Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-05-17 / 1476. szám
1947. május 17. BÉRMUNKÁS 7 oldal JEGYEZD MEG-------------------------Ajánlja: St. Visi.--------------------------Sok európai kis ország inkább gazdasági gépeket akarna, de ahelyett gépfegyvereket és ágyukat akarnak nekik adni, ha azokat az oroszok ellen hajlandók használni. Az olyan amerikai polgár, akinek az évi jövedelme 3.000 dollár körül van, évente két hónapot dolgozik a kormánynak ingyen, mert évente 538 dollár adót kell fizetnie. New Jerseybe való congressman Thomas hazaárulással vádolja azokat a katonákat, akik a május elseji felvonulásban résztvettek New Yorkban. Haditörvényszék elé akarja őket állitani. A moszkvai konferencia sikertelenségét csak úgy értjük meg, ha Marshall jelentése mellett Dulles, a Wall Street ügynökének jelentését is elolvassuk, aki azt mondotta, hogy “amíg az orvosok tanácskoznak, addig a beteg haldoklik.” Persze ő a saját gazdasági rendszerét értette betegnek. Mert csak is olyan békét akarnának a nemzetközi kapitalisták, hogy a német iparok felett a kontrolt megtarthassák. Mert ha azt elveszítik, akkor egész Európában elvesztik a rendszerüket, befolyásukat. A legveszélyesebb puskaporos hordó még mindég Triesztben van. A napokban 10.000 jugoszláv vonult fel tüntetni és valaki egy bombát dobott közéjük, 25-en súlyosan megsebesültek. A májusi ünnepélyt csak két országban rontották el a fasiszta ügynökök. Szicíliában és Lengyelországban gépfegyverezték a májusi felvonulókat. A tetteseket keresik, de a régi szokás szerint nem találják, pedig fényes nappal történt. Az Európához legközelebb eső Main állam .Aroostook megyéjében építenek egy óriási repülő telepet, ahonnan a legnagyobb bombázók, melyek Euródolgozunk, hogy szegény milliomos uraink télen a melegebb éghajlat alatt, nyáron pedig a hűvösön pihenjék ki tétlenségüket. s A lelkibetegségben szenvedő munkástestvéreinknek persze még arra is vigyázniok kell, hogy a gyönyörűen gömbölyűre hízott lelkivadászaik nagy hadseregét is eltartsák. Sajnos az, hogy a huszadik században még ezt sokan megteszik. A hazai levelek elolvasása után ugylá- tom, hogy ezeknek a száma otthon igen nagy. Éppen azért a felvilágosító munka elvégzésére küldök haza a lapunkból, továbbá összeszedtem az 1940-től kiadott naptárainkat, a Forradalmárok Könyvét s több füzetet, amelyek már útban is vannak. Munkástársi üdvözlettel, Feczkó János New York, N. Y. pába és vissza járhatnak, tudnak majd felszállni. Jól érezhetik magukat az agyonbombázott európai népek az ilyen hírek hallatára! Vagy nem? Gyönyörű látványban volt részünk a detroiti Hudson Motor Car társulatnál. Az egyenruhás gyári őrök nem a kapukon belül, hanem a kapukon kívül, mint picketek állták el a munkások útját, kérték, hogy ne menjenek be dolgozni és azok nem mentek keresztül az egyenruhások picket vonalán. Ezen a vidéken ez először történt, de minden nagyobb gyárban szervezik, sok helyen szép sikerrel, a gyár-őröket, valamint a munkavezetőket is. A kongresszusban levő képviselőknek, a feleségeik mint magán titkárnők szerepelnek, de soha nem találhatók az irodákban, melyekben dolgozni kellene nekik. Nem csoda, hogy nagyon ragaszkodnak a tőkés rendszerhez, amely ilyen jól díjazza őket a semmitevésért is, 5—7 ezer dollár fizetést kapnak. A hires angol munkáskormány sok százakat letartóztatott Singaporeban, mert sztrájkokat szerveztek, vezettek. Ezek közül tiz kínait deportáltak. Legtöbbjük union vezér, újságíró vagy szerkesztő. A kínai reakciósoknak, bankároknak olyan sok segítséget adtak az amerikaiak, hogy bele- csömörlöttek, nagyon belebetegedtek, még talán bele is pusztulnak. Ez a mohó profit étvágy teszi sírba a kapitalista osztályt mindenfelé. De hát béke poraira. Mentői hamarább, annál jobb. AMERIKÁT UTÁNOZZÁK WELLINGTON, New Zealand — A new zealandi képviselőházban az “Opposition National Party” 8 pontból álló törvényjavaslatot nyújtott be a szakszervezetek hatalmának a megnyirbálására. A javaslat nagyjából követi az amerikai törvényhozás által tárgyalt javaslatot. Ennek a javaslatnak is a legfontosabb része az, hogy törvényellenesnek mondja ki azon sztrájkokat, amelyek “károsak a közösségre”. Ily sztrájkok esetén a kormány bírói tiltó rendeletet vehet ki. Tekintettel arra, hogy a new zealandi szakszervezeti mozgalomban most szakadás állt be, az Opposition National Party arra számit, hogy a munkások belső harcát felhasználhatja a teljes munkásmozgalom megtörésére. A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osztva, a lakosság a ZÓNA SZÁMÁT TÜNTESSE FEL A LEVELEIN hogy az ilyen helyekre MENŐ levelekre is nemcsak a hozzánk küldött leveleiken, de MINDEN LEVELÜKÖN jelezzék a város mellett a zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát. Osztályuralom (a.l.) Tagadhatatlan, hogy minden társadalomban a gazdasági berendezkedés irányitója magának a politikai életnek. Nem is az a fontos, hogy mit mondanak önmagukról azok, akik ténylegesen irányítják a társadalmat, mert