Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-05-10 / 1475. szám
1947. május 10. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-----------------------— (gb) ROVATA-------------------------AMERIKAS SAJTÓSZABADSÁG n. Az utóbbi napokban az amerikai lapok tele voltak a sajtószabadság dicséretével és azzal a tüntető kérkedéssel, hogy mily boldog Amerika népe, mert ezt a szabadságot teljes mértékben élvezheti. A sajtószabadság ily dicséretére az adott okot, hogy az amerikai laptulajdonosok és lapkiadók mostanában tartották évi közgyűlésüket New York városban párhuzamosan a legnagyobb hirszolgáltató vállalatnak, az Associated Press- nek a konvenciójával együtt. Éppen azért azt a hetet kinevezték “sajtóhétnek”, amikor a szokottnál jóval többet foglalkoztak önmagukkal. Mindjárt meg kell itt jegyeznünk, hogy ma már a sajótsza- badság fogalmába beleértik a rádió közlések szabadságát, sőt még a szinházak, mozgóképek, stb. segélyével kifejezett gondolatok terjesztésének szabadságát is. A továbbiakban én is ily értelemben veszem a sajtószabadság fogalmát s csak időt és helyet takarítok meg, midőn nem említem meg külön a rádiót és egyéb a gondolot kifejezésre szánt módszereket. Az amerikai viszonyokat nem ismerő európai ember képtelen megérteni, hogy miért nincs Amerikában sajtószabadság, noha ezt a szabadságot az amerikai alkotmány mondja ki és annak megnyirbálására eddig még semmiféle törvényt sem hoztak. Sőt azt mondhatnánk, hogy inkább csak megerősítették. Az amerikai sajtó száz százalékig azt írhatja, amit a tulajdonosa akar. Ennek dacára a sajtó kri- tizálói azt állítják, hogy az amerikai sajtó száz százalékig szolgálja az uralkodó osztály érdekeit és csak azt Írja, amit a National Association of Manufacturers (NAM) előír számára. MI AZ IGAZSÁG? Ezt a látszólag ellentétes két dolgot az magyarázza meg, hogy az amerikai lapok tulajdonosai részben multimilliomos nagymunkáltatók, tehát tagjai a NAM kutyaszövetségnek, részben pedig közvetve annak alkalmazottai és a hirdetések révén lekötelezettjei. Mint ilyenek, természetesen egész más szempontból nézik a sajtószabadságot, mint azok, akiket nem fűznek ily szoros érdekszálak a nagy tőkésekhez. Itt is figyelembe kell vennünk azt a nagy igazságot, amire Marx mutatott rá, hogy az emberek gondolkodását gazdasági érdekeik befo- jásolják, (történelmi materializmus) . Az ilyen polgári újságok ellen a legfőbb kifogásunk az, hogy hazudnak, nem Írják meg az igazságot. Igen ám, de az IGAZSÁG nem olyan pontos, meghatározott fogalom, mint például valamely kémia vegyület. Mert ha például azt mondom, hogy két hidrogén atom vegyileg egyesült egy oxigén atommal, akkor mindenki tudja,' hogy vízről beszélek. Ellenben mondhatok valamit, ami nekem igazság, de másoknak nem. Sőt megtörténik, hogy az a bizonyos dolog nekem is csak ma igazság, holnap már nem lesz az; avagy ma még nem igazság, de holnap már az lesz. Hogy valamely dolgot igazságnak, helyesnek látunk-e, az nagymértékben függ attól, hogy az a bizonyos dolog mennyiben szolgálja, vagy hátráltatja érdekeinket. Ha ezt szemelőtt tartjuk, megérthetjük, hogy az amerikai sajtóban miért találnak a munkásolvasók olyan sok hazugságot és a tulajdonosok miért tartják ezt a sajtót a világ legjobb, legszabadabb és legigazságosabb sajtójának. UTASÍTÁST KAPNAK Mint mondottuk, a nagyobb amerikai lapok