Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-04-19 / 1472. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. április 19. régi papok a szószéken és azoknak a prédikációit a kommunisták ájtatosan hallgatják. A vallási dogmákat nem lehet úgy megtörni, hogy uj bástyákat épitünk a részükre, ellenben az építőket nagyon könnyen megkörnyékezheti a vallási dogma. Ha én kommunista volnék, nem dicsekednék, hanem nagyon is szégyenkeznék a templom építési aktivitás miatt. Az ilyen mély megalkuvás nem a munkásnép jövőjének a javát, hanem ellenkezőleg az aláásását eredményezi. Ez a taktika az igazi öntudatos munkásság előtt csak su- viksz és inkább csak úgy néz ki, mintha a kommunisták követve Budenz elvtársuk taktikáját, követik őt az egyházi megértés felé. Ismét nagy rémületbe merültek az ország nagy vezérférfiai. Hónapok óta törik a fejüket, hogy a sztrájkhullámok elé gátat emeljenek és közben egy újabb nagy sztrájkhullám csap át a fejük fölött. Még el sem mult a supreme court sztrájk ellenes döntése a bányászok ellen, már is itt a telefon sztrájk. Több mint 300,000 telefon ipari munkás ment ki együtt sztrájkba, akik ezelőtt mindig csak külön-külön legfeljebb csak helyi jelentőségű sztrájkokban vettek részt. Pedig eddig is előttük volt a példa az American Telephone Co. nem csak országos, de világi telefon hálózata, mely mint a pókszálak övezik körül az egész földet. Ez a társulat a világ egyik leggazdagabb társulata, több mint 7 billió vagyonnal rendelkezvén és részvényeseinek száma meghaladja a hétszázezret. Igyekeztek is a kompánia vezetői, hogy a sztrájk megkezdése előtt, rávegyék a kormányt, hogy vegyék át mint közszolgálati ipart és igy a sztrájkot akadályozzák meg. Ugylátszik, hogy Truma- nék tanultak a bányászok esetében és nem avatkoztak bele ily lépéssel, vagy inkább az államok hatáskörébe hagyták meg a sztrájktörési művelet végrehajtását. Elsősorban New Jersey állam jelentkezett a láthatáron, ahol gyors ütemben keresztül hajszoltak egy sztrájk ellenes törvényt, mellyel megfélemlíteni akarták a sztrájkolókat. Majd amikor az sem hozta meg a kívánt eredményt, a sztrájkolok vezetői közül hármat letartóztattak, mint törvénysértőket és börtönbe zárták őket. A sztrájkolok azonban továbbra is szolidárisán kint maradtak és az állami sztrájktörési kísérlet eddig még kudarcba fulladt. A sztrájkolok részére inkább hozott eredményt mint a telefon kompánia profit harácsolói részére, akiknek érdekében a törvényhozó szolgák akcióba léptek. A New Jersey-i AFL és CIO együttesen kimondották, hogy szimpátia sztrájkba lépnek, a sztrájkolok támogatására, a sztrájktiltó rabszolga törvény ellen. Itt akarom aztán megjegyezni, hogy mennyire fontos volna, ha az összes ipari munkások az Egy Nagy Szervezet alaptervezete szerint szervezkednének. Akkor nem mint külső szervezeti szimpátiából kellene kérni a más ipari munkások cselekvéEgyről-Másról-ELMONDJA: J. Z. ÚTMUTATÓ A GYÁVÁKNAK Az elmúlt hét ismét bővelkedett a szenzációkban. A Centra- lia-i (111.) bányaszerencsétlenséget követő egy heti “országos bányász gyász’’ nem ért véget az egy hét leteltével, hanem a legtöbb bányában tovább tart, amig az összes bányák gyakorlatba léptetik a szükséges biztonsági intézkedéseket. A legfi- gyelemre méltóbb azonban az országos telefon operátorok sztrájkja, amely ugyan az egész országra kiterjed, de nem általános, mert több városban a telefonok üzemben vannak, mivel az operátorok más szervezetek tagjai. Már azt hittük, hogy az amerikai munkások annyira megijedtek a szövetségi kongresz- szus munkásfaló. tevékenységétől, hogy lemondtak a sztrájkjogról. Ha a két nagy munkásszervezet — az American Federation of Labor és a Congress of Industrial Organization — meghunyászkodó magatartásukat nézzük, ez a feltevés jogos volt, mert amióta a 80-ik kongresszus összeült s a szervezetek, sztrájk és általában munkásellenes törvényjavaslatokat tárgyalja, a két nagy szervezet vezérei a folyamatban levő akciókat lefújták és a kongresszus bizottságait igyekeztek meggyőzni, hogy a törvényjavaslatok nem lesznek jók. Amint a dolgok kinéznek, feltételezhető, hogy ajánlatot tettek a vezérek, hogy ha elvetik a törvényjavaslatokat, a munkások hálából nem fognak sztrájkolni. Erre val az a tény, hogy az acéliparban, ahol a CIO szerződése még februárban lejárt, semmi sem történik annak megújítására. Az autó iparban szintén lejárt a szerződés több nagy vállalattal — melyek egyike a General Motors Corp. — azonsát, hanem mint belső szervezeti kötelesség volna és “egynek a sérelme, valamennyinek a sérelmét jelenti” alapján nem egy órára vagy egy napra volna általános sztrájk, hanem addig, mig a munkások jogos követeléseit nem teljesítenék. Ilyen harci erővel szemben aztán a követelés teljesítése volna gyorsüte- mü nem a sztrájktiltó törvény- hozás. Az ilyesmi aztán nem volna törvényellenes, mert az egységes ipari harci fegyverrel rendelkező munkások azt üzennék a törvényhozó basáknak, hozzatok törvényt, hogy az iparbáró uraknak ne legyen joguk profitot harácsolni. Ameddig nekik joguk van a profithoz, nekünk jogunk van a sztrájkhoz és a sztrájk által kivívott életszínvonalhoz. Mert akárhogyan nézzük is a dolgot, a sztrájk az élethez való jogalap, lázadás a tőkések profitrabló kizsákmányolása ellen. Ezért minden sztrájk osztályharc, melyben a sztrájkoló munkások bárhol és bármelyik iparban az osztályharcos munkások támogatására számíthatnak. ban onnan sem hallunk semmi akcióról. A villamossági iparban is elhalasztották a döntés idejét, bár a szerződés márciusban lejárt. És ezeket látva már azt hittük, hogy a telefon társaság alkalmazottai is ezt a példát fogják követni és tovább is alkudozni fognak eredménytelenül. Az a tény azonban, hogy a telefon munkások nem tartoznak a “nagy” szervezetek szövetségébe és igy nem volt a nagy vezéreknek alkalmuk azt megakadályozni, valószínűleg hozzájárult, hogy a telefon munkások megindították a lavinát és utat mutatnak a gyáváknak, hogy direkt akcióval többet lehet kivívni a munkásságnak, mint kilincseléssel a végtelenségig. A TELEFON SZTRÁJK FEJLEMÉNYEI Akik ismerni vélték a telefon ipar összetételét és ez iparban működő szervezeteket, az utolsó órákig kételkedtek abban, hogy az ott alkalmazott munkásokat lehetséges a munkabeszüntetésre bírni. Az ott működő szervezetek eredetileg mind a telefon vállalat kezdeményezésére alakultak abból a célból, hogy a “külső” szervezeteket távoltartsák az ipartól. Minden városban és az ipar minden ágában más és más szervezet működött úgy, hogy se szeri, se száma nem volt a szervezeteknek, de a vállalat igazgatóságának a keze mindegyikben ott volt. Amikor azonban a “Wagner Labor Act” törvényerőre emelkedett, amelynek egyik kitétele törvénytelennek minősítette a “company unionokat” a Telephone Co. kénytelen volt a direkt kontrolt feladni és inkább a “megbízható” embereiken keresztül indirekt próbálták a régi “jóviszonyt” fentartani a vállalat és a munkások szervezetei között. De mivel a fejlődést megállítani nem lehet, a telefon hálózatok alkalmazottai is kezdték felismerni, hogy az a “közös érdekről” szóló prédikáció, amit úgy a munkahelyen, mint a “szervezetben” gyakoroltak, valahogy nem stimmel a gyakorlatban. Mert amig az ő türelmük folytán a vállalat évről-évre nagyobb és több profitot zsebelt be, addig a munkásoknak mindig szűkösebben telt élelemre, ruházkodásra és általában a szükségleti cikkek beszerzésére. Ezen első lépés felismerése után a munkások több érdeklődést tanúsítottak a szervezetek iránt és arra is rájöttek, hogy a munkászervezetek sokkal eredményesebben működhetnek ha nincs a foglalkozási ágak és városok szerint széttagolva, hanem az egész iparban, az egész országra kiterjedő egy szervezetben tömörülnek. Ezen felismerés eredményeként számos ily független szervezet összevontak a “National Federation of Telephone Workers” szövetségbe és igy valósulhatott meg az egész országra kiterjedő munkabeszüntetés, amely a jelenben folyamatban van. A sztrájk országos méretű ugyan, de nem általános, mert az iparban még mindig vannak “független” szervezetek, amelyek nem vállaltak szolidaritást az országos szövetséggel. így pl. Chicagóban a telefon operatorok ily “független” szervezet tagjai és annak vezetői alkut kötöttek a vállalattal, hogy a munkabeszüntetés idejét kitolják április 30-ig és dacára az összes telefon központok előtt feállitott sztrájkőrvonalaknak, a chicagói telefon operátorok tovább is kezelik a központi kapcsolókat. Valószínű, hogy hasonló esetek máshol is előfordulnak, ami direct hátbatámadása a gigászi harcnak. A legjobb értesülés szerint a hosszutávlatu vonalak (long distance) levannak zárva az egész országban és csak rendkívüli hívásokat eszközölnek, melyet a felvigyázók és osztályfőnökök végeznek, kik a munkán maradtak. A sztrájkban részt- vesznek a telefon operátorokon kívül a szerelők, javítók, irodai alkalmazottak és részben a telefon készítő gyárakban alkalmazott munkások úgy, hogy a sztrájkolok száma megközelíti a 300 ezret. A VÁLLALAT PROVOKÁLTA A SZTRÁJKOT A munkabeszüntetést megelőzőleg a telefon kompánia heteken át minden nap egész oldalas hirdetéseket helyezett el a napi sajtóba, melyek arról igyekeztek informálni a közönséget, hogy a vállalat “minden lehetőt elkövetett”, hogy a sztrájkot elkerülje és azért a felelőség nem a vállalatot, hanem a uniont terheli. -■ Ezzel szemben a Chicago és kerületi sztrájkbizottság elnöke azt mondja, hogy “Tagadjuk, hogy a vállalat minden lehetőt elkövetett a sztrájk megakadályozására. Állítjuk, hogy a vállalat — azáltal, hogy megtagadta a jóhiszemű tárgyalást a uni- onnal — direkt provokálta a sztrájkot.” “A vállalat igazgatósága egyetlen elfogadható ellen-ajánlatot sem tett az utóbbi 60 nap alatt, amióta a követeléseket benyújtottuk. A vállalat elfogadta a pártatlan választott bi- | zottság közbenjárását, de annak | döntését csakis a bérkövetelé- | sekre korlátozta, ugyan akkor, "amikor a sztrájkban résztvevő minden egyes szervezetnek legalább 25 más követelése is van a munkaviszonyok javítását illetőleg. “A vállalat a bérkövetelésekre vonatkozó döntését is csak a saját feltételei alapján volt hajlandó a párttatlan bizottságra bízni. És nem volt hajlandó a bizottság döntését elfogadni egy meghatározott dátum érvényességére. Továbbá a vállalat ahhoz is ragaszkodott, hogy a bizottság hivatása csakis abban merüljön ki, hogy megvizsgálja, hogy a telefon vállalat által fizetett bérek arányban vannak-e a más vállalatok által, hasonló foglalkozásért fizetett bérekkel egy bizonyos körzetben. “A vállalat hosszú évek óta az ily természetű tárgyalásokat (Folytatás a 7-ik oldalon)
