Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-04-26 / 1473. szám
6 oldal 1947. április 26. századdal ezelőtt azt is meglátták, hogy a technikai fejlődéssel a politikai állam karaktere is megváltozik, bizonyitva Marx azon felismerését, hogy a társadalom gazdasági szerkezete az az alap, amelyen ezen társadalom ideológiai világa, tehát a politikai állam is felépül. Most már tisztán láthatjuk, hogy a politikai állam mily gyorsan változott. Az IWW meglátása szerint az IPARI DEMOKRÁCIÁHOZ eljutott államban a központi állami szerv legfontosabb hivatása annak megszabása lesz, miként lehet leggazdaságosabban legtöbb élelmet, lakást, ruházatot, nevelést, élvezetet, stb. nyújtani a dolgozóknak. Ezt ma a TERVEZETT GAZDASÁG névvel jelölik. Midőn az IWW azt mondja, hogy a munkásság vegye át a termelést az “Egy Nagy Szervezetben” egyesitett ipari szervezetek révén, akkor a legtökéletesebb tervezett gazdaságra mutat, amely felé a világ gazdasági élete halad. IPARI DEMOKRÁCIA Az is természetes, hogy ha a munkásokat az iparok átvételére akarjuk szervezni, akkor a szervezkedés helye az iparokban van, a munka szinterén, ahol kizsákmányolják őket. A múlt viszont azt bizonyítja, hogy a politikai pártok az egymás között folytatott harcaikkal megakadályozzák, sőt tönkre is tehetik a munkások gazdasági szervezeteit. Azért az IWW azt tartja, hogy az ily szervezetekbe nem kell bevinni a politikai pártokat, mint ahogyan nem kell számításba venni a munkás vallását, vagy bőrének a szinét sem. Politikai pártharcok igen sok munkásszervezetet tettek már tönkre. Az IWW azt is hirdeti, hogy a tervezett gazdaság, bármily gondos is, csak akkor vezet az IPARI DEMOKRÁCIÁHOZ, ha az irányitás a dolgozók kezében van s nem az ily célra kinevezett vagy kinevelt politikai párt tulajdonában. Az IWW tagjai itt látják az orosz tervezett gazdaság legégetőbb hibáját. Ennek elkerülésére az IWW azt hirdeti, hogy még a tisztviselőket is csak határozott ideig szabad tisztségben tartani. Időközönként részt kell venniök a termelésben, hogy a dolgozókkal megtartsák úgy a tényleges, mint az érzelmi kapcsolatot A forradalmi ipari unioniz- mus tehát oly munkásszervezetek felépítésére törekszik, mely egyrészről a leghatásosabb módszereket nyújtja a mindennapi előnyökért folyó küzdelemben, másrészről pedig végcélja a termelés átvétele a munkások által, hogy a tőkés termelési rendszer helyét felválthassa az IPARI DEMOKRÁCIA. (gb) FELAKASZTOTTÁK AZ OSWIECIMI BESTIÁT OSVIECIM, Lengyelország — Rudolph Hóess, a náci bestiák egyik legelvetemültje, aki mint az Osviecim kivégzőtelep igazgatója 4 millió embert irtott ki, most végre az akasztófára került. A 47 éves bestia kivégzésénél csupán a hivatalos egyének voltak jelen. Akik nem ismerik a kapitalizmust a maga valóságában (a.l.) Nincsen olyan nap, hogy ne hallanánk megjegyzéseket, vagy nyílt kijelentéseket, olyan egyénektől, akik látják azt a küzdelmet, ami a munkások és a kapitalisták között játszódik le. Sokan békés megoldást ajánlanak. Természetesen azok, akik ténylegesen ismerik a kapitalizmus “emberszeretetét”, azok úgyszólván mosollyal fogadják azon naiv kijelentéseket, hogy a kapitalista osztály hajlandó nagy kegyesen bármiről is lemondani csak azért, hogy a munkásosztály életszínvonalát emelje, vagy azzal a szándékkal, hogy a feltörekvő proletáriátusnak osztályharcát letompitsa. Nem! A kapitalista osztály a legkisebb reform ellen is végletekig harcot folytat. Azért nincsen igaza Bromley G. Oxman püspöknek, aki