milliós vállalatok s igy tulajdonosaik a NAM kötelékébe tartoznak. A kisebb lapokat pedig érdekkörükbe vonták a hirdetésekkel és hirszolgáltató vállalatok révén. A kis lapok tulajdonosai ha formailag nem is, de a valóságban alkalmazottai a NAM-nek, mert onnan kapják jövedelmüket. Az előfizetésből vagy az egyes példányokért kapott centekből nem lehet lapot kiadni. Nem csak a lap költségeit, de a tulajdonosszerkesztő fizetését is a hirdetések adják. így nem csoda az, hogy az ilyen kis lapok hűen követik a számukra kijelölt irányt. Ezt az irányt természetesen a NAM szabja meg. Hogy semmi félreértés se legyen, gyakran oldalas hirdetésekben adja tudomásul az újságoknak, hogy mit írjanak. Mutatónak idézek pár sort egy ilyen oldalas hirdetésből, amelyet E. F. Hutton, a NAM egyik tagja irt alá és amely a “Kérelem az amerikai sajtóhoz” címet kapta: “A sajtó a szabadság őre! A sajtónak tehát meg kell Írni azt az igazságot, hogy ezt a nagy üzletet, amelynek neve U.S.A., az üzleti szellem és a takarékosság építették fel. Az üzleti szellem és a takarékosság, amely megalkotta a magánüzletet (free enterprise). És most a kormány beleavatkozik ebbe az üzletbe. Mit szólnának a laptulajdonosok, ha a kormány is uj- ságüzletet kezdene és lapokat adna ki?” “Az amerikai sajtó éppen oly fontos, mint a kongresszus, mert utat mutat *a közvélemény kialakításában. Amerika népe mindenre képes, ha önök, a sajtó tulajdonosai, megmondják neki, hogyan csinálják, — de ezt aztán MEG KELL MONDANI. Minden egyén bírálata attól függ, hogy milyen információt kap. Használják tehát a sajtót a szabadság védelmére, a totalitárianizmus és a kollektivizmus leleplezésére, önök szakemberek a publicitás terén, nem gondolják tehát, hogy nagy értékű hir lenne az, hogy melyik idegen fizetőmester adja a pénzt az amerikai rendszert ellenzők számláinak kigyenlitésére? KÖVETIK AZ UTASÍTÁST íme a nyílt utasítás arra, hogy a free enterprise kritizáló- iról mint valamely idegen állam fizetett ügynökeiről írjanak. Az idegen állam alatt természetesen Oroszországot értik, anélkül hogy megneveznék. Másszóval a NAM urai utasítják a sajtót, hogy mindazokat, akik a mai rendszert kritizálni merik, nevezzék el orosz ügynököknek, kommunistáknak. Ez persze nem az első ilyen rendelet és láthatjuk, hogy a “szabad” sajtó milyen híven teljesiti ezt az utasítást. És ha még ez nem elég világos, ime a következő szakasz: “Önöknek (laptuladonosok- nak) meg kell imi, hogy az üzlet nem rak zsebre egy-egy dollárt, valahányszor egy dollárt kiad munkabérre. Mondják meg hogy az üzlet csak minden 7 vagy 8 dollár munkabér után ad egy dollár hasznot azoknak, akik pénzüket az üzletbe fektették. Most JOGUK van ezt megmondani, de ha az az idegen eszme (a kollektivizmus) jut uralomra, akkor LICENCE (engedély) alá kerülnek és 140 millió ember elveszti szabadságát, az egész ország ‘zárt műhely’ lesz. Ez a tény, ezt MONDJÁK EL önök. Ezt mondják el nekünk az olvasóknak, akik pe- nikkel és nickeljeikkel tartjuk el lapjaikat. És ezt mondják el a hirdetőknek, akik az amerikai üzlet dicséretét akarják hallani! A ‘Bill of Right’ képezi szabadságunk alapját, de ezen kiváló okmányon nyugszik a magánüzlet (free enterprise) is. Ezt kell tehát védeniök, mert ha ezt Mennyi kellene egy (Vi.) A hires amerikai életszínvonal, nem annyira kedvezőnek tűnik fel, amikor az üres propaganda beszédek helyett, rideg számadatokat, állami statisztikai adatokat említjük meg. A California egyetem tagjaiból kinevezett bizottság vizsgálatai szerint, egy családnak hetenként 72.52 cent jövedelmének kell lenni, ha két gyermekkel rendelkezik. Ezt úgy állapítják meg, hogy még az évszámokat is megemlítik. Egy olyan családnak, ahol 13 éves fiú, 8 éves leány gyermek van a férj és feleség mellett, tehát négytagú családnál igy oszlik meg a mindennapi szükségletre való költség: Élelemre ...........-...... $1.241.37 Hábérletre .......-....... 420.00 Ruházatra ____-.... 377.00 Házfentartásra ____ 115.32 Bútorzatra ________ 121.30 Vegyesen ............. 1,169.89 Adókra .................. 296.00 Összesen: $3,740.88 Ennyi pénzre volna szüksége egy családnak, hogy a rendes amerikai életszínvonal szerint I az okmányt mással helyettesítjük, akkor eltűnik a földről a szabadság utolsó védbástyája A TÖBBSÉG ÉRDEKE Ez a pár sor igen tisztán mutatja azt az alapvető különbséget, ami a mi és a NAM tagjainak felfogása között van. Mi úgy tartjuk, hogy a “Bill of Right” az átlagos amerikai polgár szabadságjogait őrzi az erősebbek, a ravaszabbak elnyomása és kizsákmányolása ellen. A NAM felfogása szerint a “Bili of Right” éppen ellenkezőleg, csakis a kizsákmányolást, az elnyomást védi. Mármost két üy teljesen ellentétes szempontból nézve a napi eseményeket természetes, hogy ami nekünk igazságnak tetszik, az nekik igazságtalanság, avagy fordítva, nekünk igazságtalan, ami nekik igazság. Az igazság megállapításánál mi arra hivatkozunk, hogy a nagy többség érdekeit tartjuk szemelőtt. A túloldalon azonban erre nagyot kacagnak. Mindjárt azt kérdezik, hol van az olvasótábor, amely ezt igazolná? Hiszen oly kevés olvasótok van (ezt az összes munkáslapokra értik), hogy számításba sem jöttök. És sajnos, ez tényleg úgy áll. Az amerikai polgári sajtó gondoskodott arról, hogy az amerikai olvasó közönség gondolkodását csaknem száz százalékosan elmérgezze. A jövő számban felsorolom azon módszereket, amelyekkel ezt elérte. A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osztva, a lakosság a ZÓNA SZÁMÁT TÜNTESSE FEL A LEVELEIN hogy az ilyen helyekre MENŐ levelekre is nemcsak a hozzánk küldött leveleiken. de MINDEN LEVELÜKÖN jelezzék a város mellett a zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát. család fentartásához élhessen a mai árak mellett. Dacára ennek, még a legjobban fizetett automobil iparban is, az átlag heti fizetés 53.00 a 72.00 dollár helyett. Mind e mellett legkevesebb 15 millió amerikai családnak az évi jövedelme nem haladja meg a 2.000 dollárt még ha tíztagú családdal rendelkeznek sem. Sőt mentői nagyobb a család, annál kevesebb a fizetés mert annál tudatlanabb a kenyérkereső. Amikor a fenti számokat nézzük, látjuk, hogy bizony nem túloznak a kiosztásnál. A házbér havi részletekben csak 35 dollár és mi tucruk, hogy mily nehéz volna annyiért lakást kapni. Vagy ha vásárolja a család, akkor nem annyi a havi törlesztés. A házfentartásnál befoglalják a gáz, villany, szén és telefont. Ezek sokkal többre jönnek ki az északi vidéken. A vegyes kiadásokban benne van az összes biztosítások, autó és más utazások, szórakozás, adakozás, orvosi kezelések, stb. Tehát amikor a politikusok az amerikai magas életszínvonalról prédikálnak, jó lenne ezen adatokat hozzájuk vágni — tégla lapokra beégetve.