minden cselekedetük bizonyítékul szolgál, a fentiek igazolására. Vegyük elsősorban példának ezt az országot. Nem kell sokáig kutatni annak meglátására, hogy az itteni politikai gépezetet a nagytőke irányítja. De mivel annyi szó esik a demokráciáról, hát azért valamiképpen úgy kell a dolgokat intézni, hogy az átla- g°s ember ne is gondol j on arra, hogy az egész politika hátterébe, a tőkés osztály gazdasági érdekei húzódnak meg. Soha a múltban nem hallottuk annyit emlegetni a diktatúra rendszerét, mint éppen most. Sokan, akik nem látják a végbemenő társadalmi eseményeket annak dacára, hogy benne élnek, el sem hiszik, hogy azokban az országokban, ahol a magántulajdon rendszerén nyugszik a társadalom, ott osztályuralom van. Hogy ezt bizonyítsuk, erre a legjobb adatokat szolgálja maga a törvényhozó testület, a politikai gépezet, amely minden esetben a gazdasági alapot birtokló osztály gazdasági érdekeit van hivatva szolgálni. Most, mikor itten az Egyesült Államokban szigorú munkásellenes törvények életbeléptetéséről tárgyalnak, úgy próbálják föltüntetni az eseményeket, mintha tényleg a tőkések és a munkások érdekeit egyformán akarják szolgálni. Azért a törvények tárgyalása előtt úgy a munkások, mint a' munkáltatók képviselőit meghallgassák és véleményt kérnek a benyújtott törvényjavaslatokra vonatkozóan. Természetesen ez csak formalitás, mert minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy az újonnan elfogadásra kerülő törvényeket, maga a kapitalista osztály terjeszti be gazdasági érdekeinek megfelelőleg. Ez ma olyan nyilvánvaló és a törvényhozók nagy többsége igen hűen teljesitik a gazdaságilag uralmon levők érdekeit. Ha valóságában meg akarjuk mondani az igazat egy ilyen társadalomról mást nem is mondhatunk, mint kapitalista osztályuralom. A ma végbemenő események nagyon jó adatokat szolgálnak állításaink bizonyítására, amikor az amerikai “demokrata” kormány a kapitalizmus alátámasztására, Görög és Törökországba 400 millió dollárt szavazott meg. Korántsem abból a célból, hogy az éhező népeket segítsék, hanem kizárólag csak azért, hogy osztályuralmuknak a tengeren túl is érvényt szerezzenek és az ottani kapitalizmust megvédjék az összeomlástól, még az esetben is, ha az ottani népek nagy többsége, már megelégelte uralmukat. Mi, akik mindig azt állítottuk, hogy a munkásosztály érdekeit kizárólag csak a gazdaságilag megszervezett munkások képviselhetik közvetlenül, amelyre a jelenleg végbemenő világesemények szolgálnak legjobb bizonyítékul. Franciaországban, ahol a kommunista párt képviselőinek a száma legnagyobb, de ahol még ma, mindezek dacára a kapitalizmus irányitói a társadalomnak, a végbemenő események Útmutatóul szolgálnak mindazok számára, akik abban a téves felfogásban élnek, hogy a politika a társadalom irányítója. Most, mikor a vajúdó társadalom könnyen lerázhatná magáról a kapitalizmus jármát, azt látjuk, hogy az úgynevezett “demokraták”, de nem csak a demokraták, hanem kimondottan szocialisták, mint ma Franciaországban, a kapitalizmus további fen- maradásának biztosítására, minden reakcióval szövetkeznek, hogy a kommunista legnagyobb pártot úgyszólván a kormányzásból* mellőzzék. Pártokat mindig lehet mellőzni, bármilyen fontosságot is tulajdonítanak nekik sokan. Akiket azonban semilyen társadalmi rendszer nem tud nélkülözni, ezek a társadalmat mindenkor fen- tartó termelő munkások. Sokaknak adok választ akkor, amikor azokra a kérdésekre adom meg a feleletet, amikor azzal érvelnek, hogy a munkásoknak a politikai pártjai azok, amelyek az államgépezet lefoglalására a legaklamasabb. Azzal érvelnek, hogy szavazással kiszavazzák a kapitalista osztály képviselőit, ami kevesebb áldozatokkal jár, mint az iparilag megszervezett munkás egyenes cselekedetei. Újabb bizonyítékok, amelyek ma ténylegesen igazolnak bennünket, ez pedig a Brazilia-i fordulat. A napokban történt, hogy az ottani legfelsőbb bíróság a kommunista pártot törvénytelennek minősítette. Ennek következtében 17 szövetségi kommunista képviselő és 2 szenátortól megvonják a mandátumot. Azonkívül az ipari városok nagy részébe kommunista polgármesterek és városatyák, szintén erre a sorsra kerülnek. Ezekután maga a kapitalista osztály már jóelőre gondoskodik arról, hogy az a régi jelszó érvénytelenné váljon, hogy a többség határozata érvényes. Nem adunk sok időt arra vonatkozólag, hogy itten az Egyesült Államokban is törvénytelennek fogják nyilvánítani a kommunista pártot. Hogy azután miért hívják “demokráciának” azt a politikai rendszert, amely már jó előre gondoskodik arról, hogy politikai hatalmából ki ne szavazzák. Az IWW által képviselt ipari szervezet, hosszú éveken keresztül hirdeti, hogy a munkásosztály felszabadítása csak magának a munkásosztálynak müve lehet. Az osztályharc elől nincsen kitérés. Amikor a munkásosztály társadalmi változást akar létrehozni, első sorban a kapitalista osztály gazdasági erejével kell számolnia, mert gazdasági erejének visszatükröződése képezi politikai hatalmát. V.