Chicagóban előadást tartott, azzal a napirenddel, hogy “Több demokrácia idehaza, megszünteti a diktátorát odaát.” “Az amerikai válasz a kommunizmus ellen” — mondotta Oxman püspök — “az lehet, hogy a társadalmi javakat igazságosabban osszuk szét. És ha a népek látják, hogy az amerikai demokrácia milyen jólétet biztosit a népek számára, akkor az egész világon amerikai demokráciát fognak a népek akarni. Mivel a kommunizmus egy eszme, amit nem lehet atombombával, sem bajonettaí kiirtani, azért csak egy jobb eszmével lehet a népek gondolatát a kommunizmustól elterelni.” Oxman püspök nagyon nagy tévedésben van, ha azt hiszi, hogy az amerikai kapitalisták egy mákszemnyit is akarnak hatalmukból engedni. Ha a püspök ur tényleg figyelője az itt végbemenő eseményeknek, akkor látni kellene, hogy éppen mostan folyik a legnagyobb harc a munkások tényleges rabláncainak kovácsolására. Nem, hogy az amerikai kapitalizmus megfogadná a püspök tanácsát, hanem úgyszólván őrjöngve tapossa össze a munkások legelemibb jogát — a szabad szervezkedést. Tudnia kellene, hogy a NAM (a Gyárosok Országos Szövetsége) utasítására a jelenlegi törvényhozó testület a munkások minden jogát, amit életszínvonala emelésére szükséges, a legdrasztikusabb törvények életbe léptetésével akarják gúzsba kötni. Nem régen a volt Roosevelt kormány reformokat léptetett életbe. Akkor azután volt alkalmunk látni a nagytőke felháborodását. Minden elképzelhető rendelkezésére álló eszközzel küzdöttek minden olyan reform ellen, ami bármiképpen a köznép érdekeit volt hivatva szolgálni. Most azután, hogy a nagytőkét képviselő reakció jutott ismét nagy többségben a törvényhozó testületbe, láthatjuk, hogy mindazon törvényes jogait a munkásságnak, amit a Roosevelt adminisztráció életbe léptetett, a legdrasztikusabb munkásellenes törvényekkel helyettesítik. A kapitüiz- mus az egész világon egyforma. De különösen ott a legbestiálisabb ahol a világháború nem tépázta meg gazdasági erejét. Akik az osztályharcban ténylegesen résztvesznek, azok tudják, hogy a kapitalizmus* csak akkor hajlandó adni, ha más mód nincsen a kibúvásra, ha a munkások szervezett ereje arra rákényszeríti. Azért az ő humanizmusuk most abban akar kidomborodni, hogy az itteni munkások egyetlen védelmi jogát, a szervezkedést, az összes rendelkezésükre álló eszközökkel harcképtelenné tegyék. Tudjuk, hogy az itteni munkásmozgalomnak, csak nagyon elenyésző része hirdette nyíltan az osztályharcot. A számottevő nagy gazdasági szervezetek a megalkuvás szellemében építették naggyá szervezeteiket. Az IWW nyíltan hirdette mindig, hogy a “munkás és a munkáltató osztály között semilyen érdekközösség nincsen.”. Ezáltal nagy ellenszenvre talált nem csak a kapitalista osztály részéről, hanem a ..megalkuvó ..AFofL és az ..valamennyi ..politikai párt részéről, amelyeknek az IWW nem volt hajlandó vezérszerepet osztogatni. Mivel az IWW a múltban és a jelenben teljesen a tagság demokratikus irányítása alapján működik, azért a vezérked- ni vágyó, de különösen az irányitó szerepekre törekvő politikusok, minden alkalmat megragadtak a múltban, hogy az IWW fejlődését valami módon akadályozzák. Most azután az amerikai munkások elérkeztek egy olyan válaszuthoz, ahol nincsen tovább kitérés a nyílt osztályharc elől. Most az IWW elméletét a gyakorlatban kell, hogy azok is átvigyék, akik eddig a munkásosztály direkt akcióját elitélték. Nincs más ut az amerikai munkásszervezetek számára. Most azután akik eddig nem ismerték a kapitalizmust a maga valóságában, itt van az idő, hogy gyakorlatilag is tudomást szerezzenek róla. Tudjuk, hogy a CIO hátterében politikai árnyalat az irányitó, akik reményt fűznek a kapitalista törvényhozáshoz. Azt hiszik, hogy petíciókkal meg lehet lágyítani a törvényhozó testületben ülő kapitalizmus hü cselédeit. Úgy látszik, hogy egyetlen egy politikai csoport sem ismeri a kapitalizmust a maga valóságában, mert ha ismernék, akkor tudniok kellene, hogy a kapitalizmustól a munkásosztály csak úgy tud eredményeket kicsikarni és azt állandóan meg is tartani, ha azt a munkások tényleges szervezett erejükkel küzdötték ki. Amit a munkások mint politikai adományt kapnak, azt a kapitalisták bármikor vissza is vehetik. Ez megy végbe ma ebben az országban. És minek is a nagy müfelháborodás ? Mi megirtok annak idején is, amikor Roosevelték reformokat léptettek életbe, hogy a kapitalizmus azt bármikor visszaveheti, mert az csak adomány volt és nem a szervezett munkások kényszeritették ki. MÁJUSI ÜNNEPÉLY LOS ANGELESBEN A Los Angeles, Cal. és vidékén lakó forradalmi ipari unio- nisták május elsei ünnepélyüket VASÁRNAP, MÁJUS 4-én tartják Ground No. 6 Sycamore Grove, 4702 North Figueroa St. o.i m alatt, reggel tiz órai kezdettel. Az ipari unionizmus híveinek és barátainak megjelenését kéri a Rendezőség Az angol nép tiltakozik (Vi.) Még eddig csak a szak- szervezetek munkásai között akadtak, akik nem szívesen látták, hogy Bevinék az amerikai Wall Street által vezetett nemzetközi bankárok járszalagán egy újabb világháború felé vezessék az egész világot. Most sokkal könnyebben megértették ezt a veszélyt, miután Truman nyíltan hadatüzent minden vörösnek. Azt is látták, hogy nem csak a tüzes vörös, hanem még a halvány rózsaszínű csoportok, mozgalmak, köztük a szociálista pártok és törekvések ellen is nyílt harcot indítanak a nemzetközi bankárok. Most legújabban Angliában nagyon erős, 4,500,000 tagsággal és sok üzlettel, üzemmel rendelkező szövetkezeti (Co-operative) mozgalmak központi gyűlése tiltakozott, nem csak Truman hadüzenete ellen, hanem még Bevin ellen is, aki kutyahü- séggel követi a nemzetközi bankárok New Yorkból kiinduló szervezkedési és szövetkezési törekvéseit a munkások minden uj, jobb rendszerre való törekvései ellen. Az angliai szövetkezetek jól tudják, hogy az amerikai bankároknak éppen úgy nem tetszenek a kormány, vagy cooperative mozgalmak, a közös termelési vagy fogyasztási szövetkezetek, köztulajdon rendszernek előfutárai, amint nem tetszik nekik a jugoszláv, csehszlovákiai no meg a lengyelországi államosítások, vagy most az uj erőre kapott szövetkezeti mozgalmak, mely elpusztítással fenyegeti a nagytőkét azon országokban. Nagyon helyesen úgy az angliai, mint a francia munkásság meglátta, hogy ha a Wall Street ügynökeit, Dulleseket, Vanden- bergeket követik, akkor a szülőföldjüket megint harcszintérré változtatják. Akkor nem csak, hogy egy világháború, hanem a polgárháború sorozatai is kike- rülhetetlenek, mert a nemzetközi bankárok nem nyugszanak bele, hogy olyan fontos országokat mint Anglia, Olasz, Francia- országok kiengedjék a körmeik közül. Most már biztosra veszik azt, hogy Bevinnek menni kell, miután visszakerül a moszkvai konferenciáról. Nem tűri az angol munkásság, hogy az újabb háborúhoz vezető utón együtthaladjon a Wall Streettel. Csak is úgy tudna a világ kikerülni egy újabb és még nagyobb méretű világháborút, hogy ha ezen három nagy ország munkásai egységesen fellépnek ellene. BÉRMUNKÁS
