgálnak mindazok számára, akik abban a téves felfogás­ban élnek, hogy a politika a társadalom irányítója. Most, mikor a vajúdó társadalom könnyen lerázhatná magá­ról a kapitalizmus jármát, azt látjuk, hogy az úgynevezett “de­mokraták”, de nem csak a demokraták, hanem kimondottan szo­cialisták, mint ma Franciaországban, a kapitalizmus további fen- maradásának biztosítására, minden reakcióval szövetkeznek, hogy a kommunista legnagyobb pártot úgyszólván a kormány­zásból* mellőzzék. Pártokat mindig lehet mellőzni, bármilyen fontosságot is tu­lajdonítanak nekik sokan. Akiket azonban semilyen társadalmi rendszer nem tud nélkülözni, ezek a társadalmat mindenkor fen- tartó termelő munkások. Sokaknak adok választ akkor, amikor azokra a kérdésekre adom meg a feleletet, amikor azzal érvelnek, hogy a munkások­nak a politikai pártjai azok, amelyek az államgépezet lefoglalásá­ra a legaklamasabb. Azzal érvelnek, hogy szavazással kiszavaz­zák a kapitalista osztály képviselőit, ami kevesebb áldozatokkal jár, mint az iparilag megszervezett munkás egyenes cselekedetei. Újabb bizonyítékok, amelyek ma ténylegesen igazolnak ben­nünket, ez pedig a Brazilia-i fordulat. A napokban történt, hogy az ottani legfelsőbb bíróság a kommunista pártot törvénytelen­nek minősítette. Ennek következtében 17 szövetségi kommunista képviselő és 2 szenátortól megvonják a mandátumot. Azonkívül az ipari városok nagy részébe kommunista polgármesterek és vá­rosatyák, szintén erre a sorsra kerülnek. Ezekután maga a kapitalista osztály már jóelőre gondosko­dik arról, hogy az a régi jelszó érvénytelenné váljon, hogy a több­ség határozata érvényes. Nem adunk sok időt arra vonatkozólag, hogy itten az Egye­sült Államokban is törvénytelennek fogják nyilvánítani a kom­munista pártot. Hogy azután miért hívják “demokráciának” azt a politikai rendszert, amely már jó előre gondoskodik arról, hogy politikai hatalmából ki ne szavazzák. Az IWW által képviselt ipari szervezet, hosszú éveken ke­resztül hirdeti, hogy a munkásosztály felszabadítása csak magá­nak a munkásosztálynak müve lehet. Az osztályharc elől nincsen kitérés. Amikor a munkásosztály társadalmi változást akar létrehoz­ni, első sorban a kapitalista osztály gazdasági erejével kell szá­molnia, mert gazdasági erejének visszatükröződése képezi politi­kai hatalmát. V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